Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)

1943-07-24 / 1277. szám

1943. julius 24. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMU NEM HAGYHATUNK SZONELKUL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI MIÉRT nem voltunk ott? Az elmúlt héten egy pár nap­ra New Yorkban voltam, ahol egy jóindulatú, a régi magyar baloldali mozgalmak önzetlen harcosa egy olyan kérdést tett fel, amelyet valószínűleg a mozgalom más tagjai is meg­kapnak, azért az adott válaszo­mat a kérdéssel együtt itt adom. Kérdés: Sok mindennel nem értek egyet a Bérmunkás elvi és taktikai vonalával, én ma már egy olyan ember vagyok, aki előtt csak egyetlen cél van: a nácizmus pestisének az el­pusztítása, beleértve abba ter­mészetesen a magyar nép átkát a Horthyizmust is, amely bur­kolt, de egy semmivel sem ka- vésbbé veszedelmes fasizmus, mint Hitleré vagy Mussolinié. De tudom azt, hogy a Bérmun­kás is halálos ellensége a fasiz­mus minden megnyilvánulásá­nak és egyetlen magyar mun­kás lap, amely következetesen és megalkuvás nélkül viszi a harcát ez ellen a förtelem ellen, éppen azért nagyon meglepett az, hogy a Bérmunkás, illetve a magyar nyelvű IWW-isták nem voltak ott Chicagóban, Lugosi Béla által összehívott értekez­leten, amelyen az amerikai ma­gyarság minden rétege részt- vett, még csak nem is Írtak er­ről a fontos eseményről. Ha nem kaptak is meghívót ott kellett volna lenniök, hogy segítsenek egy olyan akciót, amelynek a tisztességes voltát Lugosi Béla neve garantálja. Felelet: A meghívót megkap­ta a Bérmunkás lapbizottsága is, amelyre azt a választ adtuk, hogy az IWW mint szervezet, hivatalosan nem vesz részt semmiféle olyan akcióban, mely politikai és a “magyarság min­den rétege” alkotja, de ez nem zárja ki, hogy abban IWW- isták mint egyének résztvegye- nek és azt sem, hogy a Bér­munkás elhallgasson egy olyan náci és Horthy ellenes megmoz­dulást, amely tényleg harcos és becsületes. Mi szívesen lát­nánk azt, ha az amerikai ma­gyarság kiszabadulna a papok és a reakciós egyleti vezetők vezetése alól, akik csak azért uralhatják a munkásmozgal­mon kívül álló tömegeket, mert eddig, főleg egy magát “mun­kásmozgalmi” rétegnek nevező kicsi, de annál tolakodóbb cso­port a betolakodásával megaka­dályozta minden baloldali pol­gári mozgalom kialakulását”. Hogy egyénileg sem vettünk részt azon annak az az oka, hogy miután a kommunisták Magyar Jövője a túl nagy be­harangozással előre jelezte azt, hogy ez az alakulás is, dacára Lugosi Béla kétségtelen jóin­dulatának az előző mozgalmak sorsára jut, nevezetesen a fel­vonultatott strohmanjaikkal az alakulatot uralni fogják. Befog­nak választani egy csomó jóhi­szemű, tisztességes baloldali polgári embert, de vigyázva ar­ra, hogy az irányítás a kezük­be maradjon, aminek a követ­kezménye az lesz, hogy ezek a polgári baloldaliak rájönnek arra, hogy ők csak takarók a Magyar Jövő Jánosainak az egy cseppet sem önzetlen, de annál ostobább taktikájukhoz, lassan elmaradnak és a nagy garral megindított mozgalom, mint annyi elődje, a reakció nagy örömére a feledés homá­lyába fog sülyedni. A feltevésünkben, hisz annyi­ra ismerjük őket, most sem csalódtunk, látva a névsort, most is csak az történt. Egy { csomó kirakati név, de a meg-1 semmisülésbe való irányítás j Román-Gyetvay és fullajtárjai j kezében van, amelynek a reak­ciója máris jelentkezik, mert a nagyon közismert, régi balolda­li harcosok a polgári vonalon, jól tudva a fenti elmondottakat, máris töröltették a nevüket az elnökségi és a titkári listáról. Ezért nem voltunk mi Chica­góban. A Szovjetek megtámadása után a Bérmunkás teljes erejé­vel, minden szolidaritásával, az orosz nép mögé állt. Beszün­tetett minden kritikát a kom­munistákkal szemben, de velük ! együtt menni nem volt hajlan- I dó egy pillanatig sem, jól tud­va azt, hogy nem lehet a mun­ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama keverek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra. hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. r | E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL' ’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak 'a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. kásosztálynak olyan nagy vál­sága, amely ezt a zavaros fejű csoportot önzetlen harcra kény­szerítse. Hogy most mégis meg­írjuk ezt, azt nemcsak a mos­tani “jingo” hazafiságuk, a Lugosi féle akció agyontámoga- tása váltotta ki belőlünk, ha­nem főleg az a hitványság, hogy ma már odáig mennek az angol Daily Worker-rel együtt, hogy a munkásosztály minden megnyilvánulását hátba támad­ják. Nem kell egyetlen józan- eszü munkás előtt sem azt iga­zolni, hogy az orosz munkások élet-halál harcát egy cseppet sem segíti elő az, ha az ameri­kai munkásosztályt gúzsba kö­tik. Ma Magyarország felé egyet­len olyan név van, amely alkal­mas