Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)

1943-06-26 / 1273. szám

1943. junius 26. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN A kolumhisták, — mármint az ilyen rovatok irói, arról ál­modoznak, hogy anyagot az ol­vasóktól kellene kapni. Én is arra számítottam, amikor a Munkaközben rovatot megnyi­tottam, annál inkább, mert tud­tam, hogy nemcsak én, de az olvasók mindegyike dolgozik, még hozzá keményen, a meg­élhetésért és igy ha figyelme­sek, akad mondanivalójuk a munkával kapcsolatos dolgok­ról. Ez jutott eszembe, midőn a héten találkoztam Mogor mun­kástárssal, aki nemrégiben jött ide New Yorkból és pár heti munka után bérharcba került. Amikor a sztrájk részleteit is­mertette velem, csodálkozva kérdeztem tőle: Hát miért nem irja meg ezeket a dolgokat a Bérmunkás részére? Szabadko­zott egy darabig, hogy igy meg úgy nem ért az íráshoz, de mi­kor nem tágítottam, belátta, hogy az a helyes dolog és már másnap megkaptam tőle az alábbi tudósítást, ami valóban a Munkaközben rovatba való. Egyben intő például és bátorí­tás gyanánt szolgálhat minden­kinek, aki azt hiszi magáról, hogy a munkájukkal kapcsola­tos dolgokról nem tudna meg­írni egy ilyen tudósítást. MOGOR MUNKÁSTÁRS TUDÓSÍTÁSA ,Mint Geréb munkástársnak említettem, alig két hétig dol­goztam ebben a kisebbszerü gyárban, ahol 307 szervezetlen munkást alkalmaztak, mikor megtudtam, hogy a munkások szervezkedésről tárgyalgatnak. Rövidesen ezután a vezetőség elküldött egy szerszámkészítőt. Már akkor gyanítani kezdtük, hogy mint a legtöbb ilyen szer­vezetlen műhelyben, úgy ná­lunk is kémeket tartanak, akik besúgják a bósznak, hogy kik érdeklődnek leginkább a szer­vezkedés iránt. Pár nappal később látom, hogy egy másik munkás bucsp- zik. Akkor már biztosra vehet­tük a kémeket, mert ez az utób­bi munkás annyira aktiv volt a szervezkedési ügyben, hogy a szervezeti (CIO) röplapokat osztogatta. így beláttuk, hogy ezt nem engedhetjük tovább. Szűkebb körű gyűlésre jöttünk össze egy közeli vendéglőben. A baj azonban az volt, hogy noha tudtuk, hogy kémek van­nak közöttünk, az árulókat sze­mélyesen nem ismertük és igy azok is résztvettek a gyűlésen. Ennek következtében másnap megint elküldték még két jó mechanikust. Szombaton aztán hozzám is odajött a foreman és tudatta velem, hogy le kell tennie a munkából (lay off). Miután a munkám ellen soha kifogást nem halldttam és miután ép­pen egy olyan munkán dolgoz­tunk, amelyet becslésem sze­rint még három hétig nem fe­jezhettünk be, hát megkérdez­tem, hogy miért tesznek le. A foreman azonban az?t felelte, hogy nem mondhatja meg. Ter­mészetesen én tudtam, hogy a gyűlésen való résztvételem az ok, de szerettem volna tőlük hallani. A DISZKISÉRET Már az előbb elbocsájto'tt munkásoknál láttam, hogy ho­gyan vizsgálják át a szerszám ládájukat, nem-e lopnak ki va­lamit és miként kiséri ki őket az egyenruhás felfegyverzett őr (guard). Én megmondtam az ily ügyeket intéző tisztvise­lőnek, hogy nem akarom a testőrséget. Ha ő ragaszkodik hozzá, akkor vigye a ládámat mert én nem viszem. így aztán a “nagy tiszteletadás” elkerülé­sével jutottam az uccára, ke­zemben a munkából való elbo- csájtási Írással, ami bizonyítot­ta, hogy minket nem letettek, hanem kizártak. A következő hétfő reggel a gyár előtt piketvonalat állítot­tunk fel. A gyárban dolgozó munkások dicséretére mondha­tom, hogy pár egyén kivételé­vel mindannyian csatlakoztak. Mindannyian látták, hogy a gyáros önkényeskedésének vé­get kell vetni. Csak ekkor tudtuk meg, hogy már eddig 18 munkást zártak ki, akik a szervezkedés iránt érdeklődést mutattak. így vél­ték elejét venni a gyár meg­szervezésének, noha ez törvény- ellenes eljárás. De már előzőleg is megfenyegették a fiatalabb munkásokat, hogy ha a szer­vezkedésről mernek tárgyalni, akkor megvonják tőlük a had­seregbe való behivási elhalasz­tást. Ugyancsak ekkor derült ki az is, hogy a nőknek nem ad- tám meg a felvételkor megígért fizetés javításokat, azt adván okul, hogy nem érdemelnek többet. Az első nap elég nehéz volt a sztrájk, mert egész nap esett az eső, de azért egész nap ki­tartottunk a pike'tvonalban. Tíz évi amerikai tartózkodásom alatt soha sem áztam el annyi­ra, de nem sajnálom, mert az erkölcsi haszon kipótolta az anyagi káromat. A harmadik nap délutánján egy nagy cirkuszi elefánt szál­lító kocsi állt meg a gyár ka­puja előtt. Mi, a sztrájkőrsze­mek kíváncsian néztük, hogy mi fog történni, mert a kocsira nagy betűkkel volt felirva: Police. Hát bizony abból a ko­csiból csak egy lovat vezettek ki és valahonnan előkerült a lóhoz tartozó rendőr is, aki alt­tól kezdve ránk “vigyázott”. A gyáros is kijött az uccára, oda­ment a rendőrhöz, beszélgetett vele, majd a lovat simogatta, becézgette, még füvet is tépett neki. Ugy-e, milyen jó ember ez a mi gyárosunk? Még a ló­ró is gondoskodik. Csak éppen azzal nem törődik, hogy a mun­kásai hogy élnek meg és képe- sek-e tűrni a gyárában fentar- tott rossz munkaviszonyokat. TERRORIZÁLNI AKARTAK Estefelé pár munkásnő is el­látogatott, akiknek azt telefo­nálták, hogy a sztrájknak már vége van, csak jöjjenek be dol­gozni. Lám, ilyen ravasz mó­don akarták kijátszani a mun­kásokat. A munkásnők azonban látván a sztrájkőrszemeket, nem voltak hajlandók bemen­WASHINGTON — Hogy az okát adja azoknak a rendkívül súlyos vesztességeknek, ame­lyekét az első és második ma­gyar hadseregek az orosz fron­ton szenvedtek és amelyek a hadseregek visszavonását és teljes újjászervezését tették szükségessé, a magyar vezér­kar főnöke, Szombathelyi Fe­renc altárbornagy nemrég nyi­latkozott a félhivatalos Pester Lloydban. Nyilatkozatában, me­lyet az Office of War Informa- tion-nak jelentettek, a vezérka­ri főnök elismeri, hogy az “oro­szok nemcsak számbelileg vol­tak fölényben”, hanem “bizo­nyos gépesített felszereléseket használtak, amelyek meglepe­tést jelentettek nemcsak a hon­védek, de még a németek szá­mára is.” A vezérkari főnök el­ismerte, hogy a honvédek fel­szerelése semmi tekintetben se tudta felvenni a versenyt az oroszokéval és panaszosan je­lentette ki, hogy “ a honvédek­A Bérmunkás Női Gár­dába befizettek 1943-44. évre: Mrs. A. Alakszay, L. Ang. 2.00 Mrs. J. Bischof, Akron .. 2.00 Mrs. J. Deák, Akron __ 2.00 Mrs. Wm. Fay, Akron .. 2.00 Mrs. Id. J. Farkas, Akron 2.00 Mrs. Ifj. J.' Farkas, Akron 2.00 Mrs.. M. Feczkó, N. York 2.00 Mrs. J. Fodor, Cuyahoga 2.00 Mrs. P. Kern, Akron ..... 2.00 Mrs. J. Kollár, Clev......... 2.00 Mrs. A. Kucher, Pittsb. .. 1.00 Mrs. L. Lefkovits, Clev. .. 2.00 Mrs. J. Schwindt, Akron 2.00 Mrs. A. Székely, Cleve. .. 5.1)0 Mrs. J. Vizi, Akron ........ 2.00 ni, noha a gyárvezető még a kezét is megfogta az egyik asz- szonynak és úgy akarta behúz­ni a kapun, hogy velünk ne be­szélhessen. Ezen jelenet alatt a gyár rendőrei is odasereglettek és ki­kapcsolták fegyvertáskáikat, bi­zonyára mutatni akarták, hogy készek a fegyver használatára, vagyis revolverrel akarták a munkásokat terrorizálni. íme ilyen a munkások felé szóló demokrácia. De a munkások mindezek da­cára kitartottak és büszke va­gyok rá, hogy ilyen harcias szellemű munkásokkal dolgoz­hattam. Végre is a War Labor Board beleavatkozott a bérharc­ba. Pár nap múlva szavazás alá került, hogy akarunk-e szerve­zetet. A kizárt 18 munkás kivé­telével a többiek visszamentek dolgozni. Természetesen a mi ügyünk is elbírálásra kerül a szavazással egyidőben. Mogor József nek kézigrántokkal kellett az orosz tankok ellen küzdeni.” Az orosz fölénynek ez a hangozta­tása meglepte a magyar közvé­leményt, amely csak nemrég hallott a náci befolyás alatt ál­ló magyar propagandától a honvédek “hősiességéről”, akik a “hátvédnek is a hátvédje” voítak. Rendszerint jólértesült körök véleménye szerint a ma­gyar közönségnek a szerencsét­len keleti hadjáratban szenve­dett óriási vesztességek felett érzett megdöbben ésére. Szom­bathelyi szerint a honvédeknek nemcsak “sokkalta hatalmasabb ellenséggel, hanem a szörnyű orosz éghajlattal is meg kellett küzdeniök.” NÉMET RÉMTETTEK LEN­GYELORSZÁGBAN LONDON, junius (ONA) — A lengyel titkos rádióállomás, Swit (Virradat) leadásában megvádolta a németeket, hogy áldozataik tetemeit kiássák és elhamvasztják, hogy ezzel mé­szárlásaik nyomát eltüntessék. Ugyanaz a rádióüzenet felszó­lította a lengyeleket, hogy min­den terméskészletet, amelyeket Németországba szállításra ösz- szegyüjtöttek, gyújtsák fel. Itteni lengyel körök szerint a németek rendeletet adtak ki, mellyel megakarják fosztani a lengyel lakosságot a kevés gyógyszertől, amely számára még megmaradt. A rendelet, melyet most az úgynevezett kormányzóságban adtak ki, ar­ra kötelezi a nem német gyógy­szerészeket, hogy uj engedélyt váltsanak ki. Engedélyt pedig csak az kap, aki “politikailag megbízható vagy fajilag ro­kon” a németekkel. A magyar tábornok elismeri az oroszok katonai fölényét IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése "(gb) ROVATA----­TÜZVONALBAN

Next

/
Thumbnails
Contents