Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-02-05 / 1305. szám
* oldal BÉRMUNKÁS 1944. február 5. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.U0 Year .......................$2.00 Félévre ............................ 100 Six Months ...................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c single Copy ..................... 6c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................ 3c .Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, "hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. ____ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Palm Beach (gb.) Florida állam Palm Beach tengerpartja, az amerikai “előkelőség” téli üdülő helye. A nyári vakációzásban kifáradt gazdag amerikaiak odajárnak téli szórakozásra. A semmitevés- től ellanyhult testüket ott süttetik barnára az enyhe floridai napfényben; elhízásnak indult parazita asszonyságok ott mutatják bájaikat a gondosan eltisztitott homoksövényen elnyuztóz- kodva; pocakos bankárok, gyárosok és másféle racketeerek pedig nagy ernyők alá húzódva isszák a frissítőket, ha mindjárt Martini név alatt kérik is. A tengerparton pazar berendezésű nagy szállodák állnak a pénzes vendégek rendelkezésére. Ezeknek egyik legismertebbje a Brakers Hotel. A háború kitörése után az állkm átvette ezt a szállodát és fél millió dollár költséggel katonai kórházat csináltak belőle. Mintegy 800 gyógyuló katonát vittek oda, akikre bizony nagyon ráfért a floridai enyhe éghajlat és a napfény. A Breakers Hotel a Florida East Coast Hotel Company tulajdona. Ennek a real estate társaságnak a floridai partokon több szállodája is van. A Breakers Hotelban a békeidőben naponta 30, 40 sőt ötven dollárt is fizettek a vendégek. Bizonyos, hogy aki ennyit fizethet, az nem maga keresi meg a jövedelmét, hanem mások dolgoznak neki, — vagyis parazita. A Breakers Hotel tisztán csak az ilyen parazita osztály szolgálatára készült. Nehogy valaki azt higyje, hogy tekintettel a háborús kényszerűségre az állam lefoglalta ezt a szállodát, mint ahogyan besorozza a fiatalságot katonáknak és elvárja tőlük, hogy ha kell, áldozzák fel az életüket is. A vagyon az egészen más elbírálás alá esik, az szent és sérthetetlen. Az állam a hotel társaságnak évi 250 ezer dollár bérletet fizetett és minden fentartási költséget magára vállalt. A real estate társaság azonban még igy sem volt megelégedve. Hiszen tudnivaló, hogy a jelenlegi háború gomba módon termeli a friss milliomosokat, akik szeretnének bemutatkozni Palm Beachen. Külföldre most nem lehet utazni, nincs tehát más téli szórakozó hely, mint Palm Beach. Micsoda ízléstelenség volt tehát a kormánytól odaszállítani a beteg, a megcsonkított katonákat?! Hiszen a félkezü katonák, vagy a mankón bicegő hősök látása elrontja még azon vendégek átvágyát is, akik a még megmaradt szállókba jöttek. Hát kinek van kedve Martinit vagy pezsgőt fogyasztani, ha körülötte megcsonkított hősök sóhajtoznak?! Nosza, megindult tehát a kuliszák mögötti munka, aminek eredménye az lett, hogy Brehon B. Somerwell generális hirtelen elrendelte a hotel-kórház kiürítését. Sőt mi több, Washingtonból megérkezett a rendelet, hogy újabb száz vagy százötvenezer dollár költséggel vissza kell állítani a szállodát abba az állapotba, mint volt és vissza fogják adni a telekspekuláns társaságnak. A nemzeti hősöket pedig, — akik nem áldozták ugyan fel az egész életüket, csak testük egy részét, elfogják dugni valahová, ahol nem fogják elrontani a háborús profiton megzsirosodott milliomosok jó hangulatát. Katona levelek (gb.) Többször említettük már, hogy a munkásellenes sajtóban leveleket közölnek, amelyeket állítólag katonák írnak a hadifrontokról és amelyekben elitélőleg nyilatkoznak az itteni bérharcokról. Az újságírók akarják elhitetni az olvasó közönségükkel, hogy a katonák véleménye szerint az itteni bérmozgalmak a frontokon harcolók hátbatámadása. Nagy a vaiószinüsége annak, hogy az ilyen leveleket megrendelésre Írják. Végre is az amerikai hadsereg már körülbelül 10 millió emberből áll és ennyi ember között akad elég, aki hajlandó