Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-10-02 / 1287. szám
4 oidai BÉRMUNKÁS 1943. október 2. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG A RAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2.00 ivne Year .......................$2.00 Félévre .......................... 100 Six Months ................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5e Single Copy .............— 5c Csomagos rendelésnél 3c « Bundle Orders ----------- 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. ________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. ________________________________________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE-d®*" rl Támadás a szervezkedési jog ellen (gb.) Többször irtunk már arról, hogy a déli államokban nagymérvű munkásellenes agitáció folyik, amelynek hatása alatt az egyes állami törvényhozó testületek, Texas állam vezetése alatt, szinte hihetetlen törvényeket hoztak a munkások leigázására. Az ily törvényeket azzal igyekeztek igazolni, hogy azokat a farmerok követelik. Mint azonban kitűnt, a farmerok neve alá a déli államok legreakciósabb nagybirtokosai és munkáltatói rejtőztek, akik az “Associated Farmers” nevet vették fel a közönség félrevezetésére. Hogy milyen reakciós törvényeket hoztak ezen kapzsi munkáltatók unszolására, arra világot vet az az eset, ami a napokban Texas állam Pelly városkájában történt, ahol a környékbeli olaj m mik munkásait a CIO-hoz tartozó Oil Workers International Union szervezni kezdte. Miután hire ment, hogy azon a vidéken az állami törvények értelmében nem engedik meg a szervezkedést, annak ellensúlyozására és a szervezkedés támogatására lement R. J. Thomas, az automobil munkások (CIO) szervezetének az elnöke is, akit a gyűlésen elmondott beszéde után W. B. Miller megyei sheriff letartóztatott. Rajta kívül még két másik szónokot is letartóztattak. A sheriff állítása szerint Texas államban csak az az egyén gyűjthet tagokat unionokba, akinek erre az államtól engedélye van. így ezen törvény értelmében mindenkit börtönbe lehet dobni, ha a szervezkedést ajánlja anélklül, hogy erre állami engedélye lenne. Hogy ilyen engedélyt adnak-e vagy sem, az már más kérdés. így egészen világos dolog, hogy Texas állam ezzel a törvénnyel, — amit már több déli állam utánzóit, — egyenesen a Wagner törvényeket akarja megsemmisíteni. Sőt Thomas állítása szerint magát az alkotmány által biztosított szabadszólás jogát is. A letartóztatottakat bail alatt szabadon engedték és az ügy a felsőbb bíróság elé fog kerülni, amely majd eldönti, hogy a szóbanforgó törvény alkotmányellenes-e? Mindez azonban évekig tart. És addig az érdekelt munkáltatók meg tudják akadályozni a munkások szervezkedését. Sőt közben valami más törvényt hozhatnak, amiről majd megint csak évek múltán derül ki, hogy alkotmányellenes. Szóval a kapzsi munkáltatók éveket nyernek munkásaik korlátlan kizsákmányolására. Az ilyen törvényekre valóban nem lehet más a válasz, mint a fokozott szervezkedés. tulálni kellett volna nekik, hogy már nem nyíltan, hanem csak titokban fasizták. Mielőtt azonban a gratulálásra alkalmunk lett volna, megkaptuk a hirt, hogy a nagygyűlésen William Green, az American Federation of Labor elnöke volt az egyik diszszónok, aki előbb beígérte ennek a kimondottan a National Association of Manufacturers (Gyárosok országos szövetsége) érdekeit szolgáló szervezetnek, hogy a hadiiparban “meg fogják akadályozni a munkabeszüntetést”. Ezzel akarta bizonyítani, hogy az American Legion a múltban “alaptalanul illette a szervezett munkásokat durva támadásokkal”. Erre a behízelgő beszédre, amit az ország egyik legnagyobb munkásszervezetének elnöke a munkásfaló egyesületnek tett, Roane Waring, a Legion országos parancsnoka válaszolt. Megdicsérte a szervezett munkásokat “általában”, de kijelentette, hogy a támadásuk jogos volt, mert a szervezett munkások között van egy “veszedelmes kisebbség, akik raketeerekből és alat tomos ‘subversive’ munkát végző egyénekből állnak.” Ezek ellen tehát jogos a felháborodás. Igaz, Green megmondhatta volna, hogy racketeerek nagy számmal találhatók az American Légionban is. Éppen olyan nagy számmal, ha nem nagyobbal, mint az American Federation of Laborban. Ami pedig az úgynevezett “subversive” munkát illeti, ami alatt azoknak az aktivitását jelzik, akik a mai rendszerrel nincsennek megelégedve, hát bizony az American Legion vezetősége eddig egyebet sem tett. A különbség csak az az American Legion subversive aktivitása meg a radikálisok működése között, hogy mig ezen utóbbi csoport általában mindig a néptömegek politikai és gazdasági jogainak kiszélesbitését célozza, a Legion pedig éppen ezen jogoknak a megnyirbálására törekedett. Azért imádták annyira Mussolinit is, mert a fasizmus ilyen, reakciós “subversive” lényegét azonnal felismerték. Valóban szomorú látvány, hogy egy nagy munkásszervezet vezére kiáll a pódiumra és megdicséri ezt a kimondottan munkásellenes alakulatot és még igeretet is tesz nekik, hogy ezentúl a szervezett munkások majd nem adnak okot a panaszra. Mert ez volt a lényege a Green beszédének. Ugylátszik, hogy rokonlelkek egymásra találtak. FORD NEMCSAK GYÁRTELEPET, DE EGÉSZ VÁROST KAP. A Detroittal szomszédos Willow Run-on hatalmas gyárat építtetett és gépekkel szerelte fel a kormány, hogy abban a milliomos Ford dolgoztasson. A modernül berendezett telep annak van kitéve, hogy munkáskéz nélkül marad, mert sem lakóházak, sem a megélhetési cikkeket beszerezhető üzletek nincsennek. Ford minden ilyen követelés elől elzárkózik. Hogy az eddigi nagy befektetéseket a kormány megmentse, egy millió dollár költséggel maga fogja felépittetni a lakóházakat, üzleteket és utakat, hogy a háború végével minden For- dék tujadonába juttasson. Rokonlelkek találkoztak ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kö(gb.) Az amerikai közélet egyik legreakciósabb szervezete, az American Legion a napokban tartotta évi konvencióját Omaha városban. Ezeket az évenként megismételt nagygyűléseket, a szervezet karakteréhez híven, éktelen dáridókra, nagy heccekre és hasonló dolgokra használják fel a légionisták. Meghallgatják a díszvendégek szónoklatait és végül, — az eddigi szokás szerint — elfogadnak egy pár munkásellenes, úgynevezett “vörösfaló” határozatot. A háborút megelőző években Mussolininak küldöztek üdvözletét és invitálták diszszónoknak a következő konvenciójukra. Ez évi nagygyűlésük sem sokban különbözött az előzőktől, csak legfeljebb abban, hogy most már nem küldtek üdvözletét Mussolininek. Miután ez határozottan haladást jelent, talán grazös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL' ’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keli szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az pari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése
