Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-12-04 / 1296. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1943 DEC. 4 NUMBER 1296 SZÁM Százezrek pusztulnak éhen Indiában (f.) Már annyira megszokott valami volt, hogy a mérhetetlenül gazdag Anglia által uralt India a mérhetetlen nyomorúság hazája volt mindig, hogy az onnan jövő éhségről és éhen- halásról szóló hírek az újságokban az utolsó oldalra kerültek és ott is csak néhány sorban láttak napvilágot. A múlt napokban azonban valamivel feltűnőbben került az újság hasábokra egy hir, melyet Bom- bayból Sharaf Athar Ali újságíró irt és határozott adatokkal támasztott alá. Ezen híradásnak egyes részleteit alább közöljük. A híradás szerint Bengalban mintegy százezer személy hal éhen hetenként és mig az állami hatóság tehetetlenül nézi a helyzetet Punjab Kisan Sabha (földmunkás union) mozgalmat indított százezer rupees (körülbelül 35 ezer dollár) kollektá- lására, hogy közvetlenül a parasztságtól tudjanak vásárolni gabonát, a profiteerek és a komissiós ügynökök megkerülésével. A pénzt a bengali kormányhivatalhoz számítják küldeni, hogy legalább valameny- nyit segítsenek a borzalmas helyzeten. Calcuttában és Bengal más részein a helyzet nem javult, sőt egyes helyeken napról napra rosszabbodott, amihez még hozzájárul a fa, olaj és szénhiány is. Hosszú sorokban órák hosz- szat állnak az éhségtől szenvedő néptömegek egy kis élelmiszerért Calcutta uccáin, de legtöbbször üres kézzel' vánszorognak el onnét. A gabonane- müek és más élelmiszerek árai 250-től 1500 százalékkal emelkedtek. Ha gyors segítség nem érkezik 25-30 millió ember az éhhalálnak néz elébe. A tarthatatlan helyzetet még jobban súlyosbítja, hogy az indiai függetlenségért folytatott mozgalom tagjait még jobban üldözik. Augusztustól október közepéig nem kevesebb mintegy 60 ezer embert zártak el, akik közül 25 ezer még mindig börtönben van. Felismerve, hogy a papíron való segítség a néhány ezer tonna gabonával alá támasztva csak tessék-lássék valami, de nem oldja meg a helyzetet a Kisan Sabha és az All-India Trade Union Congress az angol kormányzathoz határozottabb követelésekkel állt elő. Népbizottságot követelnek az élelmiszer kontrolálására, úgy az árakat mint az elosztást illetőleg. Megakadályozni akarják, hogy a részvényesek egekig érő profitot zsarolhassanak az éhező néptömegektől. így folytathatnánk még tovább az indiai híradást, de egy kis bemutatónak ez is elég, hogy belássuk, hogy nagy bajok vannak a sokat hangoztatott demokrácia és különösen az angol demokrácia körül. Az indiai helyzetet jól tudjuk, hogy nem lehet egyszerűen elintézni, de azt is tudjuk, hogy az angol imperialistáknak isten akaratából való uralkodásának az ideje lejárt. Az indiai függetlenségi harc nem munkásharc, legfeljebb csak az angol uralkodó osztályt indiai uralkodó osztállyal cseréli ki. De az angoloknak annyira nincs uralkodási joguk Indiában, mint a németeknek Franciaországban akárhány száz év óta is vannak ottan. Annál több ok, hogy sürgősen pusztuljanak onnét. Azt mi jól tudjuk, hogy az uralkodási hatalmat nem adják föl olyan könnyen sehol sem és senki sem, különösen ha arra olyan sok idő volt berendezkedni mint az angol uraknak Indiában. így tehát még hosszú és kitartó harcra van kilátásuk az indiai népeknek és ennek az egyik részlete az ellenük indított éhenhalási akció. Az indiai munkásnép élet-halál harcával az egész világ munkásosztálya szolidaritást vállal, de első sorban az angol munkásosztálynak kell talpra állni és saját elnyomóikat az indiai helyzet megoldására rákényszeríteni. Amilyen harciasán az angol dolgozók talpra álltak, hogy a hitleri fasizmus ellen védekezzenek, ugyanúgy első kötelességük az indiai munkásnépet is megvédelmezni az angol imperializmus fasizta elnyomatási módszereitől. A náci-fasizmus világi kiterjeszkedése már meg van akadályozva, igy tehát az most már bizonyos, hogy a munkás- osztály szólás és szervezkedési joga nemcsak, hogy megmarad, hanem még több és több előnyöket lesz képes kiharcolni