Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)

1944-04-01 / 1313. szám

1944. április 1.

BÉRMUNKÁS

7 oldal

JEGYEZD MEG...-----------------------Ajánlja: St. Visi.---------------------Borg-Warner, muskegoni telepén a társulat kényszerítve lett a War Labor Board által, hogy 41 olyan munkást, akiket az union szervezése miatt elbo- csájtottak, visszavegyék. Sőt még a vesztett időre is meg kell nekik fizetni a munkabérüket. Nem csoda a Namzik, olyan elszántan és nagy összeggel harcolnak a “Fire and Hire”, szabadságért.

Ha a spanyol fasizta elleneseket segítenék visszajutni Spanyolországba, felfegyvereznék, elismernék őket, Franco már régen a halott pápák társaságát élvezné a másvilágon, ahová való.

Franciaországban már még Laval sem elég ijesztő. így előrántották Darnandot, aki a mi

K.K.K. fehér lepedős terror szerevezetünkhöz hasonló bandának a vezére. Ennek a titkos szervezetnek nagy gyakorlata van a munkások ijesztgetéseben, melyhez még a fehér lepedőt is felhasználják.

fogják Amerikát megtámadni, ő már csak tudja, hiszen 15 éven keresztül szakértősködött a japán dolgokkal. De a többi munkásokkal sem tudott kijönni.

Churchillneg úgy látszik any- nyira megtetszett Tito és csoportja, hogy saját szeretett fiát küldte el hozzájuk. így a jó amerikai nyelven megkérdezhetjük, “What’s cooking?”

Michiganban az orvosok is “ülősztrájkkal” fenyegetőznek, ha a Wagner-Murray-Dingell, egészségügyi javaslat törvény- nyé válik, irta Dr. Norman C. Hamilton, a CIO-hoz. Dr. McClellan meg a “foreign idea” bélyegét nyomta rá és szocializmusnak nevezi. Milyen borzasztó is lehet az?

Állítólag két ezer amerikai katona is “ülősztrájkba” ment, a csendes tengeri harctereken, és ezért is John L. Lewist okolják.

Azt suttogják, hogy még a mi State Departmentünkben is volt sztrájk, Hull kedvence ellen. Dr. Stanley Hornbeck a japán ügyek főtanácsosa, aki még Pearl Harbor előtti napokban is állandóan azt duruzsolta, hogy a japánok nem

Prentiss Brown, aki az OPA diktátora volt és annyira hűen szolgálta a “Free Enterpriset”, hogy mostan jutalmul megtették a Detroit Edison villanytársulat elnökének. Ezt a Mr. Brownt a CIO is segítette a legutóbbi választásoknál a szená- tori állás megnyerésére, ahonnan kibukott, de most meg felbukott a dicső “Free Enterprise” könnyű és jól fizető állásába.

Hull külügyminiszter próbál-, ta megértetni velünk az amerikai kormány külügyi politikáját. Legtöbb újságíró azt mondja, hogy az nincs. így bizony a nagy cikkezések után sem volt képes Hull megértetni azt, ami nincs, de beígérte, hogy majd a közel jövőben megérteti. Ha megtalálja közben valahol.

Most újból akarnak Church - hillék tanácskozni ezen elveszett vagy elhányódott külügyi politika miatt.

Egy nagyon jó tanácsot kaptam, melyet önzetlenül tovább adok, mert úgy érzem másoknak is szüksége van rá. “Munkástársam a rovat anyagát egy kicsit körültekintőbben kell kiválasztani és különösen a konklúzió mondás nagy lutri ma, amikor a legtermészetellenesebb dolgok nap nap után szinte megszéditik a gondolkozó emberiséget. Humorossá válik ma a tegnapról tett megállapítás.” Igaz, de hát nem gondol- j kozó emberek irányítják a világ sorsát.

Toledóban a Willis gyár szerszám műhelyében, Labor Board választás volt, melyben a M.E.

