Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-05-13 / 1319. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1944. május 13. A megpróbáltatások esztendeje Irta: Kéthly Anna (A nácik Magyarország “megszállásának” egyik áldozata Kéthly Anna a magyar országgyűlés szociáldemokrata tagja irta az alábbi cikket a Népszava Naptárába, amely élesen megkülönbözteti tisztánlátását a polgári felfogástól. Adózni kívánunk a cikk közlésével a mártír Kéthly Annának. — Szerk.) 1931, a mögöttünk lévő esztendő a tizenharmadik a világháború befejezése óta! A természettudományosán gondolkodó ember nem hisz semmiféle babonában, de a . tizenhármas számtól rettegő sötétagyuak bizonyosan a maguk igazolásának tekintették, hogy ebben az esztendőben a pokol minden serege a földön garázdálkodott. Minden gonosz erő, minden emberellenes törekvés, amely a világháború vér és anyagveszteségei után pillanatnyira megbénultalak látszott, föltápász- kodott és 1931-re régi frissességében és mohóságával jelentkezett. Mintha a tizenharmadik évfordulóra azt akarnák elhitetni, hogy minden jószándék békevágy hiábavaló, a kapitalizmus profitéhségének hatalma töretlenül uralkodik a földön és a maga szolgálatába tudja állítani a rombolás minden eszközét, a maga igájába tud kényszeríteni minden akaratot és meg tud fékezni minden tiltakozást. A mi kis Magyarországunk része a világkapitalizmus hatalmas tengerének, hűségesen követi annak áradását és apályát, konjukturáját és dekon- jukturáját. Nagyjában és egészében ugyanazokkal a módszerekkel dolgoznak és ugyanazon válságban vergődnek a kapitalizmus magyarországi helytartói, mint társaik a határokon túl. Különbség van mégis közöttük, de ez nem a célokban és eszközökben, hanem a dolgozókkal és a fogyasztókkal való bánásmód — mondhatjuk nyugodtan : a velük való elbánás — tekintetében mutatkozik. A munkás bére, egyéb munkaföltételei, szociális ellátottsága és védelme a színes gyarmati munkás színvonalán áll, alig elegendő a munkaképes kor szükségleteinek ellátására. Ami ezen az időszakon alul vagy felül esik — 10 éven alul és 40 éven felül —, arra nincsen gondja a magyarországi kapitalizmusnak és nincs senki, aki őket eredményesen e kötelezettség ellátására szorítaná. A fogyasztó is szabad madár, melyre minden kartellalakulat bátran puskázhat, legföljebb a kis kofát vagy a grájzlerost csipik fülön, ha a lenyúzott vásárló túlságos hangosan panaszkodik. Mi annak az oka, hogy a kapitalizmus világválságából fakadó általános bajok nálunk fölfokozva sújtják a dolgozóinkat? Mi az oka annak, hogy a dolgozók még azt a mentőövet sem kapják meg, amit'' munkásle a föld forgását magyarázó tanát, hogy az még is csak forog. így amíg az okok meglesznek, addig sztrájkok is lesznek. Mentői több, nagyobb az ok, annál nagyobb és biztosabb a sztrájk. védelemnek neveznek és amely a pusztulás tengerén az elme- rüléstől legalább addig megóvja őket, mig partot érhetnek? Ennek oka a dolgozók nagy tömegének kisemmizése a jogokból. Kívánságaik, követeléseik hulláma megtörik, mielőtt megvalósulhatna, erejük elvész az intézményeken vagy az intézmények végrehajtási módozatain. Magyarországon — legalább is külföldet járó állam- férfiaink állítása szerint — parlamentáris rendszer van, amely széles demokratikus alapon -van fölépítve, hiszen a választójog csupán egy meglehetős alacsony műveltségű fokhoz van kötve: férfiaknál négy, nőknél hat elemi osztály. Ne keressük azt e pillanatban, hogy ez a választójogi föltétel a beiskoláztatás alapos és komoly végrehajtása esetében valóban nem volna szigorú akadály, mert