Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)

1943-12-18 / 1298. szám

“Tízezrek éhen halnak naponta” Ezzel a címmel gyakran találkozunk a polgári lapok hasáb­jain, amikor India nyomorban szenvedő népeiről írnak. Nem a bombavető busterek látogatása, hanem puszta éhség az, ami ilyen arányokban szedi áldozatait. Az alábbi cikkben egy ott élő' elbeszélése alapján Fodor munkástársnő megrázó képet nyújt a kapitalista kizsákmányo­lás, de főleg ennek a népnek nagyfokú visszamaradottságáról. És ha tudjuk azt, hogy az angol kapitalizmus, amely maga sem nevezetes humanizmusáról a gyarmati területeken is nagyban változtatott az indiai nép helyzetén az alábbi leírás ol­vasása után, fogalmat alkothatunk, hogy milyen volt a szegény indiai élete a maga benszülött urai alatt. — Szerk. Vendéget kaptunk Bombay Indiából a héten, ami nagy rit­kaság. Egy jó ismerősünk, aki 4 évet töltött a fönt említett helyen, pár hete, hogy megér­kezett Akronba. Alig vártuk, hogy az ebéd . véget érjen és nekieshessünk a vendégnek és zaklassuk száz meg száz kér­déssel. Mikor jól meg ebédelt, elkezdett beszélni az indiai nép szokásairól, szegénységéről, de olyan közömbösen beszélt, nem volt semmi szánalom a beszéd­jében, mert ahogy mondja nincs bennük becsület érzés. Ha a fehér ember jól bánik ve­lük rá se hederitenek, mindig gorombán kell velük bánni, igy vannak szokva és úgy szeretik. A saját uralkodó osztályuk még olyan bánásmódot sem ad nekik, mint az angolok, örül­nek ha az amerikai vagy angol kiküldötteknél kapnak alkalma­zást. Egy közönséges munkafe­lügyelő is öt tagból álló sze­mélyzetet tart fenn. Neki is ennyi volt. Egy szakács, egy fölsízolgáló, egy takarító, egy kertész és egy nő a gyermekek mellé. Ez persze magasrangu egyéneknél 'még több alkalma­zottat jelent. Az örökös meleg­ség folytán az indiai nép álfa- lábad lusta, örökösen biztatni kell őket a munkára. Az elbe­szélő egy becsületes, szavahihe­tő ember s amit hallottunk tőle igaznak vettük. Nagyon sok ha­lálozás van, de a halált tudat­lanságuk folytán nem félik. A halál után remélik boldogságu­kat. A hinduk amilyen sokat adnak a lakodalmakra, olyan keveset a temetésre. Nagyon sok tüzelő fát használnak föl a halálozásnál. A kis gyermeke­ket 12 éven alul eltemetik, de a gyárosoknak a kormányt és titeket becsapni. Dacára a fen­tebb leirt visszaéléseknek a társulat részéről, mégis ők fo­lyamodtak a Navy-Army “E” kitüntetésért, melyet azok az üzemek kapnak meg, amelyek kitűnő termelési rekordot ér­tek el. Hát az union gyűlést tartott és megkérdeztük a mun­kásokat, gondolják-e, hogy mi azt megérdemeljük? A válasz egy dörgö nem volt, ezt meg­írtuk az illetékes kormánykö­röknek, megadva az okokat mi­ért nem érdemli meg sem a gyár ,sem mi ezt a kitüntetést. Nem akartunk részes lenni a kormány becsapásában. így az­tán nem kapták meg a meg nem érdemelt kitüntetést, me­lyet csalásaik takarásául akar­tak felhasználni, amiért bizony * azon felül máglyára rakják a halottat és kinek milyen a te­hetsége, aszerint veszi a fát, tehát a gazdagok magas mág­lyát kapnak. A szegények csak annyit, hogy elégjen a halott­juk. Nő a temetésre nem me­het, csak férfi, de elbeszélőnk azt mondja, hogy régebbi idő­ben ha a férj meghalt, vele kel­lett elégni a feleségnek is ha több neje volt, akkor mind föl mentek a máglyára és együtt égtek el. Annyi nőt vehet el finden férfi, amennyit el bir tartani. A perzsa nép (zsidók) különös vallásánál fogva ha beteg, nem orvoshoz megy gyó­gyulást keresni, hanem van egy csoda folyó és oda elvon­szolja beteg testét. Ha oda ér, ott várja a halálát és elégetik, i hamut pedig a vízbe dobják, hogy a halott nyugalmat kap­jon. Ha a folyótól messze lakik es elesik az utón, akkor nem éri el a célját és ezért ha na­gyon szegény a perzsa nép, el­indul, ha nincs kilátás kenyér­szerzésre, hogy oda érjen ide­jében meghalni Ha éhes nem küzd, de egy­szerűen meghal. Még van ott egy más vallás, ahol a halotta­kat fölviszik egy váralaku ma­gas kőépitményre és ott mezí­telenül lerántják a halottat a mélybe. A nép elmegy és jön­nek a dög keselyük és a gyer­mekeket széjjel marják 15 perc alatt, az idősebb halottakat pe­dig 25 percig tisztára megeszik és a csont ami ott marad, a te­metés helyén, egy mély gödör­be seprik és meszet öntenek rá. így megy nap-nap után, Eze­ket mi hátborzongatva hallgat­tuk, de ő csak mosolygott, mert sokszor látta és ő nem a General Motors nagyon is ha­ragszik ránk. Az union, melyet a “Free enterprise” ügynökei úgy a hadseregnél, mint a kitartott lapjainkban bűnbaknak akar­nak beállítani, a mienkhez ha­sonló vizsgálatot követeltek, sőt ezen