Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)

1944-01-29 / 1304. szám

• 4 oidai BÉRMUNKÁS 1944. január 29. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 One Year ... ..............$2.00 Félévre .......................... 1-00 Six Months .................... 1.00 Egyes szám ára ....... 5c Single Copy ...........— 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Reakciós farmer szervezet (gb.) Egyik farmer olvasónk beküldött hozzánk egy röpla­pot, amelyben őt és a környékbeli farmerokat felszólitják, hogy lépjenek be a FARM BUREAU FEDERATION helyi, illetőleg megyei csoportjába és kérdezi tőlünk, hogy tudunk-e valamit erről a farmer szervezetről. A válaszunk az, hogy igenis tudunk, méghozzá meglehetős sokat. Tudjuk azt, hogy ezt a szervezetet a nagy bankok és biz­tosító társulatok pénzén alakították. Ezen társulatok igen nagy földbirtokok tulajdonosai. Ez a szervezet ennek megfelelőleg nem az igazi, a dolgozó farmerokat, hanem a nagy, úgynevezett korporált farmok tulajdonosainak az érdekeit szolgálja, amely érdekek azonosak a nagytőkések érdekeivel. A Farm Bureau Federation tulajdonképpen nem is farmer szervezet, hanem inkább csak álszervezet, amelyben a tagoknak a piknikek és hasonló mulatságok rendezésén kívül más tenni­valójuk nincsen. A farmerok nevében való politikai fondorkodá- sokat, vagyis a farmerok politikai árulgatását a pár örökös köz­ponti tisztviselő végzi. A fő árulgató (szavazatokat áruló) mes­ter E. A. 0‘Neil ,akinek munkásellenes tevékenységével már szá­mos esetben foglalkoztunk a Bérmunkás hasábjain. Még ebben a röplapban is, amit a munkástársunk beküldött, megtaláljuk 0‘Neal urnák a munkásság ellen irányuló arcátlan támadását. Ez a röplap vezetőhelyén közli 0‘Nealnek az 1942-es kon­venciójukon mondott beszédének azon részét, amelyben követeli, hogy a munkások ne heti 40 órát, hanem 54 órát dolgozzanak. Azonban nem az idő a lényeges nála, hanem az bántja, hogy az ipari munkások 40 órán felül másfélszeres díjazást kapnak. Ez az 0‘Neil tehát a “farmerok nevében” azt követeli, hogy a mun­kahét 52 óra legyen és a túlórát, illetőleg a másfélszeres fizetést csak azután adják. íme lefordítjuk szorul szóra az ő szavait: A farmerok akaratuk ellenére is összehasonlítják, hogy miként viselkedik az ADMINISZTRÁCIÓ (kormány) a gyá­ri munkások és a földmunkásokkal szemben. Az adminisz­tráció tagjai csaknem mindannyian védelmezik a negyven órás munkahetet. Aki már egy külön napot dolgozik, annak a jövedelme 30 százalékkal több. És ha hét napot dolgozik, akkor a keresete 70 százalékkal emelkedik. A farmerok szí­vesen dolgoznak heti 70 vagy 80 órát minden külön kereset nélkül. Ezért tehát azt követelik, hogy a többi munkáscso­portok, is igy dolgozzanak az ily kritikus időkben. A legjobban úgy lehetne ezt a kérdést megoldani, ha a jelenlegi 40 órás munkahét helyett az 54 órásat vezetnék be. így ugyanannyi munkát kevesebb emberrel lehetne el­végezni és legalább 15 vagy 20 százaléka a mnkásoknak felszabadulna másféle termelésre. Nem hisszük, hogy a farmer olvasóink bármelyike is feljo­gosítaná ezt az 0‘Neilt, hogy az ő nevében ilyesmit mondjon. Mert a mi farmer olvasóink nagyon jól tudják, hogy a dolgozó milliók a farm termelvények igazi fogyasztói. És amikor a mun­kások nem keresnek, akkor jaj a farmeroknak is. Ezt tapasztal­ták a Hoover adminisztráció idején. 0‘Neil természetesen támo­gatta a Hoover kormányt, bizonyára szintén a “farmerok érde­kében”. Befejezésül még megjegyezzük, hogy ebben a röplapban közlik a programjukat is, amelynek első pontjában 0‘Neil a “farmerok nevében” fogadalmat tesz, hogy erejükön felül fog­nak termelni. Ez is olyanféle fogadalom, vagy Ígéret akar lenni, mint az union vezéreknek azon Ígérete, hogy nem fognak sztráj­kolni a háború alatt. Természetesen 0‘Neil éppen úgy nem kér­dezte meg a farmerokat, mint Green vagy Murray nem kérdez­ték meg a munkásokat. A program harmadik pontja a farmtermelvények szubven­ciója, csak a kisebb farmerok érdekeit szolgálja és ártalmas a na­gyoknak; a negyedik pont pedig követeli a túlórái munkabérek megszüntetését. Azt hisszük, hogy ezen idézetek megadják a feletetet a hoz­zánk intézett ezen kérdésre: “Érdemes-e a farmeroknak csatlakozni ehhez a szervezet­hez?” Inflációs hős (gb.) C. E. Wilson mint a War Production Board egyik tagja mereven ragaszkodott a munkások béreinek befagyasztásához. Minden bérjavitást igyekezett megakadályozni azon megokolás- sal, hogy a magas bérek inflációhoz, vagyis a pénz elértéktelene­déséhez vezetnek. Ez a Wilson, amikor nem “war-production boardoskodik”, elnöke a General Motors korporációnak. Ott természetesen fize­tést húz. És ez a fizetés az elmúlt 1943-as évben, 502,605 dollárt tett ki. Már most azt szeretnénk tudni, hogy ha a magas fizeté­sek inflációt okoznak, akkor WTilson, a War Production Board tagja, miért nem tiltotta meg, hogy C. E. Wilson, a General Mo­tors elnöke ilyen hallatlanul óriási magas fizetést kapjon? Igen, igen, tudjuk a választ. Csak a munkások fizetései okoznak inflációt, de gyárigazgatók meg az iparbárók óriási jö­vedelmei nem! Egyébiránt a General Motors korporációnál számos Wilson nevű egyén dolgozik. A munkások unionja felsorol ezek közül nyolcat, akiknek a fizetései 89 cent és 1 doljár 9 cent között áll­nak. Wilson elnök ur ellenben óránként 213 dollárt kapott, — 48 órás hetet számítva, ha ugyan dolgozott annyit. íme itt áll előttünk a képmutatás egyik legvilágosabb pél­dája. Az óránként 213 dollárt kereső iparbáró az inflációs mu­musára hivatkozva tagadja meg a 89 centes órabér megjavítását. Ebből tanulhatnak a General Motors alkalmazottai, meg a többi munkások is. Osztálytudatos katona levele (A polgári sajtóban gyakran olvasunk oly, állítólagos kato- j náktól származó leveleket, ame- j lyekben elitélik a munkásokat a bérharcok miatt. Ezen leve­lek legnagyobb részét csak a munkásellenes propaganda ré­szére találják ki. Céljuk a ka­tonákat a munkásság ellen for­dítani, mintha azok nagy több­sége nem a munkásosztály so­raiból kerülne ki. Éppen azért nagyon jól esett olvasni egyik munkástársunk katona fiának a leveletét, amelyet beküldött hozzánk. Megtudjuk ebből a le­vélből, hogy az öntudatosan ne­velt fiú a katona egyenruha da­cára is tudja ,hogy melyik osz­tályhoz tartozik. Az angolnyel- vü levél közérdekű részének magyar fordítását az alábbiak­ban adjuk. — Szerk.) Mostanában a sok munka mellett egy kis szórakozásban- is van részünk. Csütörtökön, amikor szabad napom volt, be­mentem St. Louisba. Az autó­buszon három színes (néger) katonafiuval találkoztam, akik­kel érdekesen elbeszélgettem és elhatároztuk, hogy elmegyünk együtt ebédelni. Bementünk az avenuen egy vendéglőbe, leül­tünk az asztalhoz. A pincér odajött hozzánk és mondotta, hogy nem szolgálhat ki ben­nünket. A néger fiuk már hoz­zá voltak ehez szokva és nyu­godtan vették a dolgot, de en­gem elöntött a méreg és jól megmondottam a véleménye­met, sőt még a managert is jól összeszidtam. Szegény néger fiuk szinte ki­vittek a vendéglőből. Valóban nagyon mérges voltam. Úgy éreztem, hogy a hozzámtarto- zók között vagyok és védelmez­nem kell őket. Jóravaló fiuk voltak, 21, 26 és 30 évesek. El­mondották, hogy miken kell keresztülmenniök, különösen Texasban. Amely államban nincsennek színes elkülönítések ott találnak egy kis élvezetet. Elmentem velük a színes ne­gyedbe, ahol bementünk egy zsidó vendéglőbe, ott szintén nem szolgálnak ki színes népe­ket, de kivételt tesznek velük I abban az esetben, ha katona egyenruhát viselnek. Innen egy sörkertbe mentünk, ahol egy idősebb ember, úgy hatvan év körüli jött az asztalunkhoz. Nagyon tiszta és intelligens angolsággal beszélt, amikor ki­fejezte, hogy szereti látni a két faj (fehér és fekete) barátko- zását. Elmondotta, hogy ő indi­án és színes vér keveréke, egyetemet végzett egyén. Letelepedett hozzánk és vagy két órán át beszélgettünk vele. Elmondotta, hogy három fia szolgál a hadseregben. Általá­ban a testvéri szeretetet ma­gasztalta. Aztán közügyekre terelődött a beszélgetés. Én mindig kiváncsi vagyok arra, hogy akivel beszélek mit gon­dol a szociálizmusról. Azért nyíltan feltettem neki ezt a kérdést. Azt felelte, hogy bizo­nyos mértékben hive a szociál- izmusnak és a kommunizmus­nak. Azután az unionizmusra for­dult a szó. Mindketten meg­egyeztünk abban, hogy úgy az AFL-ban, mint a CIO-ban sok a “racket”. Végre odavezetett, hogy meg kellett mondanom, hogy én az IWW-t tartom a legjobb szervezetnek. “Well, I’ll be domn, if he wasn’t a wobbly! An old one!’;, (Ez a csodálkozó felkiáltás' lefordít­hatatlan és kár is volna elron­tani. — Szerk.) Nagyon lelkesen beszélt a wobblykról. Azt mondotta ne­kem, hogy a Nyugaton az IWW kártyával akármerre utazhatik az ember, csak a kártyát kell mutatni a konductornak. Való­ban nagyon érdekes dolgokat beszélt és amikor megmondot­tam neki, hogy “daddy” (apa) is hive ennek a szervezetnek, megigérte, hogy Írni fog ne­ked. Olvasás után, adja la­punkat más magyar kezébe!

Next

/
Thumbnails
Contents