Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-07-17 / 1276. szám
BÉRMUNKÁS 1943. julius 17. TÁRCA | ESTE VAN Stefán Hajdú belérugta a levegőbe idomtalan bakancsát és peckesen — a hasát behúzva, a mellét kimeresztve, — rengette a szoba padlóját. A két karját ráfonta a hátára és a lábát odacsapva a földhöz, úgy próbálta a diszmenetelést, amelyért a hét minden napján ugyancsak potyogtatta a sós könnyeket. Vasárnap este volt és a regruták ott gubbasztottak a legénységi szoba hosszú padján, a sáfránysárgára súrolt asztal mellett. Stefán Hajdú tovább próbálkozott, keményen vágta ki a lábát, de egyszer csak odakapott a bokájához és felordi- tott: — Benne a görcs ... — és odabicegett a pádhoz, a sanyargatott lábú baj társak közé. §tefán Hajdú, — akit még négy hét előtt becsületes nevén Hajdú Estvánnak neveztek, — meglóbálta kerek nagy fejét és tenyereivel körülnyomkodta a fájós lábát. A szobában csönd volt, a regruták gunnyasztó csoportját halványan világította meg a felettük függő petróleumlámpa, amelynek sápadt világossága küzködött, fel-fellobbanva versengett a késő őszi este idesurrant árnyaival.. A szomorúság borús színe rászállott a bakaágyakra, az ezek felett elnyúló álványokra és a daróctakaró, a holmit őrző borjú, a kínos gonddal egymásra hajtogatott gúnya, a tetejükön ágaskodó csákó, minden minden szomorodott a szobában, a méla árnyak ráborultak mindenre. A regruták pihentek, elgyötört testük ránehezedett a pádra és a nyakuk, a fejük,— melyet a kínos hetekben egyre meresztettek, — behúzódott a válluk közé. A vasárnapi disz- kabát gombjai és lábukon a bakancsok fényesedtek, sőt ahogy rájuk hullott a petróleumlámpa egy-egy sugara, szikráztak, — de a ruha alatt, beljebb, elborult bennük minden és keresztülhúzott testükön a csüggedt érzés: benne a kátyúba, soh’se leszen másképp.... Egy ideig nem is beszélgettek, pedig a képzeletük egyre hány- torgatta a furcsa gondolatokat, de ezek annyira rászállottak a szivükre, a lelkűkre, hogy egymás mellett, de külön-külön melegedtek belé emlékeikbe, melyektől régen, nagyon rég elszakadtak már. .. És kiröpültek a katona gúnyából és újra belézökkentek a polgári sorba, a gyárba, a szántóföldre, a boltba, ahol nem kell peckesen járni, megszakadásik a fegyvert emelgetni. A szenvedéstől megroggyant bakák igy pihentek és vasárnap estéjén fáradt fejükben szabadon kóvályoghattak a múltidéző gondolatok. Ráemlékeztek a néhány hét előtti időre és minden kiszínesedett előttük, ami akkoron csúf kietlen, ellenséges volt. A munkás visszavágyódott az emberevő gyárba, ahol a tüzkeblü kazánok fogyasztották a húsát, tüdejét, a kereskedősegéd rágondolt a pultra, amely mellett naphosszat a lábait váltogatta, estére már a gerince is roppant és minden, a legrosszabb is, megszépült, mosolygott feléjük, ahogy kiteregették maguk előtt polgári életüknek apró-nagy eseményeit. Lelkűknek ez a vigasztaló játéka azután megduzzasztotta bennük a beszélőkedvet és az uj bakák e szomorú őszi estén, a csöndes, borús szobában vallottak egymásnak. Egy hosszuképü szőke fiú ábrándozva beszélt a fekete világról, ahol ő dolgozott. Beszélt a mélységes tárnákról, a komor falakról, amelyeken a csáká- kányukkal kocogtattak és a bánya testéből lábuk elé gördítette a csillogó kőszéndarabokat. A bányászfiu szava nem volt gyűlölködő, a fekete rém tetszett neki, sőt dicsérte a tárnákat, ahol jó meleg van.... És rágondolt a hajnali rukkolások- ra, a dércsipte mezőkre. Egy másik fiú Pestről