Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)

1944-01-22 / 1303. szám

1944. január 22. BÉRMUNKÁS 3 oldal saját anyanyelvűket beszélik és általában nem értenek spanyo­lul, természetesen Írástudatla­nak. Azonban a korgó gyomruk megérteti velük a szervezke­dés szükségességét és hallgat­nak az union szervezőkre. Ilyen­kor a bányabárók kommunis­táknak nevezik őket. A bolíviai törvények megadják a szervez­kedés és a sztrájk jogát, '— el­méletben. A gyakorlatban azon­ban semmibe sem veszik az ily törvényeket. Union tisztviselők csak külön engedéllyel utazhat­nak, de akkor is állandóan kém­kednek utánuk. A sztrájk csak akkor törvényes, ha a munká­sok 75 százaléka megszavazta. De ez is csak a törvényköny­vekben, mert a gyakorlatban, — mint a Catavi mészárlás mu­tatta, egyetlen sztrájk sem tör­vényes. Az ón bánya vidékeken hónapokon keresztük egyetlen munkásgyülést sem engedélyez­tek. A Catavi mészárlás előtt J. E. Rivera, a Patino bányák el­nöke azzal vádolta a bányászo­kat, hogy forradalmat akarnak mert a béremelés, amit kérnek, inflációt okozna. Ebben az idő­ben a drágaság mar 14-16 szá­zalékkal emelkedett 1931 óta. Azután azt mondották, hogy az Egyesült Államok nem fizet többet az ónért és tungstenért, tehát nem emelhetik a fizetése­ket. Ezt a látszatot erő­sítette meg az amerikai State Departmentnek azon kijelenté­se, hogy az ónért már elég ma­gas árat fizetnek. Bolíviai uni­on vezetők azt szerették volna, ha ezen magas árak megadásá­nál kikötötték volna, hogy a munkásoknak is magasabb bé­reket kell adni. A BÁNYABÁRÓK A State Departmentnek a ki­jelentését a bányabárók ügye­sen kihasználták és Bolíviában Amerika ellenes ellenszenv ke­letkezett, ami talán segítette az utóbbi forradalmat. A tény az, hogy a bányabárók magasabb árakat akartak kapni a United Statestől anélkül, hogy a meg­növekedett profitjukból valamit is adtak volna a bányászoknak. Amig az indián bányászok nehezen tengetik életüket, a bányatulajdonosok Európa és Amerika nagyvárosaiban élnek. Legismertebb közöttük a már említett Simon I. Patino, aki nem bírja az Altiplano fensik klímáját, már 19 éve Madrid­ban, Párisban vagy New York­ban él. A vagyonát 500 millió dollárra becsülik. A bolivia indiánok előtt a fe­hér ember mind egyforma, — akár spanyol, angol vagy ame­rikai. Századok óta abban a hitben élnek, hogy az Incák még egyszer visszajönnek és kiűzik a fehér embert a tenge­ren túlra, ahonnan jöttek és akkor a bányákat meg más ja­vakat majd lefoglalják. Persze Patino meg a társai akkor az Inkákra ráfognák, hogy kommunisták. Wesley Price MUNKA KÖZBEN "(gb) ROVATA­AMERIKAI FASIZTÁK A Pew család aktiv politikai befolyása 1936-ban kezdődött, amikor nagy összeggel járultak hozzá az “American Liberty League” megalakításához. En­nek a főcsoportnak számos mel­lékága támadt, mint például az “American Taxpayers League” “Farmers Indepence Council” Southern Committee to Uphold the Constitution”, “Sentinels of the Republic”, stb. Schwel­lenbach szövetségi biró nyilat­kozata szerint ezen szervezete­ket “piócák, gazemberek, bitan­gok és vérszopó ügyvédek irá­nyították”. Schwellenbach, aki akkor szenátor volt, ezt a nyi­latkozatot 1936 január 23-án tette. Ugyanakkor különösen élesen elitélte John Raskob mil­liomos