ugyanekkor beszélnünk kellene arról, hogy az agrártőke és az ipari tőke egyforma makacssággal tiltakozik a gyermekmunka korhatárának az iskoláztatással való fölemelése ellen. Beszélnünk kellene a 120-150-es lélekszámú osztályokról, az osztatlan iskolákról, amelyeknek ugyan semmi közük a modern pedagógia koedu- kációs (fiuk és leányok együttes) neveléséhez. Beszélnünk kellene a dolgozó tömegek — és azok között is elsősorban a falusi dolgozók — feneketlen nyomorúságáról, amely kényszeríti őket a gyermek munká- baállitására. Beszélnünk kellene a klerikalizmus kenetes képmutatásáról, amely a kezére játszott tanító és oktató hatalommal nem tudásra, hanem engedelmességre nevel. Beszéljünk inkább arról, hogy az a beleszólási jog, amit a választójog jelent, hogyan érvényesül a gyakorlatban? Az 1931-es évre visszatekintve, nagyon alapos gyakorlati leckénk van ebből a kérdésből, mivel idő előtt, sietve és a válság fejleményeitől reszketve, 1931-ben megrendezték a választási színjátékot a hatalom urai. Tréfásan, keserűen, komolyan — minden hangnemben megírták már a magyar választások történetét. A választók becsapásáról, trükkökről, fogásokról, amelyekkel meg lehet akadályozni az igazi hangulat érvényesülését: bőséges anyag öröklődik át a választások intézői között, amelyeket gyarapítani, uj anyaggal kiszélesíteni mindegyiknek legfőbb igyekezetét képezi. Ezekről azután lehet a kaszinóban, klubban mulatva mesélgetni, tanácsokat adni és kinevetni azt a pártot vagy jelöltet, akik csak meggyőződésükre, csak a nép akaratára és szeretetére támaszkodva akarnak a parlamenti rendszerben dolgozni. Parlamenti rendszer, demokratikus intézmények: az embereknek nálunk önkéntelenül is eszébe jutnak azok az európai ügynökök, kik színházi ruhatárak elkopott jelmezeit nagyurak ócska frakkjait és cilindereit összevásárolják és elefánt- csontért, értékes nyersanyagokért becserélik a vadaknál. A vadak hordják ezeket a holmikat ünnepélyes alkalmakkor, a főnök cilinderben és lyukas hermelin-palástban feszit büszkén a fatörzs-trónuson, de az európai lényeget hiába keressük közöttük. Ha a parlamentarizmusnak és a demokráciának csak külső díszeit fitogtatjuk, de gondosan vigyázunk, hogy a lényegből semmi meg ne valósuljon, akkor nem szabad csodálkozni azokon, akik primitiv gondolkodásukkal e külsőségeket a lényeggel összecserélve, pokolba kívánnak minden parlamentarizmust és demokráciát. De nem is vehetjük rossz néven ezektől, hogy minden imádatukkal az erőszak módszerei felé fordulnak, any- nyira reménytelennek, kilátástalannak és eredménytelennek látják a “demokrácia” útját. Az 1931-es választások megint megmutatták, hogy a magyar uralkodó osztályok kifogyhatatlanul leleményesek a forma megőrzése mellett a lényeg meghamisításában. A nyíltan szavazó kerületekben a- jelölt és emberei nem mozoghattak, a választás napján az egész karhatalom fölvonult és megakadályozta, hogy az ellenzéki választó a szavazó-bizottság elé juthasson. A parlamentben elmondották, hogy a szavazatok följegyzésére szolgáló iveket megcserélték és a hivatalos jelölt neve a legtöbb szavazatot mutató lista fölé Került. A titkos szavazó kerületekben ál-ellenzéki jelölteket léptettek föl, akiknek radikalizmusát és féktelen demagógiáját semmi nem korlátozta. Pártunk ellen a legképtelenebb rágalmakat szórták széjjel, szóval, röpiratokban, plakátokon, amelyeknél a cenzúra csak akkor lépett működésbe, amikor azokat megcáfolni akartuk. Legfőbb mumus volt a rágalomhadjáratban a bolsevizmus vádja. De hogy az ellenforradalmi reakció tatárjárása milyen erőtlenné