beszélt. Pincér volt és szívesen magyarázta, hogy élnek az urak ott fen. Furcsa város az, mikor a nap elmegy aludni, az emberek felkelnek. Kigyulladnak a villamoslámpák és az emberek csak mulatnak. Soha mást nem tesznek. A pesti emberek fütyülnek vagy táncolnak és isszák a dámákkal a borokat, a pezsgőt, így látta ő mindig.... így sorjában mindenki elmondta, mi volt azelőtt, honnan jött, csak az egyik regruta hallgatott, aki a pad közepén mozdulatanul ült. Köpönyeg volt rajta, melynek széles ujja- iba belecsusztatta a kezeit és a karjait keresztbefektette, úgy pihentek az ölében. — Hát te, barát, hogy kerültél közibénk? A “barát” kiegyenesedett és ránézett a regrutákra. Mindenki tudta róla, hogy papféle volt azelőtt. Ezt se ő mondta, csak a hire volt ilyen és a viselkedése rávallott az ilyen életre. Ha beszélt akkor a szava áhitato- tosan hangzott és ha végigfeküdt az ágyán, a két karja rögtön keresztbefonódott a mellén, mindig igy aludt. A barát ránézett a regrutákra és újra meggörnyedt, nagy kopasz feje lehanyatlott a mellére. És amikor a katonák tovább fogatták, hogy élt azelőtt, most már válaszolt, de nyugtalanul és a szemét a földre szögezte. — Megkísértett a sátán, azért vagyok most itten. .. — Aztán éneklő hangon — ahogy a hajnali misét olvassák, — beszélt tovább a barát: — Éppen a fölszentelés előtt, őt évig voltam novicius és már készültek a promócióra. Ekkor egy éjszakán eljött hozzám a sátán.... Ehozta magával bűnös vágyait és beléoltotta az én tiszta szivembe. Ezóta nem volt se éjjelem, se nappalom. Kán- tálni se tudtam már megcsuk- lott a hangom és ha asszony jött vízért a klastrom udvarába, reszketett a lelkem ... Elmentem a szerzettől.... A barát beszédét megszakította a nagy ijedtség, mely elkapta valamennyit a hirtelen pillanatban, amikor a szobába betoppant a szakaszparancsnok, j Hosszú vékony bajusza meglengett a levegőben, amikor rákiáltott a gunnyasztó regrutákra: — Bakák vagytok, vagy micsodák? Derüljön ki az a sok savanyu ábrázat, mert.... A haragos katonában bennrekedt a káromkodás és dühösen mutatott az egyik ágyra, amelyen — a daróctakarót a fejére huzva, •— feküdt egy regruta. De aztán kegyesen elnevette magát: — Hajrá, regruták, bakai ré- fát csinálunk. A regruták látva, hogy a ret- retegett ember mosolyog ők is nekibátorodtak és nevetni kezdtek és mikor a szakaszparancsnok kiadta a jelszót: — Temetni fogjuk a porosfülüt.... — fürge sietséggel köréje tömörültek, a fegyverükre rátüzték a szuronyokat és engedelmesen fölállottak az ágy két oldalán, ahogy a parancsnok elhelyezte őket. A takaró hosszában és szélességében bakancsokból keresztet formáltak és a regruta csákóját ráhelyezték eltakart arcára. A szobaparancsnok aztán rámordult a pap-katonára: — Ceremóniázz, barát, mintha gvardiánt temetnél.... A barát elpirult, de szolgált az urának és nevetésre rándítva az arcát, reszkető hangon rákezdett a halotti dalra: Requiem aeternam Dona ei, domine.... Circumdederunt me.... — Ti is, regruták, ti is.... recumdederunt mee_... — kiabált a szakaszparancsnok. A rokkant bakák a lábukkal topogtak, a karjukkal hadonásztak és teli torokkal kiabálták: — Circumdederunt mee... LONDON, jul. (ONA) — A csehek uj módszereket használnak, hogy túljárjanak a Gestapo eszén. Itteni körök véleménye szerint a Gestapo feladatát megnehezíti az, hogy embereit a legtávolabb eső zugokba is széjjel kell küldenie. Hogy a rabmunka szolgálattól megmeneküljenek, a csehek állandóan