Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)

1943-05-29 / 1269. szám

1943. május 29. BÉRMUNKÁS 7 oldal A természet erőinek megismerése Közli: BISCHOF JÓZSEF (Folytatás) RÖNTGEN FÖLFEDEZI A VILLAMOS SUGÁRZÁS HATÁSÁT Ugyancsali ezen a nyomon haladva fedezte föl Röntgen tanár (1895) a nevéről elneve­zett sugarakat, melyek oly tes­tek belső szerkezetének vizsgá­latára is alkalmasak, amelye­ken a közönséges fény nem ha­tol át. E nagy fölfedezés alap­ján a technikának egészen uj ága fejlődött ki, a Röntgen technika, mely különösen az orvostudománynak és az anyag vizsgálatának tesz nagyon fon­tos szolgálatokat. Röntgen föl­fedezése e rejtélyes sugárzások kutatására fordította a figyel­met Becquerelnek aki azt ta­pasztalta 1896-ban, hogy az uranum sói Röntgen sugarak­hoz hasonló hatásokat hoznak létre a fotografáló lemezen. A Curie házaspár nagyszabású kí­sérleteket végzett a Becquerel sugarakkal és bámulatos ered­ményt ért el a tudomány fejlő­désében. Kimutatták, hogy az uranium és thorium összes ve- gyületeiben meg van ez a kisu­gárzó képesség melyek rádió- aktivitása nagyobb mint a tisz­ta urániumé és a troumé. Eb­ből azt következtették, hogy a rádió-aktivitást egy eddig is­meretlen anyag okozta, mely megvan a szurokércben, az urá­niumban és a thoriumban is csak kisebb mértékben mint a szurokércben. Hosszas kísérle­tezés után sikerült megtalál­niuk ezt az uj elemet, melyet rádiumnak neveztek el. A tech­nika jövendő fejlődésének táv­latát csodás világításban tárja elénk ez a korszakot jelző uj fölfedezés. Mindennek alapja a villamos energia és minden anyag egyetlen egy ősanyag különböző csoportosulásából áll. A fény és a hő, a mozgás és az erő, a vegyi folyamatok és át­változások forrása, mind a vil­lamos energia, melynek örök és részben még ismeretlen törvé­nyei kormányozzák az egész természet működését. Száz év előtt Volta még csak a nyelvére tett drótvégeken ér­zett ízből tudta fölismerni az elektromos áramot. Galvani a békacombok rángatózásában látta az elektromosságot, bizo­nyára nem gondota, hogy az ott szereplő titokzatos energia, az elektromos áram majd vona­tokat mozgat, városokat vilá­git és hajtja a gyárak gépeit. Nem gondolta, hogy oly hatal­mas, félelmetes erő lesz, ami­től óvakodnunk kell, nehogy a testünkhöz érve megöljön ben­nünket és egy szempillantás alatt földünk túlsó végére röpí­ti át a gondolatot. Ez a titok­zatos energia az elektromosság erőforrása a jövő technikának. Legdrágább és mégis olcsó kincse, közös vagyona az egész emberiségnek, mert mindenütt menyitható és mindenhová el­szállítható. Óriási energia for­rások hevernek a természetben mindenütt, az őserdők és kő­széntelepek, a földgázforrások és a vízesések ki sem számítha­tó energia mennyiségeket rej­tenek magukban, de gyakorlati értékük csak akkor van, ha könnyen hozzáférhetők és kiak­názhatok. Brazília őserdői, Ki­na széntelepei, a Kongó víze­sései, sőt még Nagysármás földgázforrásai is csak akkor lehetnek értékesek, ha ott tud­juk kihasználni őket, ahol a természetben vannak, mert ha ezeket az energiaforrásokat úgy akarnék értékesíteni, hogy előbb kivágjuk az erdőt, felás­suk a szenet és vasúton, hajón szállítjuk a fogyasztási helyek­re, ha a Kongó vízesései, vagy a nagysármási földgázforrások energiáját vezetékekben továb­bítjuk száz meg száz mértföld- nyire, a nagy energia mennyi­ség javarészét fölemészetené a kitermelés és a