Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-04-22 / 1316. szám
1944. április 22. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÖNELKÜL . . . CS. . .0 MEGJEGYZÉSEI SZENVEDÉSEK VÁMSZEDŐI A magyar nép ma rendkívül nagy árat fizet azért, hogy nem volt szervezett ereje ahoz, hogy egyrészt lerázza magáról azt a gyilkos bandita uralmat, amely 1919-ben a forradalmak bukása után, a román szuronyok és az Antant missziók se- gitségésel uralomra került. Másrészt, hogy ebből kifolyólag természetszerűleg az urai belevitték egy olyan háborúba, amelyből Magyarország mindenképen megverve kerülhetett ki. Ma nem csak a saját urai tartják elnyomás alatt, hanem megsokszorozódott a szenvedésük azáltal, hogy Hitler stratégiai okokból megszállta a szolga államokat. Kétségtelen, hogy a nácik nem azért szállták meg a fenti szövetséges területeket, mintha Horthy, Antonescu, Tiso, Pavlevics megtagadták volna a közreműködést — bár érezve a vereséget a menekülő patkány módjára szívesen elmenekültek volna a nácizmus sülyedő hajójáról. Ezek az urak jól tudják, hogy nem csak az uralmuk, de hitvány életük is szorosan hozzákapcsolódik Hitler uralmához, de elvesztették a kontrolt a népeik felett, kik már is óriási áldozatokat hoztak egy nekik csak ártalmas cél, a német náci világuralom megvalósításáért, érezve az orosz vörös hadsereg közeledését, Tito csapatainak a megjelenése a magyar határokon, erősen fenyegetik egyrészt a náci hadsereg összekötő vonalát az anyaországgal, amelyet egy forradalom esetén el is vághattak volna. Ezért szállták meg a nácik ezeket a területeket, hogy egyrészt biztosítsák magukat a hátbatámadás ellen, másrészt, hogy ezekből a népekből a lehető legnagyobb gazdasági és katonai segítséget préseljenek ki. Hitler nem szentimentális, nem tartja fontosnak az alkotmányos komédiát, szétkergette a magyar parlamentet, amelynek a látszat ellenzéke csak megerősítette Horthy uralmát. Hitlerék nincsenek tekintettel a magyar arisztokrácia és nemesség zsidó keresztezésére, hogy majd minden főúri és nemesi család, zsidó pénzel aranyozta be a kapott cimerét. Kíméletlenül fellépett a gazdag zsidók ellen is, igy megszűnt az a helyzet, hogy 'amig Horthyék csak a szegény zsidó szájából ütötték ki a falat kenyeret, Ítélték halálra és elvitték elpusztulni a katonai munkás századokba, a gazdag zsidók “aránylag” jól éltek, mint Horthy ügynökök itt propagálták, csak osztozkodtak az urakkal a profiton. Hitler egyenlően elrabolta a gazdag zsidók vagyonát, házát, gyárát, lakását és hogy útba ne legyenek, koncentrációs táborokba dugták őket. De összeszedték Horthy liberális és szoc. dem. ellenzékét is, hogy ne akadjon köztük Badoglio. Ez történt Magyarországon, természetesen nem csak a zsidóság, de az egész magyar nép rettenetes szenvedésen megy át. Kifosztják mindenéből és újra ágyutölteléknek használják fel. A magyar nép újabb szenvedéseinek, itt Amerikába jelentkeztek a vámszedői, első sorban a Magyar Szövetség, amely most már “pontos információ” alapján azt igyekszik elhitetni, hogy Horthy egy mártír, egy uj Kossuth vagy Rákóczi, aki ellentállt Hitlernek, megtagadta uj katonák küldését és megtagadta, hogy a szegény üldözött zsidókat kivigyék Magyar- országból. Hogy honnan vette a Magyar Szövetség ezt a “pontos információt”, azt elfelejti megírni, pedig jól tudjuk, hogy Horthy házi újságja a Népszava találta fel ezt a mesét, amedalmi rendszernek, az IPARI DEMOKRÁCIÁNAK. KÖNNYEN ÉRTHETŐ De ^,mi leginkább felemlités- re méltó az uj füzetben, az a füzet tiszta és könnyű stílusa. Nincs benne semmi olyasmi, ami ellenszenvet váltana ki más szervezetek, mint például az AFL vagy a CIO tagjaiból, avagy azokból, akik eddig még semmiféle szervezethez sem tartoztak. A kis füzet oly módon van írva, hogy aki kézbeveszi, le sem teszi, mig az egészet át nem olvasta. Ez különösen nagy érdeme az írónak most, amikor a háború hatása alatt az érzelmek annyira fel- csigázódtak, hogy alig találunk írásokat, amelyek hol Badogli- ot, Stalint, Churchillt, Hitlert vagy Rooseveltet ne káromolnák, avagy dicsérnék ezt vagy azt a harcost, esetleg politikust. Másszóval ma az igazán tárgyilagos írások nagyon ritkák. Éppen azért felemlitésre méltó, hogy az uj One Big Union füzet oldalai mentesek ettől a hibáktól. Elejétől végig szorosan a tárgynál marad. Nemcsak az Ipari Demokráciát magyarázza, de azt is, hogy az IWW szervezetén belül mennyire érvényesíti a demokráciát. Nem -tennék eleget kötelességemnek, ha csak azt ajánlanám a Bérmunkás híveinek, hogy olvassák el ezt az uj füzetet. Ehhez még hozzá kell tennem, hogy igyekezzenek terjeszteni angolul beszélő munkástársaik között. Ha esetleg magyar fordításban is meg fog jelenni, annál jobb lesz, különösen azoknak, akik eredetiben nem tudnák olvasni. A szerkesztő megjegyzése: A Wagner munkástárs által ily szépen ismertetett és értékelt füzetet a közeljövőben magyarra is lefordítjuk és lapunkban közölni fogjuk. Akik azonban angol nyelvű füzetet, — amelynek ára 15 cent, szeretnék megszerezni, megrendelhetik akár az I.W.W. General Office, 2422 N. Halsted St., Chicago 14, 111. címről, akár pedig a Bérmunkás szerkesztőségétől. lyet most elismétel a New York Timesban Ullein Reicky Antal, volt stockholmi magyar követ. Ki ez az ur, nem más mint Horthy legfontosabb megbízottja, ki Svédországból, ebből a semleges országból intézte eddig is a Horthy-mentés piszkos munkáját, aki most lemondott, mert semleges területen élve jól látja, hogy a tengely menthetetlenül elfog pusztulni, jól tudja, hogy neki csak akkor lehet szerepe a jövő Magyarországon, ha a tegnapi rendszert, Horthy-Kállay bandát sikerül átmenteni, ezért állítja be őket mártíroknak, holott ez nagyon valószínűtlen. A beérkező jelentések szerint Horthy Magyarország Petainja, ki bábszerüen engedelmeskedik a náci parancsoknak. Még abban az esetben is, ha ez tényleg ügy volna, még akkor sem lehet kegyelmet adni annak a bandának, amely 25 éven keresztül irtotta a magyar népet, amely atyja, elő- harcosa volt a náci brutalitásnak, amely a könnyű győzelem reményében vitte a magyar katonákat Jugoszláviába és Oroszországba. Ez ellen a banda ellen és az amerikai szószólói ellen minden tisztességes, öntudatos magyarnak a végsőkig harcolni kell, ezért érthetetlen az úgynevezett egységfrontosoknak az a törekvése, hogy ezt a társaságot nyerje meg egy demokratikus egységre. Ahogy Horthy- ékkal, úgy Kerekesékkel sem lehet egy tálból cseresznyézni, ahelyett, hogy a baloldal ezek felé kacsingatva és innét szórná a frázisait a' magyar nép felé, amelyhez az úgysem juthat el, a magyar nép szenvedését arra kellene felhasználni, hogy a magyar tömegek előtt leleplezzék ezeket a Horthy ügynököket és az amerikai közvéleménnyel is megértessék, hogy mi a különbség Horthyék, az itteni ügynökei és a magyar nép között. A nagyhangú frázis dobálást be kell szüntetni és a komoly munkát nagyon sürgősen kell megvalósitani, mert