Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-01-30 / 1252. szám
1943. január 30. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL-----CS...Ő MEGJEGYZÉSEI BŰN ÉS BÜNHŐDÉS Modern gondolkozásu ember, nem hive a mai igazságszolgáltatás módszerének, amely az elkövetett bűnt bünteti, anélkül, hogy az előidéző okokat kutatná és mérlegelné. Az éhségtől hajtott nincstelent egy el “lopott” kenyérért sokszor jobban bünteti az igazságot osztó biró, mint a milliókat sikkasztót, nem gondolva arra, hogy a börtönbe küldött éhezőre a “hivatásos” bűnözők között valósággal kényszeritőleg hat a környezet és beletanul a bűnbe. A társadalom megbélyegzi a “bűnöst” valósággal megakadályozza a rendes életbe való visszatérését, holott a bűn előidézője maga a fonák társadalmi rendszer. A bűnt nem büntetni, hanem megelőzni, illetve a bűn okának, a magántulajdonon ,a profiton felépült társadalmi rendszernek a megszüntetését kell szorgalmazni, az igazi bűnös akit büntetni kell az a felbujtó, ez esetben a társadalmi rendszer. Manapság nagyon sok szó esik a háború felidézőinek, a megbüntetéséről. Erre vonatkozólag a fasizmus ellen harcoló hatalmak, már elhatározták, hogy a polgári lakosságon elkövetett kegyetlenségeket szigorúan megfogják torolni és az elkövetett gazságok adatait, az elkövetőivel együtt már most összegyűjtik, hogy annak idején a megalakítandó világbiró- ság elé vigyék megtorlás végett. A fasizmus ellen harcoló hatalmak eme intézkedése sok vitára adott okot, sokan kifogásolják azt, hogy a már felvett jegyzőkönyvek csak a parancs kiadóját említik meg, figyelmen kívül hagyják a parancsot végrehajtókat. Ezek az elemek abba a túlzásba esnek, hogy az egész német nép megbüntetését követelik, valósággal a német faj kipusztitására törekednek, mások meg a krisztusi szeretet köpenyébe bújva nagy ravaszul a megbocsájtás erényét hirdetik amely szép szólamokból azonban kilátszik a fő bitangok megmentését célzó lóláb. Annak idején megírtuk Him- ler testvér nagyszerű tervét, amely akasztófára huzna Magyarországon minden olyan nácit akiről bebizonyul, hogy pénzért állt a nácik mögé, ilyen sorsot szánt a sváboknak is, de akik a “haza vélt érdekeiért, jóhiszeműen” álltak Hitler mögé, azoknak büntetlenséget adna. A közelmúltban a Szabadságban egy hölgy emel szót egy másik cikkírónak a minden németet megbüntetni kívánó óhaja ellen és az “örök bíróra” kívánja bízni, hogy a bűnösöket megbüntesse, valósággal olva- dozik ez a hölgy a keresztényi szeretet, mindent megbocsájtó szeretetébe. Hisz ez rendben is volna, semmi kifogásunk sem lenne az ellen, hogy a hölgy az emberszeretettől sugárzik, ha — ha ezt a nagy emberszerete- tet, ezt a keresztényi glóriát előzőleg is a homloka körül láttuk volna, de ezideig, illetve Pearl Harbor előtt a cikkeit, még pedig a vad magyar nacionalista cikkeit, azokba a lapokban olvastuk, amelyek Hit- ler-Horthy uj rendszeréért rajongtak. Bizony nem emelte fel a tiltakozó szavát, amikor Hitler hordái végig gázoltak Európa népein, amikor halomra ölték a lengyel asszonyok és gyermekek százait, ezreit. Nem volt szava Lidice ellen, a holland, norvég kivégzések ellen, nem is említve a zsidók százezreinek a kipusztitását. Nem tiltakozott a Horthy tiszti betyárok tömeggyilkossága ellen Bácskában. Nem ítélte el sem Hitler, sem Horthy elnyomó rendszerét és mert csak most ébredt föl a keresztényi szere- tete, amikor a náci fasizta banditák megbüntetéséről van szó, nyilvánvaló, hogy itt is csak a felbujtók, a főbünösök bőrének a megmentését óhajtja őnagy- sága kormányozható keresztényi szeretete. Kétségtelen, hogy Hitler- Horthy-Mussolini olyan bűnöket követtek el, melyeket meg- torlatlanul hagyni nem lehet, a saját népeiken, a meghódított népeken elkövetett tömeggyilkosságok megtorlásért ordítanak ezeknek a megveszett vadálatoknak, veszett kutyáknak a részére, kik minden irgalom nélkül adták ki a parancsot a tömeggyilkosságokra, pardont semmiféle álkeresztényi szólamokkal kikunveróini nem lehet. Minden olyan egyénnek, ki a polgári lakosság megölésére és megkinzására parancsot adott bűnhődnie kell, de nem érheti büntetés magát a parancsot végrehajtókat ,akik legtöbbször maguk is sajnálatra méltó áldozatai a főbanditáknak. Irgalmatlan büntetést a Hit- ler-Horthy-Mussolinik és a főcsatlósaiknak, az emberi szere- tetet nem velük, hanem a szerencsétlen magyar, német olasz néppel kell éreztetnünk. De amikor Ítélkezünk, nem szabad megfeledkeznünk a legfőbb bűnösről, amely lehetővé tette azt, hogy ilyen veszett kutyák az emberiségre szabaduljanak, amely kinevelte őket és kifogja a jövőben is, ha ennek a lehetőségét el nem vesz- szük. A főbünös a profitra épült társadalmi rendszer, amelynek a haszonélvezői építették fel a Hitlereket, hogy a kiváltságaikat megtarthassák. A mai rettenetes vérönzönből egy uj világ kell kiemelkedjen amelyben a dolgozók társadalma megkapja munkájának a teljs értékét, szabadságban, jólétben él az egész emberiség még az a kis réteg is amely elveszíti a kiváltságait, mert a mai modern technika vívmányaival, kevés, könnyű munkával, minden ember magkaphatja azt, amire szüksége van. Abban a társadalomban megszűnik a bűn, felesleges lesz a háború, de ha ezt elmulasztja megvalósítani az emberiség, akkor ismét ránk fog zúdulni a mainál is borzalmasabb háború 1 és a mainál is undorítóbb Hit- ] ler. BRIDGEPORT Január 31-ére az Amerikai Magyar Szövetség Orzságos ünnepélyt hirdet Bridgeport városba, amelynek a fő eseményeként egyik külügyminiszteri hivatalnokot, Berle helyettes államtitkárt hirdeti be. Amikor a Szövetség megmozdul, akkor mindig vagy egy kényszerhelyzet áll be, amelyben hallgatni nem lehet, olyankor egy pár óvatos frázissal rójják le a demokrácia, Amerika iránti kötellességüket. Vagy pedig — és ez a gyakoribb eset — a magyar, vagy a világ reakciót kívánják szolgálni, burkoltan de félre érthetetlenül. Mielőtt kijöttek az Országos Ünnepély tervével azelőtt — hogy milyen ürüggyel az majd kitűnik a vallatásnál — biztosították Mr. Berle közreműködését. Ilyen országos ünnepély volt most egy éve is New Yorkban ,amelynek a cime “elnök bál” a célja a gyermek parali- zis elleni gyűjtéshez való hozzájárulás volt. Olyan hatalmas összeget akartak küldöttségi- leg átadni magának az elnöknek ,amely egyszerre hivatalos elismerést adott volna nemcsak a Szövetségnek, hanem Eck- hadt Tibornak is. De az eredmény csúfos bukás volt erkölcsileg és anyagilag is, egy pár reakciós szónoklat, egy pár gyenge müsorszám és annyi pénz, amennyi még a küldöttség útiköltségét sem fedezte volna. Nemcsak az ország magyarsága, de még New York is tüntetőleg távolmaradt az ünnepélyről. Nem véletlen, hogy most Bridgeportot választották az országos cécó színhelyéül, ott élt a kimondott náci lap az “Egyetértés”, ott él az utódja a reakciós papok által szerkesztett “Mi Lapunk”. Ma Bridgeport úgy számit, mint a legre- akciósabb magyar telep, ahol a papok felfogják hajtani a tömeget. Az országos jellegét meg megadja a három nagy betegsegélyző igazgat ósága amely ilyen alkalmakra a tagok pénzén, jó napidijjal kéj- utazgat. Hogy milyen irányú