Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)

1944-04-01 / 1313. szám

1944. április 1. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS. . .0 MEGJEGYZÉSEI GANGSZTEREK I URALKODÁSA “Horthyt, Szombathelyi ve­zérkari főnök, Ghicy külügymi­nisztert kényszer vendégként magánál tartotta Hitler és 150 ezer náci katona bevonult Ma­gyarországba és megszállta az összes stratégiai pontokat. A megszállásnak egy halottja van”. Ez a lényege a híradások­nak, amelyek feltételezik még azt is, hogy a két gangszter, Horthy és Hitler között azért került kenyértörésre a dolog, mert Hitler a magyar katona­ság teljes mozgósítását és az oroszok elleni harcba vitelét követelte, amit Horthy megta­gadott hivatkozva arra, hogy a magyar nép nem akar tovább harcolni és állítólag a magyar kormány külön békét kért, vagy szándékozott kérni a szö­vetségesektől. Ezt a nagy zajjal feltálalt híradást, tekintettel, hogy Ma­gyarországról van szó és na­gyon valószínű, hogy a Magyar Szövetség és vidéke, értve alat­ta a szolgálatában álló lapokat, Horthy-Kállay gangét mártír koszorúval kívánja övezni, szükségesnek látszik, hogy megvizsgáljuk a kérdést és tiszta képet adjunk az egész helyzetről. Az egész egy rosszul megren- rendezett komédia, ripacs sze­replőkkel, amelynek az árát és nagyon véres árat a magyar nép adja meg. Miként Hitler, éppen úgy Horthy és a gang- je is nagyon csendes lett az el­múlt év folyamán. Még jól em­lékszünk, hogy amikor a ten­gely hordák Moszkvát, Lenin- grádot, Stalingrádot ostromol­ták, milyen kéjes hangon di­csekedtek a magyar urak, hogy a “hős honvédeink” szoros ba­rátságban együttesen harcolnak a “bolsheviki veszedelem” ellen és hálát rebegtek a führernek, hogy a háború szinterét 2000 mérföldre vitte el a magyar ha­tártól. Azóta sok minden történt. Stalingrád nem csak felszaba­dult, de azóta megállás nélkül porolják a vörösök Hitlert és zsoldosait, a “hős honvédek” tízezrei szoros bajtársi kapcso­latban pusztultak el az orosz fronton a náci hősökkel együtt. Mussolini már megbukott, a német városokat egészen Bécs- ig rettenetes erővel bombázzák a szövetségesek, nyilvánvaló, hogy erre a sorsra jutnak előbb utóbb a magyar ipari városok is. A vörös hadsereg rohamo­san közelíti meg a magyar ha­tárt, mélyen bent járva Len­gyelországban és Romániában. Tito partizánjai a magyar ha­táron cirkálnak. Ezek a katonai események felbátorították a végsőkig elnyomott és kizsarolt magyar népet is, amely csak az alkalmat várja, hogy rátá­madjon az elnyomóira . Ebbe a helyzetbe Horthyék készséggel kötöttek volna kü­lön békét, ha kell visszaadták volna a zsákmányból a reájuk erő részt, csak uralmukat, hit­vány életüket megmenthessék. De a náci Capone nem az a fiú, akit el lehet árulni, ő ragaszko­dik a szövetségeseihez még az akasztófán is együtt akar ve­lük lógni, igy kénytelen kellet­len a “bolsevizmus” elleni küz­delmet tovább is együtt kell folytatni, vagy pedig Hitler “tisztogatni” fog és Horthyék helyére engedelmesebb gaulei- tereket nevez ki. De a magyar népet, a magyar katonaságot, már Horthyék nem bírják kon­trolálni, a magyar nép és kato­naság nem hajlandó a frontra menni. A nép lázong, a hadse­reg megbízhatatlan, elő tehát a már egy párszor be vált for­mával. A náci hadsereg bevo­nult Magyarországra, megszáll­ta a fontos pontokat, átvette a rendelkezést a fegyveres erő, a vasút, a posta, az ipar felett, uj kormányt nevezett ki és ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kő­| Horthy most majd a Petain szerepét fogja Magyarországon játszani. A nácik ellentállás nélkül szánhatták meg az országot, mert a kormány nem akart el- lentállni, legalább félmillió em­ber van fegyverben Magyaror­szágon, ha a “megszállás” nem megegyezés alapján történt vol­na, akkor 100.000 német kato­na nem foglalta volna el az or­szágot egy nap alatt, az eddigi jelentések szerint az “ellentál- lásnak” 1 — mond egy halottja van. Ahol mégis össztüzésekre került a sor az csak a nácik elleni gyűlöletnek a kitörése, de nem hivatalos ellenakció volt. Éppen ilyen megszállás alá került Románia, Bulgária és Szlovákia is. Miért volt erre szükség, azt megmagyarázzák a fentiek, most a megbízhatatlan magyar katonaság helyett, a magyar csendőrség, rendőrség a náci katonasággal karöltve “rendet csinál”. Kiirtanak minden el- lentállást, azután teljes moz­gósítást rendelnek el, a meg­bízhatatlan magyar, román, bol­gár és szlovák ezredeket, a né­met hadosztályokba osszák be, akik majd fegyverrel kénysze­rítik harcolni a “hü szövetsége­seket”. Ezeket a