Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)

1943-05-15 / 1267. szám

1943. május 15. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZONELKUL ___CS. . .0 MEGJEGYZÉSEI GY ÜLÖLETSZITÁS NAGYBAN A pár órás általános bányász sztrájk, kedvező alkalmat adott a szervezett munkások elleni gyűlölet korlátlan felszabadítá­sára. A nagytőke lapjai tajté- koznak a gyűlölettől. Természe­tesen a kiprovokált sztrájkért száz százalékban a bányászo­kat, a szervezetet illetve Lew- ist okolják, mélységesen hall­gatnak arról, hogy ezt a sztráj­kot a legravaszabb módon ki­provokálták. Több mint 19 hét állott a bányabárók rendelkezé­sére, hogy az uj szerződést megkössék, de e hosszú idő alatt még csak konkrét ajánla­tot sem tettek arra vonatkozó­lag, hogy hajlandók a béreket emelni, hanem csak fecsegtek, hogy a bérkérdést a Labor Bo­ard elé tereljék jól tudva azt, hogy a bányász szervezet a captive bányák bérharcának az idejétől kezdve ellenséges vi­szonyban van Mr. Davis-el a Labor Board elnökével, aki a zárt bányák ellen döntött, da­cára, hogy a szervezetnek min­den telepen már régóta zárt műhely szerződése volt. De nem volt hajlandó arra sem, hogy az úgynevezett “Little Steel” béremelést fo­gadja el alapul, amely 17 szá­zalékos béremelést engedélyez, holott hivatalosan is megálla­pították, hogy az árak emelke­dése azóta amióta a bányászok a régi szerződést megkötötték több mint 30 százalékot ért el, ami a bányászfalvakban, külö­nösen ott, ahol a kompánia stó- rok uralkodnak, két év alatt 40-50 százalékos volt az átla­gos emelkedés. Tehát a kért napi két dollár csak a hivatalo­san megállapított 30 százalékot fedezné, de ha hozzátesszük a két év óta emelkedő adókat, akkor kétségtelen, hogy a 2 dol­láros javítással is 20-25 száza­lékos életnívó süllyedést szen­vednek a bányászok. A sztrájkot kiprovokálták a bányabárók a megirt okokból, hogy egyrészt indokoltá tegyék a munkások elleni törvények hozását, amelyek a szervezetek összetörését, a sztrájkjog el­kobzását . célozzák, másrészt Roosevelt elnök kompromitálá- sát, vagy azért mert a sztráj­kolok ellen lép fel, vagy mert módot talál arra, hogy a bá­nyászok jogos igényeit kielégít­se. Az is természetes, hogy a bányász sztrájkot az egész szervezett munkások ellen igye­keznek felhasználni, pedig a bányász sztrájk egyöntetűsége, az ,hogy minden fenyegetés da­cára 100 százalékos volt a sztrájk, figyelmeztetés kell, hogy legyen mindenkinek akit illet, hogy a munkásság nem fogja eltűrni, hogy a jogait el­rabolják, hogy azt minden esz­közzel megfogják védeni. Egy pár reakciós állami törvényho­zó testület már hozott olyan törvényeket, amelyek ellenkez­nek az alkotmányadta jogok­kal és a munkásszervezetek a legfelsőbb biróság döntését fog­ják kierőszakolni ezek ellen a i törvények ellen, amelyek a munkást az alkotmányon kívül helyezik. Az elnök egyik körútjáról való jelentésében és a hivatalos jelentésekben is kihangsúlyoz­zák azt, hogy a termelés óriási mértékben fokozódik folytono­san. Az áprilisi termelés átlag 14 százalékkal múlta felül a feb­ruári termelést, ennek dacára egy pár aljas munkásgyülölő még mindig arról fecseg, hogy a szervezett munkások szabo­tálják a termelést és úgy állít­ják be, mintha emiatt a nem létező szabotálás miatt pusztul­nának, hadianyaghiányban a fiaink, holott ma már tudott dolog, hogy a haditermelés te­rén feleslegbe vagyunk, hogy a raktárak túlzsúfoltak, mert képtelenek elszállítani a harc­terekre. Ennek a tudatában a legnagyobb szemtelenség és os­tobaság a Peglerektől és a peg- ler utánzóktól az, hogy olyan hazugságokat Írnak le ismétel­ten