Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)

1943-11-13 / 1293. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879

VOL. XXXI. ÉVFOLYAM

CLEVELAND, 1943 NOV. 13

NUMBER 1293 SZAM

A bányászsztrájk tanulságai

(f.) Rövid időn belül a szénbányászok negyedszer mentek sztrájkba, másodszor azóta mióta a sztrájk tilalmi törvény érvényben van. Minden alkalommal néhány napi sztrájk után visszarendelték őket, különféle Ígéretekkel, fenyegetésekkel, a bányák állami kezelésbe vételével. Mindenki előtt ismeretes a bányászok helyzete és az a körülmény, ami által Lewis és társaitól uralt union, úgyszólván alárendeltjei lettek. Már több mint egy féléve húzódik a bányászok fizetés javításának kérdése, amit most végre elintéztek, ha ugyan a Labor Board jóváhagyja az intézkedést.

A hosszú huzavona után a bányászok fizetés javítása a “nesze semmi fogd meg jól” közmondás alapján lett elintézve, mert a tényleges bér javítás helyett kaptak egy csomó uj paragrafust és hosszabb munkaidőt. A hosszabb munkaidőért járó fizetést nevezik bér- javitásnak. Persze Lewis és társai nagy győzelemnek fogják fölfujni a sztrájk eredményét annak bizonyítására, hogy csakis az ő vezérkedésükkel juthatnak több kenyérhez á bánya rabszolgái.

Ebben a bér javítási harcban nagyon sok megvetés érte a bányászokat. Nemcsak a kapitalista sajtó részéről, mely mindenkor kész volt lincshangula- tot teremteni a sztrájkolok ellen és amire most a háborús helyzet különösen kapóra jött. De még az úgynevezett munkás sajtó is és köztük elsősorban a hősködő kommunisták, akik Hitler barátainak nevezték a szénbányászokat amiért a nagyobb darab kenyér kivívásáért letették a szerszámot. Eltekintve attól, hogy a bányász sztrájk mögött Lewisék egyéni politikai érdekei húzódnak meg, a bányász sztrájk lényegében olyan harc volt, mely minden öntudatos munkás szimpátiáját bírta.

De ennél sokkal fontosabb jelentősége van a legutóbb lezajlott bányász sztrájknak. Ez volt az első tömegmegmozdulás amikor több mint félmillió munkás sztrájkkolt, dacára a sztrájktilalmi törvénynek. Igaz, a sztrájktilalmi törvény kezde-! tén is voltak már sztrájkban, j amikor öt dollárra büntették meg őket fejenként, a bekollek- tálást azonban elfelejtették. A törvény még nagyon uj volt ahhoz, hogy szigorúan betartsák. Most azonban jó néhány hónappal a sztrájktilalmi törvény nyélbeütése után megvolt az igazi próba és talán remélhetjük, hogy a próbán okulva a kapitalista törvényhozó urak belátják, hogy a szervezett gazdasági tömegmegmoz- I dulással szemben tehetetlen a ! politikai törvényhozás.

Jobb volna igaz, ha a munkásság ismerné ezt fel, és eltekintve attól, hogy mit és menynyit nyertek vagy nem nyertek a bányászok, tény az marad, hogy a sztrájktilalmi törvény fölött győzelmet arattak és tanulságot szolgáltattak az iránt, hogy a munkásosztály kenyérharcaival nem kell várjon a háború utáni időkre. Ahogyan az uralkodó osztály nem vár arra, hogy majd csak a háború után csinálja tovább a profitot, hanem éppen ellenkezőleg a háborús helyzetet használja föl a nagyobb profit gyűjtésére, úgy a munkásosztálynak háború ide vagy oda, előtérbe kell helyezze saját osztályérdekét.

Minden bérharc eltekintve attól, hogy milyen szervezet irá- J nyitja a mi szolidaritásunkat ! bírja, erről tettünk tanúságot a múltban és ezt fogjuk követni a jövőben is ,azon kitűzött célunk mellett, hogy a munkás- osztályt a forradalmi ipari unionizmus alapján akarjuk megszervezni.

Nem mulaszthatjuk el ezzel a sztrájkkal kapcsolatban regisztrálni, hogy ilyen tömegmozdulásra a fasizta diktatúra alatt nyögő országokban nem gondolhatott a munkásság még a “békés” időszakban sem. A fasizmus kiirtotta a kezdetleges unionizmusnak még a csiráját is. Ezért volt fontos megakadályozni a fasizmus világterjeszkedését és most, amikor már ez a veszély elmúlt, a további forradalmi harc vár reánk, a fasizta diktatúrának a helyi megerősödését megakadályozni. A sztrájktilalmi törvény ennek egyik formája. A kapitalista reakciónak egyik faty- tyuhajtása a fasizmus, nincs j tehát a munkásosztálynak szén- \ tebb kötelessége, mint iparilag j szervezkedni ellene, hogy az uj | társadalom alapköveit lerakni tudja a mai társadalom keretén belül. A sztrájk, mint harci fegyver végredményben erre képezi ki a munkásosztályt és a bányász sztrájk bármennyire is Lewisék reakciós irányítása alatt volt, mégis erről tett bizonyságot. Meg arról is, hogy sztrájktilalom csak addig van, ameddig nincsen sztrájk.

A bányászok visszatértek a munkára

A bányászok sztrájkjával kapcsolatosan a jól kiérdemelt kudarc érte a War Labor Boar- dot létezése óta tanúsított munkásellenes magatartásáért. Szerte az országban elkeseredett panasz hangzik a munkások részéről a kormány ezen intézménye ellen, hogy a dolgozók panaszait amelyeknek az orvoslására volna hivatva, késlelteti és amikor már döntésre hozza, azok újabb elégedetlenséget váltanak ki a munkásokból. A munkabeszüntetések, a sztrájkok majdnem minden esetben ennek a hivatalnak a terhére írandók, de mert ilyen összeállítású a War Labor Board, semmi sem történik ennek a megváltoztatására a kormány részéről.

Ellenben a bányászok pohara megtelt a jogos elkeseredéstől és az esztendőben alkalmazott negyedik sztrájkjukban megmutatták, hogy a szenet kifejtő csákányuk alatt van olyan erő ,mint a War Labor Board uraiban és minden törvényes fenyegetés ellenére sem voltak hajlandók a munkát felvenni, amig munkabérüket valameny- nyire is egyvonalba hozzák a

folyton emelkedő megélhetési árakkal. Az elkeseredés fokát mutatja az a körülmény is, hogy az unió békekisérleteit is csak ügyük halogatásának tekintették.

És ennek a végső talpraállás- nak meg lett az eredménye. A bányák kezelésével megbízott belügyminiszter megkötötte az egyezséget a bányászokkal, amely szerint napi egy dollár és 50 centtel emelik a munkások fizetését. A munkások az eddigi 7 óra helyett napi 8 órát fognak dolgozni, de ebben az időben benne foglaltatik a bánya szájától a munkahelyig tartó idő is.

E megegyezéssel kacsolatban nem láttunk nyilatkozatot egyik részről sem, hogy az csak arra az időre vonatkozik-e, amig a bányák a kormány kezelésében vannak és hogy a megegyezés vonatkozik esetleg arra az időre is, amikor a bányák visszakerülnek magánkezekbe?

Ez a harc azt mutatta, hogy a bányászok megfogják állani a helyüket akkor is, ha követeléseiket a bányabárókkal szemben kell majd érvényesíteni.

Mi van a Naptárral?

(Nyilatkozat féle)

Mi van, illetőleg mi lesz a Naptárral? — kérdezték tőlünk több levélben még a hozzánk igen közel álló munkástársak is, mert a lapunkban eddig a Naptárról vajmi kevés szó esett. Bevallom, hogy ezért a hallgatásért leginkább én vagyok felelős. Az évi konvenció, valamint a lapbizottság most is, mint az előző években felkért a Naptár szerkesztésére. Én azonban határozott választ nem adtam, nem adhattam.

A Bérmunkás olvasói munkásemberek és megértik a helyzetünket, különösen ha megvilágítom az alábbi kis példával. A multkorában találkoztam az egyik clevelandi munkástárssal. Szóbakerült persze a lap is és megkérdeztem, hogy egy bizonyos cikket olvasott-e ? amire ezt a választ kaptam: “Nem olvastam, munkástárs, mert a hét minden napján dolgozom, még hozzá hosszú órákat. Amikor hazamegyek már fáradt vagyok s korán pihenni térek.”

A világért sem akarom ezt a

munkástársat megróni, aki igazán egyike a legjobb és legoda- adóbb munkástársainknak. Éppen ellenkezőleg, csak azt akarom mondani, hogy ugyanez a dolog vonatkozik reánk is, az Írógárda tagjaira, akik éppen úgy a hét minden napján hosz- szu órákat dolgozunk a gyárakban megélhetésünkért. És ha még a lap elolvasására se igen akad idő, hogyan szakítsunk időt a Naptár megírására a lap részére adott heti munkán felül?

Ily körülmények között nem mertem ígéretet tenni a lapbizottságnak, noha — és ezt itt be kell jelentenem, a lapbizottság egyszerűen nem vette tudomásul a tiltakozásomat. Tiltakoztam pedig azért, mert úgy a lap, mint a Naptár ügyében én Bebel Ágoston ezen szavait tartom vezérlő elvnek: “A munkásságnak még a jóból is a legjobbat kell adni.” Ami jelen esetben azt jelenti, hogy vagy megint olyan jó Naptárt adunk, mint tavaly, vagy ne