megszállt országo­kat harctérré fogja tenni Hit­ler, amelynek a népei még bor­zalmas szenvedésnek és pusztu­lásnak lesznek kitéve. Arra ma számítani, hogy a magyar vagy a másik országok népei fellázadjon az uralom el­len lehetetlenség, a Horthy- Hitler gang erőszakszervezetei irgalmatlan kegyetlenséggel el fognak némitani minden meg­mozdulást, ott csak szabotálás, a gépek megrongálása, a hidak, vasutak felrobbantása, a ter­més elpusztítása, partizán har­cok képesek siettetni a gyalá­zatos uralom pusztulását. Ha a megszállt országok népe ilyen ellentállást tanúsít, úgy nagy­számú fegyveres erőt köt le és von el a harcterekről, ezzel na­gyobb segítséget nyújthat, egy rosszul sikerült felkelésnél. A magyar lapokon kívül egy amerikai lap sem ült fel Horthy “elfogatásának” vezércikkekben hangsúlyozták ki, hogy “Hort­hy fasizta kormánya” egyetlen embert sem fog elbolonditani, annak a “feudális gang”-nek, amely ma Magyarországot ural­ja pusztulni kell, még akkor is, ha tényleg ellentállt volna el­késve Hitlernek. Még akkor is, ha a gang felkötésének a pisz­kos munkáját a magyar nép helyett Hitler végeztette volna el. De ez nem történt meg, a két fő gangszter ha fogcsikor­gatva is, de továbbra együtt megy, de együtt is fog elpusz­tulni. zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis oly kép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL'’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kei! szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom »zerkezetét építjük a régi társadalom keretein helül. FAJGYŰLÖLET Az amerikai bevándorlók, sa­ját bőrükön tapasztalták és ta­pasztalják ma is, a fajgyűlölet átkát, nem csak a munkahe­lyen, hanem az élet minden megnyilvánulásánál. Mindany- nyian nagyon jól tudjuk, hogy ha a háború után bekövetkezik szükségszerűen a munkanélkü­liség, a reakció részéről újra megindul a bevándoroltak elle­ni uszítás, mint akik elveszik a munkát a tényleges amerikai­ak elől. Minden tisztességes ember undorral gondol a nácik fajelméletére, amely nem csak a zsidók elleni gyűlöletben nyil­vánul meg, hanem maguknál alacsonyabbrendü fajnak tekin­tenek minden más népet, amellyel való érintkezés és ke­veredés egyike a legnagyobb bűnöknek a náci elmélet sze­rint. Ha szégyenletes és elítélen­dő a benszülöttek uszítása a bevándorlók ellen, sokkal na­gyobb bűn és szégyen, ha ma­guk az üldözött és lenézett be­vándoroltak kezdenek hajszát egy másik faj ellen és tiltakoz­nak, akciót kezdenek az ellen, hogy más fajú vagy szinü né­pek abba a körzetbe menjenek lakni, amelyben ők laknak. Ez az eset van most folyamatban South Bend magyarlakta ne­gyedében. A south bendi ma­gyarság szervezetet alakított és nagyszabású akciót kezdett az ellen, hogy a szövetségi kor­mány a magyar negyed közelé­ben építsen egészséges, modern lakásokat a rettenetes lakás- viszonyok között élő négerek­nek. Suth Bend magyarjai ez- ideg nagyon jól megfértek a gyárakban a fekete bőrű mun­kástársaikkal. Együtt dolgoz­tak, együtt harcoltak, kevés he­lyen volt • olyan megértő vi­szony a fekete és a fehér mun­kások között, mint a south ben­di magyarság és a négerek kö­zött. Ez a most előreláthatólag eredménytelen akció veszélyez­teti ezt a jó viszont és ha a magyarság tovább folytatja ezt a harcot, akkor annak na­gyon szomorú következményei lesznek. Eredménytelen az akció, mert a szövetségi kormány egyetlen esetben sem változ­tatta meg az elhatározását, a házakat mindenütt a tiltakozá­sok ellenére is felépítette és azok elfoglalását a néger lakók által még karhatalommal is biz­tosította, mint a detroiti példa is mutatta, amely után csak gyűlölet maradt fen a fehérek és a feketék között. Egy ilyen akció ma, amikor állítólag a fajgyűlölet ellen is folyik a há­ború, kétszeresen bűn és csak a reakciónak érdeke az, hogy ez a fajháboru tovább tartson. Akik ma egyik fajt, a fehére­ket akarják kijátszani a nége­rek ellen, azok holnap a zsidók, a katholikusok ellen, holnap­után meg a bevándoroltak ellen uszítanak. A south bendi magyar mun­kások, jó lesz ha megvizsgál­ják, hogy kik állnak az akció háterében, hogy kiknek áll ér­dekükben munkást munkás el­len uszítani. GYENGE BIZONYÍTÉK NÁPOLY, március — A Ba- doglio kormány annak bizonyí­tására, hogy szakított teljesen a fasizmussal, elrendelte azon zsidó katonatisztek rangjainak visszaadását, akiket Mussolini kormánya kidobott az olasz hadseregből. Sőt azt is bejelen­tették, hogy bizonyos Mózes Cohen nevű hadnagyot máris visszahelyezték egy gyalogos ezredhez.

Next

/
Thumbnails
Contents