Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-10-16 / 1289. szám
1943. október 16. 7 oldai AHOGY ÉN LÁTOM...--------------------- Irta: BISCHOF JÓZSEF -----------------Tíz éve annak, hogy Akron- ban mi, gumigyári munkások, megkezdtük a szervezést. Tettük azt még pedig azért, hogy a bószok túlkapásait, amely már akkor elhagyta az elviselhető határt, a szervezettel ellensúlyozzuk, vagyis a bószo- kat egy kis emberségre tanítsuk, ami persze csak részben sikerült. Evvel nem azt akarom mondani, hogy nem volna még elintézni való. Volna még nagyon sok, de mégis máskép van azóta minden. Úgy a harcnak, amely a szervezést vonta maga után, mint a szervezkedésnek, azt mondhatjuk egy egész uj formája az akroni gumigyárakban jutott kifejezésre az ülősztrájkokkal. Történt az máshol is, hogy a munkások az elégedetlenségüknek az ülő sztrájkkal adtak kifejezést, de azok mind csak próbálkozások voltak. Az akroni gumigyári munkások mint nem szervezett munkások indítottak harcot az elnyomatás ellen és a harc közepette építették a szervezetüket. Igazi munkás szellem hatása alatt harcolt és szervezkedett. Igen, igazi munkás szellemben, hisz abban az időben amidőn a harcok és a szervezés folyt, mindenki az akroni harci eseményeket tárgyalta. És nem túlzók, ha azt mondjuk az akroni gumi munkások harcai indították meg az országos szervezést. Ez nem azt jelenti, hogy a munkások más városokban és más iparokban nem fogtak volna a szervezéshez, de tény ami tény, annyi ülő sztrájk nem volt más iparban, mint volt az akroni gumi iparban. Ha még hozzá tesszük azt, hogy a gumi ipari munkások majdnem száz százalékban azelőtt egy munkás előadásban nem vettek részt, akkor tudjuk csak igazán értékelni ezen cselekvésüket. És továbbá ha tekintetbe vesszük miszerint a munkások nagy többsége a papok vagy a vallás hatása alatt álltak, sem gondolkozók, sem tanulók nem voltak és hiányában' voltak ama tapasztalatoknak, amit csak az idő nyújthat. De azért az osztályérdek észlelése és a megnyilvánuló harciasság valóban elismerésre méltó volt. Komolyság, őszinteség és a munkásosztály szolidaritásának óhaja jellemezte úgy a szervezést, mint a harcokat. Tíz éve annak, hogy a fentiek történtek a Goodrich Com- panynál. Bár a szervezet száz- százalékos, a sérelmeket nem orvosolták az elmúlt harcok, mert nem is volt idő, az időt a szervezés és más egyebek lefoglalták, vagy talán a bószok barátságos viselkedése ? Mert megváltoztak. Bármi is akadályozta meg az összes vagy egy bizonyos részét a sérelmek orvoslásának, arról itt nem beszélünk. (Hisz a sérelmek csak a bérrendszer eltörlésével szűnnek meg) Arról van itt szó, hogy az .elnökünk — a gumi munkások szervezetének központi elnökét értem — Canada Torontoban megtartott konvención a sztrájktilalmi törvény hatályon kívül helyezését követelték a központi elnök ajánlatára a delegátusok az ország törvényhozásától. És ugyan akkor, ugyan az a központi elnök, akit kilencedik Ízben választottak meg, a konvenció záró beszédében egy üzenetet küldött a tagságnak a delegátusokkal, mely igy hangzik: “Mondjátok meg ha hazértek, hogy én sokkal szigorúbb leszek az itt hozott határozatoknak a végrehajtásában mint voltam, az elmúlt évben és nem fogom megtűrni a vad sztrájkokat.” Nagyon szeretném meg kérdezni az igen tisztelt elnök úrtól, hogy mi a különbség az ő kijelentése vagy a konvenció sztrájkellenes határozata és a törvényhozó házban hozott sztrájkellenes törvény között? Azt mondhatnánk, hogy semmi, de ha van is különbség, az legfeljebb csak az, amig a fecsegő politikusok a törvényhozásban a kötelességüket teljesítették addig ő nem. A törvényhozóktól mást nem várhatunk, mert hiszen ők azért lettek oda választva, hogy a kenyéradó gazdájuknak tegyenek szolgálatot és mert tudjuk a törvényhozás tőkés intézmény és mint olyan csak a tőkét szolgálhatja. Ezzel ellentétben a Rubber Workers Union munkásintézmény, egy tőkés ellenes, mondjuk ha nem is egészen, véd és dac szövetség. E sorok írója még nagyon jól emlékszik azokra az időkre, amidőn az elnök ur a pitt roomban izzadt a mindennapi életszükséglettekért, és akkor harcra tüzelte a vele egy sorsban élő munkástársait, hogy szavaival éljek “we are going to get the bosses on their knees if we organize”. De térjünk csak vissza újból azokra az időkre, amikor a szervezkedés megindult. A legelső időktől kezdve a bószok tervszerű törekvése oda irányult, hogy a szervezkedés befolyását az iparra kiküszöböljék úgy, hogy ők tovább önkényuralmukat gyakarolhassák a munkások fölött. Még a szakma rendszertől is féltek, pedig mindig hűségesen szolgálta őket. Jól tudják, hogy a szakma szervezeti harcok balsikerei és vereségei olyan leckét nyújtanak ,amit nem csak más iparban foglalkoztatott munkások kénytelenek megtanulni, hanem a gumigyári munkások is. Rettegnek a bószok az ipari szervezet feltámadásától, mert ők tudják, hogy az ipari szervezettel szemben tehetetlenek, ők nem felejtették el az 1913-as évet, amikor az IWW zászlója alatt harcolt az akroni gumigyári munkás. És mivel nem felejtették el, környékezték meg a munkásokat barátságos hanggal és mosolygó arccal annak idején a bószok. Az union vezérek pedig, amint elhelyezkedtek azt hitették el a tagsággal — köztük az elnök ur is — hogy a sérelmek és félreértések a tárgyalások nyomán eloszlathatok. Nemhogy ismertették volna a sztrájk társadalmi jelentőségét és erejét, hanem eltették, vagy talán azt ők tudják? Ebben inkább, mint minden egyébben van a szakma rendszer (mert az ám a . 10 szervezet és nem ipari) í aszna a munkáltatókra nézve. A szakma rendszer azon meg- megállapitása, hogy a munkásság képtelen az iparok irányítására, ebben és egyéb dolgokban elismeri a kapitalista osztály jogát az iparok uralmára. Mennyire igaz azon megállapítás, hogy a szakma rendszer hivatalnokait nem okoljuk ezekért a hiányosságokért, mert ez természetes velejárója, de azért már okolhatók mert nyíltan állást foglalnak a sztrájk ellen és fölcsapnak civil leadernek. Az ilyen határozat és eljárás, dacára, hogy összhangban áll a CIO irányelvével, mégis ki- i váltotta az emberek haragját a vezérek diktatórikus viselkedése. Az a kis összetartás, ami j még megmaradt az elmúlt har- ! cok után az is megszűnt, mert nem csak két részre, hanem nagyon sok részre osztották ezen eljárásukkal a tagságot. Csakugyan úgy állunk velük, hogy “szeretik magukat bolondita- ni”. Itt is alkmazhatjuk Abra- i ham Lincoln mondását: Nem i bolondithatják az egész népet j minden időben. A jelek arra mutatnak, hogy | nincs messze az idő, amely az i ily szervezet pusztulását fogja jelölni, hogy helyet adjon a i munkásság ipari szervezkedé- ; sének az osztályharc alapján és az osztályharc szellemében. A tisztességes haszon rendszere (Vi.) Minden haszon rendszerben legpiszkosabb üzérkedések a háború idején történnek. És ezek között nagyon fontos helyet foglal el a most Detroitban napfényre került 15 millió dolláros panamázás, mely szerint kétszeresen akartak hasznot csinálni a háborús rendeléseken. Ugyanis 1,500.00 dollár értékű szerszámot eladtak 75,000 dollárért, más