Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-12-18 / 1298. szám
BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG A RAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................$2.00 ^ne Year .........................$2.00 Félévre ........................... 100 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára ........... 5e Single Copy ............... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ___ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Angliai sztrájkok (gb.) A napokban Londonból jövő táviratok arról adnak hirt, hogy Angliában ezen év első kilenc hónapjában 1281 sztrájk volt, amelyben 396,900 munkás vett részt. A sztrájkok következtében elvesztett munkanapok száma meghaladja a milliót. Az amerikai közönség nem sokat hallott ezen sztrájkokról, mert az amerikai sajtó elhallgatta. A hírek elhallgatása vagy letompitása a sajtó által elkövetett hazugságok és félrevezetések egyik neme. A célja ennek a hazugságnak az volt, hogy igy hatásosabban támadhatták az amerikai munkásokat az itteni bérmozgalmakért. Úgy mutatták be az itteni sztrájkokat, mintha a háború alatt csak az amerikai munkások volnának olyan “hazafiatlanok”, hogy még most, ebben a kritikus időkben sem akarják feladni jogaikat és szónélkül tűrni el a munkáltatók részéről eredő minden támadást. De van még egy másik érdekes része is a londoni jelentésnek és ez az, amelyben beszámol arról, hogy Ernest Bevin, angol munkaügyi miniszter a sztrájkokért a munkáltatókat, — akiket mostanában az “industrialist” névvel jelölnek, — vádolja. Bevin állitása szerint egyes munkáltatók olyan munkaviszo- kat igyekeztek meghonosítani, amilyeneket a munkások nem tűrhettek és sztrájkba mentek a vezetőik ellenzése dacára is. De megtudjuk ebből a jelentésből azt is, hogy az “industrialist” csoport szolgálatában álló angol lapok éppen úgy, mint a hozzájuk hasonló amerikai lapok, a sztrájkokat munkásellenes agitációra használják fel. Lord Beaverbrook “Sunday Express” cimü lapja azt állítja, hogy a sztrájkok a trotzkyisták és háború-ellenes agitátorok izgatásának a következményei. Ezzel szemben a 3 millió cirkulációt hirdető “People” cimü vasárnapi újság azt mondja, hogy “a sztrájkokat nagyfizetésü agitátorok működése okozza, akiket azért fogadtak fel, hogy aláássák a szakszervezetek tekintélyét.” A “Daily Herald” nevű labor-party újság élesen visszautasítja azt az állítást, hogy a sztrájkolok hátbaszurják a frontokon harcoló katonákat. A Herald szerint a sztrájkok okai a háborús kimerültség. Egy másik munkáslap, a Tribune, a sztrájkok okát abban látja, hogy a kormány a háború kitörése óta teljesen behódolt a nagy privát érdekeltségeknek. Angliában is a sztrájkok jórészét a bányászok bérmozgalmai tették ki. A jelentés szerint a bányászok 500 sztrájkot vezettek, amelyekben 523,000 munkás vett részt .A sztrájkok legtöbbje csak nagyon rövid, úgynevezett “villám sztrájk” volt. Természetesen a bányatulajdonosok érdekeit védő lapok a bányászok sztrájkjait ott is, éppen úgy, mint itt, az állam ellen irányúiénak hirdették. Erre az állításra a Tribune ezt a választ adta: “Természetesen az állam ellen irányulnak. De miért? Azért, mert az állam felcsapott a maroknyi bányatulajdonosok érdekeinek védőjévé és az állami gépezetet a bányászok leigázására használja fel”. Az angliai sztrájkoknak az amerikai bérmozgalmakkal való hasonlítása világosan mutatja, hogy a munkáltató osztály ott eppen úgy, mint itt, a háborús viszonyokat a munkások fokozottabb mérvű kizsákmányolására, szervezeteik letörésére és általában az eddig elért munkásjóléti intézmények megsemmisítésére akarja kihasználni. És a sajtó ott éppen úgy, mint itt, hűségesen áll szolgálatára ennek a kisszámú, de a gazdasági hatalmat kezükben tartó embereknek. Quebrancho (gb.) Ez a spanyol hangzású szó bizonyos fajtájú fának a neve, amely Délamerikában női. Kemény és szívós fája szerszám és butorkészitésre alkalmas. Gazdasági jelentősége azonban nem ebben, hanem abban áll, hogy a kérge bizonyos nedveket tartalmaz, amelyeket a nyers bőr kikészítésénél, tehát a ti- márságnál használnak. Ilyen nedveket tartalmaznak ugyan más fa-fajták is, amelyek az északi államokban teremnek, de nem ily bőségben és minőségben. így jelenleg a nagybani bőripar csaknem kizárólag a