Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-08-07 / 1279. szám
1943. agusztus 7. BÉRMUNKÁS 7 oldal A természet erőinek megismerése Közli: BISCHOF JÓZSEF (Folytatás) PANAMA CSATORNA Az Egyesült Államok és Angolország 1850-ben megkötötte a Clayton-Bulver egyezményt, melyben kölcsönösen kikötötték a Panama szoroson keresztül építendő bárminemű csatorna semlegességét. Huszonhat évvel később a franciák fölbá- bátorodva a szuezi csatorna sikerén és eredményein részvény- társaságot alapítottak annak a megvizsgálására és eldöntésére, hogy lehet-e hajózható csatornát építeni a Panama szoroson is? A francia hadsereg egy tisztje Lucien Napoleon hivatalos küldetésben hajózott át Columbiába, hogy megvizsgálja a szorost és kieszközölje átvágására az engedélyt a kormánytól. Coumbia kormánya megadta rá az engedélyt és ráadásul ingyen ajándékozott a társaságnak a csatorna mindkét partján s annak egész hosszában 219 yard széles földszalagot, továbbá külön egy és negyedmillió acre szabadon választható területet, ahol a társaság a szükséges épületeket, lakóházakat stb. fölépítheti. Az engedély a csatorna megnyitásától számított 99 évre szólt, mely idő lejártával teljesen ingyen a társulaté lesz az egész csatorna. Külön kikötés volt, hogy az engedély semmiféle más nemzetre vagy idegen kormányra át nem ruházható és hogy a csatornát a társulat megalakulásának napjától számított 12 év alatt el kell készíteni. A társulat mihelyt a hivatalos küldött hazaért Franciaországba, azonnal elnökké választotta az akkor már 75 éves Lesseps Ferdinándot és nemzetközi kongresszust hivott össze annak megvitatására, hogy minő csatornát építsenek. Lesseps az elnök azt ajánlotta, hogy a Tenger szintjével egy magasságú csatornát vágjanak, amilyen a szuezi csatorna is, mert ezen legegyszerűbb és leggyorsabb az átkelés. Ezzel szemben a kongresszus néhány tekintélyes tagja a legkomolyabban foglalt állást a zsilipes csatorna mellett ,de végül mégis Lesseps nézete győzött és ennek alapján bocsájtották ki az aláírási iveket négyszázmillió frankra! Az aláírók azonban nem igen jelentkeztek mindaddig, mig maga Lesseps át nem jött Amerikába és ki nem jelölte a csatorna útját, ekkor azonban rohamosan elkapkodták a 600.000 részvényt, 500 frankjával darabját. “így született meg az a bűnszövetség” — Írja Leigh — “melynek az lett a végzete, hogy tönkre tegyen sok ezer szegény családot, bemocskolja a francia nemzet nevét, mely a vesztesség miatt csaknem forradalomra vetemedett és mindezt egy világraszóló hasznos munka ürügyével tette.” S valóban szörnyű is, ha elgondoljuk, hogy több mint 200.000 ember úgyszólván mindannyi apró kisember, fektette bele verejtékkel megtakarított garasait ebbe a vállalkozásba, mely bukásra született a csalás és vesztegetés jegyében. A világhírű Lesseps pedig úgy vezette ezt az óriási részvényes sereget a közös romlásba, mint ahogy III. Napoleon is egyenesen a porosz ágyuk torkába vitte seregét. Egyik a másikat érte, mig végre bekövetkezett a pénzügyi Sedan, melynek keserű emlékei semmivel sem voltak kisebbek, mint az 1870-71- iki “année terible” nyomorúsága. Az 1881-88. évek örökké szomorú lapok lesznek a csatorna történetében. 