Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-07-10 / 1275. szám
Bűn és bünhődés (Vi.) Meg irtuk, hogy az amerikai hadügyminisztérium titkos rendelete folytán itten Amerikában is még mindég büntetik azokat, akik még 1937 évben harcoltak a fasizták ellen. Nem csak Afrikában nem igyekeztek őket szabadon engedni, amikor odamentek, de még itten is inkább a börtönbe küldenék őket, mint megengednék, hogy ismét harcoljanak ellenük. Most legújabban egy brook- lyni Anthony De Maiot, volt spanyol polgárháború veteránját büntették meg kétszeresen. Tony is a Lincoln Brigádéban harcolt a fekete ingesek ellen. És amint Amerikát is bekény- szeritették a háborúba, azonnal jelentkeztek sokan ezen veteránok közül és minthogy már volt katonai kiképzettségük azonnal aktiv szolgálatba akartak menni. De Maio rádió kezelő és gunner volt, igy a repülőgép szolgálatra jelentkezett és az ilyen kiképző táborba küldték. Ahonnan egy pár hónap múlva átették az ellátási szakaszba, ahol csakis szállítással foglalkoznak. Tony hadnagy volt a Lincoln Brigádéban, most élelmiszert cipel a vállán, de a kisebb tisztek, akik ismerték a múltját és megszerették mivel látták, hogy bátor és igazán akar harcolni a fasizták ellen, megmondták neki, hogy felsőbb parancsra még csak rendes katonai kiképzést sem engednek meg a részére, csak a munkás csapatokban adnak neki helyet. Mikor Tony azt megtudta, gondolta megnősül és mivel Georgiában tartották, ottan , megismerkedett egy odavaló i leánnyal akit elakart venni, szétvereti a csendőreivel, minket pedig letartóztat. Ismertük ezt a falusi kis-istent és tudtuk, hogy szavának áll, de azért mi mégis módot találtunk arra, hogy a helyzetet ismertessük és a sztrájkot is kimondassuk^ Baron magyarul és németül egy órán át ismertette azt a hallatlan kizsákmányolást, amiben a “kínai” bányászok élnek, akik fölött nem csak a bányaurak, de a hatóságok is korlátlanul uralkodnak. A főszolgabíró jó ideig hallgatta dühtől kipirosodott pofával, hogy Baron, hogy leplezi le a “kínai” Rimáik gazságait, csak egy óra múlva jött az az ötlete, hogy megvonja a szót Barontól, “mert egy Magyarországgal barátságos viszonyban élő állam hatóságait sértegette”. Mikor rám került a sor előre figyelmeztetett, hogy sem Kínáról, sem Kamcsatkáról nem beszélhetek, mert rögtön feloszlatja a gyűlést. Hát én Kossuth Lajosról beszéltem egy órát, hogy mennyit köszönhetünk mi Kossuthnak, hogy nálunk Magyarországon nem úgy van mint Kínában, itt nem lehet végsőkig kirabolni a bányászokat, itt a hatóságok nem a bányaurak cselédei, itt szabadság és egyenlőség van és indítványoztam, hogy a bányászok a Kossuth téren levő emlék táblát koszoruzzák meg hálájuk jeléül és erre a legalkalmasabb időpont hétfőn reggel 6 óra, amit a bányászok óriási lelkesedéssel fogadtak el és négy napon keresztül “koszoruzták” a Kossuth emlék táblát, amig a Rimáék a követelések egy részét nem teljesítették. De még jól emlékszünk arra, hogy a Horthy terror alatt élő pécsi bányászok halálsztrájkja is megtörte a bitang uralmat, minden terror ellenére. Nem a gyárosokon, hanem Amerika munkásain fog múlni hogy az elfogadott munkásellenes törvény, hogy fog szupe- rálni a jövőben. Vagy emberi megélhetést ér el a munkás- osztály, vagy pedig lehet építeni a börtönök százait, hogy az betudja fogadni a jogaiért, az életnívójáért sztrájkba kényszerült munkásokat. ELV1NYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni öászpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL?’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kel! szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretem belül már az esküvő órája is meg volt szabva, szabadságot is adtak neki, de egy félórával az esküvő előtt truckra pakolták és 800 milera levő Camp Cus- terba, Michiganba szállították. Ilyen bánásmódban részesülnek mindazok, akik még régebben szóval vagy ténylegesen harcoltak a fasizták ellen. Tóni bűnei közé tartozik még az is, hogy egy pár évig union szervező volt New York vidékén. Van egy baj társa De Maionak, Herman Boettcher, aki kapitány volt a Lincoln Brigádéban és mint közlegényt a Pacific tenger vidéki harcmezőre küldték mielőtt ezt a titkos rendeletet kiadták. Boettcher annyira kitüntette magát, hogy többször kitüntették és MacArthur századosi rangra emelte. Boettcher az egyedüli, akinek sikerült a harctérre jutni, mielőtt ezt a titkos