Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)

1943-04-17 / 1263. szám

*, »aai

BÉRMUNKÁS

1943. április 17.

TÁRCA

A Rótsild hegedűje

Irta: Csehov Antal

(Folytatás)

Nem bírta elképzelni, hogy lehetett az, hogy életének utolsó negyven vagy ötven évében egyszer se volt a folyónál, vagy ha talán volt is, sohase vetett rá ügyet? Pedig hát elég rendes, nem olyan hitvány folyó; lehetett volna benne halászni, a halat eladni a kereskedőknek, a hivatalnok uraknak, meg az állomási vendéglősnek, aztán a pénzt a bankba lehetett volna tenni; lehetett volna evezni majorról-majorra, hegedülni és minden rendű nép fizetett volna érte; megpróbálhatta volna bárkásnak beállni, az jobb ám, mint koporsót csinálni; végre tenyészthetett volna ludakat, azokat leölhette volna és télen bevihette volna Moszkvába; tudom Istenem, magából a pe- helyből belehetett volna szedni évenként vagy tiz rubelt. De elhenyélte az időt, egyiket se csinálta. Milyen veszetségek! Jaj, milyen veszteségek! Hátha mind egyszerre űzte volna — ha halászik, meg hegedül is, meg evez is és ludat is öl, mekkora tőkére tett volna szert! De egyik se jutott eszébe, még álmában sem; az élete haszon nélkül, öröm nélkül telt el, oda lett, semmiért, egy szippantás tubákot sem érte már; előtte sem maradt semmi, ha táranéz nem lát semmit, csak veszteségeket, de olyan szörnyüket, hogy csak úgy borsódzik a háta belé. És miért nem élhet az ember úgy, hogy ne legyen ez a sok kára és vesztesége? Szeretném tudni, miért vágták ki a nyirfaerdőt és a fenyvest? Miért áll a legelő kihasználatlanul? Miért nem csinálják az emberek sohasem azt, amit kellene? . . . Jágov egész életében miért veszekedett, ordítozott, rázogatta öklét, bántotta feleségét? És szeretném tudni, az imént is miért kellett megijeszteni és megbántani azt a zsidót ? Általában mért nehezítik meg az emberek egymás életét? Lám, innen van a sok veszteség! Ha nem volna gyűlölet és agyarkodás, az embereknek óriási hasznuk volna egymásból.

Este és éjjel előtte rémlettek a kisbaba, a fűzfa, a hal, a leölt ludak és Marfa, aki profilban olyan, mint egy madár, mikor inni akar, meg a Rótsild halvány, szánalmas arca és mindenfelől olyan szájfélék tolultak előre, és veszteségekről susogtak. Ide-oda hánykolódott és vagy ötször kiszált az ágyból, hogy a hegedűjén játszék.

Reggel nagy erőfeszítéssel fölkelt és elment a kórházba. Makszim Nikolájics neki is hideg borogatást rendelt a fejére, porokat adott és arca kifejezéséből, meg a hangjáról Já- kov tudta, hogy a dolog rosszul áll és hogy itt semmi por nem segít. Mikor hazament, elgondolta, hogy a halálból csak haszna lesz: nem kell se enni, se inni, se adót fizetni, se az

emberekkel gorombáskodni és mivel hogy az ember a sírba nem egy évig, de száz, meg ezer évig fekszik, hát ha ösz- szeadjuk, óriási haszon jön ki. Az életből az embernek vesztesége van, a halálból pedig haszna. Ez a fölfogás természetesen helyes, de mégis bántó és keserű: miért van a világ úgy berendezve, hogy az élet, amit csak egyszer kap az ember, haszon nélkül múlik el?

Nem bánta, hogy meghal, de amikor otthon meglátta a hegedűjét, összeszorult a szive és elbámult. A hegedűt nem lehet magával vinni a sírba, most árván fog maradni és ugyanúgy fog járni, mint a nyirfaerdő, meg a fenyves. A világon mindig minden odaveszett és oda fog veszni! Jákov kiment a viskóból, leült a küszöbre és kebléhez szorította hegedűjét. A veszendő és csak veszteségeket gyümölcsöző életre gondolt és elkezdett játszani, maga sem tudta mit, de panaszosan és meghatóan szólt, hogy könnyel volt tele az arca. És minél erősebben gondolt rá, annál bánatosabban énekelt a hegedű.