arra, hogy Horthyékkal szemben a magyar nép forra­dalmát élessze, ez az 1918. for­radalom vezére Károlyi Mihály, ki azóta kétségtelenül nagyot haladt balra. Most ezt a nevet akarják lehetetlenné tenni a Magyar Jövőék a támogatásuk­kal és az amerikai magyarság felé azzal, hogy azt Írják, hogy két nagy magyar népvezér van Károlyi és Dr. Gyetvay, de mi megvagyunk győződve, hogy az amerikai magyarság sem — nem is beszélve az otthoniak­ról — veszi be, a bányász, az autó munkásoknak a hátbatá- madóját Gyetvay Doctort, még ha önhatalmúlag Károlyival kapcsolták is össze ezt a rossz- hangzású nevet. AKRON MEGHARAGSZIK És joggal fognak meghara­gudni a mi nagyszerű akroni női gárdistáink, ha a lelkes fel­hívásukat figyelmen kívül fog­ják hagyni az ország többi vá­rosainak a munkásnői. Mikor egy évvel ezelőtt megalakítot­ták a női gárdát, amely havi egy dollárral támogatta a Bér­munkást, a célkitűzés 50 női gárdista volt. Egy kissé lehan­golta a lelkesedésüket az, hogy a kitűzött számot csak 75 szá­zalékig érték el, de nem adták fel a reményt, hogy a második évben ezt el nem érik. A máso­dik év kezdetét egy lelkes fel­hívásban jelentették be, amely­ben újra toborozták a női gár­distákat az 1943-44-es évre. Azóta 6 hét telt el és ma még csak egy harmada sorakozott fel az 50 tagú gárdának, 18 gárdistából 9 akroni, 5 cleve­landi és egy-egy képviseli New York, Los Angeles és Chicago, Pittsburgh munkásnőit, mig teljesen hiányzik Detroit, Buf­falo, Philadelphia, Bridgeport, amelyek a múlt évben képvisel­ve voltak. Ez a tény nagyon bosszant­ja az akroni gárdistákat és fo- gadkoznak, hogy az országos értekezleten alaposan megfog­ják mosdatni a felsorolt váro­sok delegátusait, amiért nin- csennek, vagy csak nagyon gyengén vannak képviselve, azt meg is szokták tartani. Jó lesz ha a munkástársak és munkástársnők egy kissé fel­ébrednek és sürgősen behozzák a mulasztottakat, megszerezve az akroni gárdistáknak azt az örömet és büszkeséget, hogy a Bérmunkás gárdájába betud­tak sorakoztatni 50 munkásnőt, kik vállalkoztak arra, hogy ön­kéntes adományaikkal biztosít­ják az egyetlen magyar nyel­ven megjelenő Ipari Unionista lap a Bérmunkás megjelenését. Cleveland, Detroit, Buffalo, New York, Chicago, Pitts­burgh, Phila sorakozó! Két hé­ten belül olyan jelentést szeret­nénk tenni e helyen, amely le­csillapítja az akroni gárdisták jogos haragját. JÓVÁHAGYTA-E A WLB Ha az őrülten emelkedő árak egy részét úgy akarod behozni, hogy a munkaadódtól két cent javitást kérsz, akkor az farize­us képpel jelenti ki, hogyne kérem, nagyon szívesen, tudom jól, hogy megérdemled és nagy a drágaság, de sajnos tehetet­len vagyok, a bérek bevannak fagyasztva, engedélyt kell kér­ni a War Labor Boardtól, mely ha megállapítja, hogy a béred Pearl Harbor óta nem emelke­dett túl a Little Steel formulán, úgy vagy 6-12 hónap után nagy kegyesen engedélyezi azt. Szer­ződés szerint jogos vagy a fi­zetett szabadságra, de azt elő­zőleg jóvá kell hagynia a War Labor Boardnak. Persze sehol sem hallasz arról, hogy a nagy fejüek fizetéseit, bonuszait, szabadságát korlátoznák, még az elnök által elrendelt korlá­tozásokat is szépen eltették az útból, hogy a tőkések harácso- lása korlátlan legyen. Azután ott van a Kedves Pegler, mi­lyen kitartóan tud Írni a mun­kások kapzsisága ellen, akik magas órabéreket és túlórákat követelnek, kár, hogy a sze­mérmetlen részvény ajándék, amely egy negyed milliót jöve­delmezett olyan botrányt oko­zott, hogy elhallgattatta a nem­zeti hős Rickenbacker kapitányt kiből a Chamber of Commerce már elnököt akart csinálni, oly nagyszerűen tudott uszítani a munkások és a New Deal tör­vények ellen, amelyek némi korlátozásokat szabtak a bó- szoknak és valami jogot bizto­sítottak a munkásoknak. Most azonban más történt, pár száz “szak”-munkás kéthó- napi fizetéses szabadságot vett magának a nehéz munka után, még pedig nagyon magas fize­téssel bíró alkalmazottak és nem látjuk sehol a WLB sújtó kezét, nem lázit ellene Pegler sem. Ja, mert ők megérdemlik a végzett és még a végzendő munka után a jól fizetett sza­badságot. A szenátor és cong­ressmen urakról és az állam ál­tal fizetett alkalmazottakról van szó. ők szavazták meg ma­guknak a sztrájktörő törvényt és annak keresztülvitele után a két hónapi pihenőt. Háború ide, háború oda, ők a tőkések részére jól végzett munka után, pihenni akarnak, hogy azután annál nagyobb erővel gyűrűz­hessenek neki a munkások tel­jes gúzsbakötésének, minden New Deal törvény megsemmi­sítésével. De hát ne legyünk álszentes- kedők, valójában e sorok irója nem azt a két hónapot sajnál­ja a szenátor uraktól, hanem sokkal inkább azt a időt, amit “munkába” töltenek el. A leg­jobb meggyőződésem szerint nem az van az ország népének a kárára, amikor pihennek, ha­nem amikor “dolgoznak” a tör-

Next

/
Thumbnails
Contents