Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-10-09 / 1288. szám
1943. október 9. BÉRMUNKÁS 7 oldal ahogy ín látom...-------------------- Irta: BISCHOF JÓZSEF------------------A kapitalisztikus táradalmi életben dacára a háborúnak az ügyek mint látszik szilárdan állanak, mert szilárd akaratú szolgák vannak, akik ezen ügyek felett őrködnek és intézkednek. Hogy meddig és mikor fog a válság úgy isten igazából bekövetkezni nem tudjuk. Pedig elérkeztünk oda — vagy nem? Én úgy érzem mintha az utolsó században összehalmozott nemtelenség, becstelen önzés és érdekhajsza, olyan lekötözött éhes tigriscsapat módjára elszakította volna láncait és a maga érvényesülését keresné oly formán, hogy minden legelemibb emberi jogokat letipor. Az egész világ érdekeivel még azt se mondhatjuk — egy-két kivételt leszámítva — nem törődnek. A bankárok kifejezésre juttatják az akaratukat, a hatalmukat kiterjesztik az egész világra, a nép tehetetlen és gyönge, mert nincs arra szervezve, hogy megakadályozza. Az oligarhia nem szünetel, mert nincs aki vissza tudná tartani, vagy megfékezni a pénzfejedelmek féktelenségeit mely annyira tudja fölényét éreztetni és hogy a harcok állandóságának vagy koronkénti kiujulásának elejét vették. így jött létre a sztrájktilalmi törvény. Az idők változásait ez a jelenség érdekesen példázza. Hisz tesznek Ígéretet, hogy ezt az intézkedést a háború teszi szükségessé. Ki hiszi? Az önzés megtestesült képviselői, a fecsegő politikusok, kik mindenre képesek akkor, amikor a munkásság ellen kell tenni. Ha majd annak idején visszaköveteli a munkásság a sztrájkjogait, majd jönnek hitegetéssel, ármánykodással, félrevezetéssel és ha mindez nem hozza meg a kívánt eredményt, jön az erőszak. Szóval nem lesznek válogatósak az eszközökben. A tőkések mindig a legjobban maguk számára szeretik a hatalmat megtartani, tehát a tőkések részéről szó sem lehet arról, hogy a hatalmat, amit a tőke biztosit, minden védekezés nélkül átadja. Ne felejtsük, a tőkések nem gyámoltalanok, akartnélküli könnyen befolyásolható egyének, ők nagyra tudják becsülni a hatalmat* ha veszély fenyegeti annyira, hogy szükséges egy kis csalárdság, vagy ahogy mondani szokás egy jó pofát vágni, azt is megtehetik. A politikus lakájsereg támogatása mindig biztosítva van számukra. Nincs erő, hatalom a munkásságon kívül, amely féken bírná tartani az önzésben határtalan mohóságu tőkéseket a politikusokkal együtt. Nézzük az igazságszolgáltatást, milyen mostoha a munkásosztályhoz. A kormányok úgy mint mindig nem védik a hatalmasok ellen és igy a munkásság ki van téve igazságtalan prédának és nyomorgatásnak. Nézzük a művészetet, zenét, irodalmat, hová fejlődik. A tudomány és művészet terjedését mint látszik nem bírták elviselni, mert tudják, hogy ezeknek segítségével több embernek van módja, a jólét feltételeit megszerezni. Mit jelent ez? Ha nem jön a háború, a békés termelés a dolgozók szerve- I zeteinek révén a munkaidő rendezésével mindenkit munkához juttattak volna. Az azt jelentette volna, hogy több iskola és munkásintézmények egyre nagyobb számban gyarapodtak volna és fokozatosan több embernek művelődését vinné előre. A müveitek nagyon jól tud- I ják, hogy az élet számukra elviselhetőbb, mert magasabb és nemesebbek a gyönyörök, amiket élvezhetnek, melyek tartalmassá és hasznossá teszik az életüket. Amikor bizonyos történéseket írunk vagy olvasunk, úgy az íróknak, mint az olvasóknak egyaránt tudni kell és nem szabad egy pillanatig sem szem elől téveszteni, hogy a hatalmasok számára az erkölcsi szabály mindig olyan abroncs, melyen tágítanak vagy szűkítenek, ahogyan az érdekük kívánja, mert sok esetben ők