mint amit a magyar bánya­rém Himler Márton irt le a lap­jaiban, ki a sajtószabadságot arra használja fel, hogy ilyen hazugságokat Írjon le Ameri­ka munkásosztályáról: “ . . . hogy milyen bűn a ha­di felszerelés termelését korlá­tozni, mikor néha száz meg száz katonánk esik el, mert egy pár tank vagy egy pár repülő­gép hiányzik.” “S akkor talán nem lopnák a napot sehol a munkások, akik több helyen panaszkodnak, hogy az union-stewardok nem engedik őket teljes erőve dol­gozni.” Ezt már számtalanszor meg­írta, de még soha meg nem ne­vezte azt a gyárat, ahol az unio-stewardok nem engedik a munkásokat dolgozni, mert ő az ovatos hazug, gyáva és nem mer gyárat megjelölni, fél, hogy a rágalomért a körmére ütnének, ezért csak igy általá­nosságban mocskolja be Ame­rika munkásságát. Ebből a vad gyűlölködésből, le kellene vonni a munkásosz­tálynak azt a tanulságot, hogy a tőkés lapok az ő halálos ellen­ségei, bármilyen köpönyegben jelennek is meg, kilátszik aló­luk a nagytőke lólába, azért a szervezkedés mellett elsőrangú kötelessége volna az is, hogy igazi nagy munkássajtót épít­sen ki, hogy az ellensúlyozza a nagytőke hazug munkásellenes propagandáját, mint azt teszi magyar nyelven a mi lapunk a Bérmunkás. “GYŐZÖTT AZ IGAZSÁG” Ujong fel húsvéti elmélkedé­sében a papok lapja, nemcsak krisztus feltámadásával, de Magyarországgal szemben elkö­vetett trianoni igazságtalan­sággal is, mert ime győzött az igazság, mert Magyarország visszakapta az elrabolt terüle­teit. De azt nem írja meg ez a burkolt náci lap, hogy ez a “győzelem” Hitler ajándéka volt, amelyért a magyar nép vérét, az ország függetlenségét és a magyar népnek mégna­gyobb nyomorba döntését ered­ményezte. Magyarországot le­vették a trianoni keresztről, de helyére szegezték az egesz ma­gyar népet. A magyar igazság győzni fog, de abban nem sok örömet fog majd taáni a brid- geporti sajttakaró, mert akkor eljön a leszámolás ideje az egész magyar úri bitang rend­szernek, amelyet olyan szere­tettel ápolnak a connecticuti papok. De természetes, hogy a Mi Lapunknál az igazság az amit Hitler mért ki. Méltó utódja ő az elődjének, amelynek a szer­kesztője Csongrádi, az üzletve­zetője Finta a rablógyilkos ná­ci szobrász meg versirója a Mi Lapunknak, csak még Ladányi a new yorki náci pap hiányzik a munkatársak közül, ha ugyan hiányzik, de a szellem az töké­letesen a régi “Egyetértés” náci szelleme. FRANCO ÉS A DEMOKRÁCIA A multheti lapszámunkban egy nagyon helyes meglátásu cikk jelent meg arról az er­kölcstelen “barátságról” ame­lyet a fasizta spanyol kormány­zattal tart fenn Amerika kor­mánya, ismét beleesve abba a hiába, amelyben Pearl Harbor előtt a Japán imperializmussal aztán a francia Petain fasizták- kal már egyszer elkövetett. Hogy Japánt “kinttartsa” a há­borúból, hajórakomány számra szállították neki az ócskavasat, félig kész gyártmányokat, ga­zolint, gépeket stb. amelyekből muníciót, tankokat, hadihajó­kat, repülőgépeket gyártottak mindaddig, amig eléggé felké­szültnek érezték magukat arra, hogy megtámadják Amerikát, felhasználva erre a célra az ál­talunk küldött anyagot. Petain- Laval bandával is megtartották a “jó viszonyt” hogy távoltart­suk Hitlertől, akik úgy értel­mezték a jóviszonyt, hogy nem csak Franciaország egész gaz­dasági erejét állították a náciz­mus szolgálatába, hanem a gyarmatait, kikötőit és repülő­tereit is. Ezek a kikötők képez­ték Hiter tengeralattjáróinak a hadibázisait, ahol fűtőanyag­gal, élelmiszerekkel látták el, mig ki nem kényszeritették ez­zel a gyarmatok megszállását. Most Francoval folyik ez az eddig be nem vált taktika, Franko