Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-11-20 / 1294. szám
BÉRMUNKÁS 1943. november 20. Néhány szó az egészségről Irta: JOHN LURBOK (Befejező közlemény) Úgy látszik, hogy a nevetés az ember különös kiváltsága. A magsabbrendü állatokról szem- mellátható, hogy van a megfontolásra képességük, ha az nem is valami nagyon fejlett, de több mint kétséges, vájjon meg tudnak-e érteni egy tréfát. Egy-egy jó éle már sok nehézséget oldott meg és sok vitának vetett véget. Egy-egy pajkos ének, mondja Walpole, “ha van is benne itt-ott egy kis együgyüség, nem hangzik bántóan még az uralkodó ajkáról sem”. Nincs olyan elveszett napunk, mondja Chamfort, mint az, amelyen nem nevettünk. Nem csekély érdeme még a nevetésnek az sem, hogy teljesen önkéntelen. •'Senkit sem kényszerithetsz nevetésre okot sem hozhatsz fel amiért nevetniük kellene, vagy önmaguktól kell nevetniük, vagy egyáltalán képtelenek rá. Viszont ha arra gondolunk, hogy nem szabad nevetnünk, ez csak növeli azt a kisértést, hogy mégis megtegyük”. (Hazlitt) A jókedv különben ragadós. A jókedvű ember elmondhatja magáról azt, amit Falstaff mondott, “Nemcsak magam vagyok jókedvű, de a mások vidámságának is okozója vagyok.” Ha jó borról szóló ismert mondást a tréfára alkalmazzuk, elmondhatjuk, hogy némely tréfa jobb, mint a több, de mindegyik jó, amely nevetésre indít. “Végtére is — mondja Dryden, — a nevetés bármi áron is kellemes és ha a szalmaszállal az embert csiklandozni lehet, akkor a szalmaszál a boldogság eszköze” és szeretném hozzátenni, az egészségé is. Figyelmeztettek rá, hogy a dohányzásról egyáltalán nem tettem említést és ezzel az élet egyik valódi örömét hagytam el. Talán nem lehetek e kérdésben biró, minthogy nem vagyok dohányzó; sok függ itt az egyéni vérmérséklettől, ugylátszik, hogy némelyik ideges természetű emberre nézve nagy meg- könnyebülést jelent, de kételkedem benne, vájjon a dohányzás általában csakugyan növeli-e az élet örömeit? Nem hiszem, hogy az ízlés és szaglás finomságát ne csökkentené. A nagyvárosban lakók tartsák szabálynak, hogy a szabadban (uccán is) töltött időt sohasem pazarolhatják el. A szabad levegő megbecsülhetetlen erejű üdítő és erősítő; az ország régi családjai mindig vidéki és nem városi családok. Azok, akik Homérost, Plátót és Shakespearet többre becsülik a nyúlnál, fogolynál és rókánál, gondosan ügyeljenek, hogy a szabad levegőnek, a természet e nagy szükségletének elhanya- nyagolására kisértésbe ne jöjjenek. Szerencsére, a legtöbb angol ember szereti a szabad levegőt és valószínűleg igaz, hogy legtöbben inkább találunk élvezetet a cricket-, vagy a golf játékban, mint a régi mesterek képeinek szemlélésében. Sportok kedvelése valósággal belevésődött az angol jellembe. Hiszen már Rufus Vilmosról azt mondták, hogy “úgy szereti a nagy vadat, mintha atyja volna”. Beszélik, hogy egy keleti utazó egy alkalommal egy eri- ket-versenyt nézett végig és nagyon elcsodálkozott, midőn meghallotta, hogy a játékosok között több gazdag ember is akad. Nyomban azt kérdezte, vájjon miért nem fogadtak fel néhány szegényt, hogy ezt a fáradalmat helyettük elvégezzék. Wordsworth szabályul tűzte ki maga elé, hogy naponként sétát tegyen és azt szokta volt mondani, hogy mivel sohasem tartott az időjárástól, orvost sem kellett soha tartania. Ha az ablakon át figyeled az esőt, mindig erősebbnek látszik mint amilyen valójában. Még télen is sokkal helyesebb a szabad levegőn járni, még ha vihar van is odakünn, bármily