Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)

1944-05-20 / 1320. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1944 MAY 20 NUMBER 1320 SZÁM Feledékeny “Nemzeti Tanács” Az “Overseas News Agency’ jelentése szerint a Károlyi Mi­hály vezetése alatt álló “Ma­gyar Nemzeti Tanács” kilenc pontból álló programot dolgo­zott ki. Ez a Tanács, amelyhez állítólag a Londonban eddig ala­kult összes antifasizta magyar alakulatok csatlakoztak és csat­lakozásukat az amerikai hason­ló alakulatok is bejelentették, a jelenlegi magyar kormány el­űzése után “haladó szellemű” kormányt kíván felállítani az eddigi irányzat hegyébe. A program részletezéséből megtudjuk, hogy ezt a ha­ladó szellemet a földreform be­vezetésével, az összes reakciós törvények eltörlésével, beleért­ve természetesen a különböző zsidótörvényeket is, valamint a háborús bűnösök vagyona el­kobzásával és az általános tit­kos választás alapján megvá­lasztott képviselőház egybehi- vásával'akarják szolgálni. Mint látjuk ezen programban még a legélesebb nagyitó üveg­gel -sem tudjuk felfedezni a SZERVEZKEDÉS SZABADSÁ­GÁT, nem is szólva a sajtó és a szólás szabadságáról. A “ha­ladó szellem” olyan frázis, ami­nek fényében Hitler és Horthy hívei is sütkéreznek. Arra azon­ban figyelmeztetjük a progra­mot összeállító jó urakat, hogy gazdasági szabadság nélkül a politikai szabadságok mitsem érnek. Ez már annyira közis­mert tény, hogy annak ismere­tét még kormányhivatalokra vágyó egyénektől is elvárjuk. Valószínű, hogy a Magyar Nemzeti Tanács vezetői ezt a dolgot “elnézték”. De már ez az elnézés is mutatja, hogy meny­nyire távol állnak az ipari munkásságtól. Nem kell külön érvelnünk, hogy az ipari mun­kások számára a szervezkedés szabadsága éppen olyan fontos, mint a parasztságnak a földre­form. És végre, még Magyar- országnak is ez a két csoport, — a parasztság és az ipari munkásság alkotja nemcsak számban, de társadalmi szem­pontból is a legfontosabb réte­gét. Elmondunk itt egy kis törté­netet, amiből talán tanulni fog­nak az urak. A falusi jómódú gazda csép­lőgépet vett a szomszéd város­ban. Hazatérve megparancsol­ta János kocsisnak, hogy szer­számozzon fel négy lovat és húzássá haza a gépet. János már éppen indulóban volt, ami­kor a gazda felesége kiszaladt hozzá, hogy hozzon neki négy krajcár ára élesztőt. De ezenkí­vül még a Julcsa leányzó is megbízta, hogy neki meg két krajcár áru gombostűt hozzon. Estefelé visszakerül a János és már messziről kiabál az asz- szonynak, meg a Julcsa leány­zónak, hogy jöjjenek ki a kony­hából a sok holmiért. “Hát a géppel mi van” —. kérdezte a gazda csodálkozva. “Ejnye, azt a teremtőfáját”, — káromkodott egyet János, — “a nagy vásárlásban azt meg egészen elfelejtettem!” “MEGTANULTUNK ÚJRA IMÁDKOZNI” Philadelphia biboros érseke a háborús helyzetet igy jelle­mezte: A háború borzalmainak hatása alatt megtanultunk új­ra imádkozni. Ezt a templomhoz való visz- szatérést sajnos igazolja az egyházi elöljáróságok pénzügyi jelentései, hogy mindenfelé uj templomokat épittettnek a hí­vők, modern paplakokkal. Ezzel az irányzattal szemben a délamerikai Columbia köztár­saság elnöke szerint: Olyan föl­di és szellemi értékek mennek tönkre a háború következtében, amelyeket gyorsan pótolni nem lehet. Hasztalan a szövetsége­sek kétségtelen jóakarata, hogy amilyen gyorsan csak lehetsé­ges, nyomban rendet teremtse­nek és az emberiség jólétét ál­lítsák vissza. A pusztulás olyan méretű, hogy még a kivezető ut megtalálása is hosszú évek tapogatózó munkáját követeli. Mi hisszük, hogy az emberi­ség hamarosan ráfog jönni ar­ra, hogy az imádkozással nem a maga jólétét mozdítja elő és megtalálja az igazi kivezető utat minden ember szeretetére, megbecsülésére. A “fekete arany” kisértete a háborús front mögött (f.) Most, amikor a leghan­gosabb lármát halljuk, hogy a második front megkezdése rö­vid idő kérdése, egy másik lár­ma került a nyilvánosság elé, ami kizárólag üzleti vállalkozás és a jelenlegi háborús ütköze­tekre úgyszólván semmi jelen­tőséggel sem bir. Egy jelentő­séget azonban bizonyít még pe­dig azt, hogy minden háború bizonyos érdekeltségek részére csakis üzletet jelent. És ez alól a jelenlegi háború sem kivétel és ahogyan a dögkeselyűk vár­ják a hullákon való lakmáro- zást, ugyanúgy ott van tőkés ur személyisége, aki előtt min­den más fölött csak a profit- gyűjtés szentsége lebeg. Arról az uj olaj csatorna épí­téséről akarunk beszélni, mely vezércikkekben került a nagy világlapokba, melyet 1250 mile hosszúságban akarnak levezet­ni a Persian Gulftól a Mediter­ranean tengerig, melynek építé­si költsége 130-tól 165 millió dollárba kerülne. Az építést a Petroleum Reserve Corp. intéz­né, mely- az Egyesült Államok kormányának tulajdona. Mint tudjuk Angliának van már mű­ködésben egy ilyen olaj vezeté­ke Irakon és Syrian keresztül. Az uj csatorna termelése há­romszázezer hordótól négyszáz- ezerig terjedne naponta, ami körülbelül a felét jelentené a háború előtti Európa olaj szük­ségletének. Ennek a csatornának a felé­pítésével Amerika egyenlő ver­senytársa lenne Angliának az európai olajpiacon, habár nem ezt nevezik meg okozatul, ha­nem arra hivatkoznak, hogy Amerika olajkészlete rohamo­KERÜLETI ÉRTEKEZLET CLEVELANDON A Bérmunkás olvasói Cleveland körzetben MÁJUS 21- én, vasárnap reggel 9 órai kezdettel KERÜLETI ÉRTEKEZ­LETET tartanak a Bérmunkás Buckeye Roadi iroda helyi­ségében, amelyen megbeszélik a lapnak újabb terjeszkedé­si lehetőségeit. A Bérmunkás olvasóit ezúttal is meghívjuk erre a kon­ferenciára. Ugyancsak kérjük azokat, akik munkájuk miatt nem tudnának személyesen eljönni, hogy a lapra és annak ter­jesztésére vonatkozó javaslataikat postán küldjék el az ér­tekezleten való megbeszélésre, Tisztelettel, a BÉRMUNKÁS LAPBIZOTTSÁGA. san apad és már most kell elő­készületet tenni annak pótlásá­ra. Erre pedig legalkalmasabb hely Saudi Arabia abely kör- igékén érintetlen nyers olaj források vannak. Az olaj csa­torna üzembe tartását az Ara- bian-American Oil Co. intézné, mely a Standard és Texas olaj társaságok tulajdonát képezi. Társulna hozzájuk a Gulf Ex­ploration Co., mely viszont a Gulf Oil Co. tulajdona. Ezek a társulatok 25 év alatt fizetnék meg Amerikának az építés költ­ségeit, azonban a csatorna tu­lajdonjoga továbbra is az ame­rikai kormány kezében marad­na. Egyszóval még be sem feje­ződött a háború és máris a fe­kete arany kisértete megjelent a láthatáron, mely a kapitalista érdekeltségek inspirációit tük­rözi elénk. Láthatjuk azt, hogy az uralkodók 25 évre előre ál­modoznak céljaikról és éppen abban az időben, amikor talán a világtörténelem legnagyobb ütközeteinek megkezdése csak pillanatok kérdése. Az ilyen számítások nem azt mutatják, mintha valóban az volna a szán­dék, hogy ez a háború az utol­só legyen az emberiség törté­netében. Bennünket nem is le­het ilyesmivel ámítani, mert nekünk osztálytudatos munká­soknak, meg van az a társadal­mi ismeretünk, hogy tisztán lássuk azt, hogy ameddig kapi­talista profit rendszer lesz, ad­dig mindig lesznek háborúk, melyek a gazdasági érdekeknek a piacért való versengésnek a következményei. És ugyanúgy mint ahogyan tudjuk azt, hogy a munkásosz­tályra nézve nagyon mindegy, hogy akár amerikai vagy ang­liai tőkések kezébe kerülnek az uj olajcsatorna bitokjogai és nagyon mindegy volna, hogy az olajért folyó háborút me­lyik fél nyerné meg, ugyanúgy nem mindegy, hogy ezt a most folyó háborút Hitlerék vagy pedig Amerika vagy Anglia nyerné meg. Nem mindegy még pedig azért, mert sem Ameri­ka sem pedig Anglia nem irtot­ta ki a munkásmozgalmat, nem taposta le a földig a sajtó, szó­lás szabadságot, mint pl. most csinálják Hitlerék náci-fasiztái Magyarországon, ahol Marx gazdasági tanainak az elégeté­se után a legsötétebb korszak borult a munkásnépre. Ezen tények látásánál, dacá­ra annak, hogy az olaj kérdése bekerült bizonyos kapitalista

Next

/
Thumbnails
Contents