változtatják a lakóhelyüket és egyik helyiségből a másikba mennek. A prágai Gestapo főnöke, Weigermann, elrendelte, hogy vendéglőkben és egyéb nyilvános helyiségekben sűrűbb razziákat kell tartani. Ilyen alkalmakkor olykor egész városrészeket lezárnak. A vasutakra is kiterjedt a Gestapo főnök figyelme, aki polgári ruhás vérebeit küldi ki, hogy feltűnés nélkül felszánjanak a vonatokra és azok megindulása után igazoltassanak mindenkit. Aki nem tudja magát igazolni, halálve- szedelemnek van kitéve. Az olyan munkást, akinek munkakönyvé nem mutatja ki, hogy fontos háborús iparban dolgozik, vagy egyébként “nincs rendben”, leveszik a vonatról és munkatáborba viszik. A prágai rádió beismerte, hogy a razziák folyamatban vannak és fel- szóllitotta az üzletembereket, akiknek nincs munkakönyvük, szerezzenek igazolást, hogy ők hasznos foglalkozást űznek. A londoni cseh körök szerint azonban ez sem védi meg az üzletembereket annak a lehetőségétől, hogy munkatáborba cipelik őket. “HA NEM DOLGOZOL, NEM ESZEL”, A JELSZÓ MAGYAR- ORSZÁGON A szakaszparancsnok hirtelen haragra lobbant, — a fekvő regruta nem mozdult és mikor a barát siránkozó énekléssel újra rákezdett a bus nótára, dühösen megragadta a daróctakaró egyik sarkát és lerántotta azt a regrutáról. A bakancsok leröpültek a földre és a mély csöndben egymásután koccantak. A regruta ekkor sem mozdult. Két baj társa az ágy fejénél föléje hajolt, megrázták a testét, az állát is, de akkor visszakapták a kezüket és ijedten mondták: — Meghalt.... A regruták arcáról elsikkadt a kényszeredett mosoly és tág- ranyilt szemekkel, sápadó arccal meredtek az ágyra, ahová orozva csapott le a halál. Az esti hományból fakón világolt feléjük a holtravált baka pufók, kövér arca, a karjai, a lábai széjjelvetődve feküdtek az ágy szélén s a nyugalom volt a pihenésében; látszott rajta — a derűs simasága elárulta, — hogy álmai áthajoltak a szelíd, örökös álmok felé.... Késő este volt már ... A komor szobába felbugtak a takarodó hangjai. A zengő, busongó bakanóta szélesen szárnyalt a kaszárnya udvarán és ahogy ide a legénységi szobába felhangzott, megnyitotta a regruták szivét, melyből hullott a fájdalom, a könny, a gyáz bánatos lelkűkre. És úgy érezték, hogy önmagukat is siratják ... WASHINGTON — A magyar kormány rendeletet adott ki, miszerint minden henyélőt és mindenkit, akinek rendes foglalkozása nincs, mezőgazdasági munkára kell összeterelni. A “Magyarország”-nak egy az Office of War Information-hoz befutott cikke szerint “a magyar vidéket felkutatták, hogy munkásokat találjanak a földesurak számára, akik azon panaszkodnak, hogy nincs elegendő munkás a mezei munka elvégzésére.” A napilap ugyancsak közölte a kormány rendeletét, mely szerint azok, akik nem hajlandók a nekik kijelölt munkát elvégezni, nem kapnak kenyér jegyet. A Bérmunkás Női Gárdába befizettek 1943-44. évre: Mrs. A. Alakszay, L. Ang. 2.00 Mrs. J. Bischof, Akron .. 2.00 Mrs. J. Deák, Akron ..... 2.00 Mrs. Wm. Fay, Akron .. 2.00 Mrs. Id. J. Farkas, Akron 2.00 Mrs. Ifj. J. Farkas, Akron 2.00 Mrs.. M. Feczkó, N. York 2.00 Mrs. J. Fodor, Cuyahoga 4.00 Mrs. P. Kern, Akron ...... 2.00 Mrs. J. Kollár, Clev......... 2.00 Mrs. E. Kovach, Cleve. .. 2.00 Mrs. A. Kucher, Pittsb. 2.00 Mrs. L. Lefkovits, Clev. .. 2.00 Mrs. A. Molnár, Cleve. .. 5.00 Mrs. J. Schwindt, Akron 2.00 Mrs. A. Székely, Cleve. .. 5.00 Mrs. J. Vizi, Akron ........ 2.00 Mrs. J. Zára, Chicago .... 3.00 * Mia CSEHEK BUJDOSÁSA A GESTAPO PRIBÉKEK ELŐL