tette ezt a vádat, arra keserű példa az a falusi összejövetel, amelyen szintén előkerült a szó, hogy a pap meg a tanító ur rémitgette őket a bolsevizmus eseményeivel: “Azt mondottuk nekik, hogy a kommunisták elrekvirálták, azt amink volt. Ezek meg csak kiüzennek, hogy vigyük be, amink van. De még ugyancsak igyekeznünk kell a behordással, nehogy megduplázzák, amit követelnek !” Egy másik falusi gyülekezetben találkoztunk azzal a rémit- gptéssel, hogy a szociáldemokrácia el fogja szedni a kisemberek apró földjeit. Odaadtuk az agrárprogramot, meg szóval is magyaráztuk, hogy a sok tiz- és százezerholdas földvagyont tartjuk igazságtalannak és jogtalannak, például az Eszterházy herceg kétszázezer, vagy az egri érsek nyolcvanezerholdas birtokát. Megrázza a fejét tréfásan az egyik figyelő: “Ugyan hogyan győzi azt kapálással?” A legeldugottabb kis falusi kerületben is a szociáldemokrácia volt a legrettegettebb ellenfél a múltba gyökeresedett hatalmak előtt. Ellene összefogott mindenki, aki abból él, hogy a magyar glóbusz nem mozdul előre. Mégis mint egy uj hitnek, megváltó gondolatnak az apostolait fogadták mindazokat, akik ezeket az igéket hozták. Mélységes felelősséget, ingathatatjan kötelességet vállaltunk akkor ,amikor kiépítettük állásainkat a magyar föld legelhagyatottabb vidékein is: vállalnunk kell azt, hogy a nyomorúságból fakadó elkeseredést szocialista meggyőződéssé, szocialista kitartássá, bátorsággá fejlesztjük és fokozzuk. így kell tennünk, mert csak akkor tudjuk a demokrácia formáit lényeggel megtölteni, a demokrácia eszközeit a demokrácia fölépítésére fölhasználni, igy tudjuk csak az osztályharc létezését tudatosítani az emberekben s e harcban való helytállásra szükséges öntudatot fölébreszteni bennük. Magyarországon az osztályharc folyik, mint bárhol másutt Európában, mert uj és régi határán állunk: a feudalizmus nem halt még el egészen, a kapitalizmus nem fejlődött ki még olyan méretekre, mint odakünn. Ennek a két erőnek a viaskodása teszi elviselhetetlenebbé a mi életünket, de éppen ez váltja ki belőlünk az akaratot, hogy meglevő jogainkat ne engedjük veszendőbe menni, ne engedjük magunkat kijátszani és a jogokkal való élés utján szerezzünk magunknak újabb jogokat is. 1931 a megpróbáltatások esztendeje volt. Világválság és különleges magyar bajok törtek bennünket. Bizonyos, hogy 1932 — az uj esztendő — sem jön mint a varázsló. A változás amit az uj év jelenthet számunkra, bennünk van elrejtve. Szilveszter éjszakája nem fog különbözni 1932 január elsejétől, de 1932 Szilveszteréjjele már más erő- és életviszonyoktól búcsúzhat, ha magunk is akarjuk! A Bérmunkás Női Gárdába befizettek 1943-44. évre: Mrs. A. Alakszay, L. Ang. 12.00 Mrs. G. Barca, Bridgep. 12.00 Bercsa Jánosné, Clev........12.00 Mrs. J. Bischof, Akron ....12.00 Mrs. M. Danka, Cleveland 12.00 Mrs. J. Deák, Akron .......12.00 Mrs. St. Detky, Phila ....... 9.00 Katy Esztergád, Cleve...... 9.00 Mrs. Id. J. Farkas, Akron 12.00 Mrs. Ifj. J. Farkas, Akron 12.00 Mrs. Wm. Fay, Akron .. 12.00 Mrs. M. Feczkó, N. York 8.00 Mrs. J. Fodor, Cuyahoga 12.00 Mrs. P. Kern, Akron .......12.00 Mrs. J. Kollár, Clev.......... 9.00 Mrs. E. Kovách, Cleve...... 6.00 Mrs. A. Kucher, Pittsb. „12.00 Mrs. L. Lefkovits, Clev. 10.00 Mary Mayer, Phila.............12.00 Mrs. A. Molnár, Cleve...... 9.00 Mrs. D. Rosenthal, Phila 6.00 Mrs. J. Schwindt, Akron 12.00 Mrs. A. Székely, Cleve. „10.00 Mrs. St. Török, E. Fort 7.00 Mrs. Ch. Udvarnoky, FI. 12.00 Mrs. St. Visi, Line. Park 12.00 Mrs. J. Vizi, Akron .........12.00 Mrs. J. Zára, Chicago „„12.00