lesz a megnyilvánulás az ma még titok. Hogy a vöröshadsereg nagysikerű offenzivá- ja idején, amely teljesen tönk- rezuzta a velük szemben álló magyar hadosztályokat, hogy amikor véglegesen likvidálják a Vichy-i francia reakció próbálkozását, amikor Ottó királyfit kirúgták a reakció segítségével beült hadvezér! székből, milyen uj próbálkozása lesz a reakciónak nem fontos. Akár az, hogy Eckhardt helyett most a spanyol nép gyilkosa Franco által kitüntetett Bethlen grófot akarják felépeti, ki az angol lapok jelentése szerint Horthy követeként készül ide, akár magyar zászlóalj felállításával próbálkoznak. Egy kétségtelen, hogy a haladó irányzat elég erős, hogy minden ily kísérletet rövidesen felborítson, ez történt Eckhadtal, Darlan- nal, Ottóval, a nemzetközi reakció ellen még eddig elég sikerrel vette fel a harcot a nemzetközi haladás. Jó mulatóst urak ,csak tetszelegjenek maguknak azzal, hogy megmenthetik a magyar úri uralmat, mi úgy látjuk, hogy nemcsak a magyar nép, nemcsak Horthyék, de talán az egégsz Európa, a világ sorsa dől el most az orosz harctéren. PLAGIZÁTOR A fenti szó annyit tesz, mint lopni, azzal a különbséggel, hogy a plagizál szót arra használják, aki más szellemi termékét lopja el. Valamikor szokásban volt Magyarországon, hogy egy-egy “tudós” elolvasott három német szakkönyvet és irt belőle egy negyediket, amelyet mint saját müvét kiadta. Ha szerencséje volt és nem vették észre a lopást és ha protekciója volt, akkor lett belőle egyetemi tanár, sőt beválasztották a Tudományos Akadémiába is. Mások, verseket, regényeket loptak el és ha sikerült, akkor irodalmi nagyság lett belőlük. De ha rajtacsipték a lopáson a “tudóst” vagy “költőt" akkor minden protekció dacára is lehetetlenné lett téve. Még jól járt ha kártérítési pert nem kapott a nyakába. A közvélemény a pla- gizálást, teljes joggal becstelenebbnek tartja, mint a kenyér lopást és erkölcsi lehetetlenségnek tartja azt, hogy egy ilyen tolvaj tanítói, tanári állást töltsön be. Ezután a kis bevezetés után, szabadjon bemutatni a mi saját magyar amerikai “tudósunkat”, aki egész szemérmetlenül enyhén mondva a forrás megnevezése nélkül felhasználja másnak az írását és azt mint saját szellemi termékét adta ki, abban a minden gonosztevő által hitt reményben, hogy a lopásra nem jönnek rá. De mint annyi sok tolvaj, a mi irodalmi tolvajunk is tévedett és nyilvánosan pellengérre állítva, ha csak egy szemernyi jóizlés is van benne, el fog tűnni a meg nem érdemelt helyéről. Dr. Kerekes Tiborról van szó aki nemcsak a fél-fasizta, áldemokrata Magyar Szövetségnek a fizetett titkára, hanem a Georgetown University történelmi tanára is. Mint ilyen egy propaganda előadást tartott a Duna völgye kissebségi problémákról, amelyet a Magyar Szövetség is kiadott angol nyelven, szintén propaganda célból, amelyet a magyar lapok, mint “egy tudós elfogulatlan megállapításait” ismertettek. Amint a “Magyar Forum” cimü liberális folyóiratban olvastuk nemcsak valótlan adatokat sorol föl a tanár ur, de anélkül, hogy a forrást megnevezné egyszerűen átvette Gróf Bethlen Istvánnak egy Angliában 1934-ben kiadott beszédét ,amint a Magyar Fórum írója Doktor István kimutatja, Kerekes ur Bethlen beszédét és adatait átvette és mint a maga megállapításait közölte. A két tanulmányból vett idézetek tömege igazolja azt, hogy egy becstelen célból plagizálás történt. A plagizátor a magyar és amerikai életben olyan helyet foglal el, amelyet egy nyilvánosan megbélyegzett plagizátor csak a sötét balkánon tölthetne be. A leleplezés már két hete