A retesz egy-kettőt csikorgóit és a kapuban megjelent a Rótsild. Az udva közepéig bátran lépkedett, de amikor meglátta Jákovot, egyszerre megállt, egészen összehúzta magát és bizonyára félelmében, olyan jeleket adott a kezével, mintha azt akarta volna ujjain mutatni, hogy hány óra van.

— Gyere csak, nincs baj — szólt Jákov nyájasan és magához ültette. — Gyere!

Gyanakvóan és rémülten pis- logatva, Rótsild közelebb jött és megállt tőle ötlépésnyire.

— Kérem legyen szives ne üssön! — szólt legugolva. — Iljics Mózes megint elküldött. Ne félj, azt mondja, menj el megint Jákovhoz és mondd meg neki, azt mondja, hogy nélküle nem megy a dolog. Szerdán lakodalom van . . . Igen! Sapo- valov ur férjhez adja a lányát egy finom úrhoz . . . Na-a-gy lakodalom lesz!! Pssz! — tette hozzá a zsidó és hunyorított.

— Nem mehetek . . .— szólt Jákov nehezen szuszogva. — Beteg vagyok, pajtás.

És megint elkezdett hegedülni és a szeméből könnyek gördültek le a hegedűre. A Rótsild figyelmesen hallgatta, mellette állva, mellén keresztbevetett karokkal. Arcának ijedt, gyanakvó kifejezése lassanként bánatossá és szenvedővé változott, kiforgatta szemét, mintha valami fájó elragadtatást érezne és elkiáltotta magát: “Vahhh! . . .” És arcán lassan peregtek le könnyei és a zöld kaftánra csepegtek.

Jákov egész nap feküdt és szomorkodott. Mikor az atyus- ka este gyóntatás közben azt kérdezte tőle, nem érez-e lelkén valami különös bűnt, akkor gyöngülő emlékezetét megerőltetve, megint csak Marfa bol- gondtalan arca jutott eszébe, meg a zsidó kétségbeesett kiáltása, amint a kutya megharapta és alig hallhatóan ennyit mondott:

— A hegedűt adja oda a Rótsildnak.

— Jó — felelte az atyus.

És a városban mindenki csak

azt kérdezi: honnan van a Rót-,

sildnak ez a jó hegedűje? Vette, vagy lopta, vagy talán zálogba maradt nála? Már régen otthagyta a flótát és most csak hegedűt játszik. A vonója alól ugyanolyan bánatos hangok ömlenek, mint azelőtt a flótájából, de amikor azt próbálja eljátszani, amit Jákov játszott, mikor a küszöbön ült, akkor valami olyan szomorú és fájdalmas nóta lesz belőle, hogy a hallgatók sírva fakadnak és a végén maga is kiforgatja szemét és azt mondja: “Vahhh!” És ez az uj nóta úgy tetszik a városban, hogy a kereskedők és hivatalnok urak nyakra-főre hívogatják a Rótsildot és vagy tízszer is elhuzatják vele.

KÜLFÖLDI RABMUNKÁSOK A SZABOTÁLÓK NÉMETORSZÁGBAN

WASHINGTON, ápr. (ONA) — Az OWI-hoz érkezett hir szerint, a “Trots All” svéd folyóirat Németországból földalatti utakon érkezett tudósítása megállapítja, hogy a most nyilvánosságra került nagy német- országi szabotálások kétségtelenül a külföldi rabszolgák elkeseredett munkája. “Noha tudják, hogy életükkel játszanak, éjszakánként mégis kiszöknek a barakjaikból, néha egész bandákban, vasúti váltókat tesznek tönkre, síneket szednek föl, elektromos vezetékeket vágnak el, lopnak, rabolnak a németektől. Légi támadások idején különösen buzgón pusztítanak, sőt fényjeleket is adnak az angol repülőknek.”

A MAGYAROK ÉHEZHETNEK, HOGY A NÉMETEK JÓLLAKJANAK

WASHINGTON — Az amerikai figyelők nemrég kihallgatták a tifliszi orosz rádió magyar nyelvű üzenetét, melyben figyelmeztették a magyar népet, hogy éhezni fognak és minden ennivalójuk és nyersanyaguk a németeknek megy majd, mig ők azért semmit sem kapnak cserébe. A tifliszi rádió azt mondta, budapesti jelentés szerint a magyar kormány tagjai és a németek közt “befejeződtek a tárgyalások” uj kereskedelmi megegyezés dolgában. “A magyar nép, mondta a tifliszi rádió, tudja már tapasztalatból, mit jelent egy kereskedelmi egyezmény a németekkel. A magyaroknak még több ennivalót és nyersanyagot kell majd Németországba küldeni mint eddig.” Erre vall egyébként Kállay Miklós miniszter- elnök minapi nyilatkozata is, hogy a magyaroknak “többet kell termelniük és kevesebbet fogyasztaniok”.