1880-ban Lesseps maga 843 millió frankra becsülte a még hátralevő összes költségeket, a következő évben 512 millióra, 1883-ban pedig 700 millió frankra. És mikor minden összeomlott, mikor elköltötték az egész részvénytőkét, az elsőbbségi kötvények árát, sőt fölvett kölcsönöket is, kiderült, hogy az ásatási munkálatoknak még negyedrészét sem végezték el és erre a félben maradt munkára 2 milliárd frank ment el. E gigászi romlásnak számos oka volt. Első a gyilkos éghajlat, melynek csak két évszaka van, az esős, mikor az emberek sárgalázban haltak meg négy-öt óra alatt és a forró, mikor tropikus láz tizedelte a fehéreket 24-36 óra alatt úgy, hogy a két évszak alatt naponta állandóan 25-30 embert temettek a szoroson. Azután a vezető állásban levők becstelensége, ami gazán páratlanul áll még a szédelgő vállalatok történetében is. Az egyik igazgató olyan palotában lakott, mely 500.000 frankba került, évi ' fizetése 250.000 frank volt és valahányszor kiment a “vonalra” mindig joga volt 250 frank napi- dijra. Az egyik csatorna főnök 75.000 frankért építtetett galambházat, a másik egész fürdőházat építtetett 250.000 frankért. Huszonöt millió frankot dobtak ki csak arra, hogy csinos kertvárost hasítsanak ki Colomb városkában! Hiba volt az is, hogy Lesseps makacskodása folytán a tenger szintjével egyenlő magasságba akarták keresztül vágni a földszorost, ami szükségessé tett egy mély bevágást a 360 láb magas, sziklás alkotásu Culebra hegyen keresztül, ez maga közel 500 millió frankba került volna. Továbbá nagy akadály volt a Chagres folyó, mely huszonkilenc helyen keresztezte volna kanyargásával a csatornát és ennek töltések közé szorítása is vagy száz milliót vett igénybe. Végre Lesseps maga is belátta, hogy le kell mondani a tenger szintjével egy magasságban ásandó csatorna tervéről és nagy kelletlenül elfogadta a zsilipes csatorna tervét, melynek kivitele jelentékenyen csökkentette a Culebra hegységből kihasítandó föld- mennyiséget. A közbizalom azoban ekkor már megingott Lesseps személyében és miután a közgyűlés rákényszeritette, hogy az elnökségről lemondjon, a közgyűlés nagytöbbsége elhatározta 1899-ben, a társaság fölszámolását. A fölszámolók azonnal rendbe hozták a társulat zilált pénzviszonyait, illetőleg uj részvénytársaságot alakítottak, amelynek Colombia kormánya még tiz évre meghosszabbította a csatorna engedélyt. Most már határozottan a zsilipes csatorna mellett döntöttek, melynek táplálására Ob- ospo mellett óriási tavat akartak teremteni és a csatorna ásás hátralevő összes költségeit 200 millió dollárba állapították meg. Újra kezdődött a gigászi munka, amely egyébként eddig sem szünetelt soha. Még a legválságosabb időkben is állandóan több mint 1000 ember dolgozott a csatornán, az uj társulat pedig 2000-2500 emberrel folytatta a födmunkálatokat. Ezalatt azonban az Egyesült Államok kormánya engedvén a közvélemény nyomásának, mely hangos szóval követelt “amerikai” csatornát, bizottságot küldött ki annak megállapítására, hogy nem lehetne-e Nicaragua—Costa-Rica csatornát vágni két világtenger között. Ez a hir megdöbbentette a Panama csatorna részvényeseit, akik rögtön közgyűlést hívtak össze, melyen elhatározták, hogy ösz- szes jogaikat, eddig végzett munkájukat és engedélyüket 40 millió dollárért fölajánlják az Egyesült Államok kormányának. így végződött a Panama csatorna történetének második fejezete, melyben Franciaország néhány száz lelkiismeretlen kalandor miatt örökre eljátszotta az alkalmat, hogy döntő befolyásra tehessen szert Kö- zép-Amerikában. Oly nagy volt az egész világ fölháborodása ezen a kolosszális méretű csaláson, hogy “panama” szó ettől fogva lett szállóige