Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)

1943-06-26 / 1273. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879

VOL. XXXI. ÉVFOLYAM

CLEVELAND, 1943 JUNE 26

■ ■ " ■ ‘k l> '»ill I . I Ü

NUMBER 1273 SZÁM

500,000 bányász letette a munka-szerszámát

Idézetek az “Egy Világ” cimii Wendell Willkie könyvéből

Bár Ickes belügyminiszter, akit a kormány a szénhelyzet intézésével bízott meg tárgyalásokat folytat Lewissel a harmadik sztrájk terminus elhárítására, 500,000 bányász nem várta be annak eredményét, de a munka abbahagyásával kívánt kifejezést adni elkeseredésének.

Egyedül Pennsylvania államban 200,000 bányász hagyta ott a munkahelyét, annak a hírnek a vétele után, hogy két dolláros követelésüknek az $1.30-ra való leengedését is elutasították a bányabárók. Valóságos inzultusnak tekintik az eljárást és ugy- látszik, hogy hiába Ígér már a nevükben Lewis munkát, békét, a munkások erre többfelé nem hajlamosak.

A bányászok tisztán látják, hogy ebben a helyzetben is mennyire keztyüs kézzel kezelik a bányatulajdonosokat, akik a valóságban kényszerítik állásfoglalásukkal a munkásokat a munka beszüntetésére.

Ahol nem mennek a külföldre kis faj háborúért

KÉT TUCAT HALOTTJA, FÉLEZER SEBESÜLTJE VAN A 20 ÓRÁS UCCAI HARCNAK.

DETROIT, Mich. — Detroit városa valóságos háborús képet öltött abból a szóváltásból, amely az elmúlt vasárnapon a Belle Islandi Parkban szórakozott fehér és szines emberek között keletkezett. Mintha csak vártak volna erre az alkalomra. A fehérek olyan koncentrált támadást intéztek a négerek ellen, hogy röviddel később a halottak és a sebesültektől valóságos harcszinteret mutatott az egyébként kies vizparti sziget.

Valóságos harcvonalba fejlődtek a fehérek és amikor itt elintézték szines polgártársaikat, bevonultak a városba és a négerek lakta vidéken és üzleti negyedben folytatták inzultusaikat. Természetes, hogy a rendőrség ezúttal is megkésve érkezett a háború szinterére, amikor már a halottak száma a két tucatot is meghaladta, mig a több mint félezer sebesülttel a kórházak ítélték meg.

Michigan állam kormányzója a rendőrség és home guard mellé katonai századokat rendelt ki, mert a harcot fosztogatásra és rablásokra is kihasználták egyesek.

Sok ezer szines munkás hiányzott hétfőn a detroiti gyárakból, akik nem akarták családjukat otthon egyedül hagyni az esetleges újabb támadások idejére.

A harc kezdete után 20 órával a nyugalom nem ült vissza, úgy hogy hétfőn ezeken a vidékeken minden nyilvános hely zárva maradt és a rendőri szirén kocsik szállították a sebesülteket.

A tőkés osztály nem tudja kivárni, hogy minden amerikait tengeren túlra küldjön, hat megrendezteti itt a maga faj- háboruját. ✓

BRIDGES FELLEBEZÉSE

San Francisco, junius hó: —

H. Bridges a rakparti munkások vezérének deportálási ügyében a fellebezést benyújtották a szövetségi kerületi fellebezé- si bírósághoz. Bridges ellen már évek óta folyik a deportálási eljárás és a döntés, amely számos hasonló eset alapjául szolgál, egyenlőre nem várható.

ÚJSÁGÍRÓK az újságok ELLEN

BOSTON, junius hó: — A C.I.O. szervezethez tartozó American Newspaper Guild (újságírók szervezete) határo- zatilag kimondotta, hogy a szervezetnek le kell leplezni a sajtónak a háborús törekvéseket megakasztó intézkedéseit.

Az újságírók szervezete kiadja a Guild Reporter nevű folyóiratot. A bostoni konvenció kimondotta, hogy minden újságnál, ahol a szervezet tagjai dolgoznak, bizottságot szerveznek, amely figyelni fogja a lapoknak a háború sikerét veszélyeztető törekvéseit és azokat a Guild Reporterben leleplezik, sőt igyekezni fognak arra, hogy más lapokban is helyet kapjanak az ily leleplezéseknek.

(Vi.) Wendell Willkie fenti könyvét érdemes elolvasni, de csak azlt a törekvést láthatjuk •benne, melyet a New Deal és az angolországi Beveredge Plan mutat ki legjobban. Megjavítani a mai rendszert, hogy elviselhetővé tegyék a munkásmilliók részére. De legjobban kimutatják ezt az alábbi idézetek:

(71 oldal) “Mr. Stalin kijelentése és az Atlantic Charternek egyforma megállapításai vannak. Látják a hatását nyugat Európa régi felosztottságának, a kis nemzeteknek, minden egyes külön politikai, gazdasági és militarista egységnek. Ez az idejét múlta rendszer ami sok milliót állított Hitler által ajánlt “New Order’’ mellé. Mert még a Hitler elnyomatása alatt is úgy látták, hogy egy nagy egységes területbe kerülnek, ahol a gazdasági élet a modern világ szükségleteihez mérten sikeresebben működhetne.”

Ezt mi is igy láttuk, de még ezen kedvező egységesítési törekvés és ígéretek dacára sem egyeztünk meg abban, hogy hitleri náci, vagy fasizta rendszer szerint egységesíteni és békés termelési rendszert tudtak volna nyugat Európában megvalósítani. És erre éppen Willkie adja meg a választ a 78-ik oldalon:

“Szabadság egy megoszolha- tatlan szó. Ha mi élvezni akarjuk és harcolni érte, akkor ki kell terjeszteni mindenkire, tekintet nélkül arra, hogy gazdagok vagy szegények, hogy megegyeznek e velünk vagy nem. Nem különbség, hogy milyen az arcszinük, vagy fajuk.”

Igen, Willkie kiakarja terjeszteni a szabadságot a gazdagokra éppen úgy, mint a szegényekre. Csak mi azt nem értjük, — de hát nem vagyunk közismert politikusok — hogy miért kell gazdagoknak és szegényeknek lenni? No meg mi tapasztalatból tudjuk, hogy addig béke nem lehet még az ország kerületén belül sem, amíg gazdagok és szegényekre van osztva.

A fenti idézetet megismétli a 81-ik oldalon is hangsúlyozva azt, hogy azért érdemes harcolni és meghalni.

Mint egy magyarázatot, hogy milyen is az a szabadság melyeit ő akar megvalósítani, a 80-ik oldalon a következőket

mondja és lehetőnek lát egy egységes világot kiépíteni ezen az alapon. “A mi egységesített államainkhoz szabadság — szabadság az egyénnek, hogy úgy imádkozzon ahogy akar, dolgozzon ahogy akar ,él jen, gyermekeket neveljen ahogy akar.”

Hát ez még jó volna, de mi nem találjuk meg ezt sehol, kivéve azt, hogy úgy imádkozhat mindenki, ahogy akar, de legtöbben úgy káromkodnak, ahogyan akarnak, mert bizony nem dolgozhatunk és élhetünk úgy, ahogy akarunk és ez nem valami erős alap, erre nem építhetünk egy egész világot.

A 82-ik oldalon már magas tanról beszélve azt mondja, hogy “Politikai nemzetköziség gazdasági nemzetköziség nélkül csak egy ház, mely homokra épült.” Ez nagyon okos megállapítás, csak az a kérdés, hogy milyen gazdasági nemzetköziséget fognak kiépíteni. A nemzetközi bankárok és mágnások gazdasági nemzetköziségét? Amit Willkie is akar, vagy a népek gazdasági nemzetköziségét, amit a sok millió mun- Kás akar?

Willkie azt hitte, hogy legyőzte Marx elméletét, melyet egy orosz gyárigazgatóval való vitájában mutat ki. És igy elejét vágta annak a vádnak, hogy ő is Marxista lett. Egy Tretyakov nevű • repülőgépgyári igazgatóval vitatkozva, akit előre agyondicsért, azt kérdezi tőle. “Hogyan lehet nektek politikai és gazdasági szabadság, ahol az állam bir mindent?” . . . “és erre az alapkérdésre a Marxizmusnak nincs válasza.” Willkie szerint, Tretyakov egyáltalán nem tudott válaszolni.

Hát én nem vagyok közismert Marxista, mégis megadom a választ és kérdem, ha 12 millió fiatal embernek harcolni és meghalni az államért szabad és kötelesség, miért nem szabad dolgozni az államnak, vagy az államért?

Az államban minden egyes egyén társ, egyforma jogokkal, alkalommal és kötelezettséggel. Tehát közelebb állnak a gazdasági szabadsághoz, mint Willkie által helyeselt kapitalista rendszerben, ahol 60 család bírja a természeti kincsek és termelési eszközök 80 százalékát és 52 millió egyén csak ezeknek dolgozik, de semmi joguk, biztosítékuk nincs, hogy ezt megengedik nekik addig, amig szükségük van a munkára és nem