S.A. 556 és a CIO 44 szavazatot kapott. A CIO-nak határozata, hogy semmi esetre sem szabad sztrájkolni, amig a MESA-nek nincs ilyen határozata. Ennek

lehet betudni a CIO csúfos kudarcát.

Fordnál 78 munkást elbocsátottak, mert sztrájkolni mertek. Az union sem védi őket, mivel nem engedélyezte a szó- banforgó sztrájkot. Ez azt is jelenti, hogy a fekete lisztára kerülnek ezek a harcos munkások, akik már nem tudták a Ford gangsterekből álló service ménjeinek és felfogadott provokátorainak kellemetlenségeit tovább tűrni.

RÁGÓDOHÁNNYAL FIZETNEK

WASHINGTON, március — Az Office of Price Administration -iroda híradása szerint a csavarba font rágódohánynak fontos szerep jutott a jelenlegi háborúban. Az árellenőrző iroda elsőbbségi jogot adott az Island Twist Chewing Tobacco kompániának, amely a csavart rágódohányt készíti, hogy a termelését jóval emelje.

.Ennek oka az, hogy a Southwest Pacific szigeteken a ben- szülöttek már rég idő óta pénz gyanánt használják az ilyen dohányfonatokat. Az ily szigete- I ken operáló seregek a rágódohány fonatokkal fizetnek a ben- szülötteknek. Semmi másféle tárggyal nem lehet annyira megnyerni őket, mint az ilyen dohánnyal. A katonai vezetőség alkalmazkodik a viszonyokhoz és a csavart dohányfonatokkal vásárol bizonyos dolgokat a benszülöttektől, akik a munkájukért is ilyen díjazást kapnak.

TÁRCA

KALAND

Irta: CSEHOV ANTAL

(Folytatás)

— No, feleség — azt mondja —, hiába vettük a lelkünkre a bűnt. Ma ebédidőben embert öltünk. Megölni csak megöltük, de pénzt egy huncut vasat se találtunk.

Hát kiderült, hogy a jójnges az volt a kerülőnének a férje.

— Meghalt az ember hiába — mondják a társai is, a rongyosok. — Hiába vettük a lelkünkre a bűnt.

Az asszony meg csak nézi mind a hármat, oszt nevet.

— Mit nevetsz ezen, szamár asszony ?

— Azt nevetem, hogy én se a lelkem meg nem rontottam, se a bűnt. hiába a lelkemre nem vettem, oszt a pénzt mégis megtaláltam.

— Micsoda pénzt? Mit jár már a szád?

— Hát ide nézz, hogy mit jár a szám.

Az asszony kibontotta a kendőt és mutatta a beste lélek a pénzt, oszt elmondta, hogy állított be a viskóba, Ányuta mit mondott, mit csinált. A gyilkos betyárok megörültek, kezdtek ám osztozkodni ott mindjárt, majd hogy hajbanem kaptak, utána leültek, szóval: kezdtek inni. Anyuta meg fekszik, szegény; fekszik, hallgatja, mit beszélnek, oszt a hideg rázza,

mint a húst a nyárson. Mit tegyen már most? A szavukból azt is megtudta, hogy az apánk meghalt, fekszik szegény keresztbe az utón; oszt látja a kis buta, hogy a szegény apánkat eszi a farkas, meg a kutya; a lovuk, az is elszabadult valahová, azt is tépi a farkas; meg azt is már látja: amiért a pénzt nem tartotta meg, nem vigyázott, őt magát becsukják, verik a börtönben.

A rablók meg ezalatt rendelték az italt, elküldték az asz- szonyt pálinkáért. öt rubelt adtak neki, hogy pálinkát is hozzon, meg édes bort is. Ment a más pénze, jutott bőven ivás- ra, énekre.

Ettek, ittak a disznók: megint elküldték az asszonyt, hogy azt mondják; amilyen még nem volt!

— Reggelig iszunk — ordították. — Pénzünk van elég, eb aki sajnálja! Igyál, csak az eszedre vigyázz, el ne idd!

