Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)

1944-04-15 / 1315. szám

BÉRMUNKÁS 1944. április 15. Gazdasági tényező (a.l.) A munkásmozgalmi csoportosulások között állandó vita folyik, minden csoport a maga igazát próbálja bizonyítani. A legtöbb esetben Írott elméletekkel igyekeznek igazolni helyes irányvonalukat, különösen a munkásmozgalmat a tényleges osz­tályharc útjáról levezető úgynevezett “munkás pártok”. Mindig azt próbálják magyarázni, hogy a munkások gazdasági ereje nem elegendő és nem megfelelő a munkásosztály célkitűzésének elérésére. Ezt az elméletet azok bizonyítják legenergikusabban, akik a munkásosztályon kívül állnak, mert soha életükben ter­melő bérmunkát nem végeztek és mint ilyenek nem is lehetnek tagjai a tényleges munkásmozgalomnak. Magában a termelésben résztvevő bérmunkásoknak lehet csak feltétlen törekvésük a kizsákmányolás megszüntetése. Hogy azonban maguk a termelő munkások nagyon sok esetben nem tudják, hogy ők tényleg a társadalom legfontosabb tényezői, ez azért van, mert a munkásmozgalmakon kívül állók, még maguk a munkásmozgalom kebelében naggyá nőt “diktátorok”-nak egyé­ni érdeke. Azokban a mozgalmakban, amelyek nem ténylegesen a tag­ság irányítása alatt állanak, sohasem nyilvánulhat meg a tagság igazi véleménye úgy, hogy minden cselekedetükben tényleg a munkásosztály érdeke legyen előtérben. Sokan úgy a politikai reformisták, vagy maguk a gazdasá­gi szervezetek vezérei, úgy próbálják a dolgokat a munkásokkal megértetni, hogy igenis a munkásoknak és kapitalistáknak le­hetnek közös érdekeik. Ilyen esetekben természetesen a kapita­listák érdekeia mérvadók, a munkások érdekei pedig csak olyan esetben jöhetnek számításba, ha azok nem sértenek kapitalista érdekeket. A jelen háború ami a “demokráciáért” folyik, nagyon sok esetben bizonyítékot szolgál arra vonatkozólag hogy a kapitalis­ták nem tűrnek semmiféle megnyirbálást. Amig a munkások tényleges jogos követelései úgyszólván megtorlást igényelnek, a munkások követelései, de különösen a háború alatt, csak a kényszer hatása alatt nyilvánulnak meg. Háború vagy nem háború, az éhes gyomor nem ismer tör­vényt. A legfontosabb használati áruk gyors emelkedése, bizony arra következtet, hogy egy több tagból álló munkáscsalád nem képes munka általi keresetéből a legszükségesebb dolgokat sem biztosítani a maga részére. Innen ered azután a munkások elégedetlensége, még a há­ború időtartama alatt is. A legjobb munkás agitátor energiája is eltörpül a tarthatatlan gazdasági viszonyok, nagy horderejű s természetszerű követelése mellett. Innen van azután az, hogy maguk a munkásvezérek, habár a munkások nevében hűséget esküdtek, de nagyon sok esetben nem tudják megakadályozni a munkások életszínvonalának jogos megnyilvánulását. Olvastunk néhányszor az angolországi bányász sztrájkról az utóbbi időben. A polgári lapok nagy előítélettel emlékeznek meg róla. Az angol munkásvezérek sem követték John L. Lewis ma­kacs taktikáját, sőt minden erejükkel azon igyekeztek, hogy az angol bányászok sztrájkját leszereljék. Az ottani “elvtársak” is egészen bizonyosan az itteniek nyomdokain haladnak a sztrájk­ra vonatkozóan. Hogy tényleg mi okozta 70 ezer angol bányász sztrájkját, arról a polgári krónika igen hallgat. Annyi bizonyos, hogy súlyos gazdasági tényezők lehettek azok, amik éppen úgy az itteni, mint az angol bányászok sztrájk­ját életre hívták. A tűrhetetlen gazdasági viszonyok megváltoztatására nem elegendők aláírások gyűjtése, de még szavazatokat hajhászó po­kiirtani az utolsóig azokat, akik az intézői, elrendelői vol­tak a borzalmaknak, magát a német népet nem gyűlölni és kiirtani kell, hanem átsegíteni ezen a válságon, módot adni ne­kik, hogy megszabadulhasson a junker uralomtól és bekapcso­lódhasson az emberi közösség­be. Azok, akik az egész német népet akarják felelősségre von­ni és büntetni, elfelejtik, hogy ezen az alapon az egész magyar népet is felelősségre lehetne vonni, mert a délvidéki és a szovjetbeli tömeggyilkosságo­kat Horthy bitang tisztjei ren­delték el, de a katonák hajtot­ták végre. öntudatos, szabadság szerető emberek előtt az ut nyílegye­nes! Harcolni a náci-fasizmus és azok vezetőinek a megsem­misítéséért, de megértő elné­zéssel viseltetni a félrevezetett néppel szemben. Mert nem sza­bad elfelejteni azt, hogy a ná­ci dögvész életrehozásában nem kis szerepe volt a nemzetközi nagytőkének is és amikor bün­tetni akarunk, akkor a főbü- nösökkel nem az egyszerű né­pet kell felakasztani, hanem azokat, akik az uralmuk bizto­sításáért hatalomra segítették a Hitler-Mussolini-Franco-Hor- thy banditákat. litikai akció sem. A végtelen kizsákmányolást ott kell megszün­tetni, ahol az tényleg történik. Mit adnak a politikai életben egy talán rongyos, vagy pisz­kos külsejű bányamunkásra, aki naphosszat a föld gyomrában szenet bányászik? De ha ezek a bányamunkások megértik egymást és saját gazdasági érdekeik megvédésére szervezkednek, akkor megbil­lentik az egész politikai gépezet alapját. így számol be az angol­országi tudósitás a bányászok sztrájkjával kapcsolatban. Ezek azok a gazdasági tényezők, amikre a munkásosztály­nak támaszkodni kell. Nagyon sok ellenvetésre kell, hogy adjon okot az osztály harc alapján állók részéről az a megalkuvó takti­ka, amit az “elvtelen” úgynevezett a közelmúltban forradalmi jelzővel ellátott politikai pártok és maguk a számottevő gazda­sági szervezetek vezérei cselekednek az osztályharc megszünte­tése érdekében, most, amikor nagy hangon kellene ismertetni a munkásokkal azt a háború utáni programot, ami egy tényleges és mindenki által egyformán élvezhető ipari demokrácián kell, hogy alapuljon. Bizonyos dolog az, hogy minden ország munkássága maga kell, hogy intézze saját osztály érdekeit, a saját kizsákmányoló osztályával szemben. Ha most már leszereljük a munkásosztályt, mint gazdasági tényezőt, akkor bizony a háború után a háborúban megerősödött amerikai kapitalizmusnak nagyon könnyű dolga lesz saját gaz­dasági programját ténylegesen megvalósítani. A kapitalista osz­tály tudja azt, hogy a különböző zsákuccákba vezetett munkás- osztály a testvérharc közepette fogja minden ténykedését lefog­lalni és irányítani. Még sohasem volt példa rá az amerikai mun­kásmozgalomban ,ami a jelen háború után fog történni, amig azután tényleg megfogják tanulni, hogy a munkásmozgalomnak legfontosabb tényezője a szervezett gazdasági erő, ami kizáró­lag a tényleges osztályharc révén vezetheti el a munkásosztályt