Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-06-26 / 1273. szám
1943. junius 26. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN A kolumhisták, — mármint az ilyen rovatok irói, arról álmodoznak, hogy anyagot az olvasóktól kellene kapni. Én is arra számítottam, amikor a Munkaközben rovatot megnyitottam, annál inkább, mert tudtam, hogy nemcsak én, de az olvasók mindegyike dolgozik, még hozzá keményen, a megélhetésért és igy ha figyelmesek, akad mondanivalójuk a munkával kapcsolatos dolgokról. Ez jutott eszembe, midőn a héten találkoztam Mogor munkástárssal, aki nemrégiben jött ide New Yorkból és pár heti munka után bérharcba került. Amikor a sztrájk részleteit ismertette velem, csodálkozva kérdeztem tőle: Hát miért nem irja meg ezeket a dolgokat a Bérmunkás részére? Szabadkozott egy darabig, hogy igy meg úgy nem ért az íráshoz, de mikor nem tágítottam, belátta, hogy az a helyes dolog és már másnap megkaptam tőle az alábbi tudósítást, ami valóban a Munkaközben rovatba való. Egyben intő például és bátorítás gyanánt szolgálhat mindenkinek, aki azt hiszi magáról, hogy a munkájukkal kapcsolatos dolgokról nem tudna megírni egy ilyen tudósítást. MOGOR MUNKÁSTÁRS TUDÓSÍTÁSA ,Mint Geréb munkástársnak említettem, alig két hétig dolgoztam ebben a kisebbszerü gyárban, ahol 307 szervezetlen munkást alkalmaztak, mikor megtudtam, hogy a munkások szervezkedésről tárgyalgatnak. Rövidesen ezután a vezetőség elküldött egy szerszámkészítőt. Már akkor gyanítani kezdtük, hogy mint a legtöbb ilyen szervezetlen műhelyben, úgy nálunk is kémeket tartanak, akik besúgják a bósznak, hogy kik érdeklődnek leginkább a szervezkedés iránt. Pár nappal később látom, hogy egy másik munkás bucsp- zik. Akkor már biztosra vehettük a kémeket, mert ez az utóbbi munkás annyira aktiv volt a szervezkedési ügyben, hogy a szervezeti (CIO) röplapokat osztogatta. így beláttuk, hogy ezt nem engedhetjük tovább. Szűkebb körű gyűlésre jöttünk össze egy közeli vendéglőben. A baj azonban az volt, hogy noha tudtuk, hogy kémek vannak közöttünk, az árulókat személyesen nem ismertük és igy azok is résztvettek a gyűlésen. Ennek következtében másnap megint elküldték még két jó mechanikust. Szombaton aztán hozzám is odajött a foreman és tudatta velem, hogy le kell tennie a munkából (lay off). Miután a munkám ellen soha kifogást nem halldttam és miután éppen egy olyan munkán dolgoztunk, amelyet becslésem szerint még három hétig nem fejezhettünk be, hát megkérdeztem, hogy miért tesznek le. A foreman azonban az?t felelte, hogy nem mondhatja meg. Természetesen én tudtam, hogy a gyűlésen való résztvételem az ok, de szerettem volna tőlük hallani. A DISZKISÉRET Már az előbb elbocsájto'tt munkásoknál láttam, hogy hogyan vizsgálják át a szerszám ládájukat, nem-e lopnak ki valamit és miként kiséri ki őket az egyenruhás felfegyverzett őr (guard). Én megmondtam az ily ügyeket intéző tisztviselőnek, hogy nem akarom a testőrséget. Ha ő ragaszkodik hozzá, akkor vigye a ládámat mert én nem viszem. így aztán a “nagy tiszteletadás” elkerülésével jutottam az uccára, kezemben a munkából való elbo- csájtási Írással, ami bizonyította, hogy minket nem letettek, hanem kizártak. A következő hétfő reggel a gyár előtt piketvonalat állítottunk fel. A gyárban dolgozó munkások dicséretére mondhatom, hogy pár egyén kivételével mindannyian csatlakoztak. Mindannyian látták, hogy a gyáros önkényeskedésének véget kell vetni. Csak ekkor tudtuk meg, hogy már eddig 18 munkást zártak ki, akik a szervezkedés iránt érdeklődést mutattak. így vélték elejét venni a gyár megszervezésének, noha ez törvény- ellenes eljárás. De már előzőleg is megfenyegették a fiatalabb munkásokat, hogy ha a szervezkedésről mernek tárgyalni, akkor megvonják tőlük a hadseregbe való behivási elhalasztást. Ugyancsak ekkor derült ki az is, hogy a nőknek nem ad- tám meg a felvételkor megígért fizetés javításokat, azt adván okul, hogy nem érdemelnek többet. Az első nap elég nehéz volt a sztrájk, mert egész nap esett az eső, de azért egész nap kitartottunk a pike'tvonalban. Tíz évi amerikai tartózkodásom alatt soha sem áztam el annyira, de nem sajnálom, mert az erkölcsi haszon kipótolta az anyagi káromat. A harmadik nap délutánján egy nagy cirkuszi elefánt szállító kocsi állt meg a gyár kapuja előtt. Mi, a sztrájkőrszemek kíváncsian néztük, hogy mi fog történni, mert a kocsira nagy betűkkel