Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-05-29 / 1269. szám
1943. május 29. BÉRMUNKÁS 7 oldal A természet erőinek megismerése Közli: BISCHOF JÓZSEF (Folytatás) RÖNTGEN FÖLFEDEZI A VILLAMOS SUGÁRZÁS HATÁSÁT Ugyancsali ezen a nyomon haladva fedezte föl Röntgen tanár (1895) a nevéről elnevezett sugarakat, melyek oly testek belső szerkezetének vizsgálatára is alkalmasak, amelyeken a közönséges fény nem hatol át. E nagy fölfedezés alapján a technikának egészen uj ága fejlődött ki, a Röntgen technika, mely különösen az orvostudománynak és az anyag vizsgálatának tesz nagyon fontos szolgálatokat. Röntgen fölfedezése e rejtélyes sugárzások kutatására fordította a figyelmet Becquerelnek aki azt tapasztalta 1896-ban, hogy az uranum sói Röntgen sugarakhoz hasonló hatásokat hoznak létre a fotografáló lemezen. A Curie házaspár nagyszabású kísérleteket végzett a Becquerel sugarakkal és bámulatos eredményt ért el a tudomány fejlődésében. Kimutatták, hogy az uranium és thorium összes ve- gyületeiben meg van ez a kisugárzó képesség melyek rádió- aktivitása nagyobb mint a tiszta urániumé és a troumé. Ebből azt következtették, hogy a rádió-aktivitást egy eddig ismeretlen anyag okozta, mely megvan a szurokércben, az urániumban és a thoriumban is csak kisebb mértékben mint a szurokércben. Hosszas kísérletezés után sikerült megtalálniuk ezt az uj elemet, melyet rádiumnak neveztek el. A technika jövendő fejlődésének távlatát csodás világításban tárja elénk ez a korszakot jelző uj fölfedezés. Mindennek alapja a villamos energia és minden anyag egyetlen egy ősanyag különböző csoportosulásából áll. A fény és a hő, a mozgás és az erő, a vegyi folyamatok és átváltozások forrása, mind a villamos energia, melynek örök és részben még ismeretlen törvényei kormányozzák az egész természet működését. Száz év előtt Volta még csak a nyelvére tett drótvégeken érzett ízből tudta fölismerni az elektromos áramot. Galvani a békacombok rángatózásában látta az elektromosságot, bizonyára nem gondota, hogy az ott szereplő titokzatos energia, az elektromos áram majd vonatokat mozgat, városokat világit és hajtja a gyárak gépeit. Nem gondolta, hogy oly hatalmas, félelmetes erő lesz, amitől óvakodnunk kell, nehogy a testünkhöz érve megöljön bennünket és egy szempillantás alatt földünk túlsó végére röpíti át a gondolatot. Ez a titokzatos energia az elektromosság erőforrása a jövő technikának. Legdrágább és mégis olcsó kincse, közös vagyona az egész emberiségnek, mert mindenütt menyitható és mindenhová elszállítható. Óriási energia források hevernek a természetben mindenütt, az őserdők és kőszéntelepek, a földgázforrások és a vízesések ki sem számítható energia mennyiségeket rejtenek magukban, de gyakorlati értékük csak akkor van, ha könnyen hozzáférhetők és kiaknázhatok. Brazília őserdői, Kina széntelepei, a Kongó vízesései, sőt még Nagysármás földgázforrásai is csak akkor lehetnek értékesek, ha ott tudjuk kihasználni őket, ahol a természetben vannak, mert ha ezeket az energiaforrásokat úgy akarnék értékesíteni, hogy előbb kivágjuk az erdőt, felássuk a szenet és vasúton, hajón szállítjuk a fogyasztási helyekre, ha a Kongó vízesései, vagy a nagysármási földgázforrások energiáját vezetékekben továbbítjuk száz meg száz mértföld- nyire, a nagy energia mennyiség javarészét fölemészetené a kitermelés és a