Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-05-13 / 1319. szám
1944. május 13. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI MUNKÁS EGYSÉG AKADÁLYAI . Ma, ha összekerülünk kommunista, vagy magát kommunistának, radikálisnak nevező munkástársainkkal, sokkal inkább mint a múltban, felvetik és szemünkre hányják, hogy dacára a mai rendkívüli időknek, nem tömörülünk egységes szervezetbe, hanem különállva, megosszuk, gyengítjük az úgy is gyenge olyan baloldali erőket, amelyeknek a célja túlmegy a napi harcokon, egy uj társadalmi rendszer felépítésére törekszenek. Természetesen ezek a különben jóhiszemű munkások, ezt az “egységes szervezetet” úgy képzelik el, hogy mi szőröstől- bőröstől csatlakozzunk le az elvtársakhoz, fogadjuk el az ő vonal vezetésüket annál is inkább “ mert a jövő kialakulását” nem mi, sőt nem is az amerikai munkásosztály, hanem Stalin, vagy enyhébben az oroszok szabják meg. A mi és a világ munkásságának a sorsa az európai hartereken fog eldőlni és ezért csak szélmalom harc harc az itten minden tevékenység. Ha valaha lehetetlenség volt az, hogy az IWW feladja a függetlenségét és csak együtt is haladjon egy politikai munkás párttal, úgy ma azon az alapon is lehetetlenség, hogy tulajdon képen ha még pár hétig fenn is áll az elnevezés, hogy Kommunista Párt, gyakorlatban már rég kínos gonddal tisztították ki a programjukból minden olyan látszatot is, amely tovább menne annál, amennyire a szavazat fogás kedvéért bármely ál-liberális politikus is elmegy. Ma Browder pártja sokkal jobbra áll a polgári liberálisoktól is, nekik még Wallace al-elnök is túl radikális, mint olyan, amely a nagytőkét nem megsemmisíteni, de korlátozni óhajtja. A munkás pártok ma már teljesen feladták a társadalmi változás szükségességének a harcát, úgy a K. P. mint a Szocialista Párt zavaros politikai állások megszerzésére irányuló, a mindenkori hangulatnak megfelelő programokat vallanak, amelyek igen gyakran változnak meg. Ha valaha, úgy most van szükség arra, hogy legyen egy szervezet, amely bármily kicsi is, bármennyire nem is érte el még a nagy amerikai tömegeket, szüntelenül, megalkuvás nélkül hirdesse azt, hogy a háborút, munkanélküliséget és nyomort semmiféle reformerek vagy reformok — bármennyire jóhiszemüek is — meg nem oldják, arra csak a munkásosztály képes, ha megváltoztatja a társadalom gazdasági felépítését és a profiton épült termelési rendszerből áttér a kollektiv termelési rendszerre. Ha valaha, a K.P. és az S.P. (az S.L.P. gyerekes kis bur- zsoái, soha sem számítottak és soha sem fognak számítani) teljes lecsúszása idején, az európai munkás pártok tehetetlensége után szükséges az, hogy legyen egy szervezet, amely hirdesse azt, hogy a munkásosztály az ő érdekeinek a védelmét, a sorsának az irányítását nem bizhatja önző politikusokra, hanem csakis a gazdasági szervezeteik, az Ipari Uniójuk utján maguk változtathatják meg. Nem vagyunk nagy képüek, nem hirdetjük azt, hogy ma az amerikai munkástömegek minket követnek, de tudjuk azt, hogy az IWW 35 éves tanítása belevitte a tömegek tudatába azt, hogy az érdekeiket a maradi szakszervezetekkel szemben az Ipari Uniók védhetik meg, ha ez a felismerés ma még a többinél nem sokkal jobb CIO-t hozta csak létre, de látjuk a munkások baloldalra tolódását, a szolidaritás eszméjének a munkahelyén való felismerését, meg vagyunk győződve arról, hogy a kitartó tanítás és felvilágosító munkának megérik a gyümölcse. Ma