szóval “scrap iron” árban 40 cent fontja, melyet viszont a nagy gyárak részére, melyet a kormány fizet, eladták 15-20 dollárért fontját. A lapok is igyekeznek olyan zavarosnak beállítani a helyzetet, hogy még most alig lehet tisztán látni, de ezen már eladott szerszámokon kivül még 15 millió dollár értékű van, melyet igy akartak ócskavas áron eladni és kerülő utón ismét visszavétetni a kormánnyal mint kész szerszámot. Ezen szerszámok és gépek, mind az American Air Force Material Command megrendelése volt, “cost plus” alapon, mely 15 millió dollár körül lehet, vagy még több és hónapokig tartották vissza a szétosztástól, mely időközben a gyárosok újabb szerszámokat rendeltek, vagy kerestek. Most ezek a szerszám kereskedők hirtelené- ben tudtak sok ilyen keresett szerszámot eladni, ami feltűnő lett és igy megkeresték a származási helyét. Felfedezték a 15 millió dolláros svindlit. A lapok takargatása dacára erélyesen követelik a vizsgálatot és Michigan állam szenátora Furgeson lett megbízva avval, hogy vizsgálatot indítson. De minden vizsgálat nélkül, ezek nagy részét a kereskedők merték, hogy mennyi szerszámot vettek át ócskavas áron és adnak el mint drága speciális szerszámokat és ők nem látnak benne semmi rosszat, hiszen az tisztességes haszon és még azzal dicsekednek, hogy ők olcsóbban adták mintha most készítették volna azokat valamelyik gyárban. Azok akik ócskavas árban adták el ezeket a drága és keresett szerszámokat, azt akarták elhitetni először, hogy azok nem használható szerszámok voltak, mely model változás miatt idejét múlta. De miután ezek a kereskedők nagy részét már eladták itten helyben, ezt a mosakodást feladták a bűnös egyének és egyszerűen buta tévedésnek nevezték az egészet. Nem régen ismertettük a lapunkban, azokat a visszaéléseket, melyeket már megvizsgáltak, de elfeledték, mely szerint egy félmillió dollár megrendelésen, a közbejáró, aki egyszersmind biró is, 100,000 dollár hasznot kapott. Ilyen üzérkedés százait fedezték fel akkor, kisebb nagyobb mértékben, de a büntetésről semmi hirt nem közöltek. Úgy látszik ezen nagymérvű lopások, csalások is beletartoznak a “free enterprise” kötelékébe és kommunizmussal vádolnák mindazokat, akik ezt elitélik. Az orosz cárizmus idején talán éppen a hadi dolgokkal tul- ságba vitt spekuláció, volt ami megásta annak a rendszernek a sirját, reméljük, hogy ezen “free enterprise”-nak is, melynek ilyen visszaéléseit legsúlyosabb Ítélet szerint, buta tévedésnek mondják és úgy al- halgatják, az ilyen mások vérén csinált haszon fogja megásni a sirját. Nekünk ezeket mind számon kell tartani és azt hiszem legjobb alkalom a lopáson alapuló “free enterprise” rendszert bemutatni azoknak a mundérba bujtatott millióknak, akikkel meg akarják védetni a rendszerüket a munkásság ellen. SZABOTÁLÓ ROMÁNOK WASHINGTON, szept. 15 (ONA) — A németek elleni szabotázs a fenyegetések és tömeges letartóztatások ellenére is tovább folyik. A moszkvai rádió jelentése szerint Runo Magureloban szabotőrök megölték a gabonaraktár előtt álló őröket és felgyújtották a raktárt, amelyben többezer tonna búza volt felhalmozva Németországba való kivitelre. A tűz elpusztította a készleteket. Sem a Gestapo, sem a román rendőrség nem tudta megtalálni a tetteseket és igy a kikötőmunkások és a polgári lakosság körében tömeges letartóztatásokat eszközölt. Giurgiuban egy német gazo- linos uszályt robbantottak föl. A tűz átterjedt a kikötőben levő több kisebb hajóra, melyek szintén elpusztultak. A robbanásnak 14 német esett áldozatul.-AS
