Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-05-06 / 1318. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1944. május 6. Kétféle mértékkel (a.l.) Mindazok, akik dúskálnak az élet javaiban, úgy vélik, hogy ők kiválasztottjai a társadalomnak. A minden tekintetben munkásfaló Montgomery-Ward egy év leforgása alatt már kétszer került az amerikai újságok címlapjára. A Wagner törvények ellenére, ami a munkásokat jogosítja úgy a szervezkedésre, mint a kapitalista érdekeltségekkel közös megegyezésre, ha a munkások többsége a szervezett mellett szavazott. Ez történt az elmúlt évben a Montgomery-Ward chicagói főtelepén. A munkások nagy többsége a CIO mellett szavazott és mind ennek dacára a company nem volt hajlandó a szerződés elfogadására. Ebből kifolyólag a munkások a múlt évben egyhangúlag a sztrájk mellett szavaztak, hogy kényszerítsék a Montgomery- Ward Companyt a munkások követeléseinek elfogadására. A company minden követelést hajlandó volt megadni, csak éppen a munkások szervezetét nem volt hajlandó elismerni. A munkások a sztrájk fegyverét vették igénybe. Mig végre aztán Roosevelt elnök utasítására aláírták a CIO szervezettel az egyezményt. A fent nevezett egyezmény 1943 dec. 8-án lejárt és a Montgomery-Ward Co. ismét nem volt hajlandó még csak szóba sem állani a szervezett munkások képviselőivel. Néhány heti céltalán próbálgatás után a munkások ismét a sztrájk fegyveréhez nyúltak. Ennek a munkásfaló cégnek Sewell Avery az elnöke, aki egyszerűen kijelentette, hogy az ő rabszolgái “a szervezettség ellen vannak és a munkásszervezetekkel egyezkedni nem üzletszerű és igen költséges is.” A sztrájk hívásra a kilencezer munkásnak 95 százaléka otthagyta a munkát. Ezzel azután ismét bebizonyították Mr. Ave- rynek, hogy hajlandók még ha kell sztrájkkal is bebizonyítani, hogy hívei a szervezkedésnek, jogos követeléseik kiharcolására. A sztrájk tartama alatt Mr. Avery nem volt hajlandó még a Labor Board határozatait sem elfogadni, aminek vége az lett, hogy az egész ügy Roosevelt elnökhöz lett utalva, aki arra utasította Mr. Averyt, hogy vesse alá magát a Labor Board határozatának. A Montgomery-Ward Co. vezetősége nem vette tudomásul Roosevelt átiratát, amire az elnök szövetségi katonák segítségével az egész chicagói Montgomery-Ward telepet lefoglalta. Természetesen a sztrájkoló munkások azonnal munkába álltak. Egyedül Avery szegült ellen az elnök szövetségi lefoglalásának. Mindenbe beleegyezett volna, csak a company üzleti könyveit nem volt hajlandó még a katonai hatalomnak sem átszolgáltatni, így aztán a katonák a parancsot teljesítve, szépen Mr. Averyt kitették az uccára. Ez már azután csakugyan nagy felháborodásra adott okot. A tőke szolgálatában álló összes polgári lapok, de nem csak a lapok, hanem a honatyáink nagy része falra festett ördögöt látott a lefoglalásban. Hogy azután milyen következményei lesznek ennek a szenzációnak, azt a közel jövő fogja majd megmutatni. Annyi bizonyos, hogy ebben az esetben a magántulajdon jogainak megsértése forog fenn. Úgy a polgári lapok, meg a honatyáink kétféle mértékkel mérnek. A közel múltban a szénbányász sztrájk ideje alatt Roosevelt elnököt az egekig dicsőítették, hogy a bányákat a sztrájk időtartamára lefoglalta, hogy a munkások felvegyék a munkát, mint az állam alkalmazottai. Sőt még ennél is tovább mentek a képviselő házban azonnal meghozták a sztrájkellenes törvényt. És megdöbbenve látták, hogy Roosevelt elnök nem irta alá ezt a kapitalista érdeket védő törvényt, amely törvénynek még van másik hamis foga is, ha kapitalisták a háború időtartama alatt bojkotot vagy a munkások kizárását hajtják végre, szintén törvényellenes és az elnöknek joga van annak lefoglalására és ebben az esetben a Montgomery-Ward Co. nem fogadta el a Labor Board határozatát éppen úgy, mint a múlt évben a bányászok sem. Ebben az esetben nagyon kilátszik, hogy úgy jó republikánusok, mint a demokraták nagy többsége megint az elnök ellen fognak felvonulni, mert most nem a munkások jogai ellen tett lépést, hanem a magántulajdon szentségét nem kapitalista szemszögből bírálta meg. Kóstoló a lengyel demokráciából f-Vi.) Mivel Detroitban van legtöbb lengyel egy csoportban, amit fényesen bizonyít az a tény, hogy nyolc nagy templomuk van és minden templom mellett nagy parókia és iskola, így természetes, hogy a most folyó itteni harcokban, amit könnyen lehet lengyel polgárháborúnak is nevezni, itt Detroitban folynak a legnagyobb harcok. Ezt a Detroiti News is igy vélte és elég kifizetőnek tartja a lapban folytatólagos “Symposiumot” vezetni ezen üggyel kapcsolatosan. Ebből ismerhetjük meg, hogy még itten is, ahol csak mint vendégek és nem urak, nem hivatalos kormány, hanem csak csoportok működnek, milyen fasizta terrorral dolgozik az a csoport, mely a nagy lengyel birodalomért még az oroszok elleni háborút is szükségesnek tartja. Vannak akik ezt az esetleges háborút kikerülni szeretnék és hajlandók az oroszok jogát elismerni a Curzon vonalig, amint azt a Szovjetek követelik. Valamint csakis az oroszokkal való békés együttműködéssel képzelik el Lengyelország jövőjét és békéjét. Ezek egy évvel ezelőtt megalakították a “Kusciuszko Ligát” mely úgy morális, mint anyagi támogatást ad azoknak a lengyel divízióknak, amely a Szovjetekkel együtt harcolnak a nácik ellen. A Liga titkára egy pap Sta nislow Orlemanski. Az elnöke egy egyetemet végzett, a ham- tham-i (kis Lengyelország) iskola tanács direktora Anthony Karczmarzyk. Mióta ezen hivatalt Karczmarzyk elfoglal • ta, sok fenyegető levelet, telefon felhívást kapott. Többször megtámadták és egyszer össze is verték. Most legújabban ki dobatják az állásából. Egyik támadóját felismerte és törvény elé vitte, de mivel nem tudta bizonyítani, azt szabadon engedték és most 25 ezer dollár becsületsértési pert indított ellene. A reklámnak ezt a módját szokták a fasizták világszerte használni. Ha mostan itt, aho csak vendégek ezek a lengye i urak és állítólag demokratikus kormányzat alatt is terrort fej tenek ki, elképzelhetjük azt a bánásmódot, melyben a nagy lengyel birodalom ellen harcoló kát részesítették, vagy részest tenék, ha ismét urak lesznek a saját hazájukban. Milyen de mokrácia az, mely nem tűr el lenvéleményt. Melynek a legha tásosabb érve az ütleg, az állásoktól való megfosztás. A Detroit News alkalmat adott az egyik hires, lengye1 hazafinak, Mr. Louis Chayka ügyvéd urnák, aki leglármá- sabb támogatója azon csoportnak, amely az ukrajnai és fe hér oroszokat egy háború révén is Lengyelország keretein belül akarják megtartani. De Chayka urnák is egyetlen érve, amit érvnek leheí tekinteni írásában az, hogy egy pár száz évvel ezelőtt ezek a részek Len gyelországhoz tartoztak. A Detroit Newsban meg nem jelent érveket, az itteni soviniszta lengyel lapok adják meg. Eszerint, mindenki aki a Szovjetek jogát elismeri ezen kérdéses Curzon vonalhoz orosz ügynök, áruló, kommunista, istentagadó, akiket agyon kell verni. A