Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)

1943-02-27 / 1256. szám

ö oicai BÉRMUNKÁS 1943. február 27. ban, amely elég erős arra, hogy a jogait megvédje, kétszer is meggondolnák, hogy a nagytő­ke kedvéért kiprovokáljanak-e a mai időkben olyan ipari har­cot, amilyet az amerikai törté­nelem eddig még nem ismert. MEGKAPTÁK-E AZ ÜZENETET? Miután a magyar lapokban nem olvassuk azt, hogy meg­kapták a volt cimborái Perényi Zsigmond üznetetét, kénytele­nek vagyunk ezúton megkér­dezni Daragó-Himler urakat, hogy mi van a Magyarok Világ Szövetsége elnökének Perényi bárónak az amerikai magyar­sághoz küldött üzenetével, mi­ért nem közlik le, miért nem tiltakoznak ellene, vagy talán csendesen eleget tesznek a fel- szóllitásnak ? Mielőtt az üzenet lényegét ismertetnénk, be kell mutatni az üznet küldőt. Perényi báró a Magyarok Világszövetségé­nek az elnöke a magyar főren­diház alelnöke. A Világszövet­ségben társelnökei Daragó, De­zső, Eördögh és Ujlaky urak. Mikor ezt a társelnökséget em­legettük ,akkor Daragó ur azt irta, hogy az elnöktársa náci­ellenes, ki ma már biztos nem elnöke a Világszövetségnek, va­lószínű koncentrációs táborban van, ha ugyan egyáltalán még él. Amint méltóztatik látni, il­letve az üzenetből hallani, még mindig ő az elnök, sőt annyira aktiv, hogy még üznetetet is küld az amerikai magyaroknak, amelyben egész egyszerűen árulásra szólítja fel az ameri­kai polgárokat mikor azt kí­vánja, hogy “semlegesítsétek a propagandát, melyet ellensége­ink folytatnak ellenünk. Támo­gassatok háborúnk megnyeré­sében.” Kik horthyország ellenségei? Azok az országok, amelyeknek a Horthy kormány háborút üzent, Amerika, Anglia, a Szovjet és a szövetségesei. Ezek ellen kér a báró elnöktárs ellen­propagandát, amelyet több-ke­vesebb nyíltsággal a társelnö­kök és kapcsolt részeik gyako­rolnak is de, hogy a főelnök ur arra szólít fel bennünket, hogy segítsük megnyerni Horthy és szövetségegseinek a háborúját, Amerika és a szövetségesei el­len — a legnagyobb szemtelen­ség, amelynél csak az Amerikai Magyar Szövetség és lapjainak a cinizmusa nagyobb, amikor hetenként adják le az ország iránti loyalistásukról a nyilat­kozataikat, de ugyanakkor szó- nélkül tűrik el, hogy Horthyék propaganda szerve árulásra szólítsa fel Amerika magyar származású polgárait. Erre csak egy válasz lehet: a Magyar Szövetség és lapjai­ban van még betyár becsület, nem tagadják meg a szülőany­jukkal a Világszövetséggel és társelnökeikkel Perényi báróval a szolidaritást. A JEZSUITA van minden elképzelhető bűn­nel, a gyilkosságoktól a közön­séges hamisításig. ■ Nem tudom, hogy a bridge- porti papszakácsnék újságjá­nak a tucatnyi pap szerkesztő­je között mennyi a jezsuita, de az bizonyos, hogy a lap szelle­me, írásmódja tökéletesen tük­rözi vissza azt, amit jezsuitá­nak nevezünk. Leszámítva a templomi hir­detéseket, minden egyes sor ami a lapban megjelenik tuda­tos ferdítés. Olyan módon való megírása a tényeknek, amelyet tetszés szerint lehet magyaráz­ni, ha esetleg baj lehet. A heti eseményeket az oro­szok nagy győzelmeivel kezdi. Ma már nem lehet letagadni, el kell ismerni, de azért becsusz- tatják az aggodolmaikat a kö­vetkező sorokba: “Minden azon áll, vagy dől el, hogy lesz-e egy pont ahol a németek ismét megvethetik a lábukat. Az nem fontos, hogy hol, de az végte­len fontos, hogy valahol meg­álljának ...” Hogy kinek olyan “végtelen fontos” azt nem írják meg. Mi azonban tudjuk, hogy nemcsak Hitler­nek, de Horthyéknak és az itte­ni csatlósainak is ilyen “végte­len fontos” a