szomorú, kietlen a táj, mintha a kandalló mellől tekintesz ki: ha már kiértél a szabadba, a földdel való érintkezés és a friss levegő lehelete uj életet és energiát kölcsönöz. Az ember, csakúgy mint a fa, főleg a levegőn él. A mezőn való lovaglás, a folyón tett evezőkirándulás, a tengerparton, vagy az erdőben végzett séta után, úgy érzi az ember, hogy joggal elmondhatná IV. Henrikkel: “Je me porté comme le Pont Neuf”. Bár kétségtelen, hogy túlzás van abban a római közmondásban, hogy semmi olyat sem kell gyermeknek tanítani, amit állva nem sajátíthat el, mégis bizonyos, hogy az ellenkező túlzásba esünk, ha azt véljük, hogy játékokon kívül egyebet nem tanulhatnak fiaink állva és járkálva. A szabadtéri játékok kedvelése a fiuknál valóban egészséges ösztönre vall és bár egyikmásik nagy nyilvános iskolánk túlzásba viszi e játékokat, nem szenvedhet kétséget, hogy a cricket és a football, az ötös és a hockey, a fürdés és az evezés nemcsak igen nagy élvezetet nyújtanak, hanem fiúgyermekek részére a legjobb orvosságot is jelentik. Nem mindenkor vagyunk képesek nyugodtan aludni. Mikor fontos ügyekben kell döntenünk, a helyes eljárást természetesen aggodalommal keressük és ez az aggodalom gyakran ébren tart bennünket. De jegyezzük meg, hogy az egészséges álmot mi sem biztosítja jobban, mint az elégséges szabad levegő. Utána lesz csak igazán módunk a kora reggel uj életet adó levegőjét élvezni: “a tömjént lehelő reggel lágy hívását”. (Gray) Epictetus szellemnek nevezi magát, “mely holttestet hord magával”. Ezt hálátlan gondolatnak kell tekintenem. Bizonyos, hogy testünket is szeretnünk kell, bármily gyarló és gyönge társa is lelkűnknek. Vájjon nem szemünknek köszönhetjük-e a világ szépségeiben és az ég kékjében való gyönyörködést; fülünknek barátaink szavát és a zene minden örömét; két karunk nem leghübb és megbecsülhetetlen eszközünk-e, mely mindenkor rendelkezésünkre áll, ha szükség van rá mindig kész parancsunkra engedelmeskedni ? Két lábunk nem panasz nélkül visz minket az élet bármily rögös és köves utján? Józan gondossággal csaknem mindnyájan azt remélhetjük, hogy jó egészségnek fogunk örvendeni. Pedig mily csodálatos és bonyolult testünk szervezete. Valósággal megdöbbentő és csodaszerü az alkotásunk. Ha meggondoljuk testi szervezetünk csodás bonyolultságát, már az is természetfölöttinek látszik, hogy egyáltalán élünk; hát még, ha eszünkbe jut, hogy testünk számtalan szerve és működése napról-nap- ra és évről-évre mily nagy szabályossággal és mily kevés zavarral végzi mozgását, oly tökéletesen, hogy néha alig veszünk róla tudomást, hogy testünk is van. Pedig ebben a testben 200- nál több csont van, akárhány bonyolult és eltérő alakú, amelyeknek a legcsekélyebb szabálytalansága, vagy sérülése természetesen súlyosan megzavarná mozgásunkat. Több mint 500 izmunk van, amelyek mindegyikét számtalan véredény táplálja és ideg szabályozza. Egyik izmunk, a szív, évenként 30 milliónál több lüktetést végez és ha egyszer megáll, mindennek vége. A bőrben csodálatosan változatos összetételű szervek vannak — pl. több, mint 2 millió légzőmirigy, melyek a test hőmérsékletét szabályozzák és a bőr felületével apró csatornács- kákkal közlekednek, amely csa- tornácskák összes hossza mintegy tiz angol mérföld. Vagy gondoljunk az artériák és vénák, a capilláriák és az idegek több mértföldnyi hosz- szuságára; és gondoljunk a vérre, a vértestecskék milliónyi meg milliónyi tömegére, amelyek mindegyike magában egy- egy microcosmos. Gondoljunk továbbá az érzékszervekre, — szemre szaruhártyájával, mely a recehártyában végződik, amely az irópapirnál nem vastagabb és mégis kilenc rétegből áll; ezek legbelseje apró vesszőkből és golyócskákból áll, melyekről úgy véljük, a fénysugaraknak közvetlen befogadói és amelyek oly nagy- számuak, hogy mindegyik szemünkben a vesszőcskék számát 3 milliónál, a golyócskákét 30 milliónál magasabbra becsülik. És mindenek fölött itt van a legcsodálatosabb szerv, az agy maga. Meinert kiszámította, hogy csupán az agytekervények szürke állománya magában nem kevesebb mint 600 millió sejtből áll; ezek mindegyike több ezer látható molekulát foglal magában és mindegyik molekula több millió atomból áll. És mégis, ezt a csodálatos szervezet józan gondossággal a legtöbben sok éven át egészségben megtarthatjuk, úgy hogy folytatni fogja működését anélkül, hogy nekünk fájdalmat, ■ vagy kényelmetlenséget okozVÉRBAJBAN SZENVED AZ IFJÚSÁG Az egészségügyi osztály azt a jelentést tette nyilvánossá, hogy a 15 és 19 éves fiuk és lányok között 90 százalékra emelkedett a vérbajosok száma. New Yorkban ingyenes klinikát állítottak fel a baj orvoslására, de az eredménnyel maguk az orvosok nincsennek megelégedve, mondván, hogy az első tünetek elmúlásával a betegek már kerülik a kórházat. Több oldalról azt kívánják, hogy a Board of Education rendelje el, hogy az iskolákban a nyilvános előadások keretében világosítsák fel az ifjúságot ennek az egész életre kiható betegségnek a komolyságáról. CSAK ELKÉSVE, de nem akarok lekésni a Lef- kovits munkástárs jubileumi hozzájárulástól — írja Bellaire, Mich.-ből Zsurzsa József munkástárs és küldi az alaphoz az 1.50 centet. Ugyancsak Pál István Martins Ferryből azok között kíván lenni, akik a fáradtságos munkát megbecsülik. 1.50 küld az alaphoz. A könnyek szöktek a szemembe, annyira szerettem volna ott lenni — Írja Irma Phillips munkástársnő So. Bend, Ind.-ből — amikor olvastam a névsort, hogy az én öreg harcos Hering fivérem és kedves sógornőm ott voltak. 2.50-el já- i rul hozzá az alaphoz. ÉPITŐGÁRDA 1943-44. évre A. Alakszay, Los Ang. .... 2.00 J. Bischof, Akron ............ 3.00 J. Bodnár, Bridgeport .... 5.00 J. Buzay, Cleveland ___ 1.00 P. Csorba, New York ........ 5.00 M. Danka, Cleveland ........ 5.00 St. Detky, Phila. .......... 6.00 J .Duschek, Nutley .......... 2.00 J. Engli, Cleveland ...... 7.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 4.00 L. Fishbein, New York .... 4.00 J. Farkas, Akron .............. 3.00 L. Fülöp, New York ........ 3.00 J. Geréb, Cleveland .......... 4.00 P. Hering, Buffalo .......... 3.00 J. Kollár, Cleveland ........ 2.00 E. Kovách, Cleveland ..... 3.00 A. Kucher, Pittsburgh .... 3.00 A. Lelkó, Pittsburgh ........ 3.00 J. Lengyel, New York .... 1.00 L. Lefkovits, Ceveland .... 3.00 J. Mogor, Cleveland ........ 1.00 A. Molnár, Cleveland ........ 2.00 J. Munczi, Cleveland ........ 2.00 G. Nagy, New York ........ 1.00 J. Nagy, New York ........ 1.00 J. Pataky, New York ........ 5.00 P. Pika, Chicago .............. 3.00 M. Simko, Pittsburgh ...... 3.00 A. Székely, Cleveland ...... 1.00 J. Spisák, New York ...... 2.00 J. Szilágyi, Cleveland .... 3.00 J .Varga, Cleveland ........ 1.00 G. Vaszkó, New York .... 2.00 Jos. Vizi, Akron ................ 3.00 A. Wiener, Chicago ........ 1.00 J. Zára, Chicago .............. 3.00 na és reményünk lehet rá, hogy még, ha az aggkor eljő is a szervezet kifogástalanul működni fog. BT —w—■ m K——
