Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)

1944-02-05 / 1305. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland. Ohio undfirthe Act of March 3, 1879

VOL. XXXII. ÉVFOLYAM

CLEVELAND, 1944 FEB. 5

NUMBER 1305 SZÁM

Magyar-Amerika

sajátságos problémája

Mire keil a munkás sorozás?

(f.) Az amerikai magyarság többségének legalább 30 év óta van alkalma figyelmi és részt- venni az amerikai magyar mozgalmakban. Az első világháború után érkezett magyar bevándorlók száma a régi idők bevándorlási arányához nagyon kevés. Csak itt-ott érkezett egy-egy uj bevándorló. Amikor bevándorlóról beszélünk hangsúlyozni kívánjuk, hogy nem szabad összetéveszteni azokkal a menekültekkel, akiknek muszáj volt Magyarországból kivándorolni. A régi fajta kivándorlók többségének a nagyobb darab kenyér utáni vágy volt az, mely kezükbe adta a vándorbotot és azzal a reménnyel jöttek Amerikába, hogy itt bármilyen nehéz munka árán azt megfogják találni.

A bevándorolt magyarság legnagyobb része az iparokban, sőt a nehéz iparokban helyezkedett el és bátran mondhatjuk, hogy az amerikai gigantikus ipar felépítésében ott van a magyar munkás élete és vére. Ezek a magyarok akár belehelyezkedtek az amerikai rendszerbe, akár nem és bármennyire is törve beszélik az angol nyelvet, a legtöbbjüknek a csontjaikat nem a magyar föld fogja takarni. Ezeknek többé semmi reményük aziránt, hogy majd Magyarországon uj életet kezdenek uj kormányzati rendszer alatt. Lehet, hogy lesznek sokan, akik haza vágynak a fatornyos faluba, de akik itt hagyják Amerikában született gyermekeiket és rokonaikat hamar vissza fognak vágyni ide. Az amerikai magyar társaséletben más a helyzet most mint évekkel ezelőtt, amikor még az aránylag fiatal bevándorolt elem máról holnapra fölvette sátorfáját és hajózott vissza az óhazába.

Ahogyan változott helyzett áll fönt a régi bevándorolt magyarok helyzetében, ugyanúgy változott helyzet van az uj menekült bevándoroltak helyzetében is. Addig mig a régiek nagy többsége ipari és földmunkás, az újak között munkások alig akadnak. Legtöbbjük a régi magyar földesúri rendszerben akár mint intellektuel, vagy mint kereskedő meglehetős jó viszonyok között élt és az biztos, hogy nagyrészük ha politikai és vallási üldözés nincs, még álmukban sem gondoltak arra, hogy Amerikába vándoroljanak. Csak érthető, hogy ezeknek legtöbbje vissza vágyik

óhazába és ha olyan kormányzati változás állna be, mely a visszamenetelüket lehetővé tenné, ezeket még kötéllel sem lehetne itt tartani.

Az is elvitathatatlan, hogy az uj bevándoroltaknak többsége a magyar társadalomnak értékes iskolázott részét képezi, akik sokat segíthetnének az amerikai magyar társasélet modern átépítésében, ha fejüket nem Magyarországon tartanák. ők mást sem tesznek mint hálálkodnak Amerikának mert beengedte őket és azon dolgoznak, hogy Amerika segítségével hogyan tudnának kihajózni innét. Minden ténykedésük ebben a célban összpontosul. Addig mig a magyarság régi vágású vezérei a pelenka gyűjtési nagy dobot verték, ők egy uj demokratikus magyar kormányzati rendszerért indítanak hős mozgalmakat.

Ettől hangos most Magyar- Amerika és két három oldalról is csalogatják a tömegeket az egyetlen igazi demokratikus mozgalom felé. És ahogyan a régi mozgalmak csak széthúzást és veszekedést idéztek elő a magyarság köreben, Ugyanúgy az uj mozgalmak átvették ezt a régi szokást és a demokratikus kormány alakítás mellett, egymás haját tépik az uj vezetők. Persze a háttérben a régi jófirmák állanak az egyik oldalon az ultra magyar hazafiak ,akik most csak burkoltan Horthy legények, a másik oldalon, a burkolt kommunisták, akik a Roosevelt féle forradalmi kormányzati rendszer miniszteri tárcáira fenik a fogukat.

Ilyen a csendélet az amerikai magyar berkekben, de közben a régi amerikás magyarok arról is beszélnek, hogy mi lesz itt a háború után. Eltekintve attól, hogy milyen kormányzati rendszer lesz Magyarországon, lesz-e munka itt és milyen munkaviszonyok formájában lesz megadva a köszönet azért, mert a háborús iparban a túlfeszített munkával, győzelemre segítette a háborút.

A munkások úgy itt, mint bárhol a világon okulva a múltakon, csak bizalmatlansággal tekinthetnek a politikai mozgalmak intézői felé és ha csakugyan változást akarnak helyzetükben, úgy arra Kell törekedniük, hogy azt saját szervezett erejükkel, saját maguk vívják ki maguknak. Ezt kell követni Magyarországon a magyar

(Vi.) Az elnök nagyon is világosan és nyíltan kimondotta, hogy a munkások besorozására szóló törvény, a sztrájkok letörésére szükséges. Ez beismerése annak a ténynek is, hogy mivel az árakat nem tudják korlátozni, emelkedésében meg- állitani, igy olyan törvényeket akarnak, mellyel az áremelke- j dés által munkabér követelést ! szükségessé tett sztrájkokat megakadályozhassák, leszerelhessék, vagy leverhessék.

Ha két évvel ezelőtt jött volna ilyen törvény követelése, akkor még megérthető és sokkal kevesebb ellenkezsét kiváltó lett volna. De ma, amikor minden háborús anyagból túl sok , van, most amikor minden nagy ! üzemben a termelést csökken- i tik, munkásokat fizetnek le, nagyon is visszataszítónak látszik az egész dolog és inkább az átszervezés idejére akarják azt megvalósítani, mint a háborús termelés emelésére.

A “Steel Workers” union lap jelentése szerint, hetenként

87,000 tonna acéllal kevesebbet termelnek ma, mint a múlt évben, több acél koho, olvasztó kemence le van zárva. így még a háborús szükségletre is sokkal többet termelnek, mint amennyire szükség van. Ez a hetenkénti 87,000 tonna acél, elegendő volna 2.900 tank, vagy 18 teher hajó gyártására.

1943-ban 90 millió tonna

acélt használtak fel hadi célokra, mégis 12 millió tonna acél megmaradt a raktáron. Most, azt kérelmezik, hogy ezt a fe- j lesleget polgári használatra en-; gedjék felhasználni. Ugyan ak-1 kor a lezárt acéltermelő kernen-! céket is megnyithatnák, ha az őrült háborús pazarlás mellett megengednék az építkezésre és már magán használatra szolgáló gépek, szerszámok gyártását.

Mindamellett a repülőgépekhez oly nagy mennyiségben szükséges aluminium gyártását is nagyban csökkentették. Drew Pearson szerint, Burlingmunkásságnak is és nem arra várni, hogy a külföldre menekült nagyvezérek visszatérve a kézitáskájukban fogják vinni a demokratikus magyar kormányt. Senkise gondolja azt, hogy azért mert akár az egyik, vagy a másik oldalon áll a demokratikus veszekedésben, ezzel a magyar nép érdekét segíti elő. Magukra kell hagyn* a vezetőket, hadd magyarázzák csak egymásnak nemzetmentő programjuk téziseit.

ton, N. J. és Queens, N. Y.-ban négy aluminium olvasztó kemencét lezártak. Még 20 más ilyen olvasztó telep lezárását rendelik el hamarosan. Ezek a telepek az aluminium fontját 15 centért szállították a kormánynak, de ugyan akkor a kormány pénzén Canadában építettek egy óriási nagy telepet, amely 21 centet kap az aluminium fontjáért és azt tartják üzemben, itt Amerikában meg lezáratják, mert sok az aluminium.

Azt hiszem mindenfelé, mint minálunk is, csökken a munka és kezdenek lefizetni embereket. Sok olyan hadi dolog gyártása teljesen megszűnt, mely sok ezreket foglalkoztatott. Ha az európai háború megszűnik, amit minden szakértő megjósolt erre az évre, a hadi gyárak 80 százaléka lezár. De ezt már most megkezdik és ez rohamosan fokozódik, amint a háború vége közeledik és a hadi anyag felhalmozódik.

Az elnöknek nem csak 12 millió tonna acél felesleg, a lezárt aluminium kemencék s más ‘hasonló tények, hanem sokkal kimerítőbb jelentés áll rendelkezésére, igy tudja, hogy nem a háborús termelés fokozására szükséges a munkások sorozása, sokkal mélyebb s titkoltabb okok, vagy erők indították az elnököt, hogy a munkások kényszer sorozását kérelmezze. Mi nem vagyunk megijedve, mert nem hisszük, hogy ezt törvénybe hozzák, de ha törvényerőre emelnék sem ijedünk meg, mert mentői világosabban, brutálisabban igyekeznek a munkásokat elnyomni’ annál könnyebb egy uj társadalmi rendszerért a tőkés rendszer ellen agitálni, mely ilyen kényszer alkalmazásával képes csak hatalmon maradni.

Még sok hasonló és fasizta szellemű törvények, intézkedések lesznek tervezve, némelyik igénybe véve, hogy a döglött haszon rendszert életre keltsék. Hogy az osztályharcot tompítsák, vagy lehetetlenné, nehezebbé tegyék. Egyik oldalról reformokat, másik oldalról terrort, elnyomatást Ígérnek, mert többé simán nem folyhat a haszon harácsolás. A háború és az azáltal lehetővé tett visszaélések, csalás, rablás, még jobban sietteti a rendszer végét és amint Európában, igy itten is a New Deal lágymeleg szocialista próbálkozásait nagyobb terror, nyíltabb erőszak válthatja fel, de megoldani nem fogja a rothadt rendszer pusztuló haláltusáját.