ilyen levél Írására akár jutalomért, akár pedig azért, mert a polgári életben ahoz az osztályhoz tartozott, amely a munkások kizsákmányolásából él. Szóval a munkásellenes propaganda a gazdasági érdekeit szolgálja. Az a tény, hogy egy-egy ilyen munkásellenes levelet a nagyobb hírszolgáltató vállalatok szétküldik az összes újságoknak, bizonyítja, hogy központból irányított propagandával állunk szemben. Ez a központ minden valószínűség szerint a National Manufacturers Association (Gyárosok Országos p Szövetsége), vagy annak valamelyik álcázott kisebb szervezete. A cél pedig az, hogy a katonákat a munkások ellen hangolják, mert jól tudják, hogy két veszekedő között a harmadik a győztes. Ez a “veszítsd össze őket és uralkodj felettük” elvnek a gyakorlati alkalmazása. Az újságokat azonban a katonák is olvassák. Látván a lapokban az állítólagosán katonáktól eredő munkásellenes leveleket, a katonák százai, vagy talán ezrei is, akik a bevonulásuk előtt szervezett munkások voltak, küldenek leveleket a lapok szerkesztőségeibe, melyekben tiltakoznak az ellen, hogy a munkásellenes leveleket úgy állítsák be, mintha az olyan felfogás általános volna a katonák között. Ezeket a leveleket természetesen a lapok nem közlik. Habár majdnem minden városban kérik a közönsé- éget, hogy küldjenek be közlésre a katonáktól származó olyan leveleket, amiben van valami érdekes dolog, mihelyt a levél munkás szimpátiáról tesz tanúságot, nem közlik. Erről a dologról az union újságokból értesülünk, amelyeknek beküldik a katonák a munkásellenes lapokhoz irt leveleik másolatait. A munkáslapok számítása szerint a hadseregben közel három millióra tehető azoknak a száma, akik bevonulásuk előtt szervezett munkások voltak. Elképzelhető, hogy ezeket a katonákat bántja és ingerli a polgári sajtó durva propagandája. Multheti számunkban leközöltünk egy katona levelét, amelyet egyik munkástársunk fia irt. Az a levél különös érdekességgel, hogy küldjenek be közlésre a katonáktól származó olyan leben is láthatjuk az osztálytudaiot. íme mutatónak egy ilyen levél, amit Martin Watkins nevű őrmester, a CIO tagja irt union lapjához: “Hogy mi a véleményünk a haza munka frontól? Úgy tudom, hogy a ClO-nak körülbelül egy millió tagja van a hadseregben, ahol harcolunk jogaink fentartásáért. Ennek a háborúnak az első halottja is szervezett munkás volt. SZoros kapocs tartja össze a tengeren túl harcoló katonát a haza termelő fronton dolgozó testvéreikkel. Nem lehet bennünket elámitani azzal a munkásellenes propagandával, amely ugyanazon csoporttól indul ki ,amelyik előbb mint “izolaciónisták”, majd behódolok ((appeasement) szerepeltek, szóval a hazai benszülött fasiztáktól. Mi, szakszervezeti, munkások, akik itt harcolunk, reméljük, hogy az ily Hitler féle romboló trükkel nem csalnak tőrbe titeket sem, akik otthon a demokráciáért és a szabadságért küzdöttök.” MÉG RÁÉREK... Ne alkalmazza ezt a kifejezést a Bérmunkás Naptár árának a beküldésénél, mert az önnél levő Naptár ára, ha azt még nem küldte be, hiányzik a Bérmunkás alapjából, ahonnan azt kölcsönbe vettük, hogy a nyomdát, a papirost, a könyvkötőt és a postai szállítást fizessük. Sok százan nem vártak erre a felszóllitásra, de dupláját, vagy nagyobb összeget küldenek levelükben a Naptárért, amely sok tudományos Írást tartalmaz. Hogy önnek is megéri az árát, vagy többet is a Bérmunkás Naptára, bizonyítsa azzal, hogy nem marad adósa, hanem az összeget posta fordultával elküldi az önnél levő borítékban. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. .Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikbó'l a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni Összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegitik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden a2 egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai he süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett “‘Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra; “LE A BÉRRENDSZERREL'’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keii szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
