Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-02-06 / 1253. szám
/iGai BÉRMUNKÁS 1943. február 6. voltak, közel száz ezren már semmiféle propagandát sem hallanak meg. Az utolsó hetekben Himlerék nélkül több mint 30.000 magyar katona adta meg magát, a megmaradt rész meg fut a nácikkal együtt és a futók után most ágyukat és nem Himler-Kerekes hanglemezeket szállít a vörös hadsereg. De már többször megírtuk, hogy Himler nem buta ember, ő mind ezeket tudja. Nem buta, de ravasz és ismét kell valami nagy határozat ,amellyel továbbra, is lehessen bolondita- ni az amerikai magyarságot éppen úgy, mint az amerikai kormányt. Ez a cél és miután a Szövetségnek szüksége van egy ilyen látszat demonstrációra, egész biztos, hogy Himler javaslatát el is fogják fogadni, de ez annyit fog érni, a Szövetségnek, az oroszoknak és a magyar népnek is, mint a nagykőrösi szentelt viz. (Lapzártakor arról értesülünk, hogy a bridgeporti ünnepély az Amerikai Magyar Szövetség rendezésében ismét belefulladt a vezetők összeférhetetlenségébe. Himler üzenetét már az igazgatóság nem fogadta el, ezért Himler, aki egyik szónoknak volt kijelölve el sem ment Bridgeportra. De nem ment el a washingtoni díszvendég Berle helyettes államtitkár sem és ami a legfontosabb a nagy egyletek igazgatóságain kívül HIÁNYZOTT ONNAN AZ AMERIKAI MAGYARSÁG.) MÁR MEGINT? Nem olyan nagyon régen történt, hogy a Magyar Szövetség és Eckhardt ur nagyon hangosan hirdették, hogy a kormány egyetért és együttműködik velük ,sőt hivatalosan is elismerte őket. Addig szájal- tak, amig Welles államtitkárhelyettes kereken ki nem jelentette azt, hogy hazugság az egész fecsegés és a hazugságért Eckhardtnak mint nem amerikai polgárnak bekellett szüntetnie a működését. így jártak Ottóék is, addig vezérkedtek, amig az elnök le nem intette az egész társaságot. Most újra kezdik a szélhámosságot a bridgeporti ünnepéllyel kapcsolatban, amely az Elnök születésnapját van hivatva ünnepelni, amelyre szónokul felkérték Berle a külügyi hivatal helyettes-államtitkárját, aki a meghívást elfogadta. Ebből a szimpla, nem politikai szónoklat elfogadásából, újra kezdik a régi nótát és Himler a következőket Írja vezércikkben : “Most azután kitűnik, hogy a kormányunk mit tart az amerikai magyarság legnagyobb szervezetéről. Hogy igenis nagy súlya van a Szövetségnek a kormánynál. A január 31-én Bridge- porton tartandó és a Szövetség által rendezendő önnepen az Egyesült Államok külügyminiszterének első államtitkára, Berle jelenik meg, hogy a magyarokhoz és az egész nemzethez beszéljen.” Ahány állítás annyi hazugság és félrevezetés 1.) A Szövetség nem az ameAz osztályharc fellángolása itthon (Vi) A Bérmunkásban többször ismertettük, hogy a kizsákmányoló osztály a gyárosok szövetségén keresztül többször támadásba ment és hogy a közel jövőben, de leginkább a békeidőkre még nagyobb of- fenzivára készül a munkásság ellen. Ezt vezette be Detroit- ban Rickenbacker a részére adott banketen, melyen részt- vettek Fordék, Cryslerék, General Motors, Packard és sok kisebb nagyobb gyár igazgatósága és tulajdonosai. Már nagyon büzlött a Rickenbacker eset, akit csak Rick- nek hívnak a bizalmasai. Heteken keresztül front page és head lineokat közöltek róla, építgették mint nemzeti hőst. Most fizetett meg Rick nekik azzal, hogy teleszájjal köpött a munkásság szemébe, melyet a válogatott gyárosok örömujon- gással fogadtak. Nemcsak a munkásságra, hanem a New Deal kormányra is köpködött Rick, mindenre aki a munkásságnak nagyobb