Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)

1943-05-22 / 1268. szám

1943. május 22. BÉRMUNKÁS 7 oldal A természet erőinek megismerése Közli: BISCHOF JÓZSEF (Folytatás) Galvani a rángatózásokat a le­vegőben rejlő villamosságnak tulajdonította, hogy törvényeit 'megállapíthassa, rézdrótra fűz­te a békacombokat és igy akasztotta föl erkélyének vas­rácsára, avval a gondolattal, hogy a szabadon lógó békacom­bokat jobban érheti a levegő. A rángatózások elmaradtak, de valahányszor a szél meglóbál- ta a békacombokat s ezek oda­verődtek a vasrácshoz, minden ilyen alkalommal erősen össze- rándultak a békacombok. Gal­vani nagy türelemmel figyelte a sajátságos tüneményt és az­tán részletesen leírta érdekes megfigyelését. A tudósok egy- | része elfogadta ezt az elméletet és sokáig ragaszkodtak hozzá, noha Volta Sándor pisai tanár nem sokkal utána megtalálta a helyes magyarázatot és ezzel megvetette alapját a modern elektrotechnikának. Az a kö­rülmény, hogy a békacombok mindig csak abban a pillanat­ban rángatóztak, amelyben a rézsodrony, melyen függtek, közvetve vagy a békacombok vezetéke utján érintkezett a rácsozat vasszerkezetével, arra a meggyőződésre juttatta Vol­tát, hogy itt voltaképpen a két fém érintkezése pillanatában villamos áram fejlődik és ez rándítja össze a békacombokat. Ezt az elméletet most már csak bekellett bizonyítani és Votának ez is sikerült. Hosszas kísérletezés után megállapította, hogy a villamos áram indító ereje a különböző fémekkel nem egyenlő, sőt az egyes fémek egymás között is más és más arányokban indít­ják a villamos áramot és ennek az áramnak a minősége emel­kedik vagy alászáll, attól is függ, hogy a fémek milyen sorrendben következnek egy­más után. A vezetők, illetőleg a fémek tehát akkép sorakoz­tathatok, amint mindegyikük negativ villamosságu lesz, ha az előtte állók bármelyikével érintkezhetik, ellenben pozitív áramot ad, ha az utána követ­kezők bármelyikével kapcsol­juk össze. Amidőn Volta kimu­tatta, hogy a különnemü veze­tők érintkezésénél a két elem­ben ellentétes elektromosság keletkezik és ennek a folytonos kisülése rángatja a békacom­bokat, egyszersmind egészen uj alapokra fektette a villamos­ság elméletét is és egészen uj szemhatárokat nyitott meg a pozitív tudomány előtt. Első bizonyító kísérlete az volt, hogy cink és rézlemez közé savanyí­tott vízbe áztatott itatóspapi­rost helyezett és akkor a réz pozitív ,a cink pedig negativ villamosságot mutatott. A drót végét a nyelv alá és felé he­lyezve, az egyik végén savany­ítás, a másik végén pedig lú­gos izt érzett, mint az ellenté­tes villamosság vegybonto ere­jének hatásait. Az igy összeál­lított csoportot, mely két kü­lönböző fémből és egy sós vagy savas oldatból áll, elemnek ne­vezte el Volta és ebből a fölfe-j dezésből sarjadt a modern tech­nika leghatalmasabb energia- forrása a galvanizmus és az el­ső Volta oszlop. Ettől fogva az úgynevezett dörzsölési villa­mossággal sem a tudomány, sem a technika nem igen fog­lalkozott. A borostyánkőnek, üvegnek, stb. az a tulajdonsá­ga, hogy selyemszövettel, róka­prémmai, stb. megdörzsölve könnyv testeket pl. papirost magához ránt és az érintkezés után ismét eltaszit, csak sze­rény megnyilatkozása a hatal­mast elektoromos energiának. Majdnem ugyanígy vagyunk azokkal a villamos gépekkel is, melyek dörzsölés utján szintén korongokkal fejlesztik a villa­mosságot, itt ugyan már gyak- ! ran nagyon csattanó, fényes szikrához kisülő villamos ener­giát kapunk, de a fényes szik­rához és erős hanghoz, mely­ben a villamos gép eredménye teljesen kimerül, szintén kevés energia szükséges és a techni­ka céljaira