Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-04-17 / 1263. szám
1943. április 17. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZONELKUL ___CS. . Ö MEGJEGYZÉSEI EMELKEDŐ ÁRAK Még emlékezünk arra az időre, amikor a congresszus erősen követelte, hogy a munkabéreket fagyasszák be, tekintettel, hogy a munkabér emelkedés inflációt idéz elő. Akkor egy megegyezés jött létre az elnök és a congresszus között, a congresszus felhatalmazást ad az ármegállapitó bizottságnak arra, hogy az áruk legmagasabb árát megszabja, az elnök viszont rendeletileg befagyassza a béreket, hogy a munkásság életnívója megmaradjon az akkori színvonalon. Minden ment mint a karika csapás, megállapították a legmagasabb árakat, megfagyasztották a béreket, sőt az elnök elrendelte, hogy a legmagasabb fizetés, az adók és egyebek levonása után, csak évi. 25 ezer dollár lehessen. Azóta sok viz lefolyt a Potomac folyón, véle folyt le a szabályozás is, any- ira, hogy ma sok élelmiszer ára kétszeresére emelkedett, de az átlag is felül van 30 százalékon. A 25 ezer dolláros rendeletet a congressz maga törölte el, ma már a hivatalos fórumok emelik az árakat, csak a munkabérek befagyasztásához ragaszkodnak szigorúan. A beígért életnívó fentartá- sa csak a múlt emléke már, az általános drágaság, de az adók folytonos emelkedése együttesen enyhény számítva is az 1943-mas életnívót 40 százalékkal csökkentette az 1941-42 életnívó alá. Ezt az állapotot a munkás- osztály, a nácizmus elleni küzdelem sikere érdekében a végső határig tűrte, de amikor azt látja, hogy a nagytőke harácso- lása korlátlan, hogy a kimutatott hasznon kívül, milliókat tartalékolnak és fektetnek be, uj épületekbe, gépekbe, átalakításokba, akkor jogtalannak tartja azt, hogy egyedül a munkásosztály legyen az, amely folyton újabb áldozatokat hoz. Ma már nem hajlandó arra, hogy továbbra is ő legyen az áldozati bárány. Általános forrongás van mindenütt és kétségtelen, hogy ha a bányászok nem kapják meg a jogos követeléseiket, azt harc árán is keresztül viszik, amely harc megindítója lesz egy küzdelemnek. Azért fog megindulni a küzdelem, hogy az amerikai munkás- osztály megvédje azt az életnívóját, amelyet hosszú harc árán vivott ki. A fenti sorok megírás után jelent meg az elnök rendelete, amellyel elrendelte az összes árucikkek szabályozását, ugyanúgy ismétli, hogy a bérek fagyasztása az előbbi rendelet alapján intézendő, ami azt jelenti, hogy például a bányászok, akik két dolláros bér javítást kérnek, legjobb esetben a felét kapják meg. A fenti megállapítások az elnöki rendelet után is helytállók, mert az áraknak a mostani szabályozása elkésett, mert az árak torony magasságra emelkedtek es meg így is ezer es egy módot találnak az élelmiszer uzsorások az árszabályozás kijátszására. Magának a reakciós törvznyhozásnak, különösen a nagyfarmerokat reprezentáló farmblocknak a nyomása olyan ár-megállapitásokat fog eredményezni, amely nem segít a munkások helyzetén. Azon csak a munkások maguk tudnak segíteni, ott ahol a tulajdonképpeni kizsákmányolásuk történik — a munkahelyen, ha megfelelően szervezkednek. NYÚJTS FELÉJE VÉDŐ KART . . . Himnusz, vagy nemzeti imádságnak nevezik azt a dalt, amelyet valamely ország hivatalos énekének jelölnek meg. Ezekből a himnuszokból kevés fakadt a nép leikéből. Legtöbbje nem szabadságot dicsőit, hanem a túlzó nacionalizmust szolgálja, vagy a királyt, császárt isteníti és a tömegek elnyomását jelképezi. Az elnyomott népek uralkodó osztályai, hogy a