az uralkodó osztálytól. A munkásosztály ne várja, hogy majd a sült galamb a szájába repül, tovább kell haladjon az osztályharc tövises utjain és ahogyan kötelessége volt elsősorban a munkásmozgalmat kiirtó fasizmussal szembe szállni, ugyan úgy kötelessége a kapitalizmus és annak legveszedelmesebb Kétezér^bányamunkás tette le a szerszámot a napokban az ohio Bellaire bányatelepen a fizetésükben érzett sérelem következtében. Ez a pársoros hir, munkás szempontból könyveket kitevő magyarázkodásra érdé m e s. Nem régen kétségbeesett cikke- zések töltötték be úgy a polgári, mint a munkás lapokat pro és kontra azzal a törvényes határozattal kapcsolatban, amely : a paragrafusok özönével hatá- I rozott a munka beszüntetése i ellen. j Az egyik részen örömujjon- ‘ gás fogadta az intézkedést, mint a munkások és munkásszervezetek letörésének legalkalmasabb eszközét. A másik ! részen valóságos kihívásnak, i merényletnek minősítették a törvényhozók szavazatát a munkásság ellen. A bellairei és a törvény élet- beléptetése óta számos más munkatelep dolgozói adták meg a feleletet a sztrájk-ellenes törvényre. Napok és hetekig tartó sztrájkok voltak és napjainkban is vannak olyan iparokban is, amelyeknek a “védelmében” hozták meg a sztrájk-ellenes törvényt is. Úgy hogy már az öntelt képviselők is kénytelenek beismerni, hogy túllőttek a célon a törvény meghozásával és már olyan hangot is hallottunk, hogy törülni kell a sztrájk tilalmi törvényt. A munkások, mint egységek, valamint a szervezeteik, amelyekhez tartoznak, távol vannak még az osztálytudatosságtól és fellépésük mégis minden esetben eredményes lett. Ha ezt megszívlelnék és tömeg megmozdulásaikat ténylegesen osztálytudatosság irányítaná, nagyon keveset jelenten részükre, -életükre mindaz, ami szervezeteiken kívül történik jogaik gátlására, mert minden bajuk orvoslását maguk intézhetnék el úgy a munkatelpen, mint azon kívül. Ehhez azonban nem elégséges az óhaj és az arra várás, hogy mások miként értelmezik vagy miként viseltetnek a munkások panaszaival szemben. A munkásoknak szervezkedniök kell az Egy Nagy Szervezetben, amint azt az JWW hirdeti és tanítja közel négy évtized óta. TÚLZOTT HÍREK CHICAGO, nov. hó — Az American Medical Associaton (Amerikai Orvosi Szövetség) hivatalos nyilatkozatot tett közzé, hogy a .Reader’s Digest nevű havilap egyik cikke nem fedi a valóságot és orvosi szempontból károsnak nevezhető. Ez a nyilatkozat igen nagy feltűnést keltett, mert a szó- banforgó cikket Paul De Kruif, Amerika egyik legismertebb népszerű tudományos Írója irta. Ebben a cikkben Paul De Kruif azt irta, hogy rájöttek az “arthritis” (izületi gyulladás) gyógyítására. A cikk szerint két orvos, névszerint Ralph H. Boots és R. H. Freyberg nagy adag vitamin D segélyével sikeresen gyógyítják ezt a betegséget. fajtájával az imperializmussal bármilyen harcok árán is örökre leszámolni. A békeasztalnál mindenről lesz szó, Indiáról is, csak az osztályharcról nem lesz ott említés téve. Pedig a jövő békéje és India ügye csakis az osztályharc utján nyerhet végleges megoldást. így tehát akik az osztályharc alapján szervezkednek a jövő békéjének az igazi apostolai. A tény az, hogy a két orvos csak a kísérletezés legkezdetén van és a cikk a tudtuk és meg- kérdzésük nélkül jelent meg. Az ilyen híreket az orvosok azért tartják károsnak, mert a betegekben hiú reményt ébreszt és elhanyagolják a más esetleg részben bavált régebbi gyógymódokat. Szenzációra hajhászó lapok és folyóiratok sokszor túloznak orvosi híreket. Az orvosi egyesület azért tartotta szükségesnek a jelen nyilatkozat kiadását. ROOSEVELTTŐL KÉRT NADRÁGOT COLUMBUS, O. nov. hó Az Office of Price Adminisz- tration rendelet szerint nadrágokat csak 50 incs Ixiségig készítenek. így Earl Myers, városi alkalmazott, aki derékban 60 incset mér, nem kapott nadrágot. Miután az OPA irodától nem kapott speciális engedélyt hatvan incses nadrág készítésére, Roosevelt elnöknek irt, hogy járjon közbe, mert máskülönben kénytelen lesz hátulról 10 incset szabadon hagyni.