quebrachot használja. (A fáról igy nevezik magát a nedvet is.) A tisztán csak profit érdekeket hajszoló “private enterprise” (magánvállalkozás) képviselői észrevették, hogy a quebracho kontrolálásával az egész bőripart kezeikbe keríthetik. Kartelt alakítottak tehát, amely nemcsak a quebracho árát emelte azonnal csaknem duplájára, hanem a világot felosztották úgynevezett “érdekeltségi szférákra”, területekre, amelyek részére kiszabták a quebracho mennyiséget, ezáltal kontrolálták a bőr mennyiséget és igy a bőr árakat csaknem tetszésük szerint emelhették. Az Egyesült Államok igazságügyi departmentje már egy évvel ezelőtt vádat emelt a kart el ellen, amelyben vagy tiz amerikai cég is szerepel. A vád legfontosabb pontja az, hogy ezen cégek bűnös szövetségre léptek a bőr ipar kisajátítására és ha ezt a szövetkezetét nem törik meg ,akkor az állam nem lesz képes cipőkkel ellátni a hadsereget, de ugyanakkor nagy lábbeli hiány lesz a polgári lakosságnál is. A vád lényegét világossá teszi ez a pár számadat. Az Egyesült Államok a háborút megelőzőleg mintegy 60,000 tonna quebrachot használt. A háborús években azonban a szükséglet nagyon emelkedett, 1942-ben már 125,000 tonnára volt szükség. A kartel azonban az Egyesült Államok részére csak 40,000 tonnát szabott meg, tehát elégtelen mennyiséget még a békés évekre is. Miután az állam idejében közbelépett, meg tudta akadályozni a teljes bőrhiányt, de azt már nem, hogy a cipőt is adagolás alá kellett venni. Ezért tehát teljesen a qeubracho kartel urait terheli a felelőség. És mint minden hasonló esetben, ezt a dolgot is elhallgatta a polgári sajtó. Nagyon kis, eldugott, meghamisított hírekben értesülünk róla a lapokból. Az ilyen híreket csak a Federated Press, vagy az “In Fact”, röplap közölnek, amelyek természetesen csak nagyon korlátolt számú olvasók kezeibe jutnak el. A quebracho kartel számos más eset mellett egy újabb bizonyítéka, hogy a hazafisággal kérkedő nagykapitalistáink a profit érdekében hajlandók lettek volna cipő nélkül küldeni a katonákat a hadifrontokra. Náci módszer (gb.) A Moszkvában időző és oroszul jól beszélő Henry Shapiro, amerikai újságíró, a napokban meglátogatta a németektől visszafoglalt Kiev várost, ahonnan olyan borzalmas dolgot jelentett ,ami még azokat is ámulatba ejtette, akik a nácikról minden rosszat feltételeztek. Shapiro több tanút kihallgatott és azoknak egybehangzó adatai alapján ezt irta: Kiev város mellett van egy nagy szakadék, amelyet azelőtt az oroszok “Beby Yar” néven ismertek. Ezt a szakadékot a nácik megtöltötték oroszok holttesteivel, leginkább kivégzett öreg férfiak, nők és gyermekek hulláival. A múlt év szeptember havának utolsó napjaiban orosz szabadcsapatok betörtek Kievbe és felrobbantották a német kom- mendáns hadiszállását. A németek erre azt mondották, hogy a zsidók és a kommunisták el akarják pusztítani a várost. Ezért deportálni fogják őket Kievtől. Elrendelték tehát, hogy az ösz- szes zsidók és kommunisták jelentkezzenek, hozzák magukkal értékes tárgyaikat, amit magukkal vihetnek. Rövidesen vagy 60,000 embert tereltek össze, nagyobbára öregeket, asszonyokat és gyerekeket. Kihajtották őket a szakaék szélére, megfosztották mindenüktől, még ruhájuktól is, aztán gépfegyverekkel lemészárolták a szerencsétleneket. A hullákat a szakadékba lökték. Teljes három hónapot vett igénybe a mészárlás. Egy-egy hulla-réteg fölé homokot öntöttek. A szakadék közelében volt egy nagy katonai fogoly tábor, ahol a németek azokat őrizték, akiket mint katonákat fogtak el, és időközönként ebből a táborból is kivittek embereket a szakadékhoz, lemészárolták őket és a hulláikat belökték a többiekhez. Mintegy 25,000 embert vittek igy el a fogolytáborból. Bizonyos idő mután — lehet, hogy felsőbb parancsra, a nácik el akarták tüntetni borzalmas tettük bűnjeleit. A zsidótemető vasrács kerítéséből nagy inszinátorokat (égetőket) készítettek. Négy ilyen égetőt állítottak fel, amelyek mindegyike kétemeletes magasságú volt. Aztán kirenedeltek egy csomó foglyot a fogolytáborból, levetkőztették őket és rájuk parancsoltak, hog) a holttesteket ássák ki, vashorgokkal húzzák az égetőkhöz és dobják bele. Egy réteg petróleummal leöntött fát, majd egy t BÉRMUNKÁS 1943. december 18 4 uidat IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése
