Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)

1943-03-06 / 1257. szám

1943. március 6. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS. . .0 MEGJEGYZÉSEI A HÁBORÚ UTÁN Nagyon sokat hallottunk, ol­vastunk arról, hogy mi lesz a háború után. Sok sok Ígéret hangzott el arról, hogy ez után a háború után egy olyan uj vi­lág fog elkövetkezni, ahol nem lesz nyomor, munkanélküliség és nem lesz többet háború. Mi anélkül, hogy kétségbevontuk volna a hivatalos és nem hiva­talos ígérgetők jóhiszeműségét, tisztában voltunk azzal, hogy az uj világ minemüségét a gaz­dasági erőviszonyok szabják meg. Minden attól függ, hogy a mai gazdasági rendszerhez ragaszkodó nagytőkével szem­ben, amely nemcsak kitünően van megszervezve, hanem a ja­vak nagy többségének a birto­kában, kezében tartja a nagy propaganda szerveket, a sajtót, a rádiót, a templomot és az is­kolát is, milyen szervezett erőt tud felvonultatni a bérért dol­gozók tábora, hogy úgy és any- nyira szervezkedik e meg, hogy képes legyen egy uj, az ipari demokrácián felépülő társadal­mat megvalósítani. Minden amit nem a saját erejével viv ki, az csak könyöradomány, amelyet a kényszerhelyzetben megadnak, de amint a ve­szély elmúlik, rögtön vissza­vesznek, ezt látjuk ma a New Deal törvényekkel, amelyek be­vezetését az akkori válságban levő nagytőke nem mert elle­nezni, de ma már elérkezettnek látja az időt arra, hogy ezeket a munkásvédő törvényeket, direkt vagy indirekt módon megsemmisítse, egyrészt nyílt támadással a meglevő törvé­nyek felfüggesztésével a “há­ború tartamára’ ’ vagy azok teljes eltörlését, másrészt pe­dig nem szavaznak meg költ­ségeket a meglevő törvények végrehajtására. Természetesen ilyen merény­leteket meg sem mernének kí­sérelni, ha a szavazók és az ipari szervezettséggel állnának szemben. Hasonlóképen áll a helyzet a jövő háborút illetőleg is, utó­pia, naiv álmodozás az, hogy a profitrendszer alatt világbékét lehet csinálni, az egyes nagy­tőkés csoportok között az ér­dekellentétek nagyok, hogy az uj piacok szerzése csakis fegy­veres erővel oldhatók meg. Tehát aki háború ellenes, az szükség szerint kell, hogy elle­ne legyen a háborút előidézőjé­nek, a profitrendszernek is. A munkásság életkérdése, hogy a nácizmus őrülete elpusztuljon ebben a küzdelemben, de biz­tonságát, uj háborútól, uj hit- lerektől való mentességet csak az ad, ha az előidéző ok, a pro­fitrendszer megszűnik. A világ reakciója, ma amikor még javában dúl ez a háború, amely a háború megszünteté­sét ígéri, máris a jövő háború­jára gondol és arra akar fel­készülni, szinte egyidejűleg hangzott el az angol és az ame­rikai parlamentben a nagytő­kének az az óhaja, hogy a há­ború utánra “biztosítani kell az Anglia, illetve Amerika ke­reskedelmi és katonai uralmát a levegőben. Egyszerre indult meg az ijedt hápogás az oroszok ha­talmas győzelmei miatt, ret­tegve gondolnak arra, hogy a náci hadigépezetet a Szovjet töri össze, amelynek a hatása megfog látszani Európa hábo­rú utáni formáján, ezért sür­gősen békét óhajtanak és meg­indult a pápa és az angol-ame­rikai reakció uszítása a Szov­jet' ellen, ugyannyira, hogy az elnöknek kellett kijelenteni azt, hogy a reakció nemzetközi szö­vetségének az a törekvése, hogy Angliát és Amerikát a Szovjet ellen uszítsák sikerte­len lesz. Most az imperializmus cselédei — mint a rajtacsipett tolvajok — ordítoznak a Szov­jet imperializmusáról, mert a Szovjet visszakarja csatolni a múlt világháború alatt róla le­tépett részeket, Latviát, Esto- niát és Litvániát, úgyszintén a románok által elvett területe­ket, de azt nem írják meg, hogy ezeket a kis “független” államokat azért csinálták a nagyhatalmak, hogy a Szovje­teket elzárják Európától, hogy elzárják az év nagyrészében a tengertől, mert ezekhez a kis mesterségesen alkotott orszá­gokhoz csatolták a Szovjet minden jégmentes kikötőjét. Amikor Anglia és Amerika parlamentjében, a levegő ural-j máról beszélnek, amikor a vö­rös rém ellen akarnak szövet­kezni, akkor nagyon is meg­érthető, hogy a Szovjet is a maga biztonságára gondol, ami­kor a tőle elvett stratégiailag és gazdaságilag életbevágóan fontos területeit vissza akarja, nem mint gyarmati népeket, hanem vele egyenlő, nyelvileg és kulturálisan független szö­vetséges társországot, mint amilyent alkot az egész Szov­jet Unió, amely dacára, hogy a legtöbb nyelvű ország, nem is­meri a nemzetiségi kérdést. Ezeknek a leszakított ország­részeknek az egyesítése nem­csak a Szovjet Unió népének a biztonságát és jólétét szolgál­ná, hanem éppen úgy a csatla­koztatott országok népeiét is, kik a forradalmak előtt együtt küzdöttek a felszabadulásukért. A Szovjetek népe borzalma­san nagy árat fizet az imperi­alista támadásért, a náci hadi­gépezet összetöréséért, nagyon természetes, hogy ennek a. megismétlődése ellen védekez­ni akar, ha Európa népei nem fogják lerázni magukról az im­perialista nagytőke uralmat, akkor bármennyire is fájdal­mas lesz a Szovjet népeinek újra készülnie kell arra, hogy a támadás ellen védekezni tud­jon. Az emberi társadalom jólé­tét, biztonságát, szabadságát, a háborútól való mentességét, csak a szabad népek, szabad szövetkezésén felépült Ipari Demokrácia adja meg. Minden olyan epibernek aki ezt akarja, a nácizmus elleni küzdelemmel egyidejűleg har­colni kell az Ipari Demokráciá­ért is. NEM LESZ SZTRÁJK ígérték meg az uniók veze­tői, a háborúba való belépé­sünk után. Ez alkalommal ta­lán 100 százalékban a tagság akaratának megfelelően tették meg Green és Murphy urék az ígéretet, mert Amerika szer­vezett munkássága komolyan hisz abban, hogy a fasizmus elleni küzdelem sikere nem tű­ri el a termelés megállítását, másrészt a munkás amely má­ról-holnapra él, soha sem sztrájkol szívesen, csak a mun­kaadók makacssága az amely az érdekei védelmére a sztrájk fegyveréhez kényszeríti. A reakció hazug siránkozása dacára is tény az, hogy a sztrájkok száma mennyiségben és különösen százalékban mesz- sze alatta van a békeidők bér­harcainak, dacára annak, hogy a háborús prosperitás folytán a munkás sokkal kedvezőbb vi­szonyok közt vívhatná meg a bérmozgalmait. Ha az előforduló sztrájkok okait elfogulatlanul vizsgáljuk meg, akkor meglehet állapítani azt, hogy a bérharcok 99 szá­zalékát vagy a munkaadók pro- vokálása, vagy pedig a War Labor Board bürokratikus hu- za-vonája idézi elő, amely sok esetben eléri a tudatos szabo- tálás határát. Most a Boeing repülőgép gyár munkásai kényszerültek arra, hogy részleges és időle­ges munka megállítással kény­szerítsék a War Labor Boardot árrá, hogy az előttük levő ügyüket végre döntésre vigyék. Kerek kilenc hónapja, hogy a Boeing gyárak union ja bére­melési kérése a Board elé ke­rült, azóta a drágaság folyton nőt úgy, hogy a legenyhébb számítás szerint is a kileni hó­nap alatt az árak 20 százalék­kal mentek fel, tehát az akko­ri kérelmezett béremelés érté­két vesztette, de dacára annak, hogy a munkások a türelmü­ket vesztve még mindig — há­rom ízben — 24 órás ultimátu­mot küldöttek a Boardnak, amely még csak nem is vála­szolt, igy a munkásságnak nem maradt hátra más, mint az egyedüli fegyveréhez, a mun­ka megállításához nyúlni.. Két­ségtelen, hogy a nagytőke lap­jai most újra bőgni fognak, hogy a hazafiatlan munkások megállítják a nagy repülőgé­pek előállitását, holott nyilván­való, hogy a termelést nem a munkások, hanem a gyár és a War Labor Board provokálása váltotta ki. A termelés érdeke azt kívánta volna, hogy a Boe­ing gyárak sok ezer munkása, olyan keresethez jusson, mint a hasonló üzemek munkásai, mert a 62 centes órabérek ma csak éhbérek, amely nem ele­gendő arra, hogy a munkás ké­pes legyen megvenni azokat’ a szükségleteket, amelyek kelle­nek ahhoz, hogy a felfokozott termelést elvégezzék. A most kért 95 centes órabéreket csak a rosszakarat nevezheti túlzott­nak, de ennek dacára majd a Rickenbackerek, a Peglerek, magyarban Himlerek, megint fokozzák az uniók elleni uszí­tásaikat, a kongresszus reak­ciósai ismét a munkásellenes törvényekkel fognak kísérle­tezni, mert ők mint a nagytőke fizetett bérencei minden esz­közt jónak látnak arra, hogy a munkásosztályt összetörj é k, még akkor is, ha ezzel Hitlert segítik elő, sőt nagyon kézen­fekvő az, hogy a cél kettős, összetörni az uniókat és egy­ben segíteni a dögrovásra ke­rült fasizmust, mert a nagytő­ke csak annyira akarja meg­verni Hitlert, hogy az ne za­varhassa meg az uj piacok felé való terjeszkedését. A munkás- osztálynak jó lesz felfigyelnie és felkészülnie a nagytőke sakkhuzásaival szemben. MEGKAPTÁK A múlt heti számunkban ir­tunk Perényi báró üzenetéről, amelyben az amerikai magyar­ságot árulásra szólítja fel, megírtuk, hogy a Világ Szövet­ségben Perényi ur itt élő tár­sai mélységesen hallgatnak az üzenetről, ma már megállapít­hatjuk, hogy az üzenet nem­csak elérkezett az illetékesek­hez, hanem annak és Goebbels urnák a náci propaganda mi­niszter ugyanakkor küldött üzenetének megfelelően, megin­dult a munka a vörösök, a Szovjet ellen, a Népszava, a Himler lapok ma még burkolt propagandáját túllépi a pap- szakácsnék lapja a bridgepor- ti “Mi Lapunk”, amely hihe­tetlen szemtelen vakmerőség­gel uszít a Szovjetek ellen, ma amikor kétségbeesve látja, hogy akármilyen “végtelen fontos” volna is, hogy a néme­tek megállítsák a Szovjeteket ez nem sikerült, igy elvesztve a jezsuita óvatosságot, most már arról fest rémképet, hogy med­dig is fog menni a vörös had­sereg. “Az oroszok előretörése hi­hetetlenül nagy gyorsaságú és olyan átütő erejű, hogy az em­bernek az a gondolata támad, hogy ezeket a hadakat meg se lehet állítani és az angol csa­tornáig mennek. Ezt mondotta a héten egy lelkes hírmagya­rázó a rádión. Semmin sem cso­dálkozunk, mindent lehetséges­nek hiszünk, azt is, hogy Sta­lin kiterjeszti uralmát az egész világra, Angliára is, Ameriká­ra is. Ez különben benne van az ő programjukban. És sike­reik esetén nincsen olyan erő, ami őket ebben a törekvésük­ben meg tudná állítani.” Mindenek előtt le kell szö­gezni, hogy a “lelkes hírma­gyarázó” ki igy uszította Ang­liát és Amerikát a Szovjetek ellen, az Goebbels volt, a papok szerint a Szovjet célja nem az, amit Stalin mondott, a Szovje­tek felszabadítása a hódítók által és a nácizmus összetörése, hanem Anglia és Amerika el­foglalása, sőt az egész világ elfoglalása, Chernitzky atya ezt el is olvasta annak a frá­nya Stalinnak programjába. Ha ez igy van, már pedig ki mer kételkedni egy ilyen szent pap szavában, akkor halálos bűn Amerikától, hogy még se­gíti is a Szovjeteket ahelyett, hogy a derék Hitlerrel szövet­kezve kipusztitaná a világból az istentelen, világot meghódí­tani akaró bolsevikieket. Ezt már nem merte megírni ez a reverendát viselő fifth column- ista, de Perény, sőt Goebbels is meg lehet elégedve azzal a módszerrel, amellyel ezek a ra­vasz jezsuiták egymás ellen akarják uszítani azokat a né­peket, amelyek arra szövetkez­tek, hogy a nácizmut, beleértve | a hortyizmust is kipusztitsák a I világból. Erre jó nekik minden

Next

/
Thumbnails
Contents