Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-03-25 / 1312. szám
1944. március 25. BÉRMUNKÁS 7 oldal TÁRCA KALAND Irta: CSEHOV ANTAL Ott a kis erdőn, uram, ami túl látszik az irtáson, abban történt egy eset. Az apám, szegény, isten nyugosztalja már, vitt akkor a nagyságos úrhoz ötszáz bankó rubelt; a mieink meg a sepelovói gazdák bérelték akkor a földjét. Az apám vitte neki a félévi bért a városba. Istenfélő jó ember volt, a betűhöz értett; már az, hogy megkárosítson valakit, vagy megsértsen, vagy hogy valami hitványásgot tegyen akárkivel, ne adj Isten. A falubeli gazdák nagyon szerették; ha be kellett küldeni valakit a városba, akár a hatósághoz, akár pénzzel, mindig őt küldték. Nem volt az közönséges ember, de már Isten bűnömül ne rója, nagyon szűkös volt a képzeletje neki. Szerette az italt nyakoncsipni. Ha elhajtatott a kocsma előtt, akkor .már az Isten se segített, ment be; ha megivott egy pohárral, akkor oszt kezdődött a haddelhadd. Tudta magáról ő is a gyengeségét; ha a község pénzét vitte, hogy el ne aludjék, vagy hogy valami más baj ne essék, mindig elvitt engem, vagy a kis hugocskámat, az Anyutát magával. Az igazat szólván, szereti ám az egész családunk az italt. Én is írástudó volnék, a városban, a trafikban hat évet szolgáltam, el tudok beszélgetni akármiféle úrral, szép szavakat is tudok ha kell, mondani, de olvastam egy könyvben, hogy a pálinka a sátán vére, hát ez igaz, uram. A pálinkától lett ily fekete az arcom, aztán nincsen bennem semmi egyöntetűség, most már tetszik látni, fuvarozással keresem a kenyeremet, mint az írástudatlan paraszt. Hát hogy tovább beszélem, vitte be apám a pénzt a nagyságos urnák, csak az Anyuta volt vele, milyen idős volt az akkor? hét-nyolc éves, oszt oktalan, szamár kislány, a földből se látszik. Kaloncsikiig csak eljutottak szerencsésen, józan volt az apám, de oszt betértek a Mózes kocsmájába, ott aztán rájött a képzelet. Megiszik talán három pohárral, aztán kezd mindjárt dicsekedni a népnek. — Ki vagyok én, azt mondja. Semmi ember, kis ember, a zsebemben azért ötszáz rubel bankó; ha akarom, azt mondja, az egész kocsmát, az egész felszerelést, a zsidót a zsidónéjával, a zsidó kölykeivel megveszem. Mindent megveszek, azt mondja. — Tréfált, tetszik tudni aztán panaszkodott, azt mondja: — Nem jó az, keresztény testvérek, gazdag embernek lenni, kereskedőnek, vagy oly- formának. Ha nincs pénz, nincs pénz, nincs gon; ha van pénz, egyik keze az embernek mindig a zsebjiben, vigyázni kell, hogy a rossz emberek el ne lopják. Nem jó .testvérek, annak se, akinek sok pénze van a világon. Hallgatta, a részeg nép, persze, figyelt rá, aztán meg is jegyezte. Akkoriban valami kis községben hidat építettek. Mindenféle ágrólszakadt, kódorgó népség úgy összegyűlt, mint sáska járáskor a sáska. Az én apám is erre kapott észbe, de már késő volt. Nem veréb a szó, ha elrepül azt nem fogod meg! Mennek, uram, kocsin az erdőn, hát egyszerre: hallják: lódobogás. Az én apám nem volt gyáva ember, azt nem foghatni rá, de elfogta a kétség; az erdőn át nincsen lovaglóut, szénát visznek csak arra, meg fát, nincs ki lovagoljon arra, meg nincs is mér; különösen mezei munka időben. Jó dolog nem gyön ki a lovaglásból. — Ez már alighanem nekünk szól — mondja az apám Anyu- tának. — Gyorsan jár nagyon a lovas. Hallgatni kellett volna a kocsmába, hogy tettem volna lakatot a számra. Ej, kislányom, érzi már a szivem, valami nagy baj lesz ebbül! Gondolkozott