Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)

1943-07-17 / 1276. szám

1943 julius 17. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI NEM MI MONDJUK Illetve mi már nagyon sok­szor megmondottuk, megírtuk, bizonyítottuk azt, hogy az Ame­rikai Magyar Szövetség urai, a Magyarok Világszövetségének parancsára teremtettég meg ezt az alakulatot, abból a célból, hogy a mai magyar fasizta ura­lom amerikai propagandistája legyen. Már az 1938-as kong­resszusán, mindenki tisztában volt azzal, hogy a nácizmus megfogja indítani a világhódí­tó imperialista háborúját, de tisztában voltunk azzal is, hogy Magyarország urai ebben a há­borúban Hitler oldalán fognak harcolni, igy előrelátás volt en­nek a magyar fasizta organizá­ciónak világszerte való meg­szervezése, de nagyon óvatos előrelátás volt az is, hogy te­kintettel arra, hogy Amerika feltétlenül náci ellenes oldalon fog állni — hisz abban az idő­ben már az elnök ismételten leszögezte a náci ellenes állás­pontját — tehát nem mint a Világszövetség fiókja, hanem mint “független” organizáció szerveződött meg, hogy háború esetén is, úgy ahogy azt a kö­rülmények megengedik folytat­hassák a mai betyáruralom vé­delmét, amit a Szövetség urai erejükhöz képest meg is tesz­nek, egyrészt védve Horthyé- kat, igyekeznek beadni a köz­véleménynek a “kényszerhely­zet” meséjét, másrészt pedig elszabotálják az amerikai ma­gyarság komoly náci ellenes megmozdulását. Az, hogy mi és az az alig féltucat náci ellenes magyar lap ezt szüntelenül ki­hangsúlyozta, lehetetlenné tet­te egyelőre, hogy a magyar darlani megoldást nemcsak Ot­tó és Eckhardtal, de Bethlen gróffal is, ki hiába próbálkozott magát elfogadható Darlanná tenni a szövetségesek előtt. Ma már mind sűrűbben hang­zik el az amerikai sajtóban és rádión is olyan felvilágosítása a közvéleménynek, amely kellő pózban mutatja meg nemcsak Horthyék, de az itteni Ügynök­ségük az Amerikai Magyar Szö­vetség működését. A legutolsó ilyen megnyilvá­nulás New York egyik rádió ál­lomásán hangzott el, Mr. W. S. Gailmor rádió komentátor, ki különben a “Chicago Sun” író­ja is, foglalkozott a Magyar Szövetséggel és kijelentette, hogy saját szemével látott ok­mányok és hivatalos rekordok­ból állapította meg, hogy a Ma­gyar Szövetség a Horthy kor­mány parancsára alakíttatott meg. Hivatkozik a Szövetség urainak névszerint megnevezve Borshy Kerekes, Csernitzky, Daragó, Újlaki és Eördögh le­velezésére és titkos okmányai­ra, amelyet alkalma volt elol­vasni. Ezen az alapon megálla­pítja, hogy a Szövetség nagyon óvatosan, de fifth kolumnista munkát végez és ezért követei a kormánytól, hogy éppen úgy járjon el a Szövetséggel szem­ben, mint a testvér szervezetei­vel a German-American Bundái szemben eljárt. Hát kérem ez amit Mr. Gail­mor mondott nekünk nem új­ság és a mi fejünk nem fáj Da­ragó—Kerekes & Comp. urak­ért, de ezek az urak belevitték a nagy magyar egyleteket ebbe az alakulatba és valósággal ka­tasztrófa volna az egyletek tagságára az, ha a vezér urak tevékenységéért az egyletek, illetve azok tagsága szenvedne, teljesen ártatlanul, mert hisz a megkérdezésük nélkül vitték őket bele Daragó urék a fasiz­ta mocsárba. Talán itt volna az ideje annak, hogy az egyle­tek tagsága a saját jól felfo­gott érdekükbe elkülönitenék magukat a Szövetségtől, sőt egyúttal Daragó—Dezső—Új­laki uraktól is. A CSALÁDI ÉLET SZENTSÉGE A lapok telesirják az olvasók fejét, hogy veszélyben van a családi élet szentsége, a hadi gyárakban, nagy pénzt kereső nők, kik nincsennek most rá­szorulva a férjeik keresetére, eltudják tartani magukat, mind gyakrabb látogatói a válóperes bíróságoknak, óriási mértékben emelkedett a munkásosztály kö­rében a válás. Ez ellen a “tár­sadalom és 'család bomlasztó” fünet ellen a társadalom “hiva­tásos” és “önkéntes” védői a legkülönbözőbb orvosságokat ajánlgassák, amellyel úgy van­nak, mint a kuruzsló orvosok, akik estik a betegség tüneteit lássák és azokat akarják eltün­tetni ahelyett, hogy a baj gyö­kerére, a betegség bacilusaira néznének és azt akarnák meg­szüntetni. Csodálatos az, hogy amíg leg­feljebb szelíd gúnnyal intézik el a hollywoodi sztárok, vagy a milliomos playboy Tom Man- ville szerelmi botrányait, ki már vagy féltucatszor esküdött örök hűséget. Vagy Barbara Hutton, ki a 10 centes üzletek kiuzsorázott árusító lányokból kizsarolt milliókból ismételten uj és uj férjet vásárolt magá­nak, addig olyan kétségbeesett lármát csapnak, mert a bérért dolgozók is szétszakítsák a há­zasság rózsaláncait, ha az rab- láncá változott a számukra. Mint minden változásnak, úgy az állítólagos válási láznak is a rugói gazdaságiak, nagyon helyesen látják meg a siránko- zók, hogy most azért fordul könnyebben a válóperhez a bér­ért dolgozó osztályhoz tartozó nő, mert eltudja magát tartani, de téved abban, hogy ez köny- nyelmüség, erkölcstelenség vol­na. Tény az, hogy az a nő, aki egy rosszul sikerült házasság­ba került, kénytelen annak min­den borzalmasságát elviselni, ha képtelen arra, hogy önma­gát eltartsa, viszont ha módja van arra, hogy önmagát eltart­sa, akkor kevésbé hajlandó az egész életét egy pokollá válto­zott házaséletbe leélni, ha a vá­lást ellenzik is a társadalmi er­kölcsök. Erkölcstelen az a csa­ládi élet, amelyet a Tom Man- villek élnek, kik a pillanatnyi vágyaik kielégítésére kötnek házasságokat, de erkölcstelen az is, ha a két házastárs nem érti meg egymást és egymás életét pokollá teszik, de semmi erkölcstelenség nincs abban, hogyha egymást meg nem értő házasfelek elválnak és élik a maguk életét, vagy uj élettár­sat keresnek meguknak. A mai modern gépkorszak, amely a nőt kiszakította a konyhából és hevített a gyárba, az üzletbe, az irodába, ezzel nemcsak kere­sővé tette, hanem kiemelte az eddigi rabszolga életből is, ön­állóvá, szabaddá tette, ki ma már nem kényszerül arra, hogy egy életen keresztül ingyenes rabszolgája legyen egy férfi­nek, mert az a munkájáért en­ni ad neki. A “családi élet szentségét” nem a kereső nő, hanem a tár­sadalmi rendszer bomlasztotta fel, a fejlődés nem áll meg itt sem és elfog jutni odáig, ahol a házasság két egyenlő szabad embernek az egyesülése lesz, amely ha sikeres, megértő lesz akkor egy életre szól, de ha érzik, hogy tévedtek, akkor nem fogják egymást kínozni, hanem ahogy egyesültek éppen olyan barátságosan szét is vál­nak. De ez az igazi, tényleg em­berhez méltó házasélet, csak olyan társadalomba jöhet létre, amelyben társadalmilag, gazda­ságilag mindenki egyenlő. A mai társadalmi rendszer felbomblóban van és egyik leg­főbb és legszentebb intézmé-. nye a házasság is. De ahogy nincs semmi okunk a mai vé­ren és profiton épült társadal­mi rendszer pusztulásán sirán­kozni, sőt örülünk annak és siettessük azt, éppen úgy nem sirassuk meg, hogy a kereső nők felrúgják a házasság úgy­nevezett “szentségét” ha az minden csak nem szent. MAGYARORSZAG SORSA A magyar gazdasági életre, amely már eddig is a legerő­sebb teherpróbának volt kitéve, újabb csapást mért az a beszéd, amelyet Dr. Kurt Lange, a Reichsbank alelnöke tartott a magyar politikai és gazdasági életnek az országházban egybe- gyült képviselői előtt. Hivata­losan Dr. Lange