Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-01-15 / 1302. szám
-) uioai BÉRMUNKÁS 1944. január 15. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG A RAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......... $2.00 ,/ne Year .........................$2.00 Félévre ........................... 1-00 Six Months .................... 1.00 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy .............. 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ------------ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. ___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. __________________________________________ Published Weekly by the ✓ BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE (gb.) A napokban az újságok nagy szenzációvá avatták egy állítólag igen magasrangu katonatisztnek azon kijelentését, hogy az amerikai sztrájk mozgalmak, — az acél és a vasúti munkások bérmolgalmára célzott, — nagyon sok amerikai katonának az életébe kerülnek, mert a náci propaganda igen ki tudja használni, a németeknek lelkierőt ád és igy a háborút meghasszabbitja. Semmi kétség, hogy ez a kijelentés is csak része a mostanában oly nagymérvű munkásellenes propagandának. Hogy az érdeklődés sokkal nagyobb legyen, nem nevezték meg a nyilatkozat Marshall vezérkari főnöktől származik. Marshall vezérkari főnökről a lapok az utóbbi időben nagyon sokat és úgy Írtak, hogy az embernek szinte azt kellett hinni, hogy sajtóügynököket alkalmaz. Emlékezzünk csak vissza pár hónapra, mennyire feldicsérték és bejelentették, hogy ő lesz az európai angol-amerikai hadsereg főparancsnoka. És amikor ezt az állást mással töltötték be, hallottuk a nagy siránkozást, hogy az angolok, de különösen Churchill akadályozták meg a kinevezését. Hogy mi igaz vagy nem igaz ebből a pletykából, nem tudjuk. De arra még jól emlékszünk, hogy a reakciós republikánusok és a Roosevelt ellenes demokraták mozgalmat indítottak MacArthur tábornok elnökjelöltsége érdekében. Az ország minden részében harsogtatták a “MacArthur for President” jelszót. Egyszerre azonban csak elhallgattak a MacArthur felépítésével. Miért? Azért mert MacArthur tábornok közben elkövette azt a szerintük csúnya nagy bűnt, hogy többször is nagyon elismerőleg nyilatkozott a szervezett munkásokról. Ezzel, a munkások iránti szimpátiájának a kimutatásával minden hőstettét lerombolta. Itt-ott ugyan még megemlítik, hogy milyen jó katona, de elnökjelöltnek már senki sem akarja. Hazai fasiztáink és reakciós politikusainak tehát felsültek MacArthurral. Uj nemzeti hős után kellett nézniök. Megakadt a szemük Marshall tábornokon, a szürke katonán. Kezdték felépíteni. Lehet, hogy a propaganda hatása alatt talán Marshall maga is azt hitte, hogy csak ő lehet az európai hadvezér és mert nem kapta meg a “dzsábot”, hát most őrről. De lehet, hogy egyénileg is szimpatizál a munkásellenes akciókkal. Azonban csaknem bizonyos, hogy rövidesen hallani fogjuk a “Marshall for President” rikoltásokat. Elnökválasztási évben vagyunk és a reakciósok még nem állapodtak meg a vezérükben. Kétségbeesetten kapkodnak és azért lett nagy szenzáció a Marshall kijelentése is. A németek nem aszerint igazodnak, hogy milyen bérmozgalmak támadnak Amerikában, hanem hogy mennyi bombát ejtenek le a városaikra és hogyan szorítják őket a hadifrontokon. Valamint az amerikai munkások sem aszerint igazodnak, hogy mi az egyéni véleménye munkásügyekben egy olyan katonatisztnek, — bármily magasállásu legyen is, akinek fogalma sincs a munkás problémákról. A demokrácia nevében rálisi fizetésből ki lehet-e jönni vagy sem, a mai drága világban. Lehet, hogy megengedhető az ilyen kis “trükk”, amit bizonyára a többi admirálisok is alkalmaznak. Azonban azt tudjuk, hogy az admirális fizetése jóval nagyobb az átlagos munkás fizetésénél. És az admirális éppen úgy nem a tengeren van, midőn a Potomac folyón ringatja magát a hajókájával, mint az a munkás nincs a gyárban, aki az otthonában kis műhelyt rendez be magának és abban dolgozgat. Sőt ez utóbbi esetben az a munkás még talán valami nagyon hasznos dolgot készíthet. Mégis, ugyan mit szólnának hozzá, ha az a munkás követelné, hogy miután 3-4 órát az otthoni műhelyében tölt, a gyár ezt az időt is fizesse meg neki. Lehet, hogy azt a szegény munkást a megfigyelőbe vinnék. A demokrácia azonban olyan természetű, hogy