nyolc nagy templom hívei közül talán senki nem merné a Szovjetek jogát elismerni. A gyárakban, ahol összejövök velük, egyetlen egyet sem találni, aki nyíltan a másik lengyel szemében merné mondani, hogy az oroszoknak joguk volna ezen területhez. Ezzel szemben nagyon sok akad, aki a nagytöbbségü más nemzetekből álló csoportok előtt is, papa- gály módra vissza adják a soviniszta lengyel lapok orosz ellenes propagandáját. Legkedvesebb angol lapjuk az itteni lengyeleknek a Detroit Times, Hearst lapja, amely teljesen támogatja az orosz elleni álláspontjukat. Még az sem számit az ilyen bigott lengyelek előtt, hogy a háború megkezdése előtti években, Hearst 400,000 dollárt vett fel Hitle- réktől, hogy a propagandájukat itten terjessze. Vak gyűlöletükben már most kezdik a Hearstékkel együtt, az uj háború, a Szovjetek elleni háború megalapozását. A HABSBURG “KÍSÉRTET” ÚJBÓL JELENTKEZIK NEW YORK, ápr. (ONA) — Arról értesülünk, hogy a brazíliai kormány félig diplomáciai testület gyanánt ismert el egy osztrák csoportot, melynek feje Anton Retschek, volt osztrák követ, akiről tudják, hogy barátságos viszonyt tart fenn Habsburg Ottóval. Az illető csoport nemrégen mint “Bizottság a brazíliai osztrák érdekek megvédésére” alakult s mint ilyen, sikerrel folyamadott a brazíliai külügyminisztérium hivatalos elismeréséért, mire felszólította az összes, Brazíliában élő osztrákokat, hogy jelentkezzenek ösz- szeirás céljából. Az itteni liberális osztrákok abbeli aggodalmuknak adtak kifejezést, hogy esetleg a brazíliai kormány által megadott hivatalos elismerés az Ottó érdekében kifejtett propaganda malmára hajtja a vizet. Ezek a körök emlékeztetnek különben arra, hogy Retschek, mint Ausztria követe, nem szé- gyelte Ausztria megszállása után a követség épületére fel- huzatni a horogkeresztes zászlót s hogy később is pénzt fogadott el hivatalos német köröktől. Midőn Ottó fivére, 1942- ben Braziliában járt, Retsche- ket jelölte meg, mint személyes képviselőjét. Olvasás után, adja lapunkat más magyar kezébe! ÉPITŐGÁRDA 1943-44. évre A. Alakszay, Los Ang...... 7.00 G. Barca, Bridgeport ......12.00 J. Bischof, Akron ........... 3.00 J. Bodnár, Bridgeport .... 5.00 J. Buzay, Cleveland ......... 9.00 P. Csorba, New York ....... 5.00 M. Danka, Cleveland .......12.00 L. Decsi, Akron ............... 8.00 St. Detky, Phila ............... 9.00 J .Duschek, Nutley ....... 2.00 J. Engli, Cleveland ....... .12.00 J. Farkas, Akron ............. 7.00 L. Fishbein, New York ....12.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 12.00 L. Fülöp, New York ....... 7.00 J. Geréb, Cleveland ......... 7.00 P. Hering, Buffalo ......... 6.00 J. Kollár, Cleveland ......... 7.00 E. Kovách, Cleveland......... 4.00 J. Kozsány, Saratoga Sp. 12.00 A. Kucher, Pittsburgh .... 7.00 A. Lelkó, Pittsburgh ..... 7.00 L. Lefkovits, Cleveland .... 9.00 J. Lengyel, New York .... 1.00 J. Mogor, Cleveland .........12.00 A. Molnár, Cleveland ..... 7.00 J. Munczi, Cleveland ....... 4.00 G. Nagy, New York ....... 1.00 J. Nagy, New York ....... 1.00 J. Pataky, New York ....... 5.00 P. Pika, Chicago ................ 9.00 J. Policsányi, Triadelphia 6.00 L. Rost, Phila ................. 5.00 M. Stefankó, New York .... 4.00 A. Székely, Cleveland ..... 8.00 J. Spisák, New York ..... 2.00 J. Szilágyi, Cleveland ..... 5.00 J. Varga, Cleveland ....... 4.00 G. Vaszkó, New York .... 2.00 Jos. Vizi, Akron ...............10.00 IJ. Zára, Chicago ............... 9.00