rendeletet kiadták. Ezt figyelembe véve nem csodálkozhatunk, hogy a francia esetben is az amerikai had és külügyi minisztériumokban, inkább felkarolták Darlan, Pey- routon közismert fasiztákat és azon, hogy négy hónapig még csak szabadon sem engedték azokat a foglyokat, akiket ezek a fasizta franciák ottan tartottak Afrikában ,akik között sok ezer spanyol háborús veterán volt. Sőt miután benső nyomás és sok tiltakozás után végre szabadon engedték őket, akkor is csak mint munkásoknak, volt szabad jelentkezni, mert a tényleges harcosok közé azokat sem veszik fel, hiába akartak sokan beállni. Mi, ismerve a kapitalizmus összetételét, egy percre sem hittük, hogy megtudják bocsájta- ni, hogy valaki a fasizmus eszméje ellen mert harcba szállni. Mert ugylátszik most is ők csak az olasz és német fasizták ellen harcolnak, még azok között is csak azok ellen, akiket nem tudnak kontrolálni és ahogy találnak egy elég erős csoportot azok között is, akik majd az angol és amerikai bankároktól veszik a parancsot, akkor azokkal is éppen olyan jól együtt fognak tudni működni mint a francia és jugoszláv fasizták- kal. De arra is el kell készülnünk, hogy mindazokat akik igazán harcolnak a fasizmus eszméje és módozatai, terror berendezkedése ellen, éppen úgy fogják büntetni a jövőben is mint Maiot és a többi spanyol menekülteket, akik a fasizták ellen harcoltak. Mert az uraink előtt nagy külömbség van az akkori Mussolini és Hitler csapatai között, akik segítették leverni a kapitalizmus ellen lázadó munkásságot és a mai Mussolini és Hitler között, akik nem akarnak nekik vakon engedelmeskedni. A Gestapo alkonya Irta: E. Yapou LONDON, jun. (ONA) — A Gestapo vasmarkának szorítása, melyben egész Európa népei vergődtek, elernyedt. Hitler titkos rendőrsége, mely egy évtizeden át a legfélelmetesebb volt a maga nemében, már nem az a kérlelhetetlen pontossággal működő gépezet ami volt. Habár még mindig veszélyes, brutális -és könyörtelen, nem fér hozzá kétség, hogy a Gestapo az invázió előestéjén hanyatlásnak indult. Az Európa különböző részeiből érkező jelentések uj fényben mutatják be a Gestapot: teljesitősképessége csökken és megvesztegethetősége nő. Ennek oka elsősorban az, hogy az európai kontinens millióknak kordában tartása olyan kemény dió ,amibe még Heinrich Him- ler magán hadseregének is beletörik a foga. Fővárosoktól a tanyákig, az Északi tengertől a Fekete tengerig ,a Fehér tengertől a kék Adriáig ,sok százezer férfi, nő és gyermek él aki mind gyűlöli a német uralmat és semmitől sem retten vissza, hogy azt megdöntse. Mindenütt földalatti mozgalmak keletkeztek és a Gestapo háta mögött több mint 1000 titkos újságot nyomtatnak. Itt-ott elfognak egy szerkesztőt vagy terjesztőt, de nyomban mások lépnek a helyükbe. Csaknem mindegyik Londonban székelő szövetséges kormány megbízásából egyének vagy csoportok működnek a megszállott országokban, akik a népi ellenállást szervezik és még egyetlen egy esetben sem sikerült a Gesta- ponak ezeket az embereket elfogni. De a Gestapo hanyatlásának még egyéb okai is vannak. Egyik az, hogy a német győzelem fölötti kétkedés a Gestapo soraiba is beette magát, a másik az, hogy a német titkos rendőrség egyre sürüb'b kapcsolatokat tart fenn az egyes országok lakosságával. Egész bizonyos, hogy ma már minden európai országban vannak hazafiak, akik egyidőben dolgoznak a Gestapoban és a titkos földalatti mozgalomban. Tudott dolog, hogy a Gestapo megvesztegethetősége olyan méreteket öltött, amelyeket nem ismertek, mielőtt Hitler európai háborúját megkezdte. Arra nézve is vannak értesülések, hogy a Gestapo személyzetének egy része már most igyekszik olyan igazolásokat szerezni, amelyek a Hitler uralom bukása után őket tehermentesíteni fogják. Amig a Gestapo kis válogatott csapat volt, minden külső befolyásnak ellentállt. Ma már azonban, mikor a háború folyamán mindenféle rétegből való férfiak és nők szolgálatát vette igénybe, nem vonhatja ki magát a néphangulat hullámzásai alól. A Gestapo ügynökök már nem végzik “kötelességüket” azzal az eréllyel, hittel és vak engedelmességgel, mint évekkel ezelőtt. Hogy olyan kimagasló személyeknek, mint René Massigli és Georges tábornoknak sikerült Franciaországból elmenekülniük, mutatja, hogy Európaszerte kiterjedt cselszövények vannak folyamatban, amelyeket a Gestapo meghiúsítani képtelen. 6 oldal BÉRMUNKÁS 1943. julius 10.