kicsit a veszélyes helyzetjin .aztán mondja ám az Anyuta húgomnak: — Látom — azt mondja — baj lesz, Anyuta, kislányom, fogd itt e lelkem a pénzt, dugd el a kötődbe, azt eredj oda a bokor közé bújj el. Nem lehessen tudni; ha megtámadnak a gazemberek, te csak fuss haza akkor anyádhoz, add oda neki a pénzt, vigye el a községházára. Csakhogy arra még lelkem, vigyázz, senki szeme elé ne kerülj, menj hol az erdőn, hol a cserjésen, úgy vigyázz, hogy senki meg ne lásson. Fuss lelkem, oszt kérjed az Istent, a Jézus áldjon meg. Az atyám odaadta a kislánynak a pénzes kendőt, a kicsi meg kiválasztotta a bokrot, ahol a legsűrűbb, oda elbújt. Nem múlt el nagy idő, egyszerre csak odaugrat az atyámhoz három lovasember. Az egyik nagy, tagbaszakadt, vállas, rendes ingben, nagy csizmában, a másik kettő meg rongyos, ágrólszakadt, biztos, hogy a hídról valók. Ahogyan apám gondolta, úgy is lett, uram csakugyan. Amelyik a rendes ingben volt, nagy, erős paraszt, különb a többinél csak visszafogta a lovát, oszt mind a hárman neki az apámnak. — Állj, ilyen, amolyan! Hol a pénzed? — Micsoda pénzem? Eridj az anyádba! — Amelyiket az urnák viszed az áranda! Add ide, ilyen, amolyan, vén bűnös, mert különben itt marad a lelked; meghalsz imádság nélkül! Oszt kezdték az apámon mutatni a hitványságukat, de az apám nem kérte, nem is kö- nyörgött, vagy mi, megharagudott igen, oszt kezdte őket leckéztetni, ahogy kellett teljes szigorral. — Elmenjetek innen, gazemberek ! Szemét népség, nem féli az istent, hogy a kolera a lelkén! Nem pénz kell nektek, hanem bot, hogy három évig még viszkessen utána a lábatok. Eredjetek innen, akasztó- fáravalók, mert megmutatom hatlövetű pisztoly itt a zsebemben! De a rablók erre a szóra még csak jobban kezdték verni az apámat, ami a kezükbe akadt, I azzal. Átkutatták az egész kocsit, kikutatták az apámat is egészen, még a csizmáját is lehúzták; mikor látták, hogy a veréstől csak még jobban káromkodik, elkezdték kínozni egyéb módon. Anyuta ezalatt ült a bokorban, a lelkem látott mindent. Mikor látta, hogy apánk fekszik a földön és hörög már, ellódult ő is a helyéről, s ahogy tudott, futott az erdőn, cserjésen át, hazafelé. Kicsi volt a lány, mit értett az, az utat se tudta, futott, amerre látott. A házunkig lehetett vagy kilenc verszt. Más megfutja az utat egy órára, de hát kicsi a lány, tetszik tudni, egy lépés előre, kettő a rossz irányba, de meg nem mindenki tud futni mezítelen lábbal az erdei tüskén, nem is szokta meg; nálunk a lányok a kemencén kuksolnak egész nap, vagy az udvaron, az erdőbe féltek menni. Estére Anyuta valahogy elvergődött emberlakta helyig; nézi: viskó. A kerülő háza volt, a kincstári erdőkerülőé; kereskedők bérelték akkor az erdőt; szenet égettek benne. Bekopogott, kijött a kopogásra egy asszony: a kerülő felesége. A kislánynak mindjárt az első dolga volt, sírni kezdett és az tán elmondta mi történt, el tisztára, még a pénzt is megemlíti. A kerülőné haj, persze sopánkodott. —Aj, te drágám. Jaj leikecském! Amilyen csöppecske vagy, bizony a jó Isten óvott meg. Aj, édes gyerekecském. Gyere már, hadd etetlek meg legalább. így csak édesgette magához Anyutát, megetette, megitatta, sirt is vele, úgy fölbátoritotta, hogy a kislány, láttak ilyet? a pénzt is odaadta neki. — Eltesszük, galambocsgám — azt mondta —, reggelre; reggel majd visszaadom, elviszlek az anyádhoz, bogaram. Oszt elvette az asszony a pénzt. Anyutát meg lefektette a kemencére, ahol éppen száradt a fehérnemű. Oszt azon a kemencén, a fehérneműn, aludt a kerülő kislánya is. Az is akkora idős volt, mint a mi Anyu- tánk. Oszt aztán később beszélte Anyuta, olyan nehéz szag volt ott a fehérneműtől, olyan szaga volt, mint a másznék. De nem aludt el a kislány, csak sirt ,meg sirt, az apánkat sajnálta, meg félt is. No de uram, elmúlik egy óra, kettő, egyszerre látja a gyerek, jön be a szobába a három rabló, amelyik az apánkat kínozta. Az, amelyiken a jó ing volt, a kolom- pos, odament ám az asszonyhoz ,oszt mondja neki: (Folytatjuk) A LAPOK CIRKULÁCIÓJA t PHILADELPHIA, március — Az Egyesült Államokban a lapok cirkulációja oly magasra emelkedett, hogy minden előző rekordot megtört. A most megjelent “Ayer & Son’s Directory of Newspaper” adatai szerint a napilapok 49,706,904 példányban jelennek meg. A multévi cirkulációhoz hasonlítva ez 2,214,086 szaporodást mutat, noha a napilapok száma 1894- ről 1859-re esett. A folyóiratok száma szintén esett. Az előző évben — 1942- ben, — számuk 6354 volt, mig 1943-ban 5982. NEM EMELIK A BÉREKET WASHINGTON, márc. — A War Labor Board 7 szavazattal négy ellenében úgy döntött, hogy nem változtatja meg a “Little Steel Formula” név alatt ismert bérrögzitést. A War Labor Boardnak 3 tagja a kormányt, négy az iparokat és 4 a munkásokat képviseli. Ez utóbbi négy tag közül kettő az AFL és kettő a CIO- ból került ki. A “Little Steel Formula” elejtését az AFL tagok kérték. A szavazásnál a kormány és az iparok képviselői, tehát heten a kérelem el- ! len, a négy union tag pedig 1 mellette szavazott. CHICAGÓI BESZÁMOLÓ Márcj^s 11-én zajlott le Chicagóban az IWW finn és magyar nyelvű lapjainak javára rendezett mulatság, amely — tekintve a jelen rendszertelen : viszonyokat — kielégítő eredménnyel végződött. A mulatságot a chicagói csoportok közösen rendezték és valóban nemzetközi összejövetel volt. Legalább is 20 különböző nemzetiség volt ott képviselve és a fajok változatosságában sem volt hiány. Volt ott afrikai néger, délamerikai spanyol, indián és számos európai ország leszármazottjai, akik a legjobb egyetértésben töltötték el azt a pár órát kellemes szórakozással. A múltban ily alkalmakkor a finn nyelvű munkástársaink képviselték a túlnyomó többséget, ez alkalommal azonban a Bérmunkás olvasóinak jár az elismerés, mert azok voltak túlnyomó többséggel képviselve. Számos öreg harcos, akiket évek, sőt évtizedek óta nem láttuk összejöveteleinken, ott volt és ha azok is ott lettek volna, akiknek ott kellett volna lenni, akikre bizton számitotunk, a siker, százszázalékos lehetett volna. Az estélyen a szórakozás mellett tanulságos beszédek is hangzottak el. Beszédet tartottak Pika, Stetman, Farley és Read munkástársak, akik egybehangzóan kihangsulyozt á k, hogy különösen a jelen és a közel jövőben milyen nagy feladat hárul a forradalmi munkás sajtóra és szervezetre. A mulatság anyagi sikeréhez felülfizetésekkel és szükségletek adományozásával hozzájárultak: P. Bulla, L. Földi, Mrs. P. Hengsperger, Mrs. A. Lachko, E. Biró, Mrs. Irén Rudolf, Mrs. S. Stefanik, P. Stefa- nik, A. Sedlák, P. Pika, Z. We- szelle, J. Zára. A fentnevezet- tek közül többen, mivel nem jelenhettek meg, levélben küldték el felülfizetéseiket és valószínű, hogy a közeli napokban még többen jelentkeznek a Bérmunkás áldozatkész olvasói, hogy lerójják a kötelesség adóját azzal a lappal szemben, amely minden sorával a munkásosztály felszabadulási harcát szolgálja. Tudósitó.