nácik megállása. De ezt nem Írják, mert nem merik megírni, de a vágyálmai­kat ravaszan mégis bevallják. A vezércikkben a nácizmus és a hitlerizmus közötti különb­séget taglalják. Ez egy uj do­log. Eddig mindenki úgy tud­ta, hogy a nácizmus “filozófiá­ját” Hitler irta meg, a papok persze másként tudják, csak azért, hogy megállapíthassák azt, — és itt jön be ismét a jezsuitizmus — hogy Ameriká­ban is van, sőt az amerikai ma­gyarok között is vannak hívei a fenti elméleteknek. Nem ké­rem, nem az ő szerkesztőségük­ben, nem a társzerkesztő Rév. Papp, aki csak pár hete fejtet­te ki a faji elméletét vagy Sze- gedy, sőt nem is az Amerikai Magyar Szövetség, hanem mi és mindazok a baloldaliak, akik harcolnak a nácizmus minden megnyilvánulása ellen. Aki tá­madja a kétszínű Szövetséget, aki gyűlöli a horthyizmust, az kérem hitlerista, igen kérem “aki a Szövetséget támadja, vagy üldöz olyan férfiakat akik rossz szándék nélkül elkö­vetett botlását helyre igazítsa (értsd Horthy, Eckhardt) az ilyennek a társadalomból való kiküszöbölni akarása egy csep­pet sem vall becsületes jóaka­ratra. Más szóval ez nem egyéb mint hitlerizmus.” Loyola Ignác a jeuzsuitiz- mus alapitója és védszentje dörzsölheti a kezeit ott fenn a “mennyek országában” a taní­tása nem volt hiábavaló, a Bridgeporton élő és lapot szer­kesztő katholikus és protestáns jezsuiták jó tanítványnak bizo­nyultak. Jelképezi a ravaszságot, a té­nyek kiforgatását és az ő jel­szavuk volt, hogy a “cél szen­tesíti az eszközt”. Ami náluk nem puszta jelszó volt, azt iga­zolja a történetük, amely tele Olvasás után, adja la púnkat más magyar kezébe! Dogma vagy józan ész? Néhány héttel ezelőtt a “Bérmunkás” olvasása közben egy meglepetésben volt részem. Ugyanis nem voltam egészen tisztá­ban azzal, hogy tényleg a Bérmunkást olvasom, vagy pedig a magyar Heartstök vagy McCormikék alapnélküli kárörvendő és közvéleményt megtévesztő cikkét olvasom-e? Ha jól vissza tudok még emlékezni — hát ez volt a cim: “Ellenzéki vélemény” (?). Amint olvasni kezdtem ez ellenvéle­mény tr, hát arra a meggyőződésre jutottam, hogy egy munkás­társ meghasonlott önmagával, de ami még sokkal feltűnőbb, hogy a fejlődés előre haladó kerekét próbálja visszafelé irányí­tani. Amit én szeretnék tenni — néhány órát azzal a munkás­társsal eltölteni, aki azt gondolja, de nem csak, hogy gondolja, hanem le is írja, hogy azok, akik 30 éven keresztül az IWW ma­gyar mozgalmának szellemi irányitói voltak, most meghasonlot- tak önmagukkal. Maga a munkásmozgalom a munkásosztály fejlődésének fo­lyamata, amikor felismeri a társadalomban levő osztályellenté­teket és az osztályharc alapján szervezettsége révén igyekszik az osztályvonalat megszüntetni olyformán, hogy magát a gaz­dasági különbözeiét szünteti meg. Hogy van e jó kapitalista rendszer vagy rossz, azt a Bérmunkás Írógárdája úgy határozta meg, úgy a múltban, mint a jelenben, hogy “a munkásosztálynak mint egy osztály szervezkedni kell és folytatni az osztályharcot mindaddig, amig a bérrendszert meg nem szünteti.” Hogy azu­tán vannak országok, ahol törvények biztosítják a munkások szervezkedési jogát azon osztályokkal szemben ahol a fő cél első­sorban a munkásosztály középkori barbár rabszolgaságba való taszítása. Ezeket a körülményeket nem szabad figyelmen kívül líagyni az eszközök megállapításánál. Magam részéről meg' mindazon munkástársak részéről, akik felismerték, hogy a fasizmus vagy nácizmus teljes letörése hoz­hatja meg a munkások részére azt a lehetőséget, hogy a mai kapitalista rendszer keretein belül a munkásosztály felépíthesse szervezeteit, hogy célkitűzését megvalósíthassa, ma is vallom a fentieket. Hazug állítás az, hogy magában a kapitalista társadalmi rendszerben nincsen semmi különbség a politikai adminisztráció között. Sőt tovább menve magában az iparok szinterén, ahol minden nap foglalkoztatva vagyunk, ott is van nagyon spk kü­lönbség emberséges foreman, vagy superintendent között, "vagy pedig a reakció járszalagján vezetett embertelen hajcsár között. (Vájjon az ellenzék melyik fajtához tartozik?) Ha szóról szóra akarnám idézni azokat a dolgokat, amit ezen munkástárs felso­rol, akkor természetesen úgy érezném magam, hogy “Hearst la­pokból” idézek. Nyíltan merem állítani, hogy a Bérmunkás író­gárdája és olvasói nemcsak azóta ismerték fel és folytatnak har­cot a fasizmus ellen, amióta a háború megkezdődött, hanem az­óta amióta a fasizmus legelőször napfényre került. Ez az első jelenet pedig Magyarországban ment végbe, de még akkor csak fehér terror néven nevezték. Ha valaki tényleg megakarna erről győződni, akkor csak vegye elő a Bérmunkás régebbi számait és megfog arról győződ­ni mi nem utánozzuk szajkó módra az “elvtársakat”, akik éppen úgy mint az “ellenzéki vélemény” írója a reakcióval egy kürtöt fújt mind addig amig Hitler nem támadta meg a Szovjet Uniót. Mi büszkén és nyíltan állíthatjuk önmagunkról, hogy az első perctől kezdve felismertük a fasizmus veszélyét a munkásosz­tály szempontjából. Nyíltan meg is irtuk, hogy ez a háború a magánkapitalizmus további létezésének kérdéséért folyik a fas­izmus alapján létesített nemzeti kapitalizmus ellen. Ha mostan a dolgokat észszerűen próbáljuk következtetni akkor megállapíthatjuk azt is, hogy itten Amerikában is maga a nagytőke ellene volt a jelenlegi háborúnak. Ellene volt első­sorban azért, mert az utóbbi 10 év alatt hozott reformok sok esetben megrendszabályozták magát a kapitalizmust, amit sokan úgy tüntettek fel a reakció részéről, hogy ez a jelenlegi admi­nisztráció a szocializmus csődjébe viszi az országot. Mi akkor is megírtuk a tényleges valóságot, hogy mindazon reformok csak a kapitalista rendszernek ideig-óráig való megmentésére szolgál­nak. Az ipari mágnások szolgálatában álló reakciósok ma is ellen­zik a háborút és úgy vélekednek, hogy ebben az országban a leg­nagyobb bajok okozója a Wagner-féle munkástörvény. A másik nagy aggodalma az amerikai nagytőkének az, hogy ők tudják hogyan keletkezett a háború, de, hogy hogyan fog végződni azt nem tudják és ettől való félelmükben ellenzik a jelenlegi hábo­rút. Szégyen volna úgy a Bérmunkás írógárdájára, éppen úgy az olvasóira is, ha ugyan azt a nótát fújnák, amit a nagytőke reak­ciós lapjai és annak jól megfizetett reakciós politikusai, akik minden legkisebb munkásvédelmi törvényt igyekeznek elgán­csolni. Elhiszi munkástárs, hogy a volt orosz cár is ellenezte vol­na a múlt háborút, — ha tudta volna a következményeit — és ez a fajta vélemény tartja az amerikai nagytőkét és azok szekerét toló reakciós politikusokat. Munkástárs, önt a fentiek ne fölem­lítsék meg. Hogy az orosz hadsereg ma a legnagyobb áldozato­kat hozza a fasizmus tényleges leverésére. Minden munkásérzel- mü embernek levett kalappal és könnyes szemekkel kell hódolni azok előtt az orosz proletár hősök előtt, akik az emberiség leg­szentebb vívmányáért a világszabadságért küzdenek a harc­mezőn. Tegyük félre az elavult dogmákat, ne vegyük készpénznek a Hearsték véleményét. Rövidesen jön az idő, amikor minden bá-

Next

/
Thumbnails
Contents