az általuk kívánt egység nem erőt, vagy nagyobb erőt jelentene, hanem jelentené az öntudatos, társadalmi rendszer megváltoztatásáért küzdő munkásmozgalom teljes eltűnését. Bármily nagy is a kommunista munkások elfogultsága, a munkásmozgalomnak ez a teljes feladása, nagyon sok elvtársnak felfogja nyitni a szemét és megfogják találni a hozzánk való utat, amely lesz az igazi egyesülés, amely nem gyengit, hanem erősít. Mi tudjuk és a fasizmus valamint a háború kezdete óta az irányított bennünket, hogy a háború frontjának miként való alakulása végtelenül nagy hatással lesz a munkásosztály sorsára, de nem intézi el a munkásosztály történelmi hivatását, ezt senki és semmiféle hadsereg, még a vörös hadsereg sem végzi el, ezt minden ország munkásságának magának kell elvégeznie. Tudjuk, hogy az európai helyzet alakulása megkönnyíti, vagy megnehezíti az amerikai munkások felszabadulási harcát és természetes, hogy nem a fasizmus győzelmét óhajtjuk és még “semlegesek” sem vagyunk, mert ma a “semlegesség” a nácizmus burkolt formája tudatosan,. vagy tudatlanul. Nyíltan valljuk, hogy a nácizmusnak, a kapitalista termelés eme brutális formájának a bukását elengedhetetlen feltételnek tartjuk az előhaladáshoz. Munkásosztályi szolidaritásunk folytán a legteljesebb szimpátiával állunk a rettenetes áldozatokat hozó orosz proletá- riátus élet-halál harca mellett, de nem hiszünk és nem is várjuk azt, hogy a mi harcunkat is ők harcolják meg. Nem várjuk, hogy az uj társadalmi rendszer sült galambként essék az ölünkbe, azért harcolnunk kell és erre a harcra készek is vagyunk és meg is fogjuk harcolni, az IWW történelméhez méltóan, mint él csapat anélkül, hogy felolvadnánk a handa-bandázó politikai pártokban. SÜLJENEK KI AZ ILYEN SZEMEK Az Amerikai Magyar Szövetség, hihetetlen szemtelenséggel egy “Nyíljanak ki a szemek” cimü felszólítással fordul az amerikai magyarsághoz, amelyben az amerikai magyarság és a demokrácia egyedül hivatott képviselőjének tolja fel magát. Ezt a felhívást a Szövetség lapjai nagy sietve közölték le, éppen úgy mint előzőleg a stockholmi volt Horthy követ híradásait, amelyek szerint Horthy és kormánya valósággal forradalmat csináltak Hitler ellen és a mártír “Horthy fogságban van ha ugyan még él”. Keresztesy Fischert kivégezték, stb. amelyeknek csak egy célja volt és pedig Horthyék megmentése. De nem közölték Horthy hadiparancsát, amelyet a katonasághoz intézett, amelyben megparancsolja a kérhetetlen harcot a betörő ellenség ellen, nem közölték azt az üdvözlő táviratot sem, amelyet ez a véres kezű lovastengerész a barátjához Hitlerhez küldött a születésnapja alkalmával, nem közölték Elmer Davis-nek sem az első, sem a második számú levelét, amelyben nem csak az Amerikai Népszavát, de az egész Horthy rendszert és magát Horthyt is kemény szavakkal bélyegzi meg. Ezeket elhallgatják, mert attól félnek, hogy akkor tényleg felnyílnak a magyar szemek és belerúgnak azokba, akik még ma is Horthyt és nem az elnyomott, sokat szenvedett magyar népet akarják megmenteni. De nem csak szájaskodnak, hanem csendben, sunyin is dolgoznak, igyekeznek a reakciós összeköttetéseik felhasználásával az embereiket minden oly helyre helyezni, amely helyről a megszállás esetén Horthyt és bitang rendszerét meg lehet menteni, csak el ne számítsák magukat, esetleg most nem dolgozik az a “hires magyar vendégszeretet”. Azt is ki hagyják a számításaikból, hogy Magyar- ország megszállásának a