Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)

1943-06-26 / 1273. szám

1943. junius 26.

BÉRMUNKÁS

AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL

___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI

A “LITTLE STEEL”

BUKÁSA

A “Little Steel formula” az amelyet nap nap után a munkás fejéhez vágnak akár egyénileg, akár szervezetileg bér javítást követel. Ez a formula a következőkéit jelenti: az árak és a bérek befagyasztása idején érvénybe lévő béreket vették továbbra is alapul az úgynevezett “Little Steel” acélgyárakkal kötött szerződéskor. A hivatalos megállapítás szerint abban az időben 15 százalék volt a közszükségleti cikkek árának az emelkedése 1941 január 10-ike óta. Ez az elképzelés az volt, hogy az árak belettek fagyasztva, a bérek csak az 1941 januári drágulásnak megfelelően 15 százalékkal emelhetők, ahol ezt a béremelésit elérték, ott további béremelés nem engedélyezhető. De ez az elképzelés csúnyán megbukott azon, hogy a közszükségleti cikkek — főleg az élelmiszerek — befagyasztása egyáltalán nem sikerült, ezt minden háziasszony jól tudja, de ma már a kormány hatóságok sem tagadják. A munkaügyi államtitkár által elrendelt vizsgálat a következőkeit állapította meg, ez év junius 7-én. A vizsgálat kiterjedt 56 amerikai városra, amelyekben 61 élelmi cikk volt a vizsgálat alapja és a megállapítás szerint az 58 városban az átlagos élelmiszer emelkedés 40 százalék volt, ami azt jelenti, hogy a munkásságnak ma legalább 25 százalékos, átlagos béremelésre volna jogosultsága.

A legnagyobb arányú áremelkedés Knoxvilleben, ebben a nagy háborús ipari 'telepen volt, ahol az áremelkedés 61.42 százalék volt, a legkisebb Mineo- polisban, nem egészen 35 százalék volt.

Washingtonban 43, Baltimore 51.6, Richmond 52, Phila 48,

I New York 40, mig a többi megvizsgált városokban 42-től 57 százalék volt. Káposzta 238, burgonya 172, hagyma 136, hal 100, mig a többi főzelék és gyümölcsfélék 20-50 százalékkal emelkedtek. Egyetlen komoly árszabályozás volt, a házbérek befagyasztása, amely a fő ok volt Hendeson elbukta- tására. A kongresszus most juhászkodott neki, hogy ezt is megdöntse és szabad utat engedjen a házbér uzsorának is.

De ez a hivatalos megállapítás. Az unionok árvizsgáló bizottsága ennél jóval nagyobb drágaságról tud, amit minden háziasszony a saját bőrén tapasztal, ehhez még hozzá kell venni azt is, hogy hányféle módon játszák ki és csapják be a fogyasztókat az élelmiszerek uzsorásai. A húst nem “trimol- ják” az az belemérik a zsírt, a faggyút, amelyeket azelőtt le- vagdoíkak. Eltűntek az olcsó kannázott főzelékek, gyümölcsök, halak stb. Ma minden kannán elsőrendű jelzés van és tulbő felöntés, viz, szirup és szósz, ami ellen a kormány úgy kívánt védekezni, hogy kötelezővé akarta tenni azt, hogy a csomagolt élelmiszeren rajta legyen az, hogy mit tartalmaz. Ez ellen az élelmiszer csalókat védő törvényhozók összeröffen- .tek és megakadályozták a törvény beállítást, de megtiltották azt is, hogy «a kormány úgy próbálja leszorítani az árakat, hogy a'termelőket kárpótolja, mert a cél ,elszedni a munkás minden centjét.

Ilyen körülmények között természetesen még a leghazafiasabb munkás és fellázad és minden parancs és ígéret dacára bérmozgalomba, sztrájkba keres orvoslást, ezt a kényszert nem fogja megszüntetni semmiféle sztrájk tilalom, mert a munkás ragaszkodni fog ahhoz, hogy az életnívója ne sülyedjen le.

ELVINYILATKOZAT

A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll.

E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert.

Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak.

E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis oly kép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti.

E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL'’

A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belük

Ha az illetékesek komolyan ! megakarják szüntetni a bér- I harcokat a háború idejére, annak egy módja van, hogy azonnal általánosan, kivétel nélkül adjanak legalább olya mértékben béremelést, amilyen áremelkedést a munkaügyi államtitkár vizsgálata megállapított, ami 25 százalékot kellene, hogy jelentsen, mert az átlagos emelkedés annyival múlta felül a Little Steel formula 15 százalékát.

A továbbiakra pedig a munkaügyi államtitkári hivatal és az uniók ■ közös bizottsága állapítsa meg havonta az árak változását és annak megfelelően rendejen el béremelést.

Hazugság az, hogy a munkásság ma úgyis sokkal többet keres 1941-nél a túlórázással, mert eltekintve attól, hogy a tulerőltetés jobb élelmezést kíván, de ezt a többletét úgyis elveszi az állam adóban, bondok- ban úgy, hogy a látszólagos több kereset dacára is a munkásság életnívója alatta van az 1941 januári életnívónak.

Az élelmiszer termelők, gyárosok, kereskedők olyan hatalmat jelentenek amellyel a kormányzat megbirkózni nem tud, igy érthető, hogy a munkás- osztály maga kénytelen megvédeni az érdekéit ott, ahol ereje van, a termelés szinterén.