szállítás úgy, hogy alig maradna belőle hasznosítható érték. ELEKTROMOSSÁG AZ IPAROKBAN Van azonban az energiának egy olyan faja, amelybe a többi energia mind könnyűszerrel általakitható, ez az energia az elektromosság, amely nem lévén a súlyos anyaghoz kötve minden képzeletet felülmúló sebességgel szállítható és a fogyasztás helyén ismét kényelmesen alakítható át olyan energiává, aminőre éppen szükség van, tehát hajtóerővé, meleggé, világossággá, stb. Néhány milliméter fémdrót elég ugyanoly mennyiségű energia szállítására, amennyit ha kőszénben volna meg, csak úgy szállíthatnánk el, ha előbb roppant költséggel és munkával óriási vashidakat épitenénék, óriási alagutakat fúrnánk, magas töltéseket építenénk és mind ennek tetejébe tömérdek szenet is elégetnénk a szállítás céljaira használt vasutak és hajók hajtásáre. Ma csak drótvezeték szükséges, de kitudja, nem fogjuk-e éppen úgy nélkülözhetni az energiaszállításban is, mint ahogy a drótnélküli táviró njár ma is el lehet nélküle. Hiszen a hő és fény energia a Napból is vezeték nélkül árad le hozzánk, miért ne tehetné meg ugyanazt a villamos energia is? A természetes energiák átváltoztatását villamos energiává a dinamó gépek végzik. Az első ily gépeket Dal Negro Siemens és Clark készítették és alapjuk a dinamó elv volt, mely viszont a Faraday által fölfedezett elektró-mágneses indukció törvényéből folyik. Legolcsóbb energia a folyók ,vízesések mozgási energiája, melyet úgynevezett turbinákkal alakítanak át forgó mozgássá és ennek tengelyére közvetlenül szerelik rá a dinamó gép tengelyét. Már sokkal drágább energiaforrás a kőszén, mellyel vagy gőzgépet, gőzturbinát vagy a belőle készített világitógazzal gőzgépet táplálunk s ezek hajtják aztán a dinamó gépet. Amint a vízmüveknél a szivattyúk állandóan szállítják a vizet a forrásból a víztartóba, a víztartó pedig ellátja a város fogyasztását és ahogy a szivattyúk nem engedik a viz magasságát bizonyos színvonal alászállni, de viszont bizonyos színvonalnál magasabbra sem emelkedhetik a viz, mert a szivattyúk csak addik táplálhatják. A viznek ezért állandóan megvan ugyanaz a nyomása és a fogyasztást akkor is zavartalanul ellátja, ha a szivattyúkat rövid időre ki is kapcsolják, éppen úgy gyűjtik magukba az akkumulátorok is az elektromos energiát, melyet állandó feszültség mellett szállítanak a fogyasztóknak és sohasem fogy ki, mert a dinamó gépek mindig utána töltik az elhasznált energiát. Ezek az akkumulátorok egyúttal hordozható energia források is, melyekkel vezeték nélküli elektoroms vasutakat is hajtanak. A technika jövendő fejlődé-! sének távlatát csodás világításban tárja elénk ez a korszakot jelző fölfedezés. Mindennek alapja a villamos energia és minden anyag egyetlen egy ősanyag különböző csoportosulásaiból áll. A fény és a hő, a mozgás és az erő, a vegyi folyamatok és átvátozások forrása mind a villamos energia, melynek örök és részben még ismeretlen törvénye kormányozzák az egész természet működését. És kitudja idő múltán nem-e rádium lesz-e az a bölcsek köve, melyet lázasan kerestek a középkor alchimistái és kitudja, hogy nem válnak-e valóra mindazok a fantazmagóriák és ábrándok, melyeknek teljesedését a közézpkor alchimistái a bölcsek kövétől várták ? (Folytatjuk) “Vessük meg az alapját egy uj nagy győzelemnek” Irta: Erdőssy Péter WASHINGTON — (ONA) Határozott