new yorki vállakozót (A1 Smith legjobb barátját) és a DuPont testvéreket. Úgy Ras­kob, mint a DuPontok nagy összegekkel támogatták a Li­berty Leaguet, de ugyanakkor csaltak az adóbevallásnál. A Du Pontok 356,000 dollárt, J. P. Morgan és társai 68,000 dol­lárt, Mellon 60,000, Rockefeller 49,000, a Pew család pedig 37,200 dollárt adtak az Ameri­can Liberty League támogatá­sára. I ANTISZEMITÁK Amikor a szenátusi vizsgáló bizottság Hugo Black, — jelen­leg supreme courti biró vezeté­se alatt leálcázta az American Liberty Leaguet, kiünt ,hogy J. Howard Pew, a Sunoco elnöke, a Sun Ship Building direktora, a Philadelphia National Bank igazgatója 20,000 dollárt adott az American Liberty League- nek és 5000 dollárral támogat­ta az antiszemita Sentinelst is. A Sentinels egyesítette a kü­lönböző fasizta szervezetek túl­zó antiszemita tagjait. A Black bizottság kiderítette, hogy a Sentinels támogatói között nagy összegekkel szerepeltek Alfred P. Sloan Jr. a General |Motors elnöke; Aaron Eck bos- jtoni iparmágnás; Edward Sto- | tesbury; C. H. Geist Co.; S. ! Criswold Flagg Jr.; A. Atwater Kent, Philadelphia; és az szin­tén philadelphiai Pitcarn csa­lád. (Mint látni fogjuk, ugyan­ezen nevek szerepelnek a NAM I és a U.S. Chamber of Commer­ce jelenlegi munkásellenes ak­tivitásánál is.) I A “ZSIDÓ” ROOSEVELT A Sentinels elnöke Alexan­der Lincoln bostoni “invetment banker” (spekulátor svindler) volt, akinek W. Cleveland Run- yonhoz intézett levelei a szená­tusi vizsgáló bizottság kezeibe kerültek. Ez utóbbi egyike a jelenleg fasizta aktivitás vád-; ja alapján bíróság elé állított 33 egyéneknek. Ezen levelekből kitűnik, hogy azok, akik csal­tak az adóbevallásnál, már ak­kor a zsidó jelszót használták Rooseveltre és a New Dealt “Jewish Deal-nek” mondották. Runyon azt irta egyik levelé­ben Lincolnak, hogy “Roosevelt zsidó brigádot vitt magával Washingtonba”. Majd hozzá­tette: “Úgy találom, hogy az ilyen nyilatkozatokkal fel lehel ébreszteni az 5000 dollárnál na­gyobb jövedelemmel biró régi módon gondolkozó amerikaia­kat.” Erre a levélre Lincoln ezt vá­laszolta: “Mint a Sentinels el­nöke tehetségemhez képest el­követek mindent annak ismer­tetésére, hogy a zsidó veszede­lem valóban komoly. Minden reményem az őszi választások­ban van. Azt hiszem kitűnő al­kalmunk van Roosevelt leveré­sére.” Runyon válaszában ezt olvashatjuk: “Bárcsak hallhat­ta volna azt, amit nekem egy Southerner (déli államba való) mondott tegnap, miután beszél­getett több déli szenátorral. Ezek a déli szenátorok jól tud­ják, hogy a New Deal nem egyéb, mint kommunizmus és hogy a közvéleményt erről fel kell világosítani és ezáltal a Kongresszust lázadásra kény­szeríteni. A nép vezért követel, de a mi vezéreink alszanak. A Sentinelsnek erre a legfőbb kér­désre kell helyezni a súlyt. A régi-módi amerikaiak, az 1200 dollár jövedelműek Hitlert akarják.” Régi amerikai tradició, hogy a farmerokat a “Wall Street mumussal” ijesztgetik. Ennek az alapja talán az, hogy a ga­bona spekulátorok nagy össze­geket keresnek megrabolván a búza, a kukorica és a zab ter­melőket. Azonban ha a farme­rok mai helyzetéről Írnának egy az igazságot feltáró köny­vet, akkor abban az intrikust nem a Wall Streeten, hanem a facturers szervezetben találnák