látogatásának az lett volna a célja, hogy meg­beszéléseket folytasson, milyen módozatok mellett tudná Né­metország megfizetni Magyar- országgal szemben több év óta fennálló tartozásait. Németor­szág már 1936-tól kezdve nagy­mennyiségű készárut és nyers­anyagot importált Magyaror­szágról. Minthogy ezekért kész­pénzben fizetni nem tudott, cse­rébe más árukat küldött. így történt, hogy egyidőben Né­metország jóvoltából a magyar piac el volt árasztva hangsze­rekkel és fényképezőgépekkel, amelyeket Németország nélkü­lözni tudott, amelyekre azon­ban a magyar parasztnak nem nagy szüksége volt. Németor­szág gabonát és egyéb mező- gazdasági termékeket vásárolt Magyarországon, jóllehet saját szükségletei fedezve volt. A magyar mezőgazdasági termé­keket azonban jó aranyért to­vábbadta Belgiumnak és Hol­landiának és igy ellátta magát jó valutákkal, Magyarország­nak pedig felkophatott az álla. Odáig ment a magyar kormány a németek kiszolgálásában, hogy az egész magyarországi mezőgazdaság elsősorban a né­met ipar számára termelt és csak másodsorban a honi szük­ségletek kielégítésére. Hogy magyar adósságait könnyűszerrel megfizesse, Né­metország több ízben tett sike­res kísérletet arra, hogy a ma­gyar pénznemet elértéktelenit- se Ezek a német mesterkedések sikerrel jártak, aminek a kiu­zsorázott ország vallotta kárát. Újabban azonban a magyar kor­mány követelni kezdte, hogy lényegesen lecsökkent követelé­seit a német kormány fizesse meg, mert a magyar kormány nagymennyiségű kiviteli áru árával tartozott a magyar ter­melőknek és gyáriparnak. A gyáriparosok és a kereskedelem olyan erélyesen lépett fel a ma­gyar kormánnyal szemben, hogy az kénytelen volt a néme­tektől a már régen esedékes tartozások megfizetését kérni. Junius 10-én Dr. Kurt Lange megjelent Budapesten és az egybegyült politikai és gazdasá­gi emberek előtt kijelentette a német háborús gazdasági intéz­kedésekről tartott hosszú be­szédében, hogy a német kor­mány “gazdasági lehetőségek állandó fejlesztésére törekszik erőskezü irányítással, amely tö­rekvésében a gazdasági élet fe­lelőssége tudatában támogatja.” Kijelentette továbbá, hogy a német pénzügyek problémáit sikerült terjesen realisztikus módszerekkel megoldani és biz­tosította a magyarokat, hogy a német birodalom óriási kiadásai egyáltalán nem rendítették meg | a német valuta stabilitását. | Dr. Lange ezután áttért £íé- ; metország nemzetközi adóssá­gainak és azok rendezésének kérdésére, kijelentette azonban, hogy Németországnak az áru­csere egyezményekből kifolyó­lag fennálló tartozásai nem fe­jezik ki helyesen a ténylegesen adott és kapott áruk értékét. Dr. Lange arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szállított áruk értéke alul maradt annak az összegnek, amellyel Német­ország ezen áruk ellenértéke képen kimutathatólag tartozik. Mit ajánlott Dr. Lange tehát a tartozások rendezésére? “A né­met gazdasági élet életképessé­gét”, vagyis magyarán mond­va, a tartozás összegének leszál­lítását kérte. i Kijelentette Dr. Lange, hogy 'Németországban megvan a jó­indulat tartozásai rendezésére. Készpénzfizetés helyett azon­ban csereárukkal való rendezést ajánlja, amely áruknak egy ré­sze azonnal, nagyobb része pe­dig a háború után volna szállít­ható. így tehát a magyar köve­teléseknek már amúgy is bo­nyolult ügye a várva-várt fize­tés helyett csak fokozottabban komplikálódott a németek által ajánlott újabb “rendezési” mó­dozattal, amelyet a magyarok­nak visszautasítani nincs mód­jukban. Dr. Lange azt a konk­rét ajánlatot tette, hogy a kö-

Next

/
Thumbnails
Contents