. Hát úgy éjfél felé, mikor el voltak ázva már tökéletesen az asszony meg harmadszor is elment italért, a kerülő csak úgy járt föl-alá a viskóban, tántorgott.

— Nem jól van — azt mondja —, testvérek, még a gyerekkel is végezni kell. Ha megmeghagyjuk, ő lesz az első, aki ránk vall.

Tanácskoztak, okoskodtak és végre el is döntötték: nem jmegy ki az Anyuta élve, meg fog halni.

Persze, megölni az ártatlan gyermeket, nagy sor; nem is vállalkozik rá más, csak aki részeg, vagy akinek a háza leégett. Tán egy órát is elveszekedtek, ki ölje meg, biztatták egymást, majd hogy hajba nem kaptak megint, egyik se akarta; a vége az lett, sorsot húztak. A kerülő húzta a sorsot. Ivott még egy teli pohárral, reszelte a torkát; aztán ment ki a színbe, baltáért.

De az Anyuta szemes kislány. Igaz, hogy mit tud, gyerek még, de olyat gondolt, némelyik öreg embernek sem jut az eszébe, amit kitalált. Lehet, az Isten szánta meg szegénykét, oszt adott neki eszet erre az alkalomra; lehet, hogy fglel- mébe okosodott meg, de olyat talált ki, hogy csak utána sült ki, ő a legokosabb a többinél. Fölkelt csöndben, elmondta az imádságot,, vette a kis bundát, azt amivel a kerülőné letakarta; a kerülőné kislánya ott feküdt mellette, egyidős volt vele, a bundával azt takarta be, a másikat; maga meg vette el mellőle annak a kendőjét, oszt dobta magára. Elcserélte a ruhákat, tetszik tudni. Rávette a kendőt a fejére, oszt ment ki a kunyhóból, el ,a részeg emberek mellett; azok meg azt hitték, a kerülő lánya, oda se néztek. Szerencséjére, az asz- szony nem volt otthon, oda volt italért, különben el nem kerüli szegényke a fejszét, mert az asszony szeme éles, uram, mint a sólyomé. Az asszony szemét, azt nem lehet megcsalni.

Hát ment ki a kislány a rozzant kunyhóból, aztán uccu neki, nagy a világ, amerre a szeme látott, arra ment. Egész éjszaka bolyongott az erdőn, reggelre kijutott az erdőszélre, igy ment már tovább az utón. Szerencséjére találkozott Jegor Danilicscsel, a községi írnokkal. Isten nyugosztalja ,azóta meghalt szegény. Éppen ment horgászbotta) a kezében, a patakra horgászni. Elmondott neki ott, még az utón Anyuta mindent. Az Írnok aztán mindjárt vissza ment, nem bánta akkor a halat, vissza a faluba, összeszedte a gazdákat, aztán, usgyi a kerülőhöz.

Odaértek, hát a gyilkos zsi- ványok feküdtek már akkor rendre, ki ahová dűlt el, részegen. Velük az asszony is, az is részeg. Kikutatták őket először, elvették a pénzt, aztán néztek a kemencére. Hát, teremtő Isten, ne hagyj el, ott feküdt a kerülő kislánya, a lepedőkön ,a bunda alatt a feje össze-vissza hasogatva baltá-* val. Felköltötték a zsiványokat meg az asszonyt, hátrakötik a kezüket, viszik be a községházára. Az asszony csak jajgat, óbégat ,az ember meg csak rázza a fejét, kéri a falubeli népet:

— Hadd józanodok ki, testvér! Fáj a fejem.

Oztán annak rendje szerint törvényt ültek fölöttük a városban — el is ítélték — a törvény szigorúsága szerint.

Hát ilyen eset történt uram, a kis erdőn, ott, túl az irtáson. Már alig látszik, megy le mögötte a napocska. Elbeszélgettünk uram, még a lovaink is megálltak, hallgatták ők is a mesét, alighanem. Na gyű, te kedves, na édeskéim. Gyerünk, galambocskám. Jó ur a nagyságos ur, borravalót ád; gyerünk már leikecskéim, úgy a, úgy a . . .