Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)

1944-04-01 / 1313. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879

VOL. XXXII. ÉVFOLYAM

CLEVELAND, 1944 APR. 1 {A?

___________________________________\ ■ ■■■■____.ci

NUMBER 1313 SZÁM

Javaslat a “kényszermunka törvényjavaslat” ellen

(f.) Mint jól tudjuk a jelenlegi “demokráciánk” alatt érvényben van az úgynevezett Clark féle sztrájktiltó törvény, melyet eddig csak egy helyen próbáltak végrehajtani ijesztő j példa képpen. Az amerikai j munkások azonban nem igen ijedtek meg mert azóta is, ott ahol éppen a gyáros kényszerítő viselkedése azt szükségessé tette, fütyültek a munkások a sztrájktiltó törvényre és egyszerűen sztrájkba léptek. A sztrájkolást csak egyféleképpen lehet végérvényesen beszüntetni. Be kell szüntetni a kizsákmányolást és többé soha sem lesz sztrájk.

A forradalmi hangokat rikácsoló munkás politikusok ahelyett, hogy a munkásokat arra figyelmeztették volna, hogy közeleg az idő ,amikor gazdasági erejüket kell a politikai törvényhozás fasiztái ellen alkalmazni, aláírásokat gyűjtögettek a sztrájktiltó törvény ellen. Nagy gyűléseket tartottak, a rádión beszéltek a röplapok százezreit szórták szét, melyekben ALÁIRÁ SOKAT gyűjtögettek és azt hitették el az aláíró tömegekkel, hogy az aláírással a sztrájktiltó törvényt meg lehet akadályozni. Mielőtt nem volt sztrájktiltó törvény, addig ezek a politikus stréberek annyit óbégattak ellene, hogy azt kellett gondolni, hogy ezzel a törvénnyel a munkásmozgalom végnapjai következnek be. De amióta érvényben van a sztrájktiltó törvény nem is említik többé, mintha nem is létezne.

Ugyanilyen nagyhangú propaganda van most folyamatban a politikus vizeken az Austin- Wadsworth féle kényszermunka törvényjavaslat körül. Itt azonban kétfelé szakadtak a politikus pártvezérek érdekei, mert az egyik oldalon a Stalin féle kommunisták inkább helyeslik a kényszermunka törvényt, mig a másik oldalon a szocialisták, rabszolgaságnak minősitik és overtimeban is gyűjtik az aláírásokat ellene. Persze az egész handabandázást csakis szavazatfogdosásfa használják fel, mint a sztrájktiltó törvény tiltakozás idején, ha valaki a nevét és a címét aláírta ,pár nappal később kopogtattak nála az elvtársak különféle színjátszó alakjai és a szavazatát kérték. Persze ha azt mindjárt nem is kapták meg, legalább néhány centet kértek a választási kampányra, dollárt i

és azonfelüli centeket értették alatta.

Az üzlethez reklám kell és a szavazatfogdosási üzléthez nagyon is kapóra jött most a kényszermunka törvényjavaslata. A munkásosztálynak természetesen osztályérdeke, hogy minden olyan törekvés ellen harcoljon, mely nagyobb méretű kizsákmányolását idézi elő, mint ahogyan osztályérdeke az, hogy a kizsákmányolást véglegesen megszüntesse. A kényszermunka törvénye ellen azonban nem harcolhat sem aláírásokkal, sem pedig a szenátor urakhoz firkált levélbeli tiltakozással. Ahogyan az uralkodó osztálynak érdeke, hogy a termelés terén minél nagyobb profitot harácsoljon és erre a ki- szákmányolást törvénye k k e 1 biztosítsa, ugyanúgy a munkás- osztálynak az érdeke, hogy a kizsákmányolás ellen a kizsákmányolás szinterén védekezzen. És minél kevesebbet kalandozik el a munkásosztály az ipari kizsákmányolás színteréről, annál biztosabb, hogy a helyes utón maradt a felszabadulási harcának sikeres befejezésére. Aki tehát igazán ellene van a kényszermunka törvényének, legyen harcos katonája a tényleges osztályharcnak. Ezt nagyon könnyen megteheti, ha beáll az IWW tagjai sorába.

A liberálisok két tűz között

BÉREMELÉST KÖVETELNEK

WASHINGTON, márc. — Az acélgyári munkások akik a CIO szervezethez tartoznak, követelik, hogy a War Labor Board ejtse el a “Little Steel Formula” elvet és engedélyezzen béremelést a drágaságnak megfe- lelőleg. Az acélmunkások 17 cent órabér javítást követelnek, ami az acéliparban alkalmazott összes munkások számára egy év alatt 208 millió dollárt jelentene.

Az acélmunkások követeléseiket 168 oldalt kitevő jelentés keretében nyújtották be. A jelentésnek egyik részét képezi a Roosevelt elnök által kinevezett azon bizottságnak a tanulmánya ,amelyik a drágaságot vizsgálta meg. Ezen bizottság adatai szerint a megélhetés az 1941-es viszonyokhoz hasonlítva 43 és fél percenttel emelkedett. A Department of Labor statisztikusai azonban csak 23 százalékot mutattak ki.

