Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-03-06 / 1257. szám
1943. március 6. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS. . .0 MEGJEGYZÉSEI A HÁBORÚ UTÁN Nagyon sokat hallottunk, olvastunk arról, hogy mi lesz a háború után. Sok sok Ígéret hangzott el arról, hogy ez után a háború után egy olyan uj világ fog elkövetkezni, ahol nem lesz nyomor, munkanélküliség és nem lesz többet háború. Mi anélkül, hogy kétségbevontuk volna a hivatalos és nem hivatalos ígérgetők jóhiszeműségét, tisztában voltunk azzal, hogy az uj világ minemüségét a gazdasági erőviszonyok szabják meg. Minden attól függ, hogy a mai gazdasági rendszerhez ragaszkodó nagytőkével szemben, amely nemcsak kitünően van megszervezve, hanem a javak nagy többségének a birtokában, kezében tartja a nagy propaganda szerveket, a sajtót, a rádiót, a templomot és az iskolát is, milyen szervezett erőt tud felvonultatni a bérért dolgozók tábora, hogy úgy és any- nyira szervezkedik e meg, hogy képes legyen egy uj, az ipari demokrácián felépülő társadalmat megvalósítani. Minden amit nem a saját erejével viv ki, az csak könyöradomány, amelyet a kényszerhelyzetben megadnak, de amint a veszély elmúlik, rögtön visszavesznek, ezt látjuk ma a New Deal törvényekkel, amelyek bevezetését az akkori válságban levő nagytőke nem mert ellenezni, de ma már elérkezettnek látja az időt arra, hogy ezeket a munkásvédő törvényeket, direkt vagy indirekt módon megsemmisítse, egyrészt nyílt támadással a meglevő törvények felfüggesztésével a “háború tartamára’ ’ vagy azok teljes eltörlését, másrészt pedig nem szavaznak meg költségeket a meglevő törvények végrehajtására. Természetesen ilyen merényleteket meg sem mernének kísérelni, ha a szavazók és az ipari szervezettséggel állnának szemben. Hasonlóképen áll a helyzet a jövő háborút illetőleg is, utópia, naiv álmodozás az, hogy a profitrendszer alatt világbékét lehet csinálni, az egyes nagytőkés csoportok között az érdekellentétek nagyok, hogy az uj piacok szerzése csakis fegyveres erővel oldhatók meg. Tehát aki háború ellenes, az szükség szerint kell, hogy ellene legyen a háborút előidézőjének, a profitrendszernek is. A munkásság életkérdése, hogy a nácizmus őrülete elpusztuljon ebben a küzdelemben, de biztonságát, uj háborútól, uj hit- lerektől való mentességet csak az ad, ha az előidéző ok, a profitrendszer megszűnik. A világ reakciója, ma amikor még javában dúl ez a háború, amely a háború megszüntetését ígéri, máris a jövő háborújára gondol és arra akar felkészülni, szinte egyidejűleg hangzott el az angol és az amerikai parlamentben a nagytőkének az az óhaja, hogy a háború utánra “biztosítani kell az Anglia, illetve Amerika kereskedelmi és katonai uralmát a levegőben. Egyszerre indult meg az ijedt hápogás az oroszok hatalmas győzelmei miatt, rettegve gondolnak arra, hogy a náci hadigépezetet a Szovjet töri össze, amelynek a hatása megfog látszani Európa háború utáni formáján, ezért sürgősen békét óhajtanak és megindult a pápa és az angol-amerikai reakció uszítása a Szovjet' ellen, ugyannyira, hogy az elnöknek kellett kijelenteni azt, hogy a reakció nemzetközi szövetségének az a törekvése, hogy Angliát és Amerikát a Szovjet ellen uszítsák sikertelen lesz. Most az imperializmus cselédei — mint a rajtacsipett tolvajok — ordítoznak a Szovjet imperializmusáról, mert a Szovjet visszakarja csatolni a múlt világháború alatt róla letépett részeket, Latviát, Esto- niát és Litvániát, úgyszintén a románok által elvett területeket, de azt nem írják meg, hogy ezeket a kis “független” államokat azért csinálták a nagyhatalmak, hogy a Szovjeteket elzárják Európától, hogy elzárják az év nagyrészében a tengertől, mert ezekhez a kis mesterségesen alkotott országokhoz csatolták a Szovjet minden jégmentes kikötőjét. Amikor Anglia és Amerika parlamentjében, a levegő ural-j máról beszélnek, amikor a vörös rém ellen akarnak szövetkezni, akkor nagyon is megérthető, hogy a Szovjet is a maga biztonságára gondol, amikor a tőle elvett stratégiailag és gazdaságilag életbevágóan fontos területeit vissza akarja, nem mint gyarmati népeket, hanem vele egyenlő, nyelvileg és kulturálisan független szövetséges társországot, mint amilyent alkot az egész Szovjet Unió, amely dacára, hogy a legtöbb nyelvű ország, nem ismeri a nemzetiségi kérdést. Ezeknek a leszakított országrészeknek az egyesítése nemcsak a Szovjet Unió népének a biztonságát és jólétét szolgálná, hanem éppen úgy a csatlakoztatott országok népeiét is, kik a forradalmak előtt együtt küzdöttek a felszabadulásukért. A Szovjetek népe borzalmasan nagy árat fizet az imperialista támadásért, a náci hadigépezet összetöréséért, nagyon természetes, hogy ennek a. megismétlődése ellen védekezni akar, ha Európa népei nem fogják lerázni magukról az imperialista nagytőke uralmat, akkor bármennyire is fájdalmas lesz a Szovjet népeinek újra készülnie kell arra, hogy a támadás ellen védekezni tudjon. Az emberi társadalom jólétét, biztonságát, szabadságát, a háborútól való mentességét, csak a szabad népek, szabad szövetkezésén felépült Ipari Demokrácia adja meg. Minden olyan epibernek aki ezt akarja, a nácizmus elleni küzdelemmel egyidejűleg harcolni kell az Ipari Demokráciáért is. NEM LESZ SZTRÁJK ígérték meg az uniók vezetői, a háborúba való belépésünk után. Ez alkalommal talán 100 százalékban a tagság akaratának megfelelően tették meg Green és Murphy urék az ígéretet, mert Amerika szervezett munkássága komolyan hisz abban, hogy a fasizmus elleni küzdelem sikere nem tűri el a termelés megállítását, másrészt a munkás amely máról-holnapra él, soha sem sztrájkol szívesen, csak a munkaadók makacssága az amely az érdekei védelmére a sztrájk fegyveréhez kényszeríti. A reakció hazug siránkozása dacára is tény az, hogy a sztrájkok száma mennyiségben és különösen százalékban mesz- sze alatta van a békeidők bérharcainak, dacára annak, hogy a háborús prosperitás folytán a munkás sokkal kedvezőbb viszonyok közt vívhatná meg a bérmozgalmait. Ha az előforduló sztrájkok okait elfogulatlanul vizsgáljuk meg, akkor meglehet állapítani azt, hogy a bérharcok 99 százalékát vagy a munkaadók pro- vokálása, vagy pedig a War Labor Board bürokratikus hu- za-vonája idézi elő, amely sok esetben eléri a tudatos szabo- tálás határát. Most a Boeing repülőgép gyár munkásai kényszerültek arra, hogy részleges és időleges munka megállítással kényszerítsék a War Labor Boardot árrá, hogy az előttük levő ügyüket végre döntésre vigyék. Kerek kilenc hónapja, hogy a Boeing gyárak union ja béremelési kérése a Board elé került, azóta a drágaság folyton nőt úgy, hogy a legenyhébb számítás szerint is a kileni hónap alatt az árak 20 százalékkal mentek fel, tehát az akkori kérelmezett béremelés értékét vesztette, de dacára annak, hogy a munkások a türelmüket vesztve még mindig — három ízben — 24 órás ultimátumot küldöttek a Boardnak, amely még csak nem is válaszolt, igy a munkásságnak nem maradt hátra más, mint az egyedüli fegyveréhez, a munka megállításához nyúlni.. Kétségtelen, hogy a nagytőke lapjai most újra bőgni fognak, hogy a hazafiatlan munkások megállítják a nagy repülőgépek előállitását, holott nyilvánvaló, hogy a termelést nem a munkások, hanem a gyár és a War Labor Board provokálása váltotta ki. A termelés érdeke azt kívánta volna, hogy a Boeing gyárak sok ezer munkása, olyan keresethez jusson, mint a hasonló üzemek munkásai, mert a 62 centes órabérek ma csak éhbérek, amely nem elegendő arra, hogy a munkás képes legyen megvenni azokat’ a szükségleteket, amelyek kellenek ahhoz, hogy a felfokozott termelést elvégezzék. A most kért 95 centes órabéreket csak a rosszakarat nevezheti túlzottnak, de ennek dacára majd a Rickenbackerek, a Peglerek, magyarban Himlerek, megint fokozzák az uniók elleni uszításaikat, a kongresszus reakciósai ismét a munkásellenes törvényekkel fognak kísérletezni, mert ők mint a nagytőke fizetett bérencei minden eszközt jónak látnak arra, hogy a munkásosztályt összetörj é k, még akkor is, ha ezzel Hitlert segítik elő, sőt nagyon kézenfekvő az, hogy a cél kettős, összetörni az uniókat és egyben segíteni a dögrovásra került fasizmust, mert a nagytőke csak annyira akarja megverni Hitlert, hogy az ne zavarhassa meg az uj piacok felé való terjeszkedését. A munkás- osztálynak jó lesz felfigyelnie és felkészülnie a nagytőke sakkhuzásaival szemben. MEGKAPTÁK A múlt heti számunkban irtunk Perényi báró üzenetéről, amelyben az amerikai magyarságot árulásra szólítja fel, megírtuk, hogy a Világ Szövetségben Perényi ur itt élő társai mélységesen hallgatnak az üzenetről, ma már megállapíthatjuk, hogy az üzenet nemcsak elérkezett az illetékesekhez, hanem annak és Goebbels urnák a náci propaganda miniszter ugyanakkor küldött üzenetének megfelelően, megindult a munka a vörösök, a Szovjet ellen, a Népszava, a Himler lapok ma még burkolt propagandáját túllépi a pap- szakácsnék lapja a bridgepor- ti “Mi Lapunk”, amely hihetetlen szemtelen vakmerőséggel uszít a Szovjetek ellen, ma amikor kétségbeesve látja, hogy akármilyen “végtelen fontos” volna is, hogy a németek megállítsák a Szovjeteket ez nem sikerült, igy elvesztve a jezsuita óvatosságot, most már arról fest rémképet, hogy meddig is fog menni a vörös hadsereg. “Az oroszok előretörése hihetetlenül nagy gyorsaságú és olyan átütő erejű, hogy az embernek az a gondolata támad, hogy ezeket a hadakat meg se lehet állítani és az angol csatornáig mennek. Ezt mondotta a héten egy lelkes hírmagyarázó a rádión. Semmin sem csodálkozunk, mindent lehetségesnek hiszünk, azt is, hogy Stalin kiterjeszti uralmát az egész világra, Angliára is, Amerikára is. Ez különben benne van az ő programjukban. És sikereik esetén nincsen olyan erő, ami őket ebben a törekvésükben meg tudná állítani.” Mindenek előtt le kell szögezni, hogy a “lelkes hírmagyarázó” ki igy uszította Angliát és Amerikát a Szovjetek ellen, az Goebbels volt, a papok szerint a Szovjet célja nem az, amit Stalin mondott, a Szovjetek felszabadítása a hódítók által és a nácizmus összetörése, hanem Anglia és Amerika elfoglalása, sőt az egész világ elfoglalása, Chernitzky atya ezt el is olvasta annak a fránya Stalinnak programjába. Ha ez igy van, már pedig ki mer kételkedni egy ilyen szent pap szavában, akkor halálos bűn Amerikától, hogy még segíti is a Szovjeteket ahelyett, hogy a derék Hitlerrel szövetkezve kipusztitaná a világból az istentelen, világot meghódítani akaró bolsevikieket. Ezt már nem merte megírni ez a reverendát viselő fifth column- ista, de Perény, sőt Goebbels is meg lehet elégedve azzal a módszerrel, amellyel ezek a ravasz jezsuiták egymás ellen akarják uszítani azokat a népeket, amelyek arra szövetkeztek, hogy a nácizmut, beleértve | a hortyizmust is kipusztitsák a I világból. Erre jó nekik minden
