Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)

1943-07-10 / 1275. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879

CLEVELAND, 1943 JULY 10

VOL. XXXI. ÉVFOLYAM

NUMBER 1275 SZÁM

Fényképek a tőkés urak háborús mozzanatairól

Haszon az első

Még mindig mást sem hallunk a háborús propagandában, csak hogy mennyire fontos az iparokban a legnagyobb igyekezettel dolgozni és elfelejteni azt, hogy nagyobb munkabér követeléssel álljunk elő. Minden áldozatot meg kell hozni a győzelemért a jelszó mindenütt és nem kell mondanunk azt, hogy a fasizmus leverésére csakis a munkásság hozta meg a legnagyobb áldozatokat. Ilyesmi azonban még csak részben sem tapasztalható a tőkés osztály részéről és ennek bizonyítására, amikor egy-egy jelentés napfényre kerül olvasóink elé szoktuk tárni.

A Department of Commerce a napokban tett közzé egy ilyen jelentést a lapokban, mely persze valahol a jól eldugott helyen látott napvilágot és jó szem és szemüveg kellett annak meglátásához.

Ezen jelentés szerint a cor- porációs profit 18 százalékkal volt nagyobb ez év első 3 hónapjában mint 1942 ugyanezen idejében. Számszerint $1,821,- 000.000 volt a profit minden adóbefizetés leszámítása után. Ha ilyen lépésben haladnak, az év végére több mint nyolc billió hasznuk lesz a corporációk- nak, minden adólevonás után.

Ez a hivatalos fényképmásolata a tőkés uraknak, melyet nem mi, hanem a Department of Commerce kapott le róluk. És ez ellen nem volt infláció ellenes propaganda, nem volt arról szó, hogy aláássa a hadsereg morálját, sőt még Smith- Connally törvényjavaslatot sem hajszoltak keresztül, hogy megakadályozzák a nagytőkéseket a háborús profit aratásától.

De bezzeg nem igy volt amikor a mányászok egy kissé nagyobb darab kenyeret követeltek, azt hazafiatlanságnak bélyegezték, mert nem voltak hajlandók a WLB napi 20 centes bérjavitását elfogadni. Nem szabad a termelést megakadályozni mert azzal a háborús fölkészülést gyengítjük, a valóságban az ahogy a fenti jelentésből következtetni lehet, hogy a nagy kiabálás azért volt, mert akadályozta a háborús profit ruténját.

És nem mindig csak a “törvényes” profitgyüjtés alakjában jelennek meg előttünk a corporációs uraink. Ott volt például csak nemrégen az Anaconda Wire and Cable Co. Ezt

a társaságot csaláson csípték nyakon, mert a kormánynak silány drót anyagot adtak el első osztályú anyagnak és az első osztályú anyag árát zsebelték be a kormánytól. Most volt a tárgyalásuk Thomas W. Slick szövetségi biró előtt, ahol bűnösnek vallották magukat és következő Ítéleteket szabta rájuk a biró ur.

Magát a társaságot bűnösnek találta és összesen harmincegy ezer ötszáz dollár pénzbüntetésre Ítélte. Érdekes tudnunk azt is, hogy a társaságnak vagy 5 millió dollár értékű rendelése volt. Frank E. Hart managert tízezer dollár pénzbüntetésre és 18 hónapi börtönre Ítélte, a börtönbüntetést azonban elengedte neki. Ugyanígy az egyik fő inspectort ötszáz dollárra és egy évi börtönre, de börtönbüntetését szintén elengedte. És még néhány egyénre ötszáz dollártól le száz dollárig menő pénzbüntetést szabott ki.

így néz ki a belső tükör melynek fényben tartására megalkották a sztrájktiltó törvényt. Mondja még valaki, hogy az ilyen rothadt rendszer nem érett meg a pusztulásra. De mi mégsem akarjuk látni azt, hogy a fasizmus győzedelmeskedjen felettünk, mert a fasizmus még ennél is rosszabb kegyetlenebb korrupciót és terrort jelent. És mi magunknak akarjuk azt a kis élvezetet, hogy a kapitalista rendszert elsöpörjük a föld színéről. Csakis ezért látjuk, várjuk és segítjük a náci-fasizmus kipusz- titását, hogy ipari szervezetünk felépítésével alkalmunk legyen a corporációs profit rendszert minden korrupt intézményével együtt eltörölni a föld színéről.

(f.)

A MÁSODIK VARSÓI CSATA

LONDON, junius (ONA) — Lengyel forrásból jelentik, hogy a varsói gettó áprilistól májusig tartó csatájában több ház dőlt össze ágyulövésektől, mint a városnak 1939-ben való ostrománál. A félhivatalos londoni Dziennik Polski adatai szerint a zsidónegyedből kiindult felkelés folyamán 100,000 lakás pusztult el, mig az 1939-iki “blitz”-nek mindössze 76,000 lakás esett áldozatul. A ghettó harcában azonkivül 2000 gyárat és műhelyt, valamint 3000 üzlethelyiséget döntöttek romba a németek.

(Vi.) Detroitban már annyira elmérgesedett, nemcsak a fajháboru, hanem ezzel járó haszonhajtás is, hogy már a szenátusi Truman bizottságot küldték ki vizsgálatot ejteni. Ez a bizottság nagyon is piszkos üzleteket hozott nyilvánosságra, de csak a felszínen usz- kálókat látták meg, nem igen mertek a dolog mélyére menni. Mégis megállapították, hogy

1. A nagy üzemek, vállalkozók kényszeritették a kisebbeket, hogy nagyobb árlejtést adjanak, mint előzőleg adtak, melyen busás hasznot tudtak volna csinálni.

2. Nagy díjazást adtak a nagy üzemek ügynökeinek, akik az ilyen munkát kiadják a kis- sebb vállalkozóknak.

3. A kisebb vállalkozók, külön mérnöki vállalatokat szerveztek, hogy azoknak is elszámolhassanak a tulnagy haszonból.

4. A könyvvezetés körül esett visszaélések.

% Csak egy pár szembeötlő eset. Egy Bratton nevű ügyvéd négy hónap alatt 100.000 dollár hasznot vágott zsebre mint köz- vetitő, a G. M.-hoz tartozó Oldsmobile gyár és kisebb vállalkozók között. Mind e mellett, az Oldsmobiletól kiadott munkabér, melyeket Bratton közvetített, olyan nagy árakat szabtak meg, hogy a Hughes Metal Specialty Co., amely csak átlag 50 emberrel dolgoztat, az öreg Hughesnak évente 65.000, a fiának 48.000 dollár fizetést ad, a nagy hasznon felül.

Az Apex Metal Co. egy bizonyos munka darabjáért $19.50 cent árlejtést adott, Brattonék erővel felsrófolták $29.50 centre darabját, holott még az első árlejtés mellett is jó hasznot tudtak volna csinálni. Az Apex gyár két másik ügynököt is tartott, John McCormick és John Connely és csak McCor- micknak egy esetben 21.000 dollárt fizetett ki és még any- nyival tartozott neki. Azonban amint a további fizetést megszüntették, az Oldsmobiltól nem kaptak több megrendelést.

General Arthur Stone, azzal dicsekedett a vizsgálatnál, hogy ő hazafias érzelmekből kifolyólag csak annyiért csinálja a mérnöki munkákat, amennyibe kerül. Erre a vizsgáló bizottság ügyvédje Mr. Fulton elővette az adatokat, mely szerint a nagy hazafi Stone, aki 1941- ben 5.000 dollárt befektetett a

S. & F. nevű mérnöki irodába,

fizetés képpen felvett 25.000, bonus fejében pedig 73.000 dollár jövedelmet húzott. Hát ha nem lett volna olyan jó hazafi ?

Még befejezésül megjegyezzük, hogy a nagy lapok közül csak a Free Press említette meg ezt a vizsgálatot, de még az is hamar elhallgatott róla és az egész dolgot abbahagyták, csak a habot szedték le a húsos fazékról, hogy ki ne fusson. Ily piszkos üzleteket bonyolítottak le a Ford, Packard és a G.M. nagy vállalatok, helyesebben mondva minden egyes, csak a fentieket említették meg, mert azok kiforrtak a fazékból.

Majd csak a háború után fognak teljesen nyilvánosságra jönni az ilyen piszkos üzérkedések mindenfelé. Legtöbb esetben ügyvédek és az ilyen nagy gyárak tisztviselői végzik a pa- namázást csak azért, hogy kiadnak, jó zsíros haszon mellett munkákat a kisebb vállalkozók100.000 és még nagyobb összegeket kezelnek el. Ez átlag minden városban, minden iparban létezik és még csak azt sem mondhatjuk, hogy kisebb nagyobb mértékben, inkább csak azt, hogy nagyobb mértékben, vagy legalább is ilyen nagy mértékben.

Nem csoda, hogy ezek ragaszkodnak a haszon rendszerhez, mely lehetővé teszi nekik, hogy milliók vérén, halálán ily horribilis hasznot hajthatnak. Ezek alakítják a hazafias egyesületeket, melyeknek egyedüli céljuk a mai haszon rendszert megvédeni a munkások ellen, akik már jobbat, szebbet, tökéletesebb társadalmi rendszert igyekeznek felépíteni.

A NÉMETEK BEISMERIK

WASHINGTON, jun. (ONA) — Mint a stockholmi Social Demokraten cimü lap írja egy az Office of War Informationnak jelentett cikkében, a németek bevallják, hogy “kérdéses”, vájjon valaha is lehetséges lesz-e “a jugoszláv ellentáltóst leverni”. A lap szerint éppen ellenkezőleg, német körök arra számítanak, hogy a jugoszláv ellenállás az észak-afrikai szövetséges győzelem következtében csak erősbödni fog. Ez a győzelem ugyanis lehetségessé fogja tenni a jugoszláv szabadharcosok megerősítését.

Svéd lapok idézik a náci-befolyás alatt levő Hrvatski Nár- do-t, amely “nagyszámú német veszteséget” ismert be a guerilla fronton.