Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-05-13 / 1319. szám
1944. május 13. BÉRMUNKÁS 7 oldal (Vi.) Amidőn a gyűléseken nagyon kényes és zavargást előidéző ügy kerülne tárgyalásra és kevés lehetőség volna azt elintézni, egyszerűen átteszik a függő ügyekhez. Az ilyen trükköt leginkább olyan kisebbségben levő vezérek szokták alkalmazni, akik hatalmukat féltik, úgy a csoportoknál, unióknál, mint nemzetek vagy kormányzatoknál. A szövetséges hatalmaknak, egy nagy csomó ilyen függő ügyük van felhalmozva. Az első és legnagyobb a francia kormány, vagy bizottság elismerése. Csak az a baj, hogy akiket a szövetségesek, Anglia- Amerika urai akarnának, azokat a franciák nem akarják, akiket meg a franciák akarnak, azt a szövetségesek nyugati szárnya nem akarja. Ugyan ez a helyzet áll fen Olaszországban is. A Balkánon még zavarosabb a helyzet. Két éven keresztül ignorálták a Tito csoportját. A királyt és ügynökét Mihaj lovi- csot ismerték el, most meg elismerik mendkettőt. , Legújabban a görög ügy került puskatüzbe. Ugyanis három görög hadihajó legénysége csatlakozni akartak a király el- j lenes felkelőkhöz, megtagadták Függő-ügyek a királyi tisztek parancsát, mire a királyhü hajók az angol hadihajók segítségével tűz alá vették és leszerelték, bebörtönözték a lázadókat. Görögországban három csó- csoport harcol, sokszor egymás ellen. A királyhü csoportot Édes, a radikális csoportot Earn, a középutat, de legújabban az Earn csoporttal összemüködő csoportot Ekka néven ismerik. A három hajó legénysége az Eamhez akart csatlakozni, akiket a királypártiak kommunistáknak, brigantiknak, rablóknak, lázadóknak és más hasonló neveken hívnak. Ugyan csak igy nevezték a Titot követő jugoszlávokat is a királypártiak, sőt az angol-amerikai sajtón keresztül nagyon is sokkal elhitették, hogy csak is rablók, csavargó és hogy kevesen vannak Titoék mellett. Ezt huza-vona után, sok vizsgálat és aggodalom után az angolok úgy oldották meg, hogy Titoékat is elismerik. Ugyanis, mivel legközelebb vannak az Adriai tenger partjaihoz, igy azoknak adnak segítséget, de a királypártiakat sem tagadják meg. így olyan zavaros helyzetbe kerültek, hogy ők maguk i két kormányt ismernek el egy országon belül. Amig a franciáknál még azt az egyet sem akarják elismerni, amely a francia nép nagytöbbségének a bizalmát bírja. A szövetségesek azzal érvelnek, hogy mindez azért történik, mert az hadi előnyöket jelent a szövetségeseknek. Igazán nem tudjuk megérteni, hogyan jelentene hadi előnyt, mikor csak egy nagy kisebbség támogatását nyerik meg és a nagy többségét meg felingerelik, ha nem is ellenségé, de tétlenné teszik őket, amig az ügyet el nem intézik. Mind ez most történik, amikor a nagy offenzivát akarják megkezdeni .amikor ezek a milliók, akik még mindég a megszállott területeken élnek és ez által nin- csennek azon kisebbségben kik- kell a szövetségesek tárgyalnak, nagy segítséget adhatnának a szövetséges hadaknak. Ezen elintézetlen ügyeknek nem csak mostan van káros hatása a háborúra. Mint Jugoszláviában, Görögországban polgárháborúra ad okot, de majd a béketárgyalásoknál fog mint bumerank visszajönni és ha nem lehetetlenné, de nagyon nehézzé teszi majd a béke megszervezését. Mert ha most a háborús kényszerítő viszonyai alatt nem akarnak hallgatni a többségre, melynek a segítsége nagy előnyt adna a szövetségesek részére, miért hallgatnának rájuk akkor, amidőn már nem lesz szükség a segítségükre. Amidőn már a királyokat, a kis de jólszervezett csoportokat fegyveres hatalmával visszaállítják az országokban? vagy az olyan fél, vagy egész fasizta elemeket, akik hajlandók lesznek az országaik lakosságát le- bunkózni, csak hogy fentart- hassák saját hatalmukat a külföldi segítséggel és befektetéssekkel, melyre a haszont és az adót majd a népből fogják próbálni kipréselni mint a múltban. AMIVEL AMERIKA NEM DICSEKEDHET Walter Hoving, a United Negro College Fund elnöke egy beszédében sürgette népének jobb iskoláztatását, kijelentve, hogy a rosszul iskolázott, iparilag kiképzetten csoport mindig tehertétel a nemzet életében. Hoving rámutatott arra, hogy Mississippi államban 22 ezer rekrutát utasított vissza a hadsereg analfabetizmus miatt és ebből a számból 21 ezer néger volt. Olvasás után, adja lapunkat más magyar kezébe! T ARC A Halott a Dunán Irta: KASSÁK LAJOS A rengeteg nagyságú cserjés, bozótos erdőségek aljában, ahol kopár, köves dombok és mélyedések húzódtak le egész a folyó pártjáig, vannak elszórva azok az apró, szegényes falucskák, amelyek fatornyu templomaikkal és agyontapasztott viskóikkal olybá tűnnek a szürke völgyek fenekén, mintha valamennyi egy-egy óriás gyerek ottfelejtett ócska, megtaposott játékskatulyája lenne. A falu lakói nagyobbrészt egyforma nővésü, gyerekkorukban szép szál embernek induló, de később a baromi sorstól el- csenevészedett, csontos, görbe- hátú napszámosok, akik verité- kezve törik, vonszolják a hatalmas fenyőket és nagy megnyugvással eszik fel csöpp életüket a fekete kenyér mellé. Az emberek az esztendő háromnegyed részét a vizen töltik el; csak asszonyaikat hagyva hátra a faluban, akik a házak végében meghúzódó arasznyi földecskét túrják, művelik és közben gyerekeket szülnek: ritkán mulasztva el egy-egy esztendőt terméketlenül. Különben ők is szótlanok, alázatosak, mint az embereik és ilyenkor csöndesek, sötétek ezek a fészkek; szinte kihaltnak tetszik az egész táj. De a haragos, kemény télidőben, mikor az első jégkéreg takarja be a gyors, hánytorgó járású folyót; halnalonként éles, sikoltó tülkölés hangzik le az alvó faluba. Kevés vártatva felszakadnak a.házak madzagkilincses, földdel, rongyokkal betömködött ajtói és unott, kenyérrel, pálinkával rakott emberek csúsznak fel a vaksötét ködben kanyargó utón az erdőségbe. És ekkortól kezdve az első tavaszi napig szapora fejszecsattogástól és messzezengő, egymást biztató beszédtől lesz hangos a könnyű, üveges levegő .. . Mikor aztán a hegyekről zug- va-zengve megindul a csípős kékessárga hóié és haragos zöld szinü füvek ütköznek ki a párás, jószagu földből: az emberek megfenik furó-faragó szerszámaikat és ki-ki a maga társával készülődik a vízre. Az egyik falucska végében, közel a folyóhoz és szemben az erdőbe vezető úttal volt Kri- zsan Jankó viskója. Krizsan a hetvenes éveket gázoló, nagycsaládu ember volt és igy meg volt kiméivé az idegenekkel való társulástól; épp elegen voltak az egy csoportba eső munkához. Amig a többiek lármázva, raff inált alattomossággal csipegették el egymás bérét, addig ő maga köré gyűjtötte a családot; egy este megbeszélték az egész dolgot és reggelre lázas sietséggel haraptak a fúrók, nagy faszegek szorultak a megfúrt gerendákba és néhány óra múlva már négy-öt tutaj indult el a zavaros vizen lefelé/, . . Krizsán az utóbbi időkben már nem igen vett részt az irtásban, építésben, csak mikor vizen voltak a gerendák, keveredett ő is a csoportba. Néhány nyaláb szalmát szórt le az első tutaj orrára és köhögős, megnyúlt testével a kormányrúd alá kuporodott. A többiek az otromba, súlyos evezőikkel birkóztak, ő pedig ült mozdulatlanul, a kék mesz- szeségbe bámulva . . . Május első felében volt az idő, mikor Krizsanék egy napi pihenő után újabb szállítmányt eresztettek a vízre. Az idén nagyon iparkodott a kis csapat. A gyerekek és asszonyok a partig elkísérték az embereket, kevés, laposszavu beszéddel elbúcsúztak tőlük, aztán lustán, lomposan visszasompolyogtak a kunyhókba . . . Az emberek a folyó közepére terelték a tutajokat és hangos énekszóval ereszkedtek a mesz- sze stációk felé. Már napokig tartó utat tettek meg, mikor fogyni kezdett a kenyér és pálinka. — Estére egy gerendát fogunk kiütni a parti csárdásnak! — parancsolgatott Krizsán a kormánytól. A többiek helyeslőén rábolin- tottak és estére egy szép szál fenyő maradt a csárda előtt, helyette szalonna, kenyér és pálinka került a tutajra . . . Krizsan kora reggeltől késő estig a kormánynál ült s csak néhány órára dűlt el pihenni, ilyenkor sovány testét a szalmába fészkelte s mint valami sárga viaszbábu húzódott meg a fölédobált szűrök alatt. Napközben csak pálinkát ivott, keveset beszélt és napról- napra sűrűbben, tompábban köhögött. Az egyik esős, szokatlanul hűvös alkonyaikor, mikor a kék, széles Duna felett úsztak, a viz akaratoskodva, haragosan rázta, csikorgatta a tutajokat és az emberek izmait szakadásig húzta a munka: Krizsán a kormány alatt ülve, nehéz fojtogató levegőt érzett a torkába szorulni, amely egészen elszoritotta hörgő, kapkodó lé- lekzetét. Ijedt, kétségbeesett borzalom ült ki az arcára: érezte, hogy teljes erővel megrohanta évtizedes nyavalyája és végsőket hördül kiköpködött tüdeje. Sipitó, száraz levegő szakadt fel a melléből és hosz- szu, csontos kezeivel szédeleg- ve tapogatott a pálinka után, hogy karcos torkáról leöblítse a halált. De alig emelte szájához az italt, mintha hirtelen mély álom nyomta volna el, guggoló teste erőtlenül összecsukta tt. Feje az oszlophoz ütő- dött, kezéből kiesett az üveg és tagjai egyszerre megmerevedtek. Az evezősök izzadva feszítették lapátjaikat. A fenyő ropog- va-recsegve verekedett a vízzel, amely nyugtalanul csapkodott fel a játékos tutajokra és néha egész a parasztokig verte el magát. Mikor nagy erőlködések árán a folyó ama részére értek, ahol magas, zöldtestü hegyek állták a partot, a szél hirtelen mögöttük maradt és a viz megnyugodva cipelte tovább a fáradt embereket. Az irány fentartásához most elég volt az evezősök kölcsönösen felváltott munkája s mivel nem volt rá szükségük, egyikük se gondolt a csendes, mozdulatlanul előremeredt kormányosra .. . A feldühödött, dobálózó vihar alatt Krizsán lábai a keresztben fekvő összekötőgerendába akadtak, majd feszülve megbicsaklottak, úgy hogy a fásult test merőben előrecsu- szott és a térdek, mintegy tá- 1 masztékkép, az áll alá kerültek. Az egész kép olyan volt, mintha Krizsan valami veszélyt sejtve, a kormányosok minden figyelmével folyton a messzeséget nézné. Ahogy a fáradságos munka után. kissé kifújták magukat az emberek, könnyű, ropogós ének hangzott fel a tutajokról, amelyek tajtékos sávot hagyva hátra, ringatózva iparkodtak a biztos cél felé. (Folytatjuk)
