Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)

1944-06-10 / 1323. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1944. junius 10. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árai:: Subscription Rates: Egy évre .................¥2.00 ,/ne Year .........................$2.00 Félévre ........................... 1-00 Six Months __________ 1.00 Egyes szám ára .......... 5e Single Copy ---------------- 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ---- 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. ___________________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Az Egységfront határai (gb.) Az amerikai magyar berkek mostanában nagyon han­gosak az “egységfrontra” hivás hangjaitól. Napról-napra ka­punk különböző felhívásokat, hogy itt az óra, amelyben nekünk, amerikai magyaroknak, meg kell alakítanunk az egységfrontot Magyarország, jobban mondva a magyar nép megmentésére. Egyesek kérdést intéztek hozzánk, hogy miért nem veszünk mi is részt ebben az egységfrontban, noha a magyar nép meg­mentésének kérdését mi is szivünkön viseljük. A felelet az, hogy ÉPPEN AZÉRT NEM VESZÜNK RÉSZT EBBEN AZ EGY­SÉGFRONTBAN, MERT VALÓBAN SZERETNÉNK VÉGET- VETNI A MAGYAR NÉP SZENVEDÉSEINEK, VAGY LEGA- IÁBB IS ENYHÍTENI AZOKON. Azonban úgy látjuk, hogy a teljesen ellentétes érdekeket képviselő csoportokból nagy gar- ral összetoborzott egységfront nem segíti, de ellenkezőleg, aka­dályozza a magyar nép felszabadításának esélyeit. Mi azt tartjuk, hogy a magyar nép sorsának javításához nem elegendő a Hitler hordáinak Magyarországból való kiverése. Sőt nem elegendő ehez még a Horthy kormány letűnése sem. A magyar nép felszabadításához vezető első lépés a még mindig fél-feudális magyar termelési rendszer teljes eltörlése, amit vi­szont csak a MAGYAR URALKODÓ OSZTÁLY KIVÁLTSÁGOS JOGAINAK TELJES ÉS VÉGLEGES MEGSEMMISÍTÉSÉVEL LEHET ELÉRNI. Magyarországra, a magyar népre minden bajt, — beleértve a fasiztákhoz való pártolást is, az uralkodó úri rendnek a kiváltságai okozták, mert az ország politikáját ezen gazdasági érdekeltség irányította. Az amerikai magyar egységfrontot figyelve láthatjuk, hogy ezen front összhivói milyen nagy erőfeszítést fejtettek és fejte­nek ki még ma is azoknak a megnyerésére, akik évtizedeken át még innen a tengeren túlról is hűségesen szolgálták a magyar kiváltságos osztályt. Miután ezen egyének kezükbe kerítették az egyházakat, az amerikai magyar sajtót és a nagy betegesgély- zőket, reakciósakká nevelték az amerikai magyarságot annyira, hogy a valóban demokratikus eszmék befogadására most már képtelenek. Az egységfront vezérei most szinte könyörögnek a még ma is a magyar reakciós uralkodó osztályt dicsőítő egyleti vezéreknek, hogy múltúkat megtagadva, most demokráciára ta­nítsák az eddig félrevezetett híveiket. És tekintettel arra, hogy a Hitler-Horthy győzelemhez már semmi reményük sem maradt, többen hajlandók lettek a pálfordulásra és beálltak demokrata apostoloknak. Ignotus Hugó, a “Harc” egyik számában megjelent magyar egységről szóló cikkében irta, hogy pár évvel ezelőtt meglátogat­ta valamelyik magas állású amerikai tisztviselőt, aki ezt mon­dotta neki: “Ne hozzák ide otthoni civódásaikat; nem kívánhat­ják, hogy azok minket éredeljenek. Érdeklődésünk csak ott kez­dődik, ahol EGYETLEN magyarsággal számolhatunk. Fogjanak össze; ez jó munka volna . . .” Aztán hozzáteszi Ignotus nagy szomorúsággal: “Elgondolkozva mentem el a jó úrtól: persze, persze. Csak éppen, hogy fogjak össze itt azokkal, akik miatt és akik elől jöttem ide?! . . .” “Azóta azonban sok keserves történt”, — sóhajtott fel Ig­notus, — “s az ó-hazán olyasmik szántottak végig, hogy keresem az apagyilkost, akinek megkegyelmezzek, csak a magyaron se­gítsen.” Hát ebben igaza van Ignotusnak; az apagyilkossal lehet a magyar nép érdekében egységre lépni, mert annak a gyilkosnak csak az apja ellen volt valami kifogása, amit a gyilkossággal in­tézett el, de máskülönben őszintén