Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-07-24 / 1277. szám
1943. julius 24. BÉRMLNKÁS 7 oldal A természet erőinek megismerése Közli: BISCHOF JÓZSEF (Folytatás) MANCHESTER ÉS PANAMA Az idegen, ha váratlanul tévedne Manchester rakodópartjaira, látván köröskörül a 8-10 és még több ezer tonnás gőzösöket, az óriási emelődarukat, melyek játszva himbálnak a levegőben egy-egy vasúti teherkocsit, meg a sínpárokat, melyek kusza összevisszaságban szelik keresztül-kasul az egész kikötőt, minden bizonnyal meg volna győződve arról, hogy ez a kikötő közel fekszik a tengerhez, sőt, hogy az a hűvös szellő, mely fodrokat szánt az előtte tükröző vízre, egyenesen az óceánról jön. De ha ugyanez az idegen fölszállna arra a hajóra mely éppen most bontogatja vitorláit és készül az útra, csakhamar meggyőződnék arról, hogy a látszat csúfosan megcsalta, mert az óriási gőzösök nagyon messze vannak az óceántól és csak egy hosszú csatornán jutottak be Angliának úgyszólván a szivébe. Ez a csatorna azonban a vizépitészetnek és a mérnöki tudománynak olyan csodája, hogy érdemes végighajózni rajta a tengerig. Amint végig siklunk a hosszú rakodópartok mellett, a csatorna fokonként összeszorul egészen 250 láb szélességig, de ismét kitágul, amint a két Mode Wheel nevű gátmedencéhez közeledünk. Ezeknek egyike 600 láb hosszú és 65 láb széles, a másik pedig 350 láb hosszú és 45 láb széles. Hajónk a kisebbikbe fut be és öt perc alatt 13 lábnyival lejebb szált a tenger színe felé. Innen 2mérföldön át megyünk a csatornában, mely valamikor a Irwell folyó medre volt, mig egyszerre csak olyan látvány tárul a szemeink elé, hogy szinte mesébe illik óriási vasteknőben egy egész hajó libeg a levegőben! Ez a Barton Swing mely zseniális gépezet segítségével kiemeli a Bridgewater csatornának egy egész részét, hogy utat nyisson az alatta folyó Manchester csatornán úszó hajó előtt. Gigászi, vakmerő koncepció ez, igazán csodája, remeke, nagyszerű diadala a mérnöki tudománynak. Két csatorna keresztezi egymást, a Bridge- water és Manchester csatorna és a Bridgewater csatorna vizét a rajta úszó hajóval együtt ebben a vastartóban emelik föl viznyomással és igy tárnak kaput a Manchester csatorna hajói előtt. A vasteknő lassan kitér oldalra, szabadon hagyva előttünk az utat és mihelyt túl vagyunk ezen a akadályon a vasteknő ismét visszatér előbbi helyére a benne úszó bárka gazdája újra befogja a vontató lovakat és vígan megy tovább, mialatt a mi hajónk tovább megy az óceán felé. Északon és délen egymást érik a városok a csatorna két felén, ez Angliának legsűrűbben lakott vidéke. Ha tudnánk oly messzire hallani, a fonó orsók berregése hihetetlen adatokat mesélne fülünkbe a nagy gyapotiparról, melynek Manchester a központja és ez a csatorna hordja ide a lázasan dolgozó ipar és kereskedelem éltető anyagát. Az ütőér melyből a mellékerek, apróbb csatornák és egy hatalmas vasúthálózat utján szétosztják az éltető vérkeringést az egész vidéken. Pár mérfölddel alább az irlami zsiliphez érünk, mely ismét 16 lábbal szállít mélyebbre bennünket a tenger színe fölé, majd egy óriási vasúti hid alatt megyünk el és balkéz felől már látjuk a széles torkolatot, mely a Mersey folyóval köti össze a csatornát. Most ismét hét mérföldet utazhatunk megszakítás nélkül, mialatt a hajók 5-8 mér- földnyi sebeséggel siklanak el melletünk a széles csatornában, mely Junctiontól 24 mérföldön át ásott csatorna, teljesen az emberi kéz munkája. Latchford mellett megyünk át az utolsó zsilipen és Easthan után érünk be a Mersey folyóba mely már a tengerbe szakad. A manchesteri csatorna tehát, mely tengeri kikötőt csinált a gyapotvárosból több mint 57 kilométer hosszú. A nagyszerű csatorna eszméje már régen kisértett Angliában, mielőtt valóra válhatott. Még 1825-ben alakút egy társaság Manchesterben, mely 51 kilométer hosszú csatornával akarta összekötni a várost a Hee folyó utján a tengerrel, de ez a terv nem valósulhatott meg, ugyancsak hajótörést szenvedett Henry Palmer terve is, melyet 1840-ben hozott nyilvánosságra, ekkor még nem érett meg a közvélemény a iiagyszabásu gondolat teljes megértésére. Nagy energiával tört azonban utat 1882-ben, amikor 70 tekintélyes manchesteri nagykereskedő és iparos műszaki jelentést készített arról, hogy lehetséges-e Manchester és a tenger között olyan csatorna, melyen a legnagyobb óceán hajók is közlekedhetnek? A, felelet az volt, hogy igen, de a terv még azután is sokáig Írott malaszt maradt, mert a törvényhozás kétszer is visszavetette az engedélyt kérők folyamodványát. Végre, miután az előzetes költségek és az akadályok legyőzése több millió lollárra rúgtak, 1887. november 11-én megtörtént az első kapavágás Eastham mellett. 1894 május 21-én megtörtént az ünnepélyes megnyitás. A ti- táni munka irtózatos pénzbe és erőfeszítésbe került. A leglázasabb munkaidőben állandóan 17.000 ember dolgozott a csatornán és 80 gőzkotró, 316 gőzgép és gőzdaru, 173 lokomotív és 6300 teherkocsi segített a munkában úgy, hogy csak gépekbe fektetett összeg, beleértve a 228 mérföld hosszú ideiglenes sinlerakást is, több mint egy millió font sterlingbe került és az egész csatorna 152 millió font sterlingbe. De Manchester tengeri kikötő lett. Ma már rendes ha jó járatok közlekednek Manchester és Amerika, Kelet-India és a Földközi tenger nagyobb kikötői között. Anglia legnagyobb és legjövedelmezőbb gyáriparát megteremtette. A csatorna hasznát pedig a tények igazolják és minden ékesszólásnál jobban bizonyítják a statisztika adatai. A csatorna társulat a befektetett pénze után busás hasznot húz. De akármilyen lesz is a sorsa a csatornának, az az egy bizonyos, hogy örök diadal jele marad az emberi vállalkozásnak és technikának. Macaulay megírta egyszer, hogy ha majd ez a mi földünk egy uj katak- ] lizmán megy keresztül, vagy ha mai kulturnépek kifáradva és kimerülve eltűnnek a föld színéről, talán egy ujzelandi maori fogja elmerengve nézni a londoni hid oszlopait, a romba- dőlt Szent-Pál templom kupolájáról. Lehet, hogy igy lesz, de ha ez a maori véletlenül végigsétál a Manchester csatorna hosszában, bizonyára ugyanezt fogja gondolni, ami nekünk is eszünkbe jut, valahányszor megállunk Egyiptom szfinkxei és gúlái előtt, hogy az a nép, amely ilyen alkotást tudott teremteni, nagy és hatalmas nép vala . . . (Folytatjuk) Magasabb életlehetőség vagy biztos kenyér? WASHINGTON, jul. (ONA) — Magyarországon Kállay Miklós, a magyar kormány elnöke, junius 27-én Szegeden ünnepi beszédben emlékezett meg a Szegedről kiindult ellenforradalmi mozgalom 25-ik évfordulójáról. Budapesten Peyer Károly, a Magyar Szakszervezeti Tanács elnöke szólalt meg a magyar munkásság nevében a magyar szakszervezeti mozgalom 40-ik évfordulója alkalmából. Kállay miniszterelnök beszédében a negyedszázados magyar kormányirányzat helyét, mely a “keresztény” és “nemzeti” jelszavakkal indult, a né- met-olasz-japán tengely mellett célját pedig a “zsidó-bolseviki veszély” elleni küzdelemben jelölte meg. A huszonötéves évforduló alkalmából a magyar kormány jelenlegi elnöke beszámolt a zsidó tulajdonosok kezén volt, összesen 680,000 hold földbirtok lefoglalásáról. Ebből a miniszterelnök kijelentése szerint 130,000 holdat a hadsereg tisztjei és legénysége között fognak felosztani, 20,000 holdat pedig a Faj és Családvédő Alap kap meg. A többi 530,000 hold kisajátított földbirtok Kállay kijelentése szerint “problémát” képez, melynek megoldása nem egyszerű $s ezért ennek a földbirtoktömegnek sorsáról döntés csak később fog jönni. A milliónyi földnélküli paraszt néma kérdésére ezt a választ adta Szegeden a magyar miniszter- elnök : “Én a legnagyobb mértékben antiszociálisnak tartom, hogy valakit egy darab földdel, melytől nem tud szabadulni, röghöz kössünk, odakössük a falusi élethez és ezzel megakadályozzuk, hogy magasabb életlehetőségekre emelkedjék.” Mint az Office of War Information külföldi tudósitások alapján jelentette, a 130,000 hold parcellázásra kerülő föld 200 holdon aluli kisbirtokokból áll. A többi 530,000 hold közép és nagybirtok, melynek felosztásától a magyar kormányzat, jóllehet azt a zsidóktól állítólag szociális célzattal kobozta el, húzódozik. A magyar szakszervezeti mozgalom negyvenéves munkájának évfordulóján Peyer Károly a következőket mondotta: “Ha vége lesz a háborúnak és az emberek hazatérnek, ne higyje senki azt, hogy ott lehet folytatni, ahol elhagytuk. Olyan világot akarunk, amelyben senki se éhezzen, mert nincs munkája, senki ne könyörögjön alamizsnáért öreg napjaira. Bennünket sem a börtön, sem a fetekeingesek nem fognak utunkról eltéríteni.” A munkához és öregkori biztonsághoz való jog hangsúlyozásával a magyar mpnkásság vezére kézzelfoghatóbb Ígéretet tett a dolgozóknak, mint a miniszterelnök, aki a “magasabb életlehetőségekre való emelkedést” helyezte kilátásba a magyar földnélkülieknek, akik elől eddig sem a saját földbirtokukkal való bajlódás zárta el a “magasabb életlehetőségek” útját. az építő gárdába 1942-1943-ra A. Alakszay, Los. Ang. 10.00 J. Buzäy, Cleveland ........ 12.00 G. Barcza, Bridgeport .... 12.00 Id. P. Csorba, New York 12.00 M. Danka, Cleveland .... 12.00 L. Decsi, Akron .............. 12.00 J. Dushek, Nutle ............ 12.00 J. Engli, Cleveland ........ 20.00 J. Farkas, Akron ............ 12.00 L. Fishbein, New York .. 12.00 J. Fodor, Cuy. Falls ........ 12.00 L. Gáncs, Caroline ........ 12.00 J. Geréb, Cleveland ........ 12.00 E. J. Havel, Garfield .... 6.00 P. Hering, Buffalo ........ 9.00 S. Kisák, New York ........ 10.00 J. Kollár, Cleveland ........ 6.00 E. Kovách, Cleveland .... 4.00 J. Kozsány, Saratoga .. 12.00 A. Lelkó, Pittsburgh ..... 10.00 L. Lefkovits, Cleveland 10.00 J. Mogor, New York ...... 12.00 A. Molnár, Cleveland .... 7.00 J. Pataki, New York ...... 11.00 J. Pika, Turtle Creek .... 8.00 P. Pika, Chicago ............ 10.00 J. Policsányi, Triadelph. 12.00 L. Rost, Phila ................ 10.00 M. Stefankó, New York 8.00 J. Szilágyi, Cleveland .... 7.00 A. Székely, Cleveland .... 7.00 G. Wiener, New York .. 12.00 H. Varjú, Chicago .......... 12.00 J. Vizi, Akron ................ 12.00 J. Zái '. Chicago ............ 12.00
