Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)

1943-12-25 / 1299. szám

iücií Bérmunkás 1943. december 25. dom. De azt tudom, hogy egy angol miniszter, ki legjobban ágaskodott azon, hogy az an­golok tiporják le a búrokat, mint később kitudódott, rész­vényese volt a fegyvergyár­nak és hadfelszerelési inté­zeteknek, valamint ő és poli­tikus társai már előbb lekö­töttek egy csomó részvényt a meghódítandó gyémánt bá­nyák vállalatainál. Ezért kel­lett 97 ezer ifjú és egészsé­ges embernek meghalnia és sok sok ezer embernek nyo­morékon és betegen végig szenvedni a hátra levő életét. Azt is tudom, hogy azok az urak, akik a rettenetes és szánalmas II. Miklóst rávet­ték arra, hogy háborút in­dítson Japán ellen, érdekelve voltak a koreai erdő rengete­geknél, amelyre már Japán­nak is fájt a foga. És hogy ne legyenek a milliós pana­mák veszélyeztetve ezért kel­lett meggyilkoltatni a husza­dik században 700 ezer em­bert. Egyetlen ütközetben a mukdeniben nyolc millió kiló emberhús került mészárszék­re. A háború oka a hadsereg, — mondja Victor Hugo. És én azért adtam ki a plakátot hogy hozzá járuljak a háború okának a megszüntetéséhez. Urak! Mind ismerik a ke­resztény vallás szimbólumát, a szentháromságot, ez az “atya, fiú és szentlélek.” Me­rik-e állítani, hogy ez a szent- háromság uralja az emberi­séget? Nem uraim, uj szent- háromság uralja a lelkeket. Ennek imádkoznak, ennek ál­doznak, ettől félnek és ettől irtóznak. A neve: gyalogság, lovasság, tüzérség! _ Hiába szól az 5-ik paran­csolat: Ne ölj! Az uj szent- háromság alapja a komman­dó azt parancsolja: Ölj! Esküdt uraim! Hiszik-e, hogy nem bűn ölni? Ha ezt hiszik, ha ezt tartják erköl­csösnek, ám csukassanak bör­tönbe bennünket, de mi még onnan is kikiáltjuk: Ne ölj! Esküdt uraim! Igyekeztem, hogy röviden adjam elő tettem indító okát, cé'om az emberiség boldog jövőjéért dolgozni, küzdeni és eszközöm a szeretet. Gondoljanak arra az em­berre, aki előttünk két ezer évvel került a keresztfára, akit annyian követtek a ha­lálba az emberek legjobbjai. Gondoljanak a fiaikra, a ! fiainkra, akiknek a boldogsá­gát alapozzuk mi, kinevetett, megvetett, börtönbe dobott munkások. Gondoljanak az örökké szent igazságra s azu­tán Ítéljenek. A NÁCIK KIIRTJÁK A GÖ­RÖG ZSIDÓKAT ' LONDON, dec. — A World Jewish Congresshez érkezett jelentések szerint a nácik ösz- szefogdosták, deportlálták vagy kiirtották Salonika, Macedonia és Thracia kerületek összes zsi­dó lakosságát. Egyedül Szalo- nikából 53,000 zsidót deportál­tak Lengyelországba. A hábo­rút megelőzőleg Görögország zsidó lakossága 75,000-t tett ki. Minden uj olvasó, a forrada- um regrutája. Hány regrutát >erbu váltál, a társadalmi forra- alom Forradalmi Ipari hadse­reg be? •A háború után? (a.l.) Különböző felfogások leszürődéséből azt kell, hogy jó­zan ésszel megállapítsuk, hogy a háború után az kell folytatód­jon, ami eddig jelképezte az emberi társadalmat. Viaskodás a hatalomért. Ez a kifejezés azokra szól, akik tényleg uralkodni akarnak az emberi társadalomon. Az a küzdelem, ami ma tényleg az emberi társadalomban fo­lyik, tulajdonképpen a jelenlegi gazdasági berendezkedés hely­telen mivoltában keresendő. Ha magában a társadalmi rendszerben olyan változást esz­közölnénk, hogy a társadalmi javakat, amit tulajdonképpen sem­mi más mint az élet javainak birtoklása, vagy annak teljes él­vezése, mindenki részére hozzáférhetővé tennék. Amiben csak azok látnak helytelen megoldást, akik ma olyan magánvagyon­nal, értve alatta a természeti kincseket, vagy