Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-03-27 / 1260. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1943. március 27. A természet erőinek megismerése Irta: BISCHOF JÓZSEF (Folytatás) A KŐSZERSZÁMOT FELVÁLTJA AZ ÉRC Ezt a megfelelő anyagot meg is találta a fémekben de, hogy mikor és hogyan találta meg, az örök titok. Minden esetre nagy szerepe volt e nevezetes haladásban a tűznek is, ámely- ről őszintén nem tudjuk, hogy mikor és hogyan ismerte meg az ősember, csak annyi bizonyos, hogy már a cromagnoni ember is ismerte a tüzet, mert diluviálos ember tanyáin mindenütt nyoma van a tűz használatának. A civilizáció egyik legjelentősebb fejezete az, amikor az ősember annyira megismerte a tűz erejét és hatalmát, hogy meglágyította benne az ércet és igy kovácsolta belőle fegyvereit. Ez a második korszak az ember fejlődésének történetében, a bronzkor. Hogy melyik nép találta föl a bronzot, nem tudjuk, valószínű, hogy India ősi kőzeteiben fordul elő a réz ónnal együtt és e két fémnek — talán egész véletlen — összeolvadása vezette India lakóit a bronz ismeretére. Az kétségtelen, hogy Indiának kirajzó népfajai már Kr. e. 3000-ik évben nemcsak használták, hanem egyenesen elterjesztették a világon a bronzot, mely Kr. e. 1500-ban már egész Európában ismeretes volt. Ma- gyarorzágon a borsodi Szihal- mon akadtak bronz olvasztókra, Tiszaföldváron pedig bronzöntéshez való mintákat is találtak. És bronzfegyvereket csaknem Krisztus koráig használtak egész Európában, noha akkor már a vas is ismeretes volt és kezdte kiszorítani a sokkal lágyabb bronzot. Az ókori népek általában nagyon korán foglalkoztak már a föld bányakincseinek kiaknázásával és az ókor világkereskedelmének fő mozgatója a vas és arany volt, az előbbi a hódítás, az utóbbi a kereskedelem eszköze volt. AMIKOR A VAS LEGYŐZI AZ ARANYAT ó Semmi sem mutatja jobban e két érc hatalmát, mint az a mélyértelmü legenda, melyet Brennusról jegyez fel a história. A barbár gallusok körülfogták Rómát és az örök város nem volt elég erős, hogy támadóival szembeálljon, alkudozni kezdtek tehát és meg is egyeztek a váltságdíjban. Mikor aztán a rómaiak lemérték a mázsán a hadisarcot, a kapzsi és hatalmas Bennus rádobta kardját a mérleg egyik serpenyőjére, hogy az mélyen leszállt és még annyi aranyat követelt a rómaiaktól, amennyit a kardja nyomott. így győzte le a vas az aranyat és e győzelem azóta állandóan ismétlődik a világtörténelemben. A Scipiok vaskardja legyőzte a kartha- gói aranyat, mely zsoldosokkal akarta megvédeni a kalmárok által összeharácsolt kincseket. Dárius arany vértekben harcoló, elpuhult seregét szétverték Nagy Sándor vasba öltözött hoplitái. Az aranyba fulladó Rómát viszont a félmeztelen barbárok fosztották meg a világuralmától, noha félmeztelenül törtek rá az örök városra s nem volt egyebük súlyos, de éles vaskardjuknál. Cordez és Pizárro alig pár száz vakmerő kalandorral úgyszólván egész Dél-Amerikát meghódították és amidőn később a vas az ipar j engedelmes rabszolgája lett, j Angliát a vas és gépgyárai j meg a kőszén tették világhata- I lommá és a modern gazdasági ! háborúkat, melyeknek halottai ! nem csatatéren-, hanem a világ- versenyben halnak el, szintén a vas jegyében és fegyvereivel vívtak a nagyhatalmak. Nagyon valószínű, hogy a föld gyomrának kutatására az első lökést a sónak szüksége adta. Ez mindig keresett és mindenek fölött szükséges ásványi termék volt, mely nélkül már az ősember sem lehetett el és kétségtelen jelek mutatják, hogy már a barlanglakó ősember bányászta a sót. BÁNYÁSZATTAL MÁR TÖRTÉNELEM ELŐTTI IDŐKBEN FOGLALKOZTAK A Heidengeberg sóhegyein például találtak öt sógödröt melyek függőleges irányban voltak kivájva és a benne talált eszközökből kétségtelenül megállapították, hogy a bányát már a történelem előtti időkben művelték. A só leginkább abban különbözik minden más ásványtól, hogy rengeteg tömegekben jelentkezik. A németországi Strassfürt vidéken például a konyhasó és kálisó telepek helyenként ezer méter mélységet is elérnek. A galíciai sótelepek a Kárpátok peremén 20 mérföld szélességben nyul- 1 nak el 100 mérföld hosszúságra és átcsapván hazánkba, 450 négyszögmérföldnyi területen töltik ki az erdélyrészi medencét. Nevezetes, hogy itt még sehol se érték el a sótelepek fenekét, pedig Tordán 230, Ma- rosujváron 300, Parajdon 136, Viszaknán pedig 194 méter mélységre hatoltak le a tóban. Magyarország legnagyobb sóbányája Marosujváron van. Hatalmas sótömege mint valami rejtett szikla emelkedik ki a mélységből és csak pár méteres agyagtakaró védi a fölszi- ni vizektől. A sótömb hossza egy kilométer, szélessége 600 méter, a mélysége még ismeretlen. A rejtett sósziklát már^ garéteg veszi körül, amely jó ideig védte az elmosástól, de a múlt század ötvenes éveiben a Maros vize hirtelen elöntötte a bányát. A Marost ekkor kissé távolabb uj mederbe terelték, mivel azonban a vizbeömlést ez nem szüntette meg, 15 méter magasságban körülötte tár- 'nát húztak és ez az 1450 méter hosszú kő tárna fölfogja az ösz- szes vizeket, az itt összegyűlendő vizet pedig szivattyúkkal emelik ki a bányából. Ily módon most már teljesen biztosítva van a bánya viz ellen, ami azért fontos, mert ebből a bányából évente átlag félmillió métermázsa tiszta sót és 200 ezer métermázsa földes sót termelnek. Nagy sóbánya van még Magyarországon Mármaros megyében, Akna-Szlatinán melynek egyik aknáját a hires Kunigunda aknát, a Tisza beszivárgó vize annyire elöntötte 1904-ben, hogy aligha fogják többé művelhetni. A jelentékenyebb sófejtőhelyek továbbá Désakna, Rónaszék, Paraj d, Vízakna, Torda és Sóvár úgy, hogy Magyarország átlagos só- teremelése évente 2 millió métermázsa. A világ legnagyobb sóbányája mégis Galíciában van. Wieliczka környékén, igazi világcsodája ez, melynek nincs párja a föld kerekén. Só- szoklája több négyszögkilométer kiterjedésű és már több mint ezer év óta művelik úgy, hogy tárnái, ha valamennyit egymás végébe tolhatnák, 105 kilométerre elnyúlnának. A tengermellék lakói elpárologtatós utján nyerik a sót a tenger vizéből, ennek két módja van: a sófőzés és a sószáritás. A sófőzésnél ahogy neve is mutatja ,addig forralják a tenger sótartalmú vizét, mig ez mind elpárolog és csak a sóréteg marad vissza. A sószáritás pedig úgy történik, hogy a tenger vizét sekélyes medencékbe vezetik a parton és megvárják mig a nap elpárologtatja. Akkor összesöprik a “salinak”-ban hátramaradt sót, melyet kupacokba raknak és aztán zsákokba lapátolva szállítják el. A statisztikusok számításai szerint részint a föld gyomrából, részint a tengervíz elpárologtatós révén évente átlag 150 millió métermázsa sót termelnek az egész világon. A KÉN KÉPZŐDÉSE A kén egyike azon kevés elemeknek, melyeket a természet bizonyos helyeken szinállapot- Jban, vagyis más anyagoktól mentesen, szép kristályok alakjában rak le. Az ilyen színtiszta terméskén leginkább ott található, ahol tűzhányó hegyek voltak és vannak, sőt a működésben levő vulkánikus erők még ma is fölszinre vetik a ként a föld gyomrából. Mexico több tűzhányó hegyének krátereiben az állandó kéntermelés oly bőséges, hogy az évi szükségletet, illetőleg az elhordott mennyiséget bőven fedezi. Cali- forniában pedig pár évtizeddel ezelőtt oly dús kéntelepekre bukkantak, hogy avval egész Amerika ipara beéri. Európában már csak a régibb kéntelepeket aknázzák ki, ahol a kén gipszben, meszes és agyagos kőzetekben ülepedett meg. Ily kéntelepekben leggazdagabb Szicília szigete és legkivált Girgenti környéke, melynek a kénbányái világhírűek és angol vállalkozók kezében vannak. A kéntömeget itt 40-50 méter mély kénbányákban törik a meszes és márgás gipszrétegekkel váltakozó kőzetekből. Ezeknek a kőzeteknek kéntartalma 20-30 százalék és a kéntartalom gazdagsága szerint dúsra és szegényre fajtázzák a kifejtett anyagot. Vannak helyek, ahol a ként kénkovandból sőt rézkovandból pörkölik, ilyen jobbára arzéntartalmu. Az ás- (ványt addig hevítik, mig ösz- j szetöpörödik és igy kikapják belőle a kéntartalomnak mintegy harmad részét, a maradékból pedig vasgálicot készítenek. Mind a két fajta kén azonban akár kénkovadból nyert, akár szicíliai nyers kén, mely ipari termelési célra csak finomítás után használható, bőségesen található. A finomítás nagyon egyszerű, a nyers ként nagy üstökbe rakják, melyek zárva vannak és csak a tetejükről vezet egy vascső a finomító kamrába, ha most az üstök alá tüzet raknak, akkor a kén lassanként megolvad, majd gőzalakra ritkul és a csövön keresztül átmegy a finomító kamrába. Amig ez elég hideg, a kéngőzök hirtelen és poralakban csapódnak le benne, ez a kénvirág, de ha lassanként átmelegszik, akkor már a finomított kén is megolvad benne, a nehéz és nem olvadó földes anyagok pedig mind ott maradnak az üstök fenekén. A kén ipari használata sokféle, használják gyújtóhoz, puskaporgyártáshoz, tűzijátékhoz. Kénnel edzik (vulkanizálják) a gumit. Ha kén oxigénnel vegyül, akkor a ve- g^yület mértékének megfelelően hét különféle sav képződhetik benne. Ezek közül legfontosabbak : a kénessav, alkénessav | és a kénsav. A kénessav előállítása a legkönyebb, csak meg | kell gyújtani a kénes fonalat J és azonnal érezzük a kénessav erős fojtó szagát. Fő haszna ennek, hogy a növényi és állati anyagokat megfosztja színétől, a kéngőz megfehériti a vörös rozsdát, de ha higitott kénsavba mártjuk, akkor ismét megvörösödik. Ezért fehérítésre használják, még pedig úgy, hogy a kénessavat vízbe oltják erős nyomással a vízbe préselik a kéngőzt és ebben áztatják a fehérítendő anyagot. Mint fertőtelenitőt, tudvalevőleg a boroshordók kénezésére használják úgy, hogy a hordóban ként égetnek el. Az alkénessa- vat a fotografálásánál használják. Sokkal fontosabb ennél az úgynevezett “angol kénsav” melyet azért hívnak úgy, mert gyártási módját Angliában fedezték föl, ma azonban minden ipari ország maga fedezi szükségletét. Amióta Lavoisier fölismerte, hogy a kénsav a kénnek oxigénnel való vegyülete, azóta salétromból a salétromsavat kiválasztja, használják a klór, a klórmész, az ecet és borsav készítésénél stb., továbbá az ércek kiválasztásánál és leginkább az olajfinomításnál. Az olajat ugyanis nem támadja meg és ha hozzákeverik csak az idegen anyagokat semmisiti meg benne, illetőleg leülepiti azokat, mig a kénsav az olajból ismét kimosható. Ha erős, enyvetlen papirost végighuzunk a higitott kénsavon és rögtön aztán jól kimossuk és megszá- ritjuk az állati holyaghoz hasonló pergamentpapirost kapunk. (Folytatjuk)