meg. Ebbe a szervezetbe tar­toznak azok, akik fentartják a Liberty Leaguehez hasonló far­mer szervezeteket és tulajdono­sai a nagy cirkulációt elért farm folyóiratoknak. NAGYTŐKÉSEK ADTÁK A PÉNZT Midőn a Farmers Indepen­dence Council alelnökét, Stan­ley F. Mooret kérdezték, hogy miért fordult financiális támo­gatásért a nagyüzletek tulajdo­nosaihoz, ezt válaszolta: “Ha a farmerok adakozására vártunk volna, akkor 15 év alatt sem kezdhettük volna meg a mun­kát.” Erre jegyezte meg aztán Schwellenbach szenátor: “Ak­kor a tények szerint önök a farmerokat csak kihasználták. A nagyüzletek ezt csinálják már évek óta.” Ennek az ál-farmer szerve­zetnek a titkára Dr. Early Ver­non Wilcox, aki bevallotta azt, hogy megélhetését a Country Gentleman cimü farmer maga­zintól kapja. Úgy ennek, vala­mint az antiszemitizmussal ka­cérkodó Saturday Evening Postnak a tulajdonosa W. D. Fuller, a NAM egyik igazgató­ja. Egy másik farmer magazin, a Farm Journal, amelynek ál­lítólag 2,700,000 előfizetője van, azzal kérkedik, hogy az amerikai vidéki nép “a politi­kai véleményének megalkotásá­nál a Farm Journal adataira támaszkodik”. A magazin ok­tóberi számából megtudjuk, hogy a tulajdonosai többek kó* zött J. Howard Pew; Mary E. Pew és Mabei Pew, — vagyis a Pew család tagjai. A fent említett Saturday Evening Post, Amerikai negye­dik legnagyobb magazinja, ugyancsak fasizta és “Big Bus­iness” propaganda terjesztője, a Colliers csoporthoz tartozik. Ezt a csoportot financiálisán a Morgan ház uralja. Ennek vi­szont tagjai a Pew testvérek is, akik a National Manufactu­rers Association legreakciósabb szárnyához tartoznak. A FARMEROKON ÉLőSKöDNEK A Farm Journal jórésze ugyan agrár szakkérdésekkel foglalkozik, de van politikai ré­sze is, amelyben sokkal reakci- ósabb propagandát terjeszt, mint a nagytőkét nyíltan kép­viselő Wall Street Journal, vagy Business Week. Az ily. propaganda cikkek dicsérőleg említik az Associated Farmers nevű szervezetet, amelyben Ca-» lifornia állam legreakciósabb’ és legerőszakosabb munkálta­tói egyesültek. Ugyancsak di­cséri a Farm Block csoportot is, amelynek tagjai nem farme-' rok, hanem a. farmerokon élős­ködő konzerv gyárosok, húsvá­gó trösztök, nagybani tejkeres- kedők és a farmerok másféle kizsákmányolói. A kis farmer, az igazi farmer a Farmers Uni­onban szervezkedik. Ezt nem szolgálják a Pew család által irányított Farm Journal és a hasonló többi folyóiratok. Sőt éppen ellenkezőleg. Az ilyen la-' pok arra törekszenek, hogy a farm munkások és városi ipari' munkások között gyűlöletet éb­resszenek. Pár héttel ezelőtt a Pew ér­dekeltség megvette a Washing­tonban megjelenő és állítólag 1,000,000 cirkulációval rendel­kező Pathfinder cimü folyóira­tot. Ez a folyóirat a hét esemé­nyeit ismerteti és kommentál­ja a Big Business érdekének/ megfelelőleg. Az uj gazdái ter­mészetesen ugyanoly irányban fogják folytatni. íme ez a kép mutatja, hogy* miként csoportosulnak az ame­rikai benszülött fasizták egyes szervezetek vagy intézmények köré az amerikai nép félreveze-' tésére és végredeményben ki­zsákmányolására. * Vége. "Szervezés7* — "Nevelés77 — "Felszabadulás" W ^ W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága W ^ W

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents