Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-02-06 / 1253. szám
1943. február 6. BÉRMUNKÁS 3 oldás MUNKA KÖZBEN-----------------------------(gb) ROVATA----------------------------mit olvasol?” — kiabált rám. De mit mondjak? Olvashatom egész télen, amig ki nem ta- vaszodik, van abban elég sok jó olvasni való. A lapban meg mindig olvasom, hogy ilyen nagy, meg olyan nagy a drágaság. Hát ez nem állja meg a helyét. Elvittem 30 tucat tojást az elevé- terhez és ott azt mondták, hogy a “prájsz” 28 cent tucatjáért. Ugy-e, hogy elég olcsó ? Igaz, hogy három évvel ezelőtt csak 13 centet kaptunk. Azt mondják, ha nem akarod adni ennyiért, dobd a “lékbe” (tóba), de többet nem kapsz érte. Pedig Detroitból folytonosan kapom a leveleket, hogy ott a tojás 50 meg 60 cent. Vajat meg nem is lehet kapni és a hús is nagyon drága. Itt az sem drága. Volt egy jó tehenem, amelynek elromlott az egyik csecse. Nyomott körülbelül 1000 vagy 1100 fontot és kaptam érte 55 dollárt, vagyis 5 centet fontjáért. Ki mondhatja erre, hogy drágaság? Persze ez igy lesz mindaddig, amig mindent azok a bitang “dilerek’ ’ (kereskedők) szednek össze a farmeroktól és a munkásság szervezetten meg nem változtatja. Most még egy kérdésre kérek feleletet. Mikor vajat csinálunk, sokszor úgy van, hogy két órai munka után sem megy össze. Néha aztán elvesztem a türelmemet és zsupp, bele vele a moslékos dézsába a disz- nák nagy örömére, ön, mint öreg farmer, talán tud valami információt adni erre vonatkozólag. Munkástársi üdvözlettel Zsurzsa József. A FARMERT DUPLÁN NYÚZZÁK Hát Zsurzsa munkástárs, a drágaságról soha sem az eladásnál, hanem mindig a vételnél panaszkodunk. A munkások is azt panaszolják, hogy olcsón kell eladniok a munkaerejüket és drágán veszik az élelmet, hajlékot, ruházatot, stb. Azonban az ipari munkások a szervezett erejükkel fel tudják verni munkaerejük árát és igy van valami szavuk, amikor azt a piacra viszik. Az amerikai farmerok azonban szervezetlenek. A két nagy szervezet, a Grange és a Farm Bureau Federation igazi fék szervezetek, amihez a szegény farmeroknak semmi közük. Az első már csak a társaséletet szolgálja, a másik pedig biztositó társaságok és a bankok által uralt nagy farmokat képviseli és minden izében munkásellenes, tehát egyben szegény farmerellenes is. Az utóbbi években alakult Farmers’ Union igyekszik a kis farmerokat szervezni, de ezidőszerint még nagyon gyönge. Ezért van az, hogy a farmernek megmondják mennyiért kell eladnia termel- vényeit és megmondják azt is, mennyit kell fizetnie azon dolgokért, amikre szüksége van. Szóval nincs beleszólása sem az eladásnál, sem a vásárlásnál, hanem mindkét helyen nyúzzák. És ezen, mint ön is mondja csak a szervezkedés fog segíteni. A vaj azért nem megy ösz- sze, mert a tejfel nincs rendesen “beérve”. A tejfelt érlelni kell, ami úgy történik, hogy két vagy három napon át egyenletes melegen, 80 fok körül tartjuk. És éppen ezért nem szabad a tejfelt sokáig gyűjteni, mert amig az egyik része már be is ért, az utóbb szedett még nem. Ahol csak egy vagy két tehenet fejnek azt a hibát követik el, hogy a tejfelt napról napra egy edénybe szedik és az első szedés már esetleg keserű, amig az utolsó még friss. De az is fontos, hogy az érlelésre valami jó helyet kell találni. Nem messze a kályhától, de azért nem túl meleget, mert akkor megkeseredik. És a tejfel leszedésénél lehetőleg ne keverjünk hozzá sok aludttejet. Azonkívül a kevés tejfel köpü- lésére a hat vagy nyolc kvar- tos üveg köpük a legjobbak, amelyek lapátjait áttételes kerék gyorsan hajtja. Ilyen kö- pülőben hamarább összemegy a vaj, mint a régidivatu alá és fel járó lukacsos dugattyús, avagy a hordó mintájú köpü- lőkben. De mint mondottam, legfontosabb az érlelés, vagyis, hogy milyen meleg helyen tartják a tejfelt. Egy kis próbálgatással és megfigyeléssel eltalálják a rendes helyet. És ha ezen tanácsok alapján eltalálják a sikeres köpülést, el ne áruljon a “röff-röff” rokonoknak, mert bizony ők cseppet sem haragudtak azért, hogy a tejfel a moslékba került. Mit írnak olvasóink MÉGEGYSZER A NAPTÁRRÓL i Lapbizottságunknak legutóbbi ülésén Lefkovits munkástárs jelentette, hogy a Naptárakból már alig két tucat maradt és miután még mindig kapunk rendeléseket, hát valószínűleg rövidesen azoknak is akad gazdájuk. így aztán én is megkönnyebbülten lélegeztem fel, mert igazam lett, elfogytak a Naptárak, noha jóval többet nyomattunk az előfizetők számánál. — Szóval, már nem kell attól tartanom, hogy a lapbizottság kiver a városból. Nem, tagadom, jól estek a levelek nagy tömegében beérkezett elismerő sorok. Ezen levelek egyben azt is bizonyították, hogy a Bérmunkás olvasói értékelik a komoly munkát. Itt, együttesen mondok köszönetét nemcsak a saját, hanem egyben a Naptárt előállító munkástársak nevében is mindazoknak, akik elismerő, dicsérő, avagy gratuláló leveleket küldtek. Mint a nyugtázásból látható, az ilyen levelekben az olvasók beküldték a Naptár árát is. Igazán nem hencegésből mondom, de nem állhatom meg, hogy el ne dicsekedjek vele, hogy a legtöbb levélben a Naptárért megszabott ötven centnél többet találtunk. Lefkovits munkástárs jelentése szerint az egyes számokért beküldött összegek az töven centtől egész 10 dollárig mentek. A felülfi- zetőknek is itt mondunk köszönetét. Az ily felülfizetés természetesen a lapunkat erősiti, mert a Naptárral kapcsolatosan, mint annak idején jeleztük, egyetlen munkatárs sem kapott semmiféle fizetést. A Bérmunkáshoz befolyt és befolyó minden centet a nyomdai költségekre, papírra, postára, házbérre, stb. fordítjuk. De talán egy kicsit el is siettem azt a kijelentést, hogy most már a lapbizottság nem ver ki a városból. Mert bevallom, hogy tőlem eredt az az eszme is, hogy küldjük ki a Naptárt minden jó előfizetőnek anélkül, hogy arra külön rendelést várnánk. “És ha nem fogják beküldeni a Naptár árát,” — vetette fel az egyik lapbizottsági tag, — “hanem azt mondják, minek küldtük, amikor nem is rendelték?” Hát erre én azt feleltem, hogy a Bérmunkásnak nincsenek olyan olvasói. Aki nem küldi be az árát, az vagy csak hanyagságból teszi, várja, hogy valamelyik munkástárs elmenjen hozzá, mint azelőtt szokták, vagy pedig nincs neki. De azt egészen biztosra veszem, hogy a Bérmunkás olvasói közt egyet sem találunk, aki az ilyen munkáslapot tudatosan meg akarná károsítani. NE VÁRJANAK KOLLEKTORRA Az olvasóinknak, akik munkástársak látogatására várnak, azt mondom, hogy ne várjanak az ilyen látogatásokra, hiszen tulják, hogy most mindenki nagyon el van foglalva és azután a gázhiány következtében még az automobilt sem lehet használni. Szóval vegyenek maguknak annyi időt, hogy a Naptár árát (és az előfizetést, ha az esedékes) beküldjék. Akiknek pedig most nem áll tehetségükben a pénzt beküldeni, legalább értesítsenek egy levelezőlapon. Amikor a Naptárért bejön a pénz, Lefkovits munkástárs vörös macskakörmöt tesz egy lisztán a beküldő neve elé. De amint mutatta, még nagyon sok név elől hiányzik az a bizonyos macskaköröm. És amig azok hiányoznak, hát az a lapbizottsági munkástárs úgy néz rám, mintha mondaná: “Ugy-e mondottam!” — Szóval az a kiveretés még mindig Demok- les kardjaként függ a fejem felett. Remélem azonban, hogy a hátralékosok megszívlelik ezen sorokat és kimentenek még ebből a bajból is. Most pedig a Michigan államban lakó Zsurzsa munkástársnak a levelére akarok itt válaszolni, aki részben mint Naptár olvasó, részben pedig mint farmer kollega irta az alábbi levelet, amelyből csak huncutkás viccet hagyom ki, nehogy az asszonyok elpiruljanak. íme, igy szól a levél: FARMEROK PANASZAI Tisztelt Szerkesztő Munkástárs: — A fentieket (huncutkás viccet) ne vegye komolyan, de hát itt nagy hó és nagy hideg van és valamivel csak nekem is kell szórakoznom itt a farmon. A múlt napokban zéró alatt 30 fok volt. Azt még kibírtam, de ha annál is hidegebb lesz, nem tudom, hogy ki- birom-e ? A Naptárról szólva, azt hiszi a szerkesztő munkástárs» hogy jót tett vele az olvasóknak? Itt van például az én esetem. Amikor megkaptam a Naptárt, hát örültem neki. Aztán mindjárt el is kezdtem olvasni, nagyon tetszett. így hát olvastam tovább és annál jobban tetszett. De éppen ebben rejlett a baj, mert egyszer csak az asszony a seprűvel kezdett hadonászni, hogy rögtön hagyjam abba az olvasást és menjek a teheneket fejni. “Csak nem akarod kiolvasni egy nap alatt az egész Naptárt!? Hát akkor egész télen Az itt küldött összeget, két-, tő dollárt a szép Naptárért szántam. Sokszor kihozza a könnyeimet az a sok tanulságos írás, amit munkástársaim abban elhelyeztek. Nem tudtam hamarább cselekedni, mert egy kis részt kivettem a philadelphiai szilveszter estélyből én is. Nagyon szép összejövetel i volt .dicséret érte a jó háziasz- szony és házigazdának. Mary Mayer, Philadelphia Itt küldök két dollárt az előfizetésemre és 50 centet a Naptárért. Fogadják hálás kö- szönetemet a sok jó és tanulságos tartalomért. John Szeideman, Berwick IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése
