Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-06-05 / 1270. szám
BÉRMUNKÁS 1943. junius 5. A természet erőinek megismerése Közli: BISCHOF JÓZSEF (Folytatás) A NIAGARA HÁMBA FOGÁSA Az első benyomás, melyet a Niagara zuhatag láttára érzünk minden esetre a megdöbbenés, önkéntelenül lesz úrrá rajtunk, ha összemérjük saját semmiségünket az előttünk tomboló szörnyű energiával. Miféle joggal is mondhatjuk mi, gyarló teremtések, hogy mi vagyunk a teremtés urai, ha szemtől-szembe állunk evvel a borzalmasan hatalmas víztömeggel, mely századok, sőt évezredek óta folyton egyforma dörgéssel hirdeti a természet erőinek féktelen erejét? Mire mehet az emberek apró mesterkedése ennek a szüntelenül rohanó, szörnyű áradatnak az erejével szemben, mely böm- bölésével betölti fülünket és párafelhőjével szemünket kápráztatja mig beleszédülünk az elemek csatáiba ? A költőt ez nagyszerű sorok megírására ihleti a fönséges jelenet a művész ecsetjéhez nyúl, hogy a megörökitésre kényszerítse a víznek e titáni harcát a szikla tömeggel, mig a mérnök, noha éppen úgy látja és élvezi a természet örök csodájának szépségeit, az energiának kifogyhatatlan forrását látja a zuhatag- ban és képzeletében megjelennek a turbinák, a csavarok és kerekek ezrei, melyeknek berregő forgása és búgó kattogása a kultúra és civilizáció himnuszát zengi. “Előre nézek a jövőbe” — mondta Kelvin a Niagara zuhatag előtt “és látom az időt amikor az Erie tó minden vize gépek hadseregén át jut le az Ontario tónak alantabb fekvő medencéjébe és ez az áldásos munka milliószor többet fog érni a világnak, mint az a fönsé- gesen drámai kép, melyet a Niagara lezúduló víztömege tár elénk”. És Siemens aki éppen oly kiváló és világhírű elektrotechnikus volt, mint Kelvin, ugyancsak igy gondolkozott: “A roppant víztömeg borzalmas mélybe zudulása áhitatos cso- dálkodással töltötte el őt is” mondja róla Wilhelm Pole. A látvány megráz mindenkit, aki dörgő szavának varázskörébe jut. De ő sokkal többet, sőt egészen mást látott ebben a féktelen hatalomban, mint a tömeg, mert a tudományosan fegyelmezett technikus elme megérezte benne a természet kimeríthetetlen energiaforrását és rögtön fölvetette a kérdést: “vájjon föltétien szükséges-e, hogy ez a dicsőséges, világhódító hatalom értéktelenül pusztuljon el midőn a mélységbe rohan, vagy pedig legalább egy része, gyakorlatilag hasznosítható az emberiség javára?” Szinte azt mondhatnók, hogy valami gonosz tündér cselszö- vénye kényszeriti ránk azt a szükséget, mely egyre hajt bennünket, hogy gépeinkkel és szerszámainkkal elpusztítsuk a természet legfönségesebb szépségeit éppen most, amikor a kultúra úgy kiművelte az embert, hogy szomjas örömmel vágyik és tud is gyönyörködni a természet örök szépségeiben. Hogy megtermékenyítsük a hatalmas Egyiptomi völgyek homokját, otromba gátat kell emelnünk keresztben a Níluson, hogy elég fánk legyen a burokora és épületekre, egymás után kell letarolnunk a legszebb őserdőket, hogy hozzájuthassunk a vashoz és szénhez, nevető domboldalakat tépünk föl és behintjük a virágos mezőket gyárkéményekkel, melyek fekete füstöt és fojtó kőszén gázokat árasztanak szerteszét, hogy szolgálatunkba hajthassuk a kristálytiszta patak energiáit, gátakkal és zsilipekkel zárjuk el Norvégia és Olaszország, Svájc és Francia- ország hegyi forrásait, hogy a hűvös, tiszta habok csak otromba csöveken és búgó turbinákon át nyerhetik vissza ismét szabadságukat. De bármennyire sajnáljuk is ezt a barbár rombolást, mégis tudjuk, hogy kénytelenek vagyunk vele. Az élet képe, értéke és viszonyai századok óta állandóan változnak és uj meg uj alakot öltenek. Ma már nem ezé a nemzeté az elsőség, amelynek “fiai” legbátrabbak, legerősebbek és a testi erőben a többiek fölött állanak, hanem azé amelyik legolcsóbban tudja termelni az acél tonnáját. Ami más szóval azt jelenti, hogy a tőke a nemzeti vagyon nagysága biztosítsa a hatalmat, a vagyont az ipar és kereskedés gyűjti. Az ipar és kereskedés pedig ott lesz nagyhatalom, ahol a termelés legolcsóbb és minden vetélytársát legyőz a késhegyig menő gazdasági versenyben. Hogy gyorsabban menjen és hogy olcsóbb legyen a vasút és hajó, több és olcsóbb energia szükséges, akár mozgató erő, akár hő alakjában. A gyáros szorongva tanulmányozza gépeit, hogy nem tudna-e itt vagy ott egy tized centet, megtakarítani, mert tudja azt, hogy az olcsóbb termelés a leghatalmasabb szövetséges a nemzetközi versenyben, éppen ezért örömmel köszönt minden újítást, mely olcsóbbá tehetné gyáraiban a hajtóerőt. A mérnök és a gépész folyton a tudomány legújabb eseményeit lesi és vizsgálja, hogy nem tudna-e valamiképpen javítani segítségükkel a gépek termelő erején. És halljuk a hirt roppant gőzgépekről, melyek sokszorta hatalmasabbak, mint félszázad előttiek, majd futótűzként járja be a világot a robbanó gázokkal hajtott gépek hírei, melyek félelmetes versenytársai lesznek a gőzóriásoknak és közben diadalmas rohammal tör előre a viz energiája, mely a gőz és a robbanó gázok hatalmának alkonyát jelenti. A szénbányák kimerülnek, a petroleumkutak is, de a viz örökké folyik és kimeríthetetlen. Ha egyszer hámba fogjuk, örök időkre rabszolgája lesz az embernek. A vizi erő kiaknázása uj for- radamat csinál az ipari világban. Mindeddig azokban az országokban virágzott az ipar és kereskedés, ahol gazdag és jól müveit szénbányák voltak. A jövőben ez a gazdasági hegemónia át fog költözni azokba az országokba, ahol a nehézkedési erőt, mit a magasból zuhogó viz képvisel olcsón lehet dolgozó energiává átváltani. A kísérletek és a statisztikai számítások kétségtelenül bebizonyították, hogy a gőzgép elérte a fejlődési fokának és tökéletességének határát, több energiát mint ma, nem várhatunk már a kazán alá betüzelt kőszéntől, mig ellenben a kőszén fölhozatala a föld gyomrából abban a i arányban lesz egyre drágább és költségesebb, amily arányban fogy a készlet. Ezért tör előre oly diadalmasan a vizi erők kihasználásának gyakorlati föladata és ez az oka, hogy már is több hatalmas energia fejlesztőt éltet a viz. Száz és százezer lóerőt termelnek ma már a turbinák naponta és ez a roppant energia nesztelenül suhan tova az elektromosságtól lüktető kábeleken. A természet a Niagarával az egész világ elektromos mekkájánál ajándékozta meg az emberiséget a legnagyszerűbb ercVorrással. Négy óriási tónak, vagy inkább beltengernek, melyek úgy függnek össze, hogy együtt 90.000 négyzetmérföld kiterjedésű vízgyűjtőt alkotnak ennek a négy tónak a vizfölöslegét úgy szorította hatalmas sziklagátakkal egy szűk csatornába, hogy a rohanó viztömeg már sodrával is a világ legnagyobb energia forrása lehetne, pedig ráadásul még 165 láb magasról le is zuhan az alsó medrébe. A számok megdöbbentőek és szinte lidérc-sulyal nyomják agyon a képzeletet, a húsz láb mély egybefüggő, szilárd vízfal, mely másodpercenként 275.000 köbláb vizet jelent, szakadatlanul zuhog le a mélybe ! Napi energiája körülbelül 7 millió lóerő, fölér annak a 200.000 tonna kőszénnek a lappangó energiájával, melyet 24 óránként az egész világon föl- szinre hoznak. Képzeljük el, a sok ezer hatalmas gőzöst, mely keresztül-kasul szántja az óceánok uttalan sivatagját, a sok százezer lokomotivot, mely a világot körülfogó sinhálózaton robog, a sok millió kazánt, mely a föld összes gőzgépeit hajtja, mindezt a rengeteg munkát mely a kultúrát fentartja és élteti, nemcsak, hogy elvégezné a Niagara egymaga, hanem még energiájának egy jórésze meg is maradna. Ezeknek előre bocsájtása után érthető, hogy a mérnökök még akkor is so- várgó pillantásokat vetnének a Niagara felé, ha ez a roppant energia forrás valami lakatlan pusztában lenne, vagy a sarkvidékeken. Ám a természet jókedvében volt, mikor evvel a fölbecsülhetetlen kinccsel megajándékozta az emberiséget, mert egészséges és lakott vidékre helyezte a hatalmas erőt, természetes javakban bővelkedő földre, tettvágytól és szorgalomtól duzzadó nép közé. A Niagara ott van legjobban helyén, ahová a természet alkotta, mert az Egyesült Államok és Kanada népe nem hagyja kihasználatlanul lefolyni küszöbe előtt a roppant energiát. S midőn elkövetkezett az idő, hogy a technika fejlettsége megteremtette a szövetséget a vizi erő és az elektromos energia között, e két szorgalmas népnek az volt az első dolga, hogy hasznára fordítsa a természet nagyszerű ajándékát. S a zuhatag közvetlen közelében, mint a rettenetes erő közvetlen eredménye a gomba gyorsasággal támadt és fejlődött egy nagy város, ideális tiszta város melyben nincsen füst, gáz és korom. Pár évvel ezelőtt még mocsaras, egészségtelen terület volt az a 84 acre, ahol ma Echota áll, de a mély alapcsövezés levezette a posványos vizeket, gyönyörű kerteket varázsolt a békalencsés pocsolyák helyére, fényes palotákat emelt a cse- nevész füzfabokrok helyén, hol nem békák vartyognak, hanem az elektromos vasút nyargal keresztül-kasul. “Akik Echota várost megépetették — Írja John Bogart — összhangba tudták hozni azt a sokféle követelményt, mely a bonyolult probléma megoldásával együtt járt.” Az emberi lakásra teljesen alkalmatlan területen ideálisan egészséges várost, virágzó kerteket teremtettek, azon a talajon, ahol még a füzfabokrok is elcsenevészedtek. Az utakat melyeket a por, a sár jár- hátatlanná tett, csaknem egész éven át, deszkaegyenesre kövezték és árnyas fasorral szegték be, szóval a mocsárból kertvárost csináltak.” íme, a zuhogó viz energiája, melyet a bőkező természet ingyen ád, milyen földi paradicsomot teremtett a Niagara kietlen partjain. Hát még mi lesz Afrikában, ha a modern ember a kultúra minden vívmányával fölfegyverkezve fog hozzá a Zámbéri folyam energiájának a meghódításához ,amelynek Viktoria zuhataga kétszer oly széles ,mint a Niagara és függőlegesen zuhan alá 400 láb mélységbe. A “fehér kőszén” romantikája ez a “dörgő felhő” regénye, mely uj fejezet lesz a kultúra és civilizáció történetében. Ki mondja meg, hol az a határ, melynél az elektromosság démoni titokzatos és mégis oly jótékony hatalma megáll? (Folytatjuk) A MAGYAR SZERVZEZETT MUNKÁSOK NEM AKARNAK NÁCIK LENNI WASHINGTON, máj (ONA) — A magyarországi német kisebbség hivatalos náci lapja, a Budapesten megjelenő “Deutsche Zeitung”, mint az Office of War Information értesül, cikkében panaszkodik, hogy még a német eredetű magyar munkások is kitartanak szabad szakszervezeteik mellett és el- lengségei a nácizmusnak. A lap szerint hatalmas propagandahadjáratra van szükség, hogy a munkásságot felvilágosítsák és megnyerjék a nemzeti szocialista tanításnak. Végül azonban a német náci lap is beismeri, hogy “ez a feladat bizony nem könnyű.”