A NÉMETEK ÁTNEVELÉSE

LONDON, ápr. (ONA) — A Szövetséges nemzetek 54 tanító és nevelő szakemeberei emlékiratot adott át a szövetséges kormányoknak, melyben egy bizottság összeállítását és kiküldését sürgetik, hogy a német nemzet nevelését az emberiség érdekében átvegyék. A náci s a militarista befolyást ki kell irtani a németekből és

valami rendszert megállapítani, hogy a németek is tagjai lehessenek a világpolgárságnak. Az emlékirat sürgeti, hogy e nevelési terv része legyen annak a nemzetközi hatóságnak, amely érvénybe lép majd a háború után. De nem csupán a németekről van szó, bár róluk elsősorban. Mindenütt ki kell irtani az erőszakoskodás és sovinizmus csiráit a nevelésből: Gilbert Murray professzor szerint, “a nácizmust és fasizmust ki kell irtani, mint a rákbetegséget”. Stefan Drzewies- ki, a lengyel tanítók egyesületének volt elnöke kijelentette, hogy a lengyelek mélyen átérzik nemzetközi összetartó testvériségnek a szükségességét, noha őket általában elvakult sovinisztáknak tartják. Hogy a németek mit tettek az oktatással és neveléssel, az kitűnik abból, hogy Lengyelországban 50.000 tanárt és tanítót meg tanítónőt irtottak ki, 28 egyetemet szüntettek meg, elpusztítottak minden iskolát, mig a cseh “protektorátusban” az iskolák 60 százalékát szüntették be és a gyerekek tiz éves korukon túl már nem járhatnak iskolába, hanem kényszermunkára foghatók. Jugoszláviában a közoktatásnak csak a romjai maradtak meg.

HOGY TÜNTETNEK A MAGYAR NŐK A NÁCIK ELLEN

WASHINGTON — Az angol rádió a minap idézte a budapesti náci “Uj Magyarság”-ot, hogyan tüntetnek magyar nők a nácik ellen. A lap ,a rádióközlemény szerint, ezt irta: “A nők hóbortja már nemcsak arra szorítkozik, hogy angol és moszkvai rádiót hallgatnak, hanem némelyik már az uccán is igyekszik kimutatni rokon- szenvét, különösen hölgyek, tavaszi kosztümjeiken. A legutolsó divatdolog például az, Dávid-csillagot hordani a zsebek helyén” — mondja a budapesti náci lap. A magyar nők igy mutogatott megvetése a náci uralom irányában, mikor a zsidók, kormányrendelet szerint kötelesek David csillagot viselni, újabb bizonyítéka, mily népszerűtlen a náci parancsra kiadott kormányrendelet.

ELŐFIZETÉST KÜLDTEK április 3-ig:

J. Feezkó, New York .......... 3

S. Garfrik, Chicago ............ 1

M .Stefankó, New York .... 2

G. Barcza, Bridgeport ........ 2

St. Ehasz, Brunswick ........ 2

L. Gáncs, Carolina ............ 1

J. Policsányi, Triadelphia .. 2

A. Kucher, Pittsburgh ........ 2

A. Molnár, Cleveland .......... 4

A. Székely, Cleveland ......... 3

S. Király, Los Angeles __ 1

N. Buday, Windber .... 1

J. Asztalos, Philadelphia .... 2

P. Csorba, New York .......... i

St. Visi, Detroit .................. i

A. Sokola, Miami ................ 3

L. Fishbein, New York ...... 2

J. Deák, Akron ..... 4

G. Kuhn, Cleveland ........ 1

J. Szilágyi, Cleveland ....... 3

A. Buda, Cleveland ............ 1

L. Földi, Chicago ................ 1

J. Zára, Chicago ............. 1

G. Sosnyák, Chicago

Mrs. J. Bishof, Akron ........ 1

L. Szabó, Cleveland ............ 3