Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)

1943-01-23 / 1251. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXI. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1943 JAN. 23 NUMBER 1251 SZÁM Carlo Tresca orvgyilkosság áldozata lett FEGYVERES BÉRENCEK AGYONLŐTTÉK A HARCOS FORRADALMÁRT A FELSÉGES UR MEGKAPTA A JÓL KIÉRDEMELT RÚ­GÁST — NEM KAPOTT MEGHATALMAZÁST OSZTRÁK LÉ­GIÓ SZERVEZÉSÉRE — ŐFENSÉGE ÉPPEN ÚGY HAZU­DOTT, MINT ECKHARDÉK. Carlo Trescát a társadalmi forradalom bátor harcosát, az egész világon ismert individua­lista anarchistát, a terroriz­mus, a diktatúra ,a fasizmus és mindenfajta uralmi elnyoma­tás elleni küzdelem bátor kato­náját, az elmúlt hétfőn este 9:40-kor fegyveres banditák or­vul megtámadták New York­ban a 5th Ave. és 15-ik ucca sarkán és két revolver lövéssel meggyilkolták. A megdöbben­tő hir futótűzként terjedt el New Yorkban, az összes napi­lapok már az éjjeli kiadások­ban headlineon jelentették a kegyetlen gyilkosság körülmé­nyeit, melyből arra lehet kö­vetkeztetni, hogy fölbérelt kép­zett gyilkosok voltak a tette­sek. Azonnal a legképzettebb nyomozó detektiveket állítot­ták munkába Tresca gyilkosai­nak a földerítésére, de egy hét­tel a gyilkosság után még nem akadtak a tettesek nyomára. AZ ORV GYILKOSSÁG KÖRÜLMÉNYEI Tresca, aki évek óta az “II Martello” olasz anarchista új­ság szerkesztő tulajdonosa, az iroda helyiségébe mely 96 Fifth Ave. pületben van, január li­re hétfő estére egy konferen­ciát hivott egybe. Állítólag ezen az értekezleten előzetes megbeszélést akartak tartani Olaszországba történő rádió beszédek közvetítését illetőleg. A meghívottak közül akik a Mazzini egyesület vezető csak egy jelent meg Giuseppe Calibi aki csak nemrég menekült ide Mussolini száműzetéséből. Egy- ideig várakoztak és beszélget­tek, amidőn azonban látták, hogy már 9 óra elmúlt elhatá­rozták, hogy ők is hazamennek és az értekezletet egy későbbi dátumra újra egybehívják. Az épületnek melyben Tres­ca irodája volt, két bejárata van, az egyik a 5th Avenueról, a másik pedig a 15-ik uccáról. Tresca mindkét bejáratot szok­ta használni, már amelyik köze­lebb volt útjához amerre men­ni akart. Ezúttal a 15-ik uccai oldalon mentek ki beszélgetve, alig mentek azonban néhány lépést ,a fal mellől egy férfi ugrott Tresca elé és minden szó nélkül közvetlen közelről 3 revolver lövést célzott Tresca fejére, melyből kettő halálo­san talált. Az egyik a szeme alatt találta, mig a másik a szája mellett hatolt be. Tresca néhány pillanatig egy pár lé­pést tett támadója felé és az­tán a járda szélén holtan ro­gyott össze. Calabi, aki közvet­lenül Tresca közelében állt megdermedve maradt a helyszí­nen és csak annyit tudott mon­Carló Tresca dani, hogy a gyilkos egy vára-, kozó autóba ugrott be és gyor­san a west felé hajtottak el. A rendőrség még akkor éjjel megtalálta az autót, melyet azt hiszik a gyilkosok használ­tak és aztán otthagyták a kö­zelben. Az autó álnév alatt van bejegyezve és az eredeti tulaj­donosát nem lehet megállapíta­ni. A helyszínen történt kuta­tás közben a 5th Ave. ki járati kapu közelében egy szemetes kanna mögé rejtve egy töltött revolvert találtak és ebből arra következtetnek, hogy ott egy másik bandita várta Trescát és amikor hallotta, hogy már tár­sa lövöldözik Trescára a nála levő revolvert menekülés köz­ben eldobta. így tehát Tresca minden körülmények között a halálra ki volt jelölve és a ban­ditáknak kivolt adva a parancs, hpgy a gyilkosságot hajtsák végre. Az bizonyos, hogy Tres­ca kivégzése politikai gyilkos­ság és azért tették el láb alól, mert amit irt lapjában és aho- (Folytatás a 7-ik oldalon) Ottó osztrák-magyar trónkövetelő amerikai uralkodása va­lóban pünkösdi királyság volt. Alig tartott pár hétig és mint ki­tűnt, azon alapult, hogy a Stimson hadügyminiszter levele alap­ján magát máris a lomtárból elővett osztrák és magyar tróno­kon képzelte, ahonnan azonban most Roosevelt elnöknek a nyi­latkozata alaposan letaszította. Mint a Bérmunkás olvasói előtt ismeretes, Habsburg Ottó osztrák-magyar trónkövetelő mintegy két hónappal ezelőtt az­zal dicsekedett el, hogy Stimson hadügyminisztertől megbízást kapott egy osztrák légió szervezésére. Mindjárt be is jelentette, hogy megindítja a sorozást az itteni 10 millió osztrák szárma­zású lakosság körében. Ezzel azt akarta jelezni, hogy ő minden­kit osztráknak tart, aki a régi Osztrák-Magyar Monarchia terü­letéről vándorolt Amerikába. De miután a számuk még igy sem tenne ki 10 milliót, valószínű, hogy őfensége még a bevándor­lóknak itt született gyermekeit is alattvalóinak tartja, akiket tetszése szerint sorozhat. Tetézte még ezt a merészségét azzal az arcátlan nyilatko­zattal, amit a hozzádörgölődző lapoknak adott és amit a talp­nyaló magyar lapok siettek leközölni, hogv egvenlőre ugyan ő is csak mint közember lép be a légióba, de KÉSŐBB TISZT LESZ ÉS AZUTÁN ÁTVESZI A LÉGIÓ VEZETÉSÉT IS. Természetesen országos méretű felháborodást idézett elő a Habsburg ivadék és híveinek ily arcátlan feltolakodása. A til­takozás végre is olyan nagy méretűvé dagadt, hogy Roosevelt elnök is tudomást szerzett róla és a héten az Office of War In­formation az alábbi magyar nyelvű értesítést küldte ki a lapok részére: Roosevelt elnök “teljesen hamisnak, rosszakaratúnak, teljesen valótlannak” bélyegezte azokat a jelentéseket, hogy Habsburg Ottó főherceg rendelkezik a Szabad Osztrák Zász­lóaljnak szervezésével, amely zászlóaljt az Egyesült Álla­mok szárazföldi hadseregébe most soroznak. Roosevelt ki­jelentése szerint az a história, hogy Ottó fog rendelkezni ezzel a zászlóaljai, “egyszerűen nem igaz”, ismételgetését egyszer és mindenkorra abba kell hagyni. Az Elnök szerint az Osztrák Zászlóalj szervezése és felállítása szigorúan csakis a Hadügyi Államtitkárság ügye. A Hadügyi Államtit­kárság, mondta az Elnök, néhány ilyen szabad zászlóaljat szándékozik felállítani és az Osztrák Zászlóali egyik ezek közül. Több osztrák bizottság foglalkozik az Egyesült Álla­mokban az Osztrák Zászlóalj ismertetésével, információ adásával, miként lehet beállni e zászlóaljba — mondta az Elnök — és a bizottságok között van az is, melynek élén Ottó áll. Elnökünk ezen megállapítása ,valamint a Hadügyi Ál­lamtitkárnak egy kevésbé ismert kijelentése, világos cáfo­lata ama politikai kombinációnak, amit bele akartak magya­rázni az osztrák katonai egység megalakításába. Stimson államtitkár megállapítása 1942. nov. 27-i szokásos sajtókon­ferenciáján, határozottan visszautasitotta azokat a híradá­sokat, hogy valamelyik osztrák csoportnak egyedül volna ki­zárólagos felhatalmazása az Osztrák Zászlóalj ismertetésé­re, népszerűsítésére és az oda való sorozásra. Stimson akko­ri kijelentése igy szólt: “Különös nyomatékkai kivánom megállapítani, hogy se a State Department, se a War Department nem adott és nem is szándékozik adni kizárólagos vagy hivatalos jelleget va­lamely egyes osztrák csoportnak az Osztrák Zászlóalj meg­alakítása dolgában. Ahhoz, hogy osztrák ember beálljon eb­be a katonai egységbe, nem szükséges, hogy egy bizonyos csoport elfogadja. Szívesen vesszük Ottó főhercegnek és társainak közreműködését épp ily szívesen vesszük azonban bármely más osztrák csoportnak a közreműködését is ebben a közös harcunkban a nácik ellen.” Ez a két nyilatkozat tehát elintézte Ottó urfit. De nem in­tézte el mindazokat, akik mögötte vannak, akik mindenáron sze­retnének uralmon maradni, bárhogyan is végződjön a világhá­Roosevelt leintette Ottót

Next

/
Thumbnails
Contents