formáját nem egyes kis washingtoni hivatalokban intézik el, abba beleszólása lesz az oroszoknak is, talán Titoéknak is. Ezek sokkal közelebb vannak Budapesthez mint egyes washingtoni hivatalnokok és a menetrendjük is gyorsabb és alaposabb, igy a két akció közül az látszik sikeresebbnek, amely a magyar népet s nem Horthyt banditáival akarja megmenteni. Mi csak azon csodálkozunk, hogy ezeknek a vezér és szerkesztő uraknak, amikor nagy hangon magyarkodnak, demok- ratáskodnak, nem sül ki a szemük. Alattomban a magyar nép és a demokrácia rovására a régi úri rendszer megmentésére akarják felhasználni azt a amerikai magyarságot, amelyet ez a gyalázatos rendszer kergetett el az éhség és szolgaság korbácsával a szülőföldjéről. Penicillin Washingtonból jövő hírek szerint PENICILLIN, a legújabb “csodaszer” gyártása az utóbbi hónapokban oly nagy mértékben emelkedett, hogy a közeljövőben már a polgári lakosság betegei számára is elegendő mennyiséget hoznak forgalomba. Mint ismeretes, eddig az összes penicillint a hadsereg részére foglalták le, legfeljebb csak kísérleti célokra engedélyeztek polgári kórházaknak nagyon kis mennyiséget. A washingtoni hir szerint megszervezték az “Office of Civilian Penicillin Distribution” irodát, amely Penicillin raktárakat fog létesíteni az ország különböző fontosabb városaiban. Dr. Robert H. Bishop, a clevelandi University Hospital igazgatója szerint a 100,000 egységet tartalmazó adag penicillin, amely például elegendő a gonorhea sikeres kezelésére, hét és fél dollárba fog kerülni. Tüdőgyulladás és más betegségek gyógyítására jóval több penicillin kell. Ezen árak azonban később valamivel esni fognak. Penicillin készítésével ezidő- szerint 19 nagy gyógy- és vegyszeráru cég foglalkozik. Ezek között nagy versengés folyik, hogy melyik kapja meg a polgári szükségletre való gyártás jogát. Ezen cégek ajánlatai nagyon különböznek. Van közöttük olyan, amelyik a 100,000 egységet tartalmazó adagot két és fél dollárért hajlandó szállítani, van azonban olyan cég is, amelyik 10 dollárt kért ugyanolyan adagért. így ugylátszik, hogy $7.50 átlagban egyeztek meg. Noha a War Department már kijelentette, hogy több penicillint készítenek, mint amennyire a haderőnek szüksége van, a War Labor Board azonban nem akarta megkezdeni a fölösleg szétosztását az invázió megkezdése előtt, mert úgy vélik, hogy az invázió első fázisában esetleg rendkívül nagy mennyiségű ily orvosságra lesz szükség és ezért akarják a tartalékot addig megtartani. MI A PENICILLIN A penicillin gyógy, illetőleg fertőtlenítő erejét Dr. Alexander Fleming vette észre egészen véletlenségből még 1929- ben. Penicillin a penésznek egy fajtája. Nagyon hasonlít ahoz a penészhez, ami a rokford sajton látható. Penész (mold) a növényvilág legalsóbbr e n d ü képviselőinek, az egysejtű véglényeknek a tömege. A sejtek oszlás utján szaporodnak. Nagyon sok fajtája van s mint a legalsóbbrendü véglényeket eddig az ember nem sok figyelembe részesítette. Hogy az állatvilág legalacsonyabb osztálya, a baktériumok számos betegség okozói, azt már tudjuk Dr. Koch Robert (1843-1910) korszakalkotó felfedezése után. Éppen azért a baktériumokat, vagy mint általában nevezik a korcsirokat mesterségesen tenyésztik a kísérleti állomásokon. A kísérleteket végző orvosokat mindig bosszantotta, hogy az ily csira- kultura (csira tenyésztés) alkalmával zöldes penészek keletkeztek .amelyeket csak igen körülményes eljárásokkal tudtak