szállítás úgy, hogy alig maradna belőle hasz­nosítható érték. ELEKTROMOSSÁG AZ IPAROKBAN Van azonban az energiának egy olyan faja, amelybe a töb­bi energia mind könnyűszerrel általakitható, ez az energia az elektromosság, amely nem lé­vén a súlyos anyaghoz kötve minden képzeletet felülmúló se­bességgel szállítható és a fo­gyasztás helyén ismét kényel­mesen alakítható át olyan ener­giává, aminőre éppen szükség van, tehát hajtóerővé, meleggé, világossággá, stb. Néhány mil­liméter fémdrót elég ugyanoly mennyiségű energia szállításá­ra, amennyit ha kőszénben vol­na meg, csak úgy szállíthatnánk el, ha előbb roppant költséggel és munkával óriási vashidakat épitenénék, óriási alagutakat fúrnánk, magas töltéseket épí­tenénk és mind ennek tetejébe tömérdek szenet is elégetnénk a szállítás céljaira használt va­sutak és hajók hajtásáre. Ma csak drótvezeték szükséges, de kitudja, nem fogjuk-e éppen úgy nélkülözhetni az energia­szállításban is, mint ahogy a drótnélküli táviró njár ma is el lehet nélküle. Hiszen a hő és fény energia a Napból is veze­ték nélkül árad le hozzánk, mi­ért ne tehetné meg ugyanazt a villamos energia is? A ter­mészetes energiák átváltozta­tását villamos energiává a di­namó gépek végzik. Az első ily gépeket Dal Negro Siemens és Clark készítették és alapjuk a dinamó elv volt, mely viszont a Faraday által fölfedezett elektró-mágneses indukció tör­vényéből folyik. Legolcsóbb energia a folyók ,vízesések moz­gási energiája, melyet úgyne­vezett turbinákkal alakítanak át forgó mozgássá és ennek tengelyére közvetlenül szerelik rá a dinamó gép tengelyét. Már sokkal drágább energiaforrás a kőszén, mellyel vagy gőzgépet, gőzturbinát vagy a belőle ké­szített világitógazzal gőzgépet táplálunk s ezek hajtják aztán a dinamó gépet. Amint a vízmüveknél a szi­vattyúk állandóan szállítják a vizet a forrásból a víztartóba, a víztartó pedig ellátja a város fogyasztását és ahogy a szi­vattyúk nem engedik a viz ma­gasságát bizonyos színvonal alászállni, de viszont bizonyos színvonalnál magasabbra sem emelkedhetik a viz, mert a szi­vattyúk csak addik táplálhat­ják. A viznek ezért állandóan megvan ugyanaz a nyomása és a fogyasztást akkor is zavarta­lanul ellátja, ha a szivattyúkat rövid időre ki is kapcsolják, ép­pen úgy gyűjtik magukba az akkumulátorok is az elektromos energiát, melyet állandó fe­szültség mellett szállítanak a fogyasztóknak és sohasem fogy ki, mert a dinamó gépek min­dig utána töltik az elhasznált energiát. Ezek az akkumuláto­rok egyúttal hordozható ener­gia források is, melyekkel ve­zeték nélküli elektoroms vasu­takat is hajtanak. A technika jövendő fejlődé-! sének távlatát csodás világítás­ban tárja elénk ez a korszakot jelző fölfedezés. Mindennek alapja a villamos energia és minden anyag egyetlen egy ős­anyag különböző csoportosulá­saiból áll. A fény és a hő, a mozgás és az erő, a vegyi fo­lyamatok és átvátozások forrá­sa mind a villamos energia, melynek örök és részben még ismeretlen törvénye kormá­nyozzák az egész természet mű­ködését. És kitudja idő múltán nem-e rádium lesz-e az a böl­csek köve, melyet lázasan ke­restek a középkor alchimistái és kitudja, hogy nem válnak-e valóra mindazok a fantazmagó­riák és ábrándok, melyeknek teljesedését a közézpkor alchi­mistái a bölcsek kövétől vár­ták ? (Folytatjuk) “Vessük meg az alapját egy uj nagy győzelemnek” Irta: Erdőssy Péter WASHINGTON — (ONA) Határozott lépés történt az Egyesült Nemzetek vonalában keletkezett szakadás eltünteté­se irányában a múlt héten. Ez a lépés Stalin javaslata volt, hogy orosz-lengyel paktumot kössenek Németország ellen, másrészt Wladimir Sikorski, lengyel miniszterelnök az a magatartása, hogy szívesen fo­gadta e javaslatot, Stalin leve­let intézett a New York Times moszkvai tudósítójához és eb­ben nyomósán hangsúlyozta kormányának azt az óhaját, hogy a háború után erőteljes és független Lengyelországgal legyen dolguk. A Szövetséges Nemzetek reménységgel teltek el Stalin és Sikorski miniszter- elnök e magatartásának láttá- láttára, az események azonban naponta szint váltanak és ma senki sem mondhatja meg, váj­jon a szerencsés, megoldás ha­marosan itt lesz-e. Ez a megoldás azonban na­gyon is szükséges, ha a Szövet­séges Nemzetek közös politikai frontra akarnak felsorakozni, ami pedig éppen oly múlhatat­lan feltétele a győzelemnek, mint a közös hadifront. “Sta­lin — mondta a New York Ti­mes — hangoztatta, hogy a Szovjetunió és Lengyelország háború utáni viszonyának köl­csönös megbecsülésen és jó­szomszédi állapoton kell nyu­godnia. Ha pedig a lengyel nép is úgy akarja, kölcsönössé­gen alapuló, egymást támoga­tó szövetséget köthetnek Né­metország ellen”. A New York Times megállapította, hogy Stalin válasza szerint “a Szov­jet kormány leköti magát, hogy Stalinnak, 1941 decemberében Wladimir Sikorski lengyel mi- neszterelnöknek kifejezett kí­vánsága, erőteljes és független Lengyelország helyreállítása dolgában, ma is sarokkővé a szovjet-lengyel viszonynak. A múlt héten történtekre már előremutatott Stalin május 1-ei kiáltványa. Ebben az orosz miniszterelnök kiemelte a Szö­vetséges Nemzetek testvéri egységét a közös ellenség el­len való harcban. Amikor ezt mondta, Stalin kétségtelenül arra gondolt, hogy ez az ellen­ség a repedést lengyel-orosz vi­szonyban egyenesen okozni kí­vánta, ezzel nyilván a Szovjet­unió és az angolszáz demokrá- ák szövetségének széthullására számítva. Elmer Davis, az Of­fice of War Information igaz­gatója mondta minap, a napi eseményeken való áttenkintésé- ben: “Minden ami egyenetlen­séget okozhat a Szövetségesek között, az valamennyiünknek a gondja. Mert hiszen össze kell tartanunk, hogy győzhessünk ebben a háborúban.” Oroszország és Lengyelor­szág szakítása áttörés volt a propaganda terén; ugyanolyan döntő és sikeres a németek szá­mára, mint a náci tankok, a náci gyalogság áttörés az orosz fronton, vagy Afrikában, vagy a kinai fronton. Anthony Eden külügyi államtitkár is meg­mondta múlt héten az angol al­sóházban: az egész viszály két­ségtelenül a közös ellenség konyháján készült. Ebben a mostani háborúban a Szövetsé­geseknek mindig tisztában kell lenniök azzal, hogy az ellenség éppen olyan járatos a politikai hadviselés mesterségében, ami­lyen mesternek mutatkozott a harctereken. Egyik nemzet sem engedheti meg magának azok közül, kik az ellenség leverésé­re szövetkeztek, hogy valame­lyes előítélet — megrögzött elő­ítélet — legyezgetésével ját­szón a fasizták kezére. Ezzel végzetes kárt okozhatnak a kö­zös ügynek. Most ugylátszik, az áttörést visszavertük, a rést berekesztettük, légyen ez azon­ban figyelmeztetés és a Szö­vetséges Nemzetek mindenike legyen most már résen. Izmos ellenféllel van dolgunk, aki tud­ja már, hogy megverik, ha csak nem képes elszakítani bennün­ket egymástól, most a győze­lem hajnalán.

Next

/
Thumbnails
Contents