ugyanilyen okoskodással az admirálisok megkapják a külön fizetést. Amit nem lehet elfelejteni Irta: ILYA EHRENBURG (Ilya Ehrenburg a Szovjet Unió egyik legkiválóbb Írója, jelenleg haditudósító. Az alábbi cikket az amerikai közönség részére irta a náci megszálló csapatoktól megtisztított orosz területeken tett körútja alkalmából. — Szerk.) A napokban tértem vissza a' fronton tett hosszabb körutam- ról. Megkísérlem elmondani az amerikaiaknak, hogy mit láttam a németektől felszabadított területeken. Gondolkozom, hogy milyen hasonlattal tudnám szemlélhe- tővé tenni a “sivatag zónát”, de nem találok semmit. Láttam már én ezelőtt is pusztítást, de nem ilyent, mint most, amelynél a mérhetetlen nagyság a szédítő. Beülsz az automobilba és haj tol városokon, falvakon keresztül, — mind romhalmaz. Nem találsz egyetlen várost | sem, amely megmenekült volna. IA németek felülmúlták önmagukat. I Láttam egy levelet, amelyben a 283. gyalogezredhez tartozó Karl Peters altiszt irt, bizonyos Gerda Beckerhez: “Igen amikor egy várost feladunk, .romokban hagyjuk. A házakat a földig leromboljuk. A tűz csak a kéményeket hagyja meg és úgy néznek ki, mint a kő-erdő. Az ügyesen elhelyezett robbantóanyaggal nagy háztömböket döntünk össze. Irtózatos tüzek az éjből nappalt csinálnak. Hidd el, az angol bombák nem okozhatnak ilyen pusztítást. Ha vissza kell vonulnunk a határra az oroszok nem fognak találni egyetlen várost vagy falut a Volga és a német határ között. Igen, ez a totális háború a legkifejlettebb és legpusztítóbb formájában. Ami most itt történik ,olyasmit a világtörtént >- lem nem ismer.” “Tudom, hogy az angol repülő támadások miatt nektek is vannak aggodalmas pillanataitok otthon is. De hidd el, hogy a háború sokkal rosszabb, ha az ellenség a ti területeken van. Ilyenkor a civil népesség sem menekülhet. Éheznek és lak- ' hely nélkül megfagynak. Még ! nagyon sok falvat és várost ! fogunk felégetni, ölel, Carl.” Mit tehetünk még ehez a le- i vélhez ? Az olyan emberek, mint ez a Carl Peters Németországban mégcsak a cigarettavéget sem dobták el az uccán. Nemcsak a tűz, de még a rákbetegség ellen is biztosítást vettek ki. És ime, most kérkedik azzal, hogy pusztított. Ez a kolbász- készítő, vagy talán serfőző most Nérónak képzeli magát. Ma már nem “Lebensraum”-ról álmodozik, ma már csak egy ambíciója van, hogy halált, pusztítást hagyjon maga után. FÜSTÖLGŐ ROMOK Igaz, a németek nem tudták az összes falvakat és városokat elpusztítani, mert a Vörös Hadsereg egyes esetekben megakadályozta őket. így menekültek meg a pusztulástól. Niezdin és Sumy városok. Kievben is a gyujtogatóknak menekülni kellett, mielőtt pusztító munkájukkal elkésszülhettek volna. Másütt nem merték felgyújtani a falvakat, mert a tűz elárulta volna, hogy merre vonulnak vissza. Nem a lelkiismeretük, hanem a félelem akadályozta meg őket a pusztításban. Más helyeken azonban kipótolták azt, ami néhol nem sikerült nekik. Glukhov, Krolevetz és Kozeletz bájos vidéki városok voltak, zöld kertekkel körülvett kényelmes tornácos házakkal, amelyeket a németek nem tudtak elpusztítani a visszavonulásuk alkalmával. Pár nap múlva küldtek tehát repülőgépeket, amelyek aztán gyújtó bombákkal érték el azt az eredményt, amit a visz- szavonuló sereg nem tudott megcsinálni. Keresztülhajtottam még mindig égő falvakon. Úgy tetszett, mintha a föld is halálos agóniában szenvedne. És mindenütt ugyanaz a kép: a hazatért emberek tehetetlenül bámulják a füstölgő romokat. Azok a füstölgő romok házak voltak, amelyekben emberek laktak, esküvőket tartottak bennük, máskor gyászoltak az elhunytak után. Azokban a házakban bútorok voltak, asztalok, ágyak, székek álltak, ládák tele holmikkal, esküvő ruhák(gb.) Az egyik kolumnista újságíró rovatából megtudtuk, hogy King admirális egy kis hajócskát tart a Potomac folyón. Ez a folyó tudvalevőleg Washington város folyója és igy az admirális a hajóján lakhatik, ha a fővárosban tartózkodik. Teszi ezt azért, mert az admirálisoknak külön fizetés jár akkor, ha “hajón” vannak. így a kis hajó segélyével az admirális felveszi az “extra” fizetést akkor is, midőn Washingtonban tartózkodik. Nem akarunk most is afölött érvelni, hogy vájjon az admiIPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipar! Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése Választási rikoltozás