maguk is olyan helyzetben vannak, hogy máskép nem tehetnek. Tegyük fel, létezik valahol egy olyan nagy pénzekkel rendelkező, aki hivatást érezne magában arra, hogy a dolgozókat boldoggá tegye és az igazi erkölcsi szabályok szerint próbálná vezetni, mondjuk azon iparokat, ahol befektetései vannak, de célját másként nem valósíthatja meg, mint hogy mindazokat, akik szándékának ellenesei megvesztegetné, vagy utjából elhárítaná. Nemde, ha meghátrál az útjában lévő akadályok elől, mindenki szánakozva fogja mondani, hogy gyönge, érdemtelen, hívatlan volt, ellenben, ha ezen közbeeső akadályokat bárminő igazságtalansággal elhárítja és elveit tényleg megvalósítja, ünnepelni fogják még az emlékét is. Szükséges mindezeket tudnunk, valamint az is, hogy az igazi kultúra hiányát minden időben az emberi természet legkártékonyabb és társadalom ellenes tulajdonságainak elfajulása jellemzi. A tanultak, vagy polgári fölvilágosodottak megvetik az erkölcsi törvényeket és csupán az önérdek jelszava után futnak, mert a tömeg viszont olyan tudatlan, hogy mindent tehetnek vele, amit akarnak. A tömeg tudatlanságából és müveletlenségéből aztán az következik, hogy éppen mert ilyen nem rendelkezik azokkal a feltételekkel, melyek segítségével a közjóra vezető utakat felismerheti, hogy ezáltal a maga, vagyis az egész társadalom javait biztosíthatja. A történelmi események során elénk tükröződik egy-egy korszak művelődési képe, mely híven megmutatja, hogy az igazi haladásnak, melyre az emberiség törekedni akar, különböző időszakokban milyen akadályai voltak a történelem folyamán. A társadalmi ferdeségek megszüntetésének csak egy módja van, még pedig az, hogy a dolgozók kisajátítják maguk részére magát a társadalmat, vagy érthetőbben, a dolgozók lesznek a társadalom tulajdonosai és viszont a társadalom lesz a dolgozók tulajdona. Ha ez megtörtént, ez lesz a történeti események egyik legnevezetesebb szakasza és egy oly korszak kezdete, ahol nem lesz módja egyeseknek, hogy másokat kihasználjon, hanem, hogy mindenki számára megteremtse a létföltételek egyenlőségét és lehetővé teszi az emberhez méltó életet. És erkölcsileg legnagyobb rendszabály ez lesz, melyet a társadalomban valaha megteremtett az ember. Hogy milyen alakban és milyen módozatok között, az az IWW lapjaiban és irodalmában van körülírva. Ne felejtsük el nem mi dolgozók leszünk az első kisajátítók. Hiszen az egész polgári társadalom fejlődését a kisajátítás és elkobzási folyamat kiséri végig. A gyáros a kézművest, a nagykereskedő a kiskereskedőt, a nagy földbirtokos a parasztot és betetőzésül egyik kapitalista a másikat. Utóirat: Túl a Dunán Baranyában, a szülővárosomban Siklóson, egy alkalommal úgy magunk között, versenyt rendeztünk egy népgyülési meghívó szerkesztésére. Az enyém lett elfogadva, amely úgy végződött: Titeket szólítunk fel, hogy csatlakozzatok hozzánk, a munka mezején meggörnyedt rabszolgák, hogy megtudjuk teremteni a boldog emberek társadalmát. Bischof ÉPITŐGÁRDA 1943-44. évre A. Kucher, Pittsburgh 1.00 J. Kollár, Cleveland ........ 1.00 P. Pika, Chicago ............. 1.00 L. Lefkovits, Cleveland .... 1.00 J. Geréb, Cleveland .......... 1.00 P. Hering, Buffalo .......... 1.00 E. Kovách, Cleveland ...... 2.00 J. Engli, Cleveland .......... 2.00 Jos. Vizi, Akron ..... 1.00 L. Fishbein, New York .... 3.00 G. Nagy, New York ........ 1.00 J. Bodnár, Bridgeport .... 5.00 J .Duschek, Nutley .......... 2.00 G. Vaszkó, New York ..... 1.00 A. Székely, Cleveland ..... 1.00 J .Varga, Cleveland ....... 1.00 J. Szilágyi, Cleveland .... 2.00 J. Mogor, Cleveland ....... 1.00 M. Danka, Cleveland ........ 3.00 A. Molnár, Cleveland ........ 1.00 J. Bischof, Akron ............ 1.00 J. Buzay, Cleveland ............ . 1.00 A. Lelkó, Pittsburgh ........ 1.00 J. Munczi, Cleveland ........ 2.00 J. Farkas, Akron ............ 1.00 A. Wiener, Chicago ........ 1.00 J. Nagy, New York ........ 1.00 J. Lengyel, New York .... 1.00 St. Detky, Phila ................. 6.00 STATEMENT OF THE OWNERSHIP. MANAGEMENT, CIRCULATION, ETC., REQUIRED BY THE ACTS OF CONGRESS OF AUGUST 24, 1912 AND MARCH 3, 1933. Of Bérmunkás, published weekly, at Cleveland, Ohio for Oct. 1, 1943. State of Ohio, County of Cuyahoga. Before me, a Notary Public in and for the State and county aforesaid, personally appeared Louis Lefkovits, who, having been duly sworn according to law, deposes and says that he is the Business manager of the Bérmunkás and that the following is, to the best of his knowledge and belief, a true statement of the ownership, management (and if a daily paper, the circulation, etc. of the aforesaid publication for the date shown in the above caption, required by the Act of August 24, 1912, as amended by the Act of March 3, 1933 embodied in section 537, Postal Laws and Regulations, printed on the reverse of this form, to wit: 1. That the names and addresses of the publisher, editor, and business managers are: Publisher Bérmunkás Press Committee, 8618 Buckeye Road, Cleveland, O. Editor Louis Lefkovits, 8618 Buckeye Rd., Cleveland, Ohio, Managing Editor Louis Lefkovits, 8618 Buckeye Rd. Business Manager Louis Lefkovits, 8618 Buckeye Rd. 2. That the owner is: (if owned by a corporation, its name and address must be stated and also immediately thereunder the names and addresses of stockholders owning or holding one per cent or more of total amount of stock. If not owned by a corporation, the names and addresses of the individual owners must be given. If owned by a firm, company, or other unincorporated concern, its name and address, as well as those of each individual member must be given.) Bérmunkqs Press Committee, 8618 Buckeye Rd., Cleveland, O. Louis Lefkovits sec’y.-Treas., 8618 Buckeye Road, Cleveland, O. 3. That the known bondholders, mortgagees, and other security holders owning or holding 1 per cent or more of total amount of bonds, mortgages, or other securities are: (If there are none, so state.) None. 4. That the two paragraps next above, giving names of the owners, stock holders, and security holders, if any, contain not only the list of stockholders and security holders as they appear upon the books of the company but also, in cases where the stockholders or security holder appears upon the books of the company as trustee or in any other fiduciary relation, the name of the person or corporation for whom such trustee is acting, is given; also that the said two paragraphs contain statements embracing affiant’s full knowledge and belief as to the circumstances and conditions under which stockholders and security holders who do not appear upon the books of the company as trustees, hold stock and securities in a capacity other than that of a bona fide owner; and this affiant has no reason to believe that any other person, association, or corporation has any interest direct or indirect in the said stock, bonds, or other securities than 5. That the average number of as so stated by him. copies of each issue of this publication sold or distributed, through the mails or otherwise, to paid subscribers during the twelve months pre- ciding the date shown above is. Louis Lefkovits, business manager. Sworn to and subscribed before me this 30th, day of Sept. 1943. (My commission expires May 7 1944.) Jos. J. Andrassy