sok jel mutatja azt, hogy itt le fog késni a baloldal és a reakciós Horthy legények kerülnek be nagyon fontos helyekre, a magyar nép jövőjének a rovására. WEIRTON West Virginia-nak ebben az acélvárosában a rendőri kormányzatát az állami kormányzójának a parancsára az állami rendőrség vette át. Indokolása, hogy a városi rendőrség 25 polgárt letartóztatott, mert azok az alkotmányos jogaikat gyakorolták. Az állami refidőrség kötelességévé tette, hogy á polgárok alkotmányos jogait biztosítja a városi hatóságokkal szemben. Ez a szokatlan eljárás azért vált szükségessé, mert a városi rendőrség letartóztatott 25 egyént, mert azok a Weirton acélgyárak munkásainak szervezkedésre hivó röpiratokat osztogattak. E sorok írója személyesen tanulmányozta a weirtoni viszonyokat, volt alkalmam jó 35 éve a magyar Ázsiában szervezni próbálni a resicoi acélmunkásokat, de még ott sem taA MAGYAR NYELVŰ IWW- ISTÁK ÉS “BÉRMUNKÁS OLVASÓK FIGYELMÉBE. Az osztályharc rabjainak érdekében uj akcióra van szükség. Azokért, akik mindenüket odaadták, mindent feláldoztak, hogy a munkásság ügyét szolgálják. Akik hosszú évek óta a börtöncella lakói ,ahol az egyén testét, lelkét nyomorékká kínozzák, ezeket a munkásokat ki kell szabadítani. Felkérünk minden osztálytudatos munkást, hogy április 29- én, szombaton este 8 órai kezdettel a Bérmunkás Otthonban, 1351 Third Ave alatt, a védelmi bizottság által rendezett angol, finn, magyar közös mulatságra jöjjenek el, hogy az osztályharc rabjaival szemben le- róhassuk tartozásunkat. Szokatlan időben tartjuk ezt a mulatságot, de a kényszerítő körülmények késztetnek bennünket erre a lépésre, mivel az osztályharc rabjainak az érdeke úgy kívánja, hogy SEMMIT EL NE MULASSZUNK, az érdekükben megtenni. Reményünk van arra, hogy ha megfelelő áldozatot hozunk, fáradtságunk eredménnyel fog járni. A védelmi bizottság kéri az öntudatos munkások támogatását. Belépő jegy ára 50 cent. Ételekről, italokról és jó zenéről a rendezőség gondoskodik. Levélbeli felülfizetéseket elfogad a Defense Committee Trustee-je: Oscar Socol, Sr., 219 West 81 Street, New York City 24. pasztaltam, hogy az egész köz- igazgatás annyira a gyáros zsebében volna, mint Weirtonban. Ez a gyár a legnagyobb független acélgyár, amelynek a tulajdonosai a legvadabb ellensége minden szervezkedésnek, hallatlanul nagy összegeket költött arra, hogy megszervezze a gyár “hatchet” (baltás) gangját, amelyrtek a hivatása volt az union gyűlések szétverése, a szervezők összeverése. A város maga nincs co-operál- va, ott a gyár a korlátlan ür, ő szervezi meg a városi hatóságokat igy természetes, hogy készséggel fognak el mindenkit, aki szervezkedésre buzdítja az ecéltelep rabszolgáit. Nincs még a földön egy oly korrupt banda, mint a városi rendőrség, amely külön jutalmakat és a büntetés pénz felét kapja, minden elfogott törvény- sétőért. Itt nem holmi bűnöket kell érteni, hanem valaki egy kissé itas, vagy hangos, már ott a rendőr és a 25-50 dollárig terjedő pénzbüntetés. Ezzel a piszkos törvénysértő gyárral foglalkozott már a törvényhozás is, de úgy látszik, hogy még a szövetségi hatóságok sem tudják megtörni a hatalmas urat. Előválasztások idején voltam a városban, egyetlen munkás nem merte aláírni a demokrata párt ajánló ivét, jól tudva, hogy ezért a “kom- munistaságért” két héten belül elbocsájtás jár és még jó ha a hatchet gang kezelésébe nem kerül. De, hogy a megfélemlített munkásság hogyan gondolkodik arra jellemző, hogy a