volt felirva: Police. Hát bizony abból a kocsiból csak egy lovat vezettek ki és valahonnan előkerült a lóhoz tartozó rendőr is, aki alttól kezdve ránk “vigyázott”. A gyáros is kijött az uccára, odament a rendőrhöz, beszélgetett vele, majd a lovat simogatta, becézgette, még füvet is tépett neki. Ugy-e, milyen jó ember ez a mi gyárosunk? Még a lóró is gondoskodik. Csak éppen azzal nem törődik, hogy a munkásai hogy élnek meg és képe- sek-e tűrni a gyárában fentar- tott rossz munkaviszonyokat. TERRORIZÁLNI AKARTAK Estefelé pár munkásnő is ellátogatott, akiknek azt telefonálták, hogy a sztrájknak már vége van, csak jöjjenek be dolgozni. Lám, ilyen ravasz módon akarták kijátszani a munkásokat. A munkásnők azonban látván a sztrájkőrszemeket, nem voltak hajlandók bemenWASHINGTON — Hogy az okát adja azoknak a rendkívül súlyos vesztességeknek, amelyekét az első és második magyar hadseregek az orosz fronton szenvedtek és amelyek a hadseregek visszavonását és teljes újjászervezését tették szükségessé, a magyar vezérkar főnöke, Szombathelyi Ferenc altárbornagy nemrég nyilatkozott a félhivatalos Pester Lloydban. Nyilatkozatában, melyet az Office of War Informa- tion-nak jelentettek, a vezérkari főnök elismeri, hogy az “oroszok nemcsak számbelileg voltak fölényben”, hanem “bizonyos gépesített felszereléseket használtak, amelyek meglepetést jelentettek nemcsak a honvédek, de még a németek számára is.” A vezérkari főnök elismerte, hogy a honvédek felszerelése semmi tekintetben se tudta felvenni a versenyt az oroszokéval és panaszosan jelentette ki, hogy “ a honvédekA Bérmunkás Női Gárdába befizettek 1943-44. évre: Mrs. A. Alakszay, L. Ang. 2.00 Mrs. J. Bischof, Akron .. 2.00 Mrs. J. Deák, Akron __ 2.00 Mrs. Wm. Fay, Akron .. 2.00 Mrs. Id. J. Farkas, Akron 2.00 Mrs. Ifj. J.' Farkas, Akron 2.00 Mrs.. M. Feczkó, N. York 2.00 Mrs. J. Fodor, Cuyahoga 2.00 Mrs. P. Kern, Akron ..... 2.00 Mrs. J. Kollár, Clev......... 2.00 Mrs. A. Kucher, Pittsb. .. 1.00 Mrs. L. Lefkovits, Clev. .. 2.00 Mrs. J. Schwindt, Akron 2.00 Mrs. A. Székely, Cleve. .. 5.1)0 Mrs. J. Vizi, Akron ........ 2.00 ni, noha a gyárvezető még a kezét is megfogta az egyik asz- szonynak és úgy akarta behúzni a kapun, hogy velünk ne beszélhessen. Ezen jelenet alatt a gyár rendőrei is odasereglettek és kikapcsolták fegyvertáskáikat, bizonyára mutatni akarták, hogy készek a fegyver használatára, vagyis revolverrel akarták a munkásokat terrorizálni. íme ilyen a munkások felé szóló demokrácia. De a munkások mindezek dacára kitartottak és büszke vagyok rá, hogy ilyen harcias szellemű munkásokkal dolgozhattam. Végre is a War Labor Board beleavatkozott a bérharcba. Pár nap múlva szavazás alá került, hogy akarunk-e szervezetet. A kizárt 18 munkás kivételével a többiek visszamentek dolgozni. Természetesen a mi ügyünk is elbírálásra kerül a szavazással egyidőben. Mogor József nek kézigrántokkal kellett az orosz tankok ellen küzdeni.” Az orosz fölénynek ez a hangoztatása meglepte a magyar közvéleményt, amely csak nemrég hallott a náci befolyás alatt álló magyar propagandától a honvédek “hősiességéről”, akik a “hátvédnek is a hátvédje” voítak. Rendszerint jólértesült körök véleménye szerint a magyar közönségnek a szerencsétlen keleti hadjáratban szenvedett óriási vesztességek felett érzett megdöbben ésére. Szombathelyi szerint a honvédeknek nemcsak “sokkalta hatalmasabb ellenséggel, hanem a szörnyű orosz éghajlattal is meg kellett küzdeniök.” NÉMET RÉMTETTEK LENGYELORSZÁGBAN LONDON, junius (ONA) — A lengyel titkos rádióállomás, Swit (Virradat) leadásában megvádolta a németeket, hogy áldozataik tetemeit kiássák és elhamvasztják, hogy ezzel mészárlásaik nyomát eltüntessék. Ugyanaz a rádióüzenet felszólította a lengyeleket, hogy minden terméskészletet, amelyeket Németországba szállításra ösz- szegyüjtöttek, gyújtsák fel. Itteni lengyel körök szerint a németek rendeletet adtak ki, mellyel megakarják fosztani a lengyel lakosságot a kevés gyógyszertől, amely számára még megmaradt. A rendelet, melyet most az úgynevezett kormányzóságban adtak ki, arra kötelezi a nem német gyógyszerészeket, hogy uj engedélyt váltsanak ki. Engedélyt pedig csak az kap, aki “politikailag megbízható vagy fajilag rokon” a németekkel. A magyar tábornok elismeri az oroszok katonai fölényét IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése "(gb) ROVATA----TÜZVONALBAN