biztonságot, szabadságot hajlandó adni, de leginkább azok ellen, akik ilyen szabadságért még harcolni is — uram bocsásd meg a bűneiket — sztrájkolni is mernek. A pipacs virághoz hasonló rikító részek a beszédjéből: “Ti nem sopánkodnátok a túlórái és szombat-vasárnap dupla fizetésért, ha olyan helyzetben volnátok mint a katonák a fronton.” A katonák nevében a következőket köpte a kormány szemébe: '“They do not want and will not accept regimentation of their lives, or planned Economy”. Ezt fontosnak láttam eredetileg leadni, mivel legnyiltab- ban megmutatja, hogy Rick hősünk a beszédjét a National Association of Manufacturers irta, akik decemberben tartott konvención elhatározták azt, hogy minden erejükkel fognak harcolni a New Deal reform törekvései ellen. Erre akarják megszervezni a hazatérő katonákat és Rick azt bizonyítja, hogy azzal fenyegeti a katonákat, hogy ha a helyzet a mai formájában megmarad a katonák nem fognak munkát kapni, ha csak nem hajlandók havonta dollárt fizetni a racke- tereknek. (Union tisztviselőket értette.) Rick, aki katona-ember, tudhatja és tudja is, hogy a hadseregben nem is lehetne semmi fegyelem és siker regimentation nélkül. És azt is tudja, hogy a gyárosok, főleg azok, akik őt itten ünnepelték, már pár évtized óta bevezették a regimentationt az üzemeikben, mert azáltal emelték a munkáshadsereg termelőképességét, így nem hihetjük, hogy a N. A.M.-nek, amely a beszédet leírta Ricknek, az volna kifogása, hogy regimentálják a munkásságot, hanem csak az, hogy abba a kormány és az uniók is beleakarnak avatkozni. A mi gyárunkba is elhozták Ricket, azon telepre ahol az ágyutalpazatokat gyártják, de mivel már elég régen csak egy shifta dolgozik ezen a telepen, igy azoknak bent kellett maradni két órával tovább, hogy Rick lássa, hogy valaki dolgozik azokon a modern gépeken melyet a kormány, az a gyűlölt New Deal vett meg a gyárosoknak. Még azokon a telepeken és departmentekben is ahol, még van három shifta, a gépeknek több mint NEGYVEN százaléka van használatban és most azt is felére fogják levágni és a munkásokat meg elbocsátják. Ezt Rick is tudhatta, de nem ezért építették ki őt a gyárosok, hogy ilyesmit meglásson, vagy pláne megemlítsen. Piszkos és utálatos volt az köpködése, melyet minden rádió állomás és napilap leadott első oldalon.. De örömmel állapíthatom meg, hogy éppen elrikai kormányt, hanem Mr. Beriet hívta meg, az, hogy a meghívást Mr. Berle elfogadta, még nem jelenti azt, hogy a kormánynál a Szövetségnek “nagy súlya van”. 2.) A közel múltban egy chicagói helyi magyar károlyista népgyülésen megjelent és beszélt egy amerikai kormányhivatalnok, de ezek nem hirdették azt, hogy őket elfogadta az amerikai kormány. Az Egyesült Államoknak nincs külügyminisztere, hanem külügyi-államtitkárja van Mr. Hull, annak az első helyettes titkára Mr. Welles (aki a pofont adta és esetleg újra adja) tehát nem Mr. Berle, ő a külügyi hivatal helyettes-államtitkára, aki lehet nagyon udvarias ember, ki nem utasít vissza egy meghívást, amelyen egy nemzetiség “országos” ünnepélyen üli meg az Elnök születésnapját, de biztos, hogy nem bízták meg azzal, hogy a kormány nevében beszéljen Brid- geporton az “egész nemzethez”. Jó lesz vigyázni urak, eltetszett már felejteni a kapott pofont? Ha nem vigyáznak a szájukra, megkaphatják a párját is. EGÉSZ RÖVIDEN A chicagói tengerész kiképző iskola sok ezer tengerésznek a tanfolyama, egy nagy ünnepély keretében zárult le, amelynek a műsora főpontja tiszta magyar esemény volt és csodálatos, hogy erről a “magyar dicsőségről” most nem Írtak a hazafias magyar lapok, amelyek pedig holmi disznótorral egybekötött magyar mükedve- lésről hasábokat szoktak Írni. Miért? Ezért: Élt Chicagóban egy munkás költő Varga József, aki gyönyörű verseket irt, amelyek megihlették egy munkás zenekar Pilát nevű szintén magyar karmesterét és megzenésítette azt. Ezt a zenemüvet tűzte műsorára a hatalmas tengerész zenekar, amely alkalomból a zenekart Pilát karmester dirigálta, ki most mint közlegény szolgál az Armyban, a Varga leány pedig mint díszvendég volt az ünnepélyen. Ugye igy már érthető, hogy nem volt ez megemlítésre méltó magyar esemény. Két proletár költő! ez túl vörös a magyar lapoknak, még ha az admirálisnak meg is felelt. lenkező hatással volt a munkásságra, amint a N.A.M. remélte. Még ilyen felfújt hőst, annyi átokkal és káromkodással nem szidtak a munkások, mint Ricket, mivel akik a gyárakban vagyunk tudjuk, mi megy végbe, tudjuk, hogy milyen szemenszedett hazugságokat adtak neki a szájába, melyet meg sem rágott, úgy köpte vissza a munkásság és a kormány szemébe csak azért, mert még nem hoztak olyan törvényeket, melyek szerint a túlórázásért való külön dijazést és a union erejét, beavatkozását és esetleg sztrájkját letiltanák. Ezt ugylátszik a gyárosok is szagolták, hogy a munkások nem fogják tudni lenyelni Rick gorombáskodását és először vitték a gyárakhoz és igy nem tudva a munkásság milyen piszkos, még éljenezték is és csak este mondatták el vele a N.A.M. propagandáját. Nagyon is kilógott a lólább az egész handabandázás alól, még nagyobb felháborodást nem láttam a munkások között és bizony legtöbb bossnak is megmondták a munkások a véleményüket Rickről és azokról az urakról akik felültették. Ez csak az előcsatározása azon nagymérvű osztályharcnak, mely állandóan folyik és csak időszerüleg lángol fel ily prostituált hősök beszédje, köpködése folytán, vagy egy-egy sztrájkban. De ez most még aránylag el van fojtva. De a N.A.M. több milló dollárt szedett össze ezen osztályharc még nagyobb mértékű megindítására és az országban a leg- reakciósabb gyárigazgatót, Mr. Fredrick C. Crawfordot, a Thompson Products president- jét tették meg a N.A.M. uj elnökének, akinek nagy gyakorlata van a sztrájktörésben és akinek az üzemeiben még mindég nem tudnak a Wagner törvényről, a Constitutionról. Mr. Crawford nagyon gyakran vette igénybe a clevelandi Associated Industries sztrájktörő gépezetét, melyhez hasonlót fognak igyekezni kiépíteni minden ipari városban, Crawford szakképzett vezetése alatt. A gyárosok szövetsége, melynek több millió dollár áll rendelkezésére és nagy hirdetéseiken keresztül majdnem minden nagy lapot, rádió állomást kontrolálnak, minden liberális törekvés ellen is harcol, nemcsak azok ellen akik az uniókon keresztül szállnak szembe velük, bár ezek a legnagyobb ellenségeik. Ezért használják fel a felfújt hősöket, Rickenbackert, Lindberghet, hogy a kormányt azokon keresztül támadják, mert szagolják, hogy a liberálisok, még nagyobb reformokat akarnak megvalósítani, hogy ezt a profitrendszert megvédjék a részükre, de a gyárosok még mindég visszavágynak a hooveri időszakra, mikor Crawford és a sztrájktörő ügynökségek voltak a döntő erők, az osztályharcban, nem a Labor Boardok. De mindezen tények ismertetése után is még vannak vakok, akik nem látják az osztályharcot, vagy ha látják is, nem találják fontosnak benne résztvenni, csak a kakasüllőről szeretnék végignézni az osztályharc folyamatát.