“MRS. REMENYÁK'

A polgári lapokban nagyon gyakran olvasunk hosszú cirádákat az újságíró erkölcsről, amelynek a legfőbb parancsolatja az, hogy: “Hazudni nem szabad”. Minket nem igen hatnak meg ezek a frázisok,'köteteket lehetne írni hetenként azokról a hazugságokról, amelyeket a polgári újságírás kitermel. Ma az egyik leggyalázatosabb hazugság, amely a munkások túlzott keresetéről és pazarlásáról jelenik meg, valóságos lines hangulatot akar teremteni a hadi gyárban dolgozó munkások ellen.

Ebben a munkásellenes hadjáratban a Szabadság is kiveszi a maga részét és a legképtelenebb állításokat irkái ja ösz- sze a munkások kapzsisága ellen, persze egy árva betűt sem ir a milliókat kereső és milliós csalásokat elkövető hadiszer gyárosok és élelmiszer uzsorások ellen.

A vezércikk a legkomolyabb része kell, hogy legyen minden lapnak, itt ahol a nagy napi kérdésekről nem informálni, hanem befolyásolni akarja az olvasót, tehát az elemi tisztesség azt kívánja, hogy ott az igazat szabadjon csak megírni. Hogy ezt mennyire tartja be a a lapnak vezércikk írója, azt igazolni fogja a junius 10-iki vezércikk a “kényszer takarékosságról”.

A cikkíró egy nevet vesz a tolla alá “Mrs. Remenyák”-ot ki a háború előtt 17, a férje 25, a leánya 14 dollárt keresett hetenként, a fia még iskolába járt. Ma a család minden egyes tagja a fiú is, hetenként egyenként 90 az az kilencven dollárt keres a hadi gyárban.

Tagadom hogy a lapnak egyetlen nő, vagy fiatal fiú olvasója volna, aki hetenként 90 dollárt keres. Ez egy olyan

5 oldal

állítás, amely messziről ordítja a valótlanságot, nagyon kis százaléka a jól képzet szakmunkásoknak is, amely túlórákkal megkeresi a 90 dollárokat.

MÁSODIK SZÁMÚ VALÓTLANSÁG:

Mit csinál Mrs. Remenyák heti 360 dolárral, természetesen szórja, először is vesz egy uj Packard autót, mert a szomszéd asszony (valószínűleg az is 90 dollárt keres hetenként) uj Buickot vásárolt.

Még az elemi iskolás gyerek is tudja, hogy senki még egy uj Fordo; sem vásárolhat, mert a kormány Pearl Harbor óta amikor “Mrs. Remenyák” még 17 dollárt keresett befagyasztotta. Erről nem tud a Szabadság vezércikk írója.

HARMADIK SZÁMÚ VALÓTLANSÁG:

Mrs Remenyákék közel laknak a gyárhoz, ahol a heti 90- net keresik. Tizenöt perc villamossal, vagy autóbuszon, de ők autón mennek, mert mint “hadimunkások annyi gazolint kaphatnak, amennyit akarnak”. Hát én ismerek jó pár száz hadimunkást, de eddig még egy olyant sem találtam, aki annyi gazolint kapna, amennyit akarna, aki 15 percnyi autóbusz, vagy villanyos útra van a gyártól, kivétel nélkül heti négy gallont kap. Az már azután jó vicc, hogy amig a bus 15 percig és oda, addig a vadonat uj Packard 25 percig, mert a piros lámpa minduntalan megállítja a kocsit, a bus valószínűleg a levegőbe megy, igy azt nem zavarja a piros lámpa. Azután a negyedik, ötödik és századik hazugság, hogy a 90 dolláros miszisz 200 mélföldre megy vasárnaponként pártyra. Hogy megveszi a szőrme gallért, meg a délutáni kosztümöt stb. stb. Ezért egy felelőtlen gyerek Mrs. Remenyák és a SO-es társai, kiknek álá Hitler “ki kell venni a kezéből az erszényt” mondja a Szabadság vezércikk írója.

Senkinek sincs kifogása ha valaki cikkezik a takarékosság szükségességéről, de ha az a Mrs. Remenyákokat választja ki, de nem látja meg a Mr. és Mrs. Pókhasdt, kik azt pazarolják ,amit a Mrs. Remenyákok megkerestek az nem dicsekedhet jóhiszeműséggel. Azt a sokat hangoztatott jelszót, hogy “hazudni nem szabad” az újságírónak tessék úgy kibővíteni, hogy ha muszáj, hát legalább úgy hazudjon, hogy akadjon valaki az olvasói között aki azt el is hiszi.

Nem vagyok rosszmájú és hajlandó vagyok ünnepélyesen bocsánatot kérni a vezércikk iró úrtól, ha az olvasói közül egy “Mrs. Remenyák” is beküldi neki a heti 90-ről a fizetési borítékot.

Nem kevésbé mutatja a kiváló demokratikus szellemet az a másik vezércikk, amelyben a sztrájk kérdés megoldására szerényen Tisza Pista módszerét ajánlják, ki annak idején úgy törte le a vasutas sztrájkot Magyarországon, hogy bevonultatta katonának az összes va-