magát a termelő eszközöket, amit magántulajdon jog révén birtokolnak. Ezen az alapon van úgyszólván minden ország alkotmánya lefektetve, amely természetesen magának a társadalomnak az alapját is képezik. \z ilyen alapon nyugvó társadalom azután gondoskodik olyan osztályintézményekről, amely hivatva van arra, hogy az alkotmányban lefektetett magántulajdon rendszerét védelmezze. Ha tényleg beletekintünk a zajló társadalmi eseményekbe, akkor azt látjuk, hogy vannak időszakok, amikor úgy tűnik föl, hogy a gazdasági alapra épített osztályintézmények, mintha látszólag ellene fordulnának magának a gazdasági berendezkedésnek. így tűnt ez fel itt az Egyesült Államokban az 1932-őt köve­tő években egész mostanáig. A nagy ipari pangás nem csak a munkanélküli proletárokat érintette, hanem az egész gazdasági rendszert összeomlással veszélyeztette. Bankárok, tőzsdei hié­nák, ipari telepek tulajdonosai, akik a profit befagyása révén szintén alámerültek, nagyon szívesen szaladtak Washingtonba, hogy az akkor kormányra került Roosevelttől várjanak mentési akciót. Aki azután valamelyes rendszabályozás révén annyira hozta, hogy az iparok kerekei mozgásba jöttek. A hatalmas biz­tositó társaságoktól, amelyek billiókat harácsoltak össze az el­múlt években, a kormány kölcsönöket vett, amivel részben se­gítette az állami közmunkákat, kölcsönöket folyósított az ipar­telepeknek, hogy ismét — ha döcögve is, de mégis — mozgásba hozta valamennyire a termelést. Sem a bankár urak, sem az ipar bárók nem restelkedtek levett kalappal, alázatosan Was­hingtonba kilincselni. Mert hiszen, ha tényleg meggondoljuk a dolgot, az egész new deal akció arra irányult, hogy a sárba meg­feneklett kapitalista rendszert valamilyen mesterséges utón, még legalább egyszer kihozza a kátyúból. A társadalmat uraló kapitalizmus, amikor már felocsúdott az alámerülés álmából, ar­ra ébredt fel, hogy valamilyen bilincseket hord zálog jog fejé­ben azért, hogy a magántulajdon profitrendszerét megtarthassa. Közben azután jött a jelenlegi háború, ami természetesen jól jö­vedelmező üzlet is lett. Az amerikai kapitalizmus ismét lélegzéshez jutott. Mivel profit van elég, most már csak a mentési akció alatt rá rótt bi­lincsektől akarnak megszabadulni. Ezt látjuk napról-napra. A honatyák, akik valamikor tap­soltak a Roosevelt féle mentőakciónak, most azonban, mivel az alámerülés félbenlevő kapitalizmus igen megkövéredett a hábo­rús. profiton, figyelmeztette a politikai cselédjeit, hogy elég erő­sek, hogy a saját lábaikon járjanak és ami a fő nagyon bizton­ságban érzik magukat a magántulajdon rendszerének alapján. Hogy azután mit várhatunk a háború után, azt a jól megerősö­dött és jól megszervezett amerikai kapitalizmus fogja diktálni. Most jut eszembe egy már régen kivénhedt, teljesen megsárgult, de mégis magát “elvtársnak” nevező clevelandi ember, aki a múlt háború után, amikor’azt kérdeztem tőle egy előadás al­kalmából, hogy mikor fognak már tényleg egy olyan szervezet­be szervezkedni, amely képes lesz az iparok átvételére és annak irányítására? A felelet az volt: “Nincsen időnk már szervezetet építeni, mert már itt van a forradalom.” Azóta éppen 25 év telt el anélkül, hogy az amerikai munkások tényleg felépítettek vol­na, egy erre alkalmas forradalmi ipari szervezetet. Na de majd eljön 1944 novemberje, akkor azután megint leszavazzuk azo­kat a honatyákat, akik ismét hajlandók lesznek a magántulaj­don rendszerének kifoltozgatással való életbe tartására. Hogy mit várhatunk egy ismét hatalmasan megerősödött