Azonban mindkét statisztika bizonyítja, hogy a Little Steel

Vi.) A liberálisok tarthatatlan helyzetét legjobban bizonyítja az alelnök Wallace helyzete, akit a nagy tőkések által kontrolált és reakciós lapok úgy állítanak be, mint aki hibbant elméjű, álmodozó, csak azért, mert olyan újításokról, reformokról beszél, mellyel talán csökkenthetné az osztályharcot azáltal, hogy a munkástömegeket legalább annyira kielégítené, hogy nem volna a lázadás veszélye olyan nyilván- ! való.

! Amíg egy egy újságíró, vagy I kisvidéki politikus liberálisko- 1 dik ,azon csak mosolyognak a nagytőke urai sokszor megem- ; ütésre sem tartják méltónak a I nagy lapokban. Nagyobb kaliberű liberálisokat meg agyon- gunyolják. A tőkéseknek legnagyobb része még nem látja szükségesnek a reformok, engedmények árán lecsillapitani a munkásokat, akik nem elég lármásak, nem elég követelődzők. És ha akadnak is tőkések, akik már hajlandók volnának engedményeket adni, de azt is csak mint ideiglenes engedményt olyant adnak, melyet akkor vehetnek vissza, vagy megpróbálják, visszavenni, amikor ők akarják.

A munkások között is sokan vannak, leginkább az osztálytudatosok, akik nem hisznek reformokban, akik tudják, hogy azzal nem oldják meg az osztálykülönbséget és ebből eredő osztályharcot, igy a reform törekvések hidegen hagyják őket. Úgyszintén a tőkésosztály között is nagyobb számmal vannak azok, akik inkább a fekete fasizta terrort akarják megvalósítani, mert abban jobban bíznak, mint a reformokban. De a cél úgy a reformnak, mint a fekete terrornak, a mai rendszer megmentése, megvédése.

így alakult ki az a helyzet, hogy a mai adminisztráció, amely sok reformot megvalósított, sem a munkástömegek, sem a nagytőke bizalmát nem bírja többé. Még a liberálisok is megoszlanak, kritizálják a kormányt, mert nyíltan a tőke mellett döntött sok esetben, a munkások ellen, csak azon lehetetlen állásfoglalás miatt, hogy azokat is kielégíthessék.

így a New Deal is megoszlott, Wallace vezetése alatt még

több reformot akarnak, azonban Roosevelt is, csak azért, hogy a nagytőke legalább egy- részének a támogatását megtarthassa, feladta a reform, vagyis New Deal törekvéseit. Vagy taktikai szempontból az alelnök a munkások felé beszél, azokat hitegeti, az elnök meg a tőkések felé, remélve mind a két oldalon kapnak elég szavazókat, támogatókat meghosz- szabbitani őket a kormányba.

Ez a folyamat ezelőtt 22 évvel végig játszódott Európában, ottan is a szociáldemokraták, éppen ilyen reformokat Ígértek és részben megvalósítottak, mint itten a rószaszinü liberálisok, azt az agyondicsért arany középutat követték, ami a mai káoszba, fasizmusba és háborúba vezetett. Mert amig a nagytőke fogcsikorgatva bele is egyezik bizonyos reformokba, de készül az általuk hatható- sabbanak ismert terror szervezetek, eszközök visszaállítására. Közben a munkások nagy részét az ilyen reformokkal elaltatják, leszerelik.

És ebben rejlik a reformok veszélye. Amig a harc éles, az elnyomatás elviselhetetlen, addig könnyebb ellene az agitáció, több és több munkást lehet felébreszteni, a harcra megnyerni és a rendszer megváltoztatását hirdetni. A munkások figyelmesebbek és a tőkéseknek is kevés idejük, alkalmuk van a ellenakciót megszervezni.

Ámbár elvitathatatlan, hogy még mi is szívesebben látunk egy liberális kormányt és reformokat, mint a fasizmus fekete terrorját. De egy percre sem szabad elfeledni, hogy úgy egyik, mint a másik csak átmeneti forma és ha nehezebb is a reformok ideje alatt az osztályharc befejezését, az uj társadalmi rendszer megvalósítását hirdetni, de sokkal több alkalmunk van és időnk, mint a terror rendszer alatt.

Amig a liberálisok, mindenképen vesztenek és kétoldalról támadják őket, a munkásság csak nyerhet ha felismeri, hogy csak a társadalmi rendszer megváltoztatása, a köztulajdon rendszerének a kiépítése mentheti meg a nyomortól, elnyomatástól és még az újabb formájú fasizmustól, fekete terrortól is.

Formula által megszabott 15 százalékot a drágaság már régen elhagyta. Az acélmunkások tehát azt követelik, hogy a béreket a tényleges megélhetési viszonyokhoz kell szabni.

UNCLE SAM MINT MUNKÁLTATÓ

WASHINGTON, márc. — A Civil Service Commission jelentése szerint 1944 január 31-én, az Egyesült Államok fizetési lisztáján 2,820,000 polgár volt.