a kizsákmányolás megszüntetéséhez. FIZETNEK A LENGYELEK LONDON, ápr. (ONA) — Lengyel szabotőrök ma a leg­keményebb csapást intézték a németek ellen, amióta csak a németek megszállták az orszá­got: egy német csapatszállító vonatot dinamittal felrobban­tottak és 350 német katonát megöltek vagy megsebesítet­tek. Mialatt dinamitrobbanások rázták meg a vonatot, a gueril- laharcosok leshelyükről előtör­tek és a vonatból kitámolygó német katonákat lepuskázták. Bár a katonák géppuskákkal és tankelháritó ágyukkal védekez­tek, egyre másra hullottak a lengyel hazafiak csapásai alatt. A guerillák egy nagy táblát hagytak a színhelyen, ezzel a felírással: “Megtorlás a német kegyet­lenségekért Lengyelországban.” RAYA KOZSENIKOVA AZ AKNAELHÁRITÓ MOSZKVA, ápr. (ONA) — A Vörös Hadseregben szolgáló nők veszedelmes munkát végez­nek: az ő feladatuk a németek által kiürített városokban az úgynevezett “aknacsapdákat” és egyéb aknákat megtalálni és felrobbantásukról gondoskodni. E bátor nők egyike, a húsz éves Raya Kozsenikova, min­den házra, melyet megtisztított az aknáktól, ráírta “Aknamen­tes” s ezzel működésének nyo­mát maga után hagyta egész Fehér Oroszországban. Az ak­nák felfedezését és területek aknától való megtisztítását még Stalingrádba tanulta, ahol nem kevesebb, mint 1900 aknát tett ártalmatlanná. “Egyetlen egy tárgy sem fo­gadható el ártalmatlannak” je­lentette ki Kuzsenikova kisasz­szonk, addig, mig az aknafelfe­dező készülék nem mutatja, hogy nem német aknacsapda.” E szavakhoz még hozzátette: “Az aknászoknak vigyázniok kell, mert életükben csak egyet­len egy hibát követhetnek el, melyért halállal bűnhődnek.” ÉPITŐGÁRDA 1943-44. évre A. Alakszay, Los Ang..... 7.00 G. Barca, Bridgeport .....12.00 J. Bischof, Akron ............ 3.00 J. Bodnár, Bridgeport .... 5.00 J. Buzay, Cleveland .......... 9.00 P. Csorba, New York ....... 5.00 M. Danka, Cleveland ___12.00 L. Decsi, Akron .............. 6.00 St. Detky, Phila ............... 9.00 J .Duschek, Nutley ..... 2.00 J. Engli, Cleveland ............12.00 J. Farkas, Akron ............. 7.00 L. Fishbein, New York ...,12.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 12.00 L. Fülöp, New York ........ 5.00 J. Geréb, Cleveland ........ 7.00 P. Hering, Buffalo ........ 6.00 J. Kollár, Cleveland .......... 7.00 E. Kovách, Cleveland ........ 4.00 J. Kozsány, Saratoga Sp. 12.00 A. Kucher, Pittsburgh .... 7.00 A. Lelkó, Pittsburgh ..... 7.00 J. Lengyel, New York .... 1.00 L. Lefkovits, Cleveland .... 7.00 J. Mogor, Cleveland .........12.00 A. Molnár, Cleveland ...... 7.00 J. Munczi, Cleveland ........ 4.00 G. Nagy, New York ........ 1.00 J. Nagy, New York ........ 1.00 J. Pataky, New York....... 5.00 P. Pika, Chicago ................ 7.00 J. Policsányi, Triadelphia 6.00 L. Rost, Phila ................... 5.00 M. Stefankó, New York .... 4.00 A. Székely, Cleveland ....... 8.00 J.^Spisák, New York ...... 2.00 J. Szilágyi, Cleveland ...... 5.00 J. Varga, Cleveland ........ 4.00 G. Vaszkó, New York .... 2.00 Jos. Vizi, Akron ...............10.00 J. Zára, Chicago ................ 7.00 "Szervezés77 — "Nevelés77 — "Felszabadulás77 Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága

Next

/
Thumbnails
Contents