ismételten kijelentette, hogy a “decadens” demokráciá­val szemben Hitler uj rendjé­nek a győzelmét reméli és kí­vánja. Spanyol “önkéntes” di­víziókat küldött az orosz front­ra. Tudott dolog, hogy Franco segíti iparilag is Hitlert, még­is eltűri a kormány azt, hogy gazolin és élelmiszer szállítmá­nyok menjenek Spanyolország­ba, amely legjobb esetben Hit­lerhez jut el, ha nem lesz egy spanyol Pearl Harbor, amikor az általunk küldött gazolinnal fütött repülőgépek támadják ! meg Gibraltárt. Hogy ennek a lehetősége na­gyon is kézenfekvő azt igazol- I ja az, hogy az egész spanyol j fasizmus az imperializmusra *an beállítva. A legutolsó ' “March of Time“ mozikép a fasizta Spanyolországot mutat­ja be, amelyet ma katonatisz­tek, hildalgok és papok ural­nak. Nyíltan hirdetik az isko­lákban, hogy a spanyol világ- birodalom visszaállítását akar­ják, igényt tartanak az egész Dél-Amerikára, Fillipini szige­tekre, az afrikai francia gyar­matokra és természetesen Gib­raltárra is. Erre a célra kato­nai nevelésben részesül min­denki 6 éves kortól. Ma a pol­gárháború után 6 évvel még mindig több mint félmillió spa­nyol köztársasági van börtön­ben, nők, férfiak és a börtön­ben született gyermekek is. A fasizmus elleni harc nem állhat meg a Pireneus hegyek­nél, annak le kell számolni a Hitler-Mussolini által uralom­ra segített spanyol banditákkal is, de nem lehet megfeledkezni a demokráciákon belül, nagyon aktivan dolgozó és magas állá­sokban levő Hitler-Mussolini- Franco barátokról sem. KATONASÁGOT KIRENDELNI! A bányászok egy darabka kenyérért .amelyet a drágaság vett ki a családjuk szájából sztrájkba mentek, az elnök úgy is mint a hadsereg főparancs­noka, lefoglalta a bányákat és azonnali munkába állásra szól- litotta fel a bányászokat, hivat­kozva, hogy ma a kritikus há­borús helyzetben a termelés­nek megállni nem szabad. A termelés folytatásához, bányászokra, gyárimunkásokra van szükség, akiknek, hogy termelni tudjanak élelemre, még pedig bőséges és jó élel­mezésre van szükségük, hogy bírják azt a tulerőltetést ,amit ia felfokozott termelés rájuk ró. De ha igy halad az élelmiszer uzsorások rablóhadjárata, ak­kor ez a szükséges élelmezés le­hetetlenné válik, mert az élel­miszer uzsorások, a megsza­bott árakért nem hajlandók az árut a piacra hozni. Azt vagy elraktározzák és igy szükségle­tet idéznek elő, vagy pedig a fekete piacra vetik kétszeres áron. Ez a helyzet különösen fennáll azokra az árukra, ame­lyek nincsennek megszabva és ma kétszerese az egy év előtti áraknak, ugyan ez a helyzet a gyümölcsökkel és a friss főze­lékekkel, mig a baromfi nagy- kereskedők egyszerűen sztráj­kolnak, számtalan nagy ipari városban, hogy igy kényszerít­sék ki a magasabb hivatalos árakat. Mostanában a nép élel­mezés egyik legfontosabb ré­szével a burgonyával van baj a kormány pont kétszeres árat állapított meg a burgonyára, mint egy év előtt, de a nagyke­reskedők, kik összevásárolták a termést és azt elraktározták, ezzel sem voltak megelégedve és nem hoznak burgonyát a pi­acra, illetve csak a fekete piac­ra viszik azt és ott 11-12 cent­ért árulják fontját. Ezt az árat az átlagos munkás megfizetni nem tudja, igy a nagy uzsora miatt a termelés többet szen­ved mint egy pár napos bá­nyász sztrájk alatt. Ha le lehe­tett foglalni a bányákat, tessék lefoglalni a hütőházakban el­raktározott élelmiszereket, ha a bányászok ellen ki lehetett vezényelni a katonaságot, ak­kor kilehet az élelmiszer bandi­ták ellen is, mert ha le nem tö­ri a kormány ezt a szemérmet­len rablást, akkor nincs olyan törvény és hatalom, amely az

Next

/
Thumbnails
Contents