még ez sem igen hasznáható. Viszont azonban a dörzsölési villamosság keltette föl a tudomány érdeklődését e rejtett energia iránt s amidőn Galvani és Volta nagyszerű kí­sérletei tisztázták az elektro­mosság fogalmát, már a dör­zsölési villamosság ismerete ré­vén is létezett néhány értékes találmány, amelynek lényegét és törtnetét nem mellőzhetjük. Galvani fölfedezése és Volta magyarázatai után már gyor­san fejlődött az elektromos áram tulajdonságának és tör­vényeinek kutatása. Oersted dán tudós 1820. telén egy föl­olvasása közben azt a neveze­tes fölfedezést tette, hogy egy finom platinadrótot, mely a Volta oszloppal összekapcsolva izzóvá lett a rajta keresztül haladó áramból, sajátságos len­gésbe hozta azt a delej tüt, mely fölötte elvonult. Oersted fölfe­dezésének valósága minden pontjában bebizonyult, olyan lelkesedés támadt a tudomá­nyos világban, amelyhez fog­hatót csak a léghajó keltett. Oersted neve libegett minden ajkon és nemcsak a természet- tudósok, fizikusok és orvosok kísérleteztek az uj fölfedezés­sel, hanem műkedvelők is ho­lott pedig akkor még senki sem sejthette, hogy a távírótól és telfontól kezdve a villamos va­súiig az elektrotechnika min­den nagyobb alkotása csaknem kizárólag az Oersted fölfedezé­sén nyugszik. Nem sokkal ez­után Tixii megszerkesztette az első elektromágneses forgó ké­szüléket, amely bebizonyította, hogy az elektromos árammal lehet mechanikai munkát vé­geztetni. Ezt a villamos gépet még ma is használják az elektro-thera- piában, vagyis villamos gyógy­módban. Oly erős ingert lehet vele kelteni az idegekben, hogy az már kis készülékeknél is tűr­hetetlen. A nagyobb gépek pe­dig oly erővel hatnak, hogy az egész test izmai görcsösen ösz- szehuzódnak és a szabad moz­gást teljesen megbénítják. A föld kerekségén nincs oly óri­ási állat, mely letudná győzni a forgó készülékből rája bocsá­tott áram bénító erejét. Éppen ezért használják sikerrel a for­gó készüléket a bálna fogására is. Ennek a módja az, hogy a cetvadászok a készülék egyik vezető drótját beleeresztik a vízbe, a másikat pedig beton­ját a szigony kötelébe, ha most a szigonyos belehajitotta fegy­verét a cethal testébe, akkor egyetlen egy ember teljesen megbéníthatja a roppant bálna mozgását, elég ha forgatja a gépet, melyből az áram ily mó­don a cethalba megy és minden izmát görcsösen összerántja. Ohm kutatásai határozták meg az elektromos áram erősségé­nek törvényeit (1827) és ez a fölfedezés vetette meg a tudo­mányos elekrotechnika alapját. Nyomon követte ezt a techni­kára nézve legnagyobb jelentő­ségű fölfedezés, melyet Fara­day a XIX. század legnagyobb fizikusa tett, hogy a villamos áram minden magába visszaté­rő vezetőben, melynek közelé­ben elhalad, szintén villamos áramot támaszt. Ezt a tüne­ményt villamos áraminditásnak hívják. Faraday és Oersted tör­vényeinek együttes alkalmazá­sával szerkesztette meg Dal Negro az első villamos delejes gépet. Mivel azonban akkor még ismeretlen volt a dinamó elmélet, melyről később lesz szó, a delejes géppel való kísér­let inkább csak tudományos jellegű volt és a gyakorlati életben még nem lehetett al­kalmazni. AZ ELEKTROMOSSÁG G YAKROL ATI ALKALMAZÁSA Faraday azonban nemcsak az indukció (áraminditás) törvé­nyeinek fölfedezésével tette a nevét halhatatlanná, az ő nevé­hez fűződnek az elektromosság és a természettudomány más ágaiban is a legnagyobb fölfe­dezések. Az ő eszméi irányítot­ták a XIX század tudósait az elektromosság vizsgálata terén és annak köszönhetők a legfé­nyesebb eredmények. Megvolt győződve arról, hogy az összes természeti tünemények között szoros kapcsolat van és, hogy egyetlen nagy egyetemes ter­mészeti törvény uralkodik az egész világon — az anyagon. Éppen ezért kutatta ezt az egyetemes törvényt. Mindenütt az összefüggéseket kereste és a kapcsolatot részben meg is találta az elektromosság, a mágnesség, a kémiai változások és a nehézkedés között. Bár ő még nem sejtette az energia egyetemes törvényeit, mégis érezte, hogy a mozgás és az erő szoros kapcsolatban állanak, hogy az erő a mozgás, változás oka, tehetetlenség pedig a moz­gás fentartója. Faraday eszméi és törvényei alapján fejtette ki Maxwell a fénynek elektrómág- nesi elméletét, mely szerint a fény a mindent kitöltő éther olyan hullámzása, melyet a testekben létrejövő elektromos rezgések által keletkeznek. Ezen az alapon kiindulva Hertz fe­dezte föl a Hertz hullámokat, melyek a fényével azonos tör­vények szerint és a fényével megegyező sebességgel (másod­percenként 300.000 kilométer) haladnak át a téren. Ezen a fölfedezésen nyugszik a drót­nélküli távirás, melynek fölfe­dezője Marconi olasz fizikus. A villamos vegybontás már Fara­day előtt is ismeretes volt. Az alapja ennek az a tétel, hogy minden összetett kémiai vegyü- letben az alkotórészek villamos minősége különböző, ennél fog­va tehát különböző helyet is foglalnak el a feszültségi sor­rendben. A viz például a hidro­gén és oxigén vegyüléke és a felszültségi sorrendben előbb áll a hidrogén, melynek villa­mos minősége tehát pozitív, az utána következő oxigén nega­tiv villamos minőségével. Ha tehát egy erősebb galván-lánc két sarkát a vízbe eresztjük és az áram a vizen át juthat el egyik saroktól a másikhoz, ak­kor ez az áram fölbontja a vi­zet, még pedig oly módon, hogy a pozitív hidrogént vonzza. A két gáz apró buborékokban ta­pad rá az illető sarokra, aztán üvegcsövekkel fölfogható, ev­vel a vegybontással mindig két- szerannyi hidrogént kapunk mint oxigént, mert a két gáz ebben az arányban vegyülve adja meg a vizet. A víznek ily szétbontását Nicholson és Car­lisle már 1803-ban ismerték. A vegybontás elméletét azonban Faraday fejlesztette tovább megállapítván, hogy a negativ sarkon kiváló rész mindig ará­nyos a villamos áram áramerős­ségével, vagyis kétszer olyan erős áram, kétszer annyi meny- nyiséget választ ki és ezt a törvényt kiegészítette az a má­sik, hogy a vegyileg egyenérté­kű mennyiségek bármily anyag­ból mindig ugyanannyi villa­mosságot visznek magukkal. Ugyancsak Faraday találta meg az elektromosság magyarázatá­nak nyitját az elektromos szik­rában és a villamos kisülés tü­neményét ritkított gázokban figyelve, ugyancsak Faraday előmunkálatai nyomán fedezték föl Plücker és Hittory a kathod sugarakat, vagyis a villamos áram pozitív sarkáról kiinduló halvány kékes fénynyalábot, mely a testeket világításra bír­ja. Ezzel a fénnyel kísérlete­zett Tesla Mikós is és sikerült neki a leggyönyörűbb, ragyogó és a szemet mégsem sértő vilá­gítást föltalálni, mellyel a pári­si operaházat sokáig világítot­ták. (Folytatjuk) EGY NEMZETI “SZOCIALIS­TA” VAGYONKÁJA LONDON, máj. (ONA) — A londoni BBC rádió Németor­szágba irányított közlése sze­rint, Viktor Lutze, a minap autószerencsétlenségben elpusz­tult és a főparancsnok, a kö­vetkező vagyontárgyakat hagy­ta hátra. Egyéb vagyonon kí­vül köztudomásúan Lutze bir­tokában volt: Egy ház Berlin- Dahlem-ben (vételára 100.000 márka volt), másik villa-ház Berlin-Lichterfelde-ben, és még egy villa a Wansee tó mellett, egy 3.200 acres földecske Han­noverben és egy versenyistáló Grunewaldban, Berlin városli­getében, mert Viktor Lutze a Hitler-nácik hatalomra jutása előtt egy kikopott katonatiszt és eladósodott kis üzletember volt.

Next

/
Thumbnails
Contents