lépés történt az Egyesült Nemzetek vonalában keletkezett szakadás eltüntetése irányában a múlt héten. Ez a lépés Stalin javaslata volt, hogy orosz-lengyel paktumot kössenek Németország ellen, másrészt Wladimir Sikorski, lengyel miniszterelnök az a magatartása, hogy szívesen fogadta e javaslatot, Stalin levelet intézett a New York Times moszkvai tudósítójához és ebben nyomósán hangsúlyozta kormányának azt az óhaját, hogy a háború után erőteljes és független Lengyelországgal legyen dolguk. A Szövetséges Nemzetek reménységgel teltek el Stalin és Sikorski miniszter- elnök e magatartásának láttá- láttára, az események azonban naponta szint váltanak és ma senki sem mondhatja meg, vájjon a szerencsés, megoldás hamarosan itt lesz-e. Ez a megoldás azonban nagyon is szükséges, ha a Szövetséges Nemzetek közös politikai frontra akarnak felsorakozni, ami pedig éppen oly múlhatatlan feltétele a győzelemnek, mint a közös hadifront. “Stalin — mondta a New York Times — hangoztatta, hogy a Szovjetunió és Lengyelország háború utáni viszonyának kölcsönös megbecsülésen és jószomszédi állapoton kell nyugodnia. Ha pedig a lengyel nép is úgy akarja, kölcsönösségen alapuló, egymást támogató szövetséget köthetnek Németország ellen”. A New York Times megállapította, hogy Stalin válasza szerint “a Szovjet kormány leköti magát, hogy Stalinnak, 1941 decemberében Wladimir Sikorski lengyel mi- neszterelnöknek kifejezett kívánsága, erőteljes és független Lengyelország helyreállítása dolgában, ma is sarokkővé a szovjet-lengyel viszonynak. A múlt héten történtekre már előremutatott Stalin május 1-ei kiáltványa. Ebben az orosz miniszterelnök kiemelte a Szövetséges Nemzetek testvéri egységét a közös ellenség ellen való harcban. Amikor ezt mondta, Stalin kétségtelenül arra gondolt, hogy ez az ellenség a repedést lengyel-orosz viszonyban egyenesen okozni kívánta, ezzel nyilván a Szovjetunió és az angolszáz demokrá- ák szövetségének széthullására számítva. Elmer Davis, az Office of War Information igazgatója mondta minap, a napi eseményeken való áttenkintésé- ben: “Minden ami egyenetlenséget okozhat a Szövetségesek között, az valamennyiünknek a gondja. Mert hiszen össze kell tartanunk, hogy győzhessünk ebben a háborúban.” Oroszország és Lengyelország szakítása áttörés volt a propaganda terén; ugyanolyan döntő és sikeres a németek számára, mint a náci tankok, a náci gyalogság áttörés az orosz fronton, vagy Afrikában, vagy a kinai fronton. Anthony Eden külügyi államtitkár is megmondta múlt héten az angol alsóházban: az egész viszály kétségtelenül a közös ellenség konyháján készült. Ebben a mostani háborúban a Szövetségeseknek mindig tisztában kell lenniök azzal, hogy az ellenség éppen olyan járatos a politikai hadviselés mesterségében, amilyen mesternek mutatkozott a harctereken. Egyik nemzet sem engedheti meg magának azok közül, kik az ellenség leverésére szövetkeztek, hogy valamelyes előítélet — megrögzött előítélet — legyezgetésével játszón a fasizták kezére. Ezzel végzetes kárt okozhatnak a közös ügynek. Most ugylátszik, az áttörést visszavertük, a rést berekesztettük, légyen ez azonban figyelmeztetés és a Szövetséges Nemzetek mindenike legyen most már résen. Izmos ellenféllel van dolgunk, aki tudja már, hogy megverik, ha csak nem képes elszakítani bennünket egymástól, most a győzelem hajnalán.