kapitalista osztálytól a jelenlegi háború befejezése után, azt maguk az uralmon levők fogják majd megmondani. Annyi egé­szen bizonyos, hogy elsősorban a munkásosztálynak meg kell lenni egy erre kiépített forradalmi szervezetének, mert egy tár­sadalmi forradalom levezetése nem politikai szónoklatoktól van függővé téve. A másik pedig az, hogy egy gazdaságilag rende­zett országban, ott ahol a kapitalizmus nem hogy gyengült vol­na, hanem hatalmasan megerősödött, ott csak egy nálánál még sokkal hatalmasabb szervezeti erő eszközölhet csak társadalmi változást. Hogy is lehetne érlelni a talajt egy olyan országba az uj társadalom eljövetelére, ahol a számottevő gazdasági szerve­zetek, még csak gondolatban sem készítik elő a tagságot arra? Suttyomban suba alatt csak egy elhamarkodott puccsot le­het megkísérelni, ami minden esetben fiaskóval és ráadásul ká­osszal végződhet. Esetleg a “humánus” kapitalizmus jóakaratá­ra számíthatunk (?), akiknek a háború tartama alatt a profit­jukat oly horribilisán megnöveltük, a gyárakban eltöltött ter­melő munkánkkal. MÁR FOLYIK AZ ÚJJÁÉPÍ­TÉS MUNKÁJA MOSZKVA, dec (ONA) — Kurszk városát, melyet az oro­szok tavaly februárban foglal­tak vissza, s melyet a németek­nek tavaly júliusban nem sike­rült, ismét magukhoz ragadni- ok, 300 helybeli bizottság és távoli uralbeli város segítségé­vel most újjáépítik .A helybeli bizottságok, melyeknek tagjai a polgárok által lettek választ­va, együttműködnek a kor­mánnyal az újraépítés munká­jában és résztvesznek a télire való élelmiszer és tüzelőanyag gyűjtésben csakúgy, mint a város házainak, uccáinak és hidainak kijavításában. A vá­rosba minden hónapban két ko­csirakomány különféle cikk ér­kezik a távoli Chelyabinszk vá­rosból, mondotta Mikhail Sipi- lov, városépítészeti alnépbiztos, aki most jött vissza Kurszkból. Az uralbeli város küld gépeket, épitőfát, cementet, élő állato­kat és gyermekruhát. A kormány eredetileg a vá­ros vidékén 24,700 földszintes ház építését vette tervbe no­vemberig, mig az eddig felépí­tett házak száma a harmincez­ret is megahaladja. A lakósok közül 137 ezren, akik eddig ár­kokban voltak kénytelenek be­húzódni, ezzel üj otthont talál­tak. A felépült, vagy kijavított házak száma bent a városban szintén meghaladja az eredeti­leg kitűzött célt. A város újjáépítése teljes ütemben folyik tovább. Jelen­leg egy többemeletes házat épí­tenek a helybeli szovjetek szá­mára; egy másik nagy ház egy orvosi és egy pedagógiai inté­zetet fog befogadni. Az első villanyos egy hónappal ezelőtt indult meg s a kocsik száma azóta egyre emelkedik. A vá­ros hidait, melyeket a németek felrobbantottak, kijavították s ma ismét a közönség rendelke­zésére állnak. HÁBORÚS VESZTESÉGEK WASHINGTON, dec. — A legutolsó veszteségi liszta sze­rint az Egyesült Államok vesz­tesége ebben a háborúban ed­dig 131,098. Stimson hadügymi­niszter jelentése szerint a há­ború kezdetétől november 30-ig bezárólag az összes hadszínte­reken a veszteség 98,594 volt. Ebből 15,334 a halottak száma, 35,049 megsebesült, 23,725 el­tűnt és 24,486 pedig fogságba esett. A navy veszteségi lisztája 32,504 egyénről ad számot.-Eb­ből 13,983 halott, 5,868 sebe­sült, 8,406 eltűnt és 4,247 fog­ságba esett. A sebesültek közül 18,041 már felépült és jórészük újból szolgálatba ment, vagy elhagy­ta a kórházat. Az Olaszország­ban harcoló Fifth Army-nak eddig 13,419 vesztesége van, amelyből 2,010 a halott, 8,583 a sebesült és 2826 eltűnt. Olvasás útin, adja la­punkat mfs magyar kezébe!

Next

/
Thumbnails
Contents