Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)

1943-07-10 / 1275. szám

Bűn és bünhődés (Vi.) Meg irtuk, hogy az amerikai hadügyminisztérium titkos rendelete folytán itten Amerikában is még mindég büntetik azokat, akik még 1937 évben harcoltak a fasizták el­len. Nem csak Afrikában nem igyekeztek őket szabadon en­gedni, amikor odamentek, de még itten is inkább a börtön­be küldenék őket, mint megen­gednék, hogy ismét harcolja­nak ellenük. Most legújabban egy brook- lyni Anthony De Maiot, volt spanyol polgárháború veterán­ját büntették meg kétszeresen. Tony is a Lincoln Brigádéban harcolt a fekete ingesek ellen. És amint Amerikát is bekény- szeritették a háborúba, azonnal jelentkeztek sokan ezen veterá­nok közül és minthogy már volt katonai kiképzettségük azonnal aktiv szolgálatba akar­tak menni. De Maio rádió keze­lő és gunner volt, igy a repülő­gép szolgálatra jelentkezett és az ilyen kiképző táborba küld­ték. Ahonnan egy pár hónap múlva átették az ellátási sza­kaszba, ahol csakis szállítással foglalkoznak. Tony hadnagy volt a Lincoln Brigádéban, most élelmiszert cipel a vállán, de a kisebb tisz­tek, akik ismerték a múltját és megszerették mivel látták, hogy bátor és igazán akar harcolni a fasizták ellen, megmondták neki, hogy felsőbb parancsra még csak rendes katonai kikép­zést sem engednek meg a ré­szére, csak a munkás csapatok­ban adnak neki helyet. Mikor Tony azt megtudta, gondolta megnősül és mivel Georgiában tartották, ottan , megismerkedett egy odavaló i leánnyal akit elakart venni, szétvereti a csendőreivel, min­ket pedig letartóztat. Ismertük ezt a falusi kis-istent és tudtuk, hogy szavának áll, de azért mi mégis módot találtunk arra, hogy a helyzetet ismertessük és a sztrájkot is kimondassuk^ Baron magyarul és németül egy órán át ismertette azt a hallatlan kizsákmányolást, ami­ben a “kínai” bányászok élnek, akik fölött nem csak a bá­nyaurak, de a hatóságok is kor­látlanul uralkodnak. A főszolgabíró jó ideig hall­gatta dühtől kipirosodott pofá­val, hogy Baron, hogy leplezi le a “kínai” Rimáik gazságait, csak egy óra múlva jött az az ötlete, hogy megvonja a szót Barontól, “mert egy Magyaror­szággal barátságos viszonyban élő állam hatóságait sérteget­te”. Mikor rám került a sor elő­re figyelmeztetett, hogy sem Kínáról, sem Kamcsatkáról nem beszélhetek, mert rögtön felosz­latja a gyűlést. Hát én Kossuth Lajosról beszéltem egy órát, hogy mennyit köszönhetünk mi Kossuthnak, hogy nálunk Ma­gyarországon nem úgy van mint Kínában, itt nem lehet végsőkig kirabolni a bányászo­kat, itt a hatóságok nem a bá­nyaurak cselédei, itt szabadság és egyenlőség van és indítvá­nyoztam, hogy a bányászok a Kossuth téren levő emlék táb­lát koszoruzzák meg hálájuk jeléül és erre a legalkalmasabb időpont hétfőn reggel 6 óra, amit a bányászok óriási lelke­sedéssel fogadtak el és négy napon keresztül “koszoruzták” a Kossuth emlék táblát, amig a Rimáék a követelések egy ré­szét nem teljesítették. De még jól emlékszünk arra, hogy a Horthy terror alatt élő pécsi bányászok halálsztrájkja is megtörte a bitang uralmat, minden terror ellenére. Nem a gyárosokon, hanem Amerika munkásain fog múlni hogy az elfogadott munkásel­lenes törvény, hogy fog szupe- rálni a jövőben. Vagy emberi megélhetést ér el a munkás- osztály, vagy pedig lehet építe­ni a börtönök százait, hogy az betudja fogadni a jogaiért, az életnívójáért sztrájkba kény­szerült munkásokat. ELV1NYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni öászpontosulása a szakservezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL?’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kel! szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretem belül már az esküvő órája is meg volt szabva, szabadságot is ad­tak neki, de egy félórával az esküvő előtt truckra pakolták és 800 milera levő Camp Cus- terba, Michiganba szállították. Ilyen bánásmódban részesül­nek mindazok, akik még régeb­ben szóval vagy ténylegesen harcoltak a fasizták ellen. Tóni bűnei közé tartozik még az is, hogy egy pár évig union szer­vező volt New York vidékén. Van egy baj társa De Maionak, Herman Boettcher, aki kapi­tány volt a Lincoln Brigádéban és mint közlegényt a Pacific tenger vidéki harcmezőre küld­ték mielőtt ezt a titkos rende­letet kiadták. Boettcher annyi­ra kitüntette magát, hogy több­ször kitüntették és MacArthur századosi rangra emelte. Boett­cher az egyedüli, akinek sike­rült a harctérre jutni, mielőtt ezt a titkos rendeletet kiadták. Ezt figyelembe véve nem cso­dálkozhatunk, hogy a francia esetben is az amerikai had és külügyi minisztériumokban, in­kább felkarolták Darlan, Pey- routon közismert fasiztákat és azon, hogy négy hónapig még csak szabadon sem engedték azokat a foglyokat, akiket ezek a fasizta franciák ottan tartot­tak Afrikában ,akik között sok ezer spanyol háborús veterán volt. Sőt miután benső nyomás és sok tiltakozás után végre szabadon engedték őket, akkor is csak mint munkásoknak, volt szabad jelentkezni, mert a tény­leges harcosok közé azokat sem veszik fel, hiába akartak sokan beállni. Mi, ismerve a kapitalizmus összetételét, egy percre sem hit­tük, hogy megtudják bocsájta- ni, hogy valaki a fasizmus esz­méje ellen mert harcba szállni. Mert ugylátszik most is ők csak az olasz és német fasizták ellen harcolnak, még azok között is csak azok ellen, akiket nem tud­nak kontrolálni és ahogy talál­nak egy elég erős csoportot azok között is, akik majd az angol és amerikai bankároktól veszik a parancsot, akkor azok­kal is éppen olyan jól együtt fognak tudni működni mint a francia és jugoszláv fasizták- kal. De arra is el kell készül­nünk, hogy mindazokat akik igazán harcolnak a fasizmus eszméje és módozatai, terror berendezkedése ellen, éppen úgy fogják büntetni a jövőben is mint Maiot és a többi spanyol menekülteket, akik a fasizták ellen harcoltak. Mert az uraink előtt nagy külömbség van az akkori Mussolini és Hitler csa­patai között, akik segítették le­verni a kapitalizmus ellen láza­dó munkásságot és a mai Mus­solini és Hitler között, akik nem akarnak nekik vakon en­gedelmeskedni. A Gestapo alkonya Irta: E. Yapou LONDON, jun. (ONA) — A Gestapo vasmarkának szorítá­sa, melyben egész Európa né­pei vergődtek, elernyedt. Hitler titkos rendőrsége, mely egy év­tizeden át a legfélelmetesebb volt a maga nemében, már nem az a kérlelhetetlen pontosság­gal működő gépezet ami volt. Habár még mindig veszélyes, brutális -és könyörtelen, nem fér hozzá kétség, hogy a Ges­tapo az invázió előestéjén ha­nyatlásnak indult. Az Európa különböző részei­ből érkező jelentések uj fény­ben mutatják be a Gestapot: teljesitősképessége csökken és megvesztegethetősége nő. En­nek oka elsősorban az, hogy az európai kontinens millióknak kordában tartása olyan kemény dió ,amibe még Heinrich Him- ler magán hadseregének is be­letörik a foga. Fővárosoktól a tanyákig, az Északi tengertől a Fekete tengerig ,a Fehér ten­gertől a kék Adriáig ,sok száz­ezer férfi, nő és gyermek él aki mind gyűlöli a német uralmat és semmitől sem retten vissza, hogy azt megdöntse. Mindenütt földalatti mozgalmak keletkez­tek és a Gestapo háta mögött több mint 1000 titkos újságot nyomtatnak. Itt-ott elfognak egy szerkesztőt vagy terjesz­tőt, de nyomban mások lépnek a helyükbe. Csaknem minde­gyik Londonban székelő szövet­séges kormány megbízásából egyének vagy csoportok mű­ködnek a megszállott országok­ban, akik a népi ellenállást szervezik és még egyetlen egy esetben sem sikerült a Gesta- ponak ezeket az embereket el­fogni. De a Gestapo hanyatlásának még egyéb okai is vannak. Egyik az, hogy a német győze­lem fölötti kétkedés a Gestapo soraiba is beette magát, a má­sik az, hogy a német titkos rendőrség egyre sürüb'b kap­csolatokat tart fenn az egyes országok lakosságával. Egész bizonyos, hogy ma már minden európai országban vannak ha­zafiak, akik egyidőben dolgoz­nak a Gestapoban és a titkos földalatti mozgalomban. Tudott dolog, hogy a Gestapo megvesz­tegethetősége olyan méreteket öltött, amelyeket nem ismertek, mielőtt Hitler európai háború­ját megkezdte. Arra nézve is vannak értesülések, hogy a Gestapo személyzetének egy ré­sze már most igyekszik olyan igazolásokat szerezni, amelyek a Hitler uralom bukása után őket tehermentesíteni fogják. Amig a Gestapo kis váloga­tott csapat volt, minden külső befolyásnak ellentállt. Ma már azonban, mikor a háború folya­mán mindenféle rétegből való férfiak és nők szolgálatát vet­te igénybe, nem vonhatja ki magát a néphangulat hullám­zásai alól. A Gestapo ügynökök már nem végzik “kötelességü­ket” azzal az eréllyel, hittel és vak engedelmességgel, mint évekkel ezelőtt. Hogy olyan ki­magasló személyeknek, mint René Massigli és Georges tá­bornoknak sikerült Franciaor­szágból elmenekülniük, mutat­ja, hogy Európaszerte kiterjedt cselszövények vannak folya­matban, amelyeket a Gestapo meghiúsítani képtelen. 6 oldal BÉRMUNKÁS 1943. julius 10.

Next

/
Thumbnails
Contents