üzemek átvételét kér­ték a hadsereg által a kormány részére azt remélve, akkor megtudnánk ezt a nagymérvű csalást akadályozni, vagy talán csökkenteni. De mi nem is akarjuk, hogy elhigypétek mindezt a vádat, csak figyeljétek a kormány vizsgáló bizottságok jelentését, Congressional recordokat. Mi azt akarjuk, hogy tudjátok mindezt, hogy meg értsétek és ne a munkásokat, hanem az igazi bűnösöket, rablókat, csa­lókat felismerve, velünk együtt ' segítsetek azokat megbüntetni. tudja, hogy ezért mind a rend­szer felelős, a nyomor, a tudat­lanság, a tisztátlanság mind a nép elnyomatásának a követ­kezményei. Roppant sok a koldusok szá­ma, vannak olyanok, akik ki­szúrják az újszülött szemeit ét kitörik a karjat, hogy koldul­hasson. Kérdésemre, hogy hol laknak ezek a koldusok, azt fe­lelte, hogy az uccán a járdán, zsákból sátrat csinálnak és ott egész családokat nevelnek föl. Alig lehet gépet hajtani, mer: utón útfélen letelepednek. Lop­nak, amit csak megfoghatnak. Az oláh cigányok módja sze­rint élnek. Arra a kérdésemre, hogy hová mennek az ilyen népek illemhelyre, azt felelte, az árokba, nincsen bennünk szégyenérzet. Az öltözetük na­gyon hiányos, van aki tiszta meztelen és van aki akaszt magára egy kis rongy darabot elől, de hátul nyitva van. Olyan is van, hogy kap valakitől egy elnyuzott inget és azt viseli ameddig az ing ér addig van befedve. De vannak jómódú hinduk és, háziurak és mi egy­más, akik az asszonyaikat dú­san hímzett patyolattal csavar­ják be ,amiből az olcsóbb fajta 6 dollárnak felel meg. A hin­duk általában nagyon valláso­sak, úgy, hogy különféle kínzá­soknak teszik ki magukat ha vétkeznek. Például ha egy em­ber olyasmit követ el, amit nem szabad, akkor parázsra lép vagy a szájába akkora követ­tesz, amekora belefér és azt ott tartja, amig agyon nem kínoz­za magát vagy vasból készí­tett éles ülő készülékre ülnél, ruha nélkül, ezeket fényképek­kel bizonyította a beszélgetőnk. Az uccák piszkosak, sohasem tudja a járó-kelő, hogy mibe lép. A mészárszékbe a húst a földön tartják. Az állatok feje­it sorba kirakják és a vásárló közönség a vágáson keresztit bemarkol a fejbe s az agyvelőt kiveszi és úgy viszi haza, pa­pírba nem csomagolnak, csak oda dobják, ahogy van. Ha templomba mennek, a templom előtt levő halastóba, amiben arany halak vannak, minden egyes hivő megmossa a lábait, kezeit és a száját ugyan abban a vízben és ahogy a száját öb­líti, a vizet vissza köpi a tóba. így aztán terjesztik maguk kö­zött a bacilust anélkül, hogy tudnák. A fő eledelük rizsa és banán, a banán igen olcsó, fá­jával együtt 15 cent és feljebb. Az ételüket a földön ülve köl­tik el, nem edényből, hanem banán levélből esznek. Most az egyszer okosak, nem kell nekik mosogatni háromszor naponta. Kanál helyett az ujjaikat hasz- ják, illetve evőeszközt nem használnak. Kenyeret nem is­merik, búzalisztet még drága pénzért sem lehet kapni. A nyomort bizonyítja az a körül­mény is, hogy az aggastyánok, mikor nem képesek keresni, nem esznek többé hanem éhen kell pusztulniok. Ez a sors vár minden szegény öreg emberre. (Folytatjuk) A Bérmunkás Női Gár­dába befizettek 1943-44. évre: Mrs. A. Alakszay, L. Ang. 8.00 Mrs. G. Barca, Bridgeport 5.00 Bercsa Jánosné, Clev......... 5.00 Mrs. J. Bischof, Akron .... 7.00 Mrs. M. Danka, Cleveland 4.00 Mrs. J. Deák, Akron ........ 7.00 Mrs St. Detky, Phila ........ 6.00 Katy Esztergál!, Cleve. .. 6.00 Mrs. Id. J. Farkas, Akron 8.00 Mrs. Ifj. J. Farkas, Akron 7.00 Mrs. M. Feczkó, N. York 8.00 Mrs. J. Fodor, Cuyahoga 10.00 Mrs. Wm. Fay, Akron .. 4.00 Mrs. P. Kern, Akron ........ 7.00 Mrs. J. Kollár, Clev. ........ 6.00 Mrs. E. Kovách, Cleve...... 5.00 Mrs. A. Kucher, Pittsb. .. 7.00 Mrs. L .Lefkovits, Clev. 6.00 Mary Mayer, Phila ..........11.00 Mrs. A. Molnár, Cleve, .. 7.00 Mrs. D. Rosenthal, Phila 6.00 Mrs. J. Schwindt, Akron 7.00 Mrs. A. Székely, Cleve. .. 8.00 Mrs. St. Török, E. Port 2.00 Mrs. Ch. Udvarnoky, FI. 5.00 Mrs. J. Vizi, Akron ........ 7.00 Mrs. St. Visi, Detroit ...... 5.00 Mrs. J. Zára, Chicago __ 9.00 ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nm- •sen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a lolgozó emberek milliói között s íz élet összes javait ama kevesek bir. iák akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ •uunkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával 'elvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban lolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL?’ A munkásosztály történelmi h vatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belük 2 oldal 1943. december 18 BÉRMUNKÁS

Next

/
Thumbnails
Contents