mindenféle vesztegetés, csalás és sikkasztás megbélyegzésére. Hogy micsoda hatással van a csatorna a világkereskedelemre és hogy az óceán forgalmat mennyire fokozza, most már tudni, hisz derékben szeli ketté Amerikát és 9000 mérföldéi rövidíti meg az utat legszélső Kelet meg Európa és Nyugat-Amerika között. A hozzávetőleges számítások szerint 11-15 óra alatt teszik meg az utat a hajók a nagyságukhoz képest az Atlanti és Csendes óceán között a csatornán át és az Egyesült Államok nemcsak amerikai mérnökökkel, hanem csak amerikai tőkével építette a csatornát, íme, igy szolgálja a kultúra és a civilizáció érdekeit, tőkések vetélkedése és kapzsisága. Két hatalmas állam, Anglia és Amerika. Volt idő, mikor “az angol lord” mint szállóige el nem apadó kincseket jelentett. Ám azóta nagyot fordult a világ az amerikai nagybácsi fogalma elhomályosította az angol lordot és a Vanderbilt, Pierpont Mor- ganok és Rockefellerek, Fordok milliárdjai, melyek igen rövid idő — átlag egy emberöltő — alatt gyűltek össze. (Folytatjuk) Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadseregébe? TENGELYKERESLET GUERILLA HARCOSOKBAN LONDON, jul. (ONA) — A tengely, amely mindig gúnyosan beszélt a balkáni és orosz- országi guerilla harcosokról, most hirtelen felfedezte azok' hasznosságát. A tengelysajtó ugyanis felhívta a szicíliai lakosságot, hogy harcoljon guerilla módra a Szövetségesek ellen. A Regime Fascista olasz lap odáig megy, hogy a gueril- lák megjelölésére az orosz kifejezést használja és “olasz partizánokéról beszél. A Mes- sagero olasz újság ezt Írja: “Amennyiben a harctéren nem sikerülne meggyőznünk az ellenséget arról, hogy olasz földön nincs maradása, akkor a guerilla harc eszközéhez kell folyamodnunk.” Eddig a szicilai hadjáratban a guerilla háború távollétével tüntetett, mert a szicíliai lakosság nem, hogy ellenséges érzülettel nincs a Szövetségesek iránt, hanem inkább mindenhol szívesen üdvözölte őket. Egyébként is azok, akik tanulmányozták a guerilla harcmodort a Balkánon és Oroszországban, rámutattak, hogy ez a harcmodor hosszú éves kiképzés és gyakorlatozással sajátítható csak el, már pedig a tengely erre sosem fordított gondot, mert nem hitte, hogy egy napon a háború a saját területén fog folyni. HALÁL ARRA, AKI ESZIK LONDON, jul. (ONA) — — Lengyelországnak a német birodalomhoz csatolt területeiről a lakosság élelmiszereket igyekszik átcsempészni az úgynevezett Guvernement Generálba, hogy ottani nemzettársait az éhhhaláltól megmentse. A londoni lengyel Dziennik Polski jelenti, nemrégiben tömegesen vád alá helyeztek Lodzban és Wloclawekben lengyeleket, akiket élelmiszercsepészésért börtönre vagy halálra ítéltek. Stever Márta wislai lakost Katovicében a németek kivégezték. Az asszony bűne az volt, hogy 4000 élelmiszer jegyet lopott, amelyet éhező lengyelek között osztotta szét. Segítőtársát, Piestrzynska Máriát 6 évi börtönre Ítélték. KÁLLAY LEMOND A KüL- ÜGYMINISZTERSÉGRŐL ZÜRICH, jul. (ONA) — A Magyar Távirati Iroda jelenti, hogy Horthy Miklós kormányzó Kállay Miklós miniszterelnököt, aki egyben a külügyi tárcát is ellátta, a külügyminiszteri teendők alól saját kérésére felmentette és helyébe Ghyczy Jenő helyettes külügyminisztert nevezte ki. A Távirati Iroda jelentése szerint Horthy kormányzó Kállayhoz intézett levelében “meleg elismerését fejezte ki a miniszterelnöknek a külügyi hivatal élén nehéz időkben kifejtett kiváló szolgálataiért.”