népük nyomorúságáról, jogtalanságáról eltereljék a figyelmet, a nemzeti zászlót, a nemzeti imádságot igyekeznek mint egy szent szimbólumot beléjük nevelni. Ezek az uralkodó osztályok még azokat a tömegeket is ezzel a szimbólummal akarják a markukban tartani, kiket a nyomorság, a jogtalanság kikergetett a hazájukból. Ezt láttuk az Amerikába vándorolt tömegeknél, akiket az uj hazájukba is elkísért ez a beléjük nevelt sovinizmus, amelynek az ébrentartásáról gondoskodtak az utánuk küldött papok és odahaza letört urak. Ezt nemcsak a magyar tömegeknél tapasztaltuk, hanem a többi bevándorolt népeknél is. Mennél elnyomottabb volt otthon, annál inkább igyekeztek itt megtartani őket az óhazai sovinizmus mániákusainak. A háború kitörés után, a józan ész azt kívánta, hogy az ellenséges országok bevándor- lottjai, hagyjanak fel ezzel a szokással, ne provokálják ki az amerikai nép türelmetenségét és ezideig nem is történt, a múlt világháborúban szokássá vált ellenséges országokból származottak üldözése. Ezt a jó viszonyt akarják megzavarni az Amerikai Magyar Szövetség urai, kik pár hét óta újra énekeltetik a nagy Amerika iránti hüségfo- gadkozások között a magyar himnuszt és kérik a jó istent, hogy nyújtson a magyarok felé védő kart, ha küzd ellenséggel. Már pedig az “ellenségei” közt ott van ez az ország is és csak technikai okok gátolták eddig azt, hogy Horthyék ténylegesen is harcoljanak Amerika elen, de Amerika szövetségesei, az oroszok és szerbek ellen harcolnak. Azon, hogy Kerekesék igy viselkednek nem csodálkozom, hisz érzelmileg, minden fogadkozásuk dacára is Horthy-Hitler-nek óhajtják a “védő kart’’, de amiért szóvá kell tenni ezt a himnuszkodást az az, hogy a Demokratikus Magyarok Szövetsége által fen- tartott “Magyar Fórum” márciusi ünnepélyének a műsorán ott szerepelt a magyar himnusz eléneklése is. Mi nagyon türelmesek vagyunk azokkal szemben, kik a nácizmus komoly ellenfelei, lemondtunk velük szemben sok kritikáról. Mi Vámbéryéket becsületes an- ti-náciknak tartjuk és éppen azért értehetetlen az, hogy ezt a kisiklást elkövették. Érthetetlen nemcsak azért amit fentebb irtunk, hogy ez illojalitás a nácik — köztük Horthyék ellen harcoló szövetségesekkel szemben, hanem azért is, mert a magyar szervezett munkásság és a polgárságnak az a része, amely egy szabad Magyarországért harcol, a himnuszt a magyar feudális uralmi rendszer szimbólumának tekintette és soha ezt nem énekelte, nem mintha nem jó magyarok lettek volna, hanem mert minden közösséget megakartak tagadni a magyar uralkodó osztállyal. Nemcsak a szervezett munkások márciusi ünnepélyén nem szerepelt a himnusz, de nem volt műsoron a Galilei Kör, vagy a Szabad Iskola márciusi vagy más ünnepélyén sem. Ha ez igy volt a múltban, akkor fokozatosan igy kell lennie akkor, amikor a véreskezü Horthy uralmát jelképezi a himnusz. Antináci nem énekelheti azt a dalt, amellyel Horthyt fogadják, amelynek a hangjai mellett kényszerítik a szerencsétlen magyar testvéreinket az oroszok ellen menni. Sem az oroszok, sem a szer- bek, sem Amerika nem támadta meg Magyarországot, tehát az aki a nácizmus ellensége nem imádkozhat azért, hogy Amerika és a szövetségeseivel szemben az isten Horthyéknek nyújtson védő kart, amikor Hitlerrel harcol együtt. MIT AKAR STALIN? Hogy mit és mit nem akar Stalin, illetve a Szovjetek népe a háború után, azt sokat találgatják a világ lapjai. Valószínű, hogy illetékes helyen már meg mondották, de arról az “illetékesek” mélyen hallgatnak. Igaz, hogy Stalin is kijelentette azt, hogy a Szovjeteknek nincsennek hóditó céljai, hogy nem a német nép, hanem az urai ellen visel a Szovjet háborút, amelyet a náci imperializmus kényszeritett rá, de ezek dacára is a reakció igyekszik úgy beállítani a Szovjeteket, mintha attól az egész isteni világrendnek reszketni kellene. Természetesen mikor a reakció | munkában van, akkor annak a i magyar szárnya sem marad ; tétlenül, a közelmúltban a brid- geporti papok újságja rémitette a papszakácsnékat, hogy az a fránya Stalin úgy megindult, hogy meg sem áll amig az egész ! világot el nem foglalta, beleértve Amerikát, Angliát, sőt i még Bridgeportot is. Most azután Himler Márton rukkol ki és pontosan megmondja, hogy mit fog Stalin csinálni a háború után. Valószínű, hogy a bányászat és a babliszt pipák körüli hervadhatatlan érdemeit vette figyelembe Stalin, amikor azt mondotta a titkárának, nosza fiam Stepa- novics, ird meg oda Detroitba annak a derék Himlernek, hogy mibe is fői az én fejem a háború utáni időkre. így történhetett, hogy Himler azt írja egy vezércikkben, hogy akár megadják magukat a nácik, akár nem, a háború után Berlint, Münchent és a többi német várost össze kell lőni, hogy kő- kövön ne maradjon. Az oroszok szerint csak a német városok tökéletes lerombolása lesz méltó büntetés a náci gazságokért. Hát kérem szépen, még ha Himler adja is a megértő lelket, akkor is a legnagyobb pimaszság, a leggyalázatosabb uszítás azt Írni, hogy a Szovjetek népe a háború után szét akarja lövetni a német városokat, ilyent vagy ehhez hasonlót, soha egyetlen Szovjet polgár nem mondott, ők tisztában vannak avval, hogy egy uj világháború, általában a háborúk megakadályozásának egészen más módja van mint a német városok és a német népnek a szétbombázása, éppen azért találnak ki ilyen förtelmes hazugságot, hogy megtudják indokolni a Szovjetek elleni akciót. De nagyon tévednek a Peglerek és Himlerek. ha azt hiszik, hogy ilyen ócska trück- nek fel-ül Amerika népe. Ma már nem lehet a Szovjet mumussal ijeszteni, az oroszok felnyitották a világ népének a szemeit és jól látják azt, hogy a Szovjet csak kényszerből harcol és azért harcol úgy, ahogy egyetlen nép sem, mert a szabadságát, a jövőjét védi. Nem város rombolás, nem népek le- gyilkolása. hanem a népek testvéresülése a célja, ezt ma már az amerikai nép is tudja és még ilyen dajkamesék sem fognak egyetlen amerikai, vagy angol puskát a Szovjetek ellen fordítani. ZÁRJELBEN (Zárjelben irom meg, hogy a mi szedőpk alaposan visszavágott az én ártatlan kis megrovásomért. De azért nem haragszom, mert azt tartom, hogy nem az a legény aki üt, hanem aki állja, már pedig én állom rendületlenül, különösen ha olyan baráti ütlegeket kapok, mint amilyent a Sanyi adott. Sőt ez esetben örülök, hogy sikerült kipiszkálnom, abból a mert én jól tudom, hogy a Sa- tunyaságból amelybe elsülyedt, nyi gyerek is volt “szép asz- szony kocsisa” vagyis irógár- dista, nemcsak otthon, hanem itt is. Velem együtt róta a betűket a munkásosztály érdekében és kitudja nem e úgy lesz, mint az egyszeri alkoholista, ki leszokott a szenvedélyéről, de egyszer, mikor erőszakkal itatták meg, akkor újra rendes ivóvá vált. Talán vele is úgy lesz, mert megcsiklandoztam és újra irt, talán rendes iró- gárdista válik belőle, mert nemcsak tud írni, de van is ir- nivalója, csak akarnia kell. Hát Sanyikám, ha jól számítom, kerek 38 esztendeje, hogy irok, vagy .35 éve, hogy szerkesztettem az “Ifjú Munkást” azóta kis megszakításokkal