kívánhatja a magyar nép sorsánk javítását. Azonban a Horthy ügynökökkel nem lehet és nem szabad egyesülni, mert hiszen, mint Ignotus is irta, “azok elől és azok miatt jött ide”, — ami azt jelenti, hogy azok terem­tették meg és tartják fenn a magyar nép elnyomóinak erejét és adják a táperőt a fasizmus név alatt egyesitett dögvészhez. Persze, Ignotus mindezt nem mondhatta meg annak a “jó urnák”. Dé ennek a magyar egységfrontnak kellene azt tenni. Ennek az egységfrontnak kellene felvilágosítani az amerikai köz­véleményt arról, hogy a Horthy ügynökök révén hamis informá­ciókat kaptak a magyar ügyekre vonatkozólag. Szerintünk az ilyen egységfrontnak az volna a legfőbb hivatása, hogy lehetet­lenné tegye a Horthy ügynököknek további szereplését a magyar uralkodó osztály további átmentésére. Ehelyett azt látjuk, hogy mindjobban szereplni kezdenek a duplahazafias opportunisták. Mint hírlik, már az egyik legismer­tebb és legállhatatosabb Horthy vigéc befurakodott a kormány- hivatalba “magyar tanácsadónak.” Aztán láthatjuk, hogy újab­ban még a legvéresebb szájú magyar náci vezérek is szóhoz jut­nak még az olyan egyesületeknél is, amelyeknél eddig a “nem politizálunk” elv alapján távoltartották őket. Mit akar tehát ez az egységfront? Mivel segíthetünk a ma­gyar népen? Azt nem hirdethetik, hogy álljunk be katonáknak, hiszen az amerikai magyarság elöregedett már erre. Vásárolja­nak hadi kötvényeket? Adakozzanak a Vörös Keresztnek? — Hiszen ezeket megteszik a munkahelyükön keresztül. Ismételjük, hogy ennek az egységfrontnak a legfőbb köte­lessége volna az amerikai magyar fasizták leleplezése és lehetet­lenné tenni azt, hogy ezeknek bármiféle befolyásuk is legyen Magyarország jövőjének kialakításában. A jugoszlávoknak is van egy ilyen egységfrontjuk: “The United Committee of South- Slavic Americans”. Ez az egységfront hosszú, állhatatos harc után képes volt megismertetni az amerikaiakkal, hogy a volt ju­goszláv kormány (a Mihajlovics frakció) demokrata ellenes és Hitler hordáinak kiverése után i nemzeti zászló égisze alatt sze­retnék továbbra is teljes rabságban tartani a jugoszláv népet. Hosszú s kezdetben szinte reménytelennek látszó harcot folytat­tak, de végre győztek. Szerintünk ugyanilyen szerepet kellene betölteni az itteni amerikai magyar egységfrontnak is. Ehelyett azonban maguk­hoz akarják csalni azokat, akiknek érdekük és céljuk a magyar uralkodó osztály további átmentése, akiknek tehát az egység­frontban való működésűk is csak ezt a célt szolgálja. De észre kell vennünk azt is, hogy ebben az egységfrontban túlságos nagy szerepet nyertek azok, akik ezt az alkalmat csak a pénzszerzésre használják fel, noha nem tagadjuk, hogy sok őszinte ember is csatlakozott a mozgalomhoz. Ezért amikor ezt az amerikai ma­gyar egységfrontot vizsgáljuk, eszünkbe jut ez a kis történet: A tanyasi ember meglátogatta a városi sógorát. Hazatérő­ben, a bucsuzkodásnál azt mondja neki: — Hát sógor, te mikor gyüssz már ki hozzánk a tanyára? — Mennék én szívesen, — feleli a városi sógor,----de félek, hogy megharap a hamis kutyátok. Amikor legutoljára ott jár­tunk, hát szörnyen mérgesen vicsorította rám a fogát. — Ejnye, ejnye, mán hogy félhettél attól a kutyától, — le­gyintett egyet a tanyasi sógor, — hát nem láttad hogy milyen barátságosan csóválta a farkát, amivel mutatta, hogy jó indu­lattal van irántad? De bizony láttam, — mondotta a városi sógor, — de éppen ott van a bökkenő, hogy a farkát is csóválja meg a fogát is vi­csorítja, oszt most már igazán nem tudom, hogy melyik véginek higyjek?! Az egységfrontba is annyira különböző elemeket hoztak össze, hogy nem tudjuk, melyiknek higyjünk. ELV1NYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet, a szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó • tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL' ’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keil szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.

Next

/
Thumbnails
Contents