Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-01-09 / 1249. szám
1943. január 9. BÉRMUNKÁS i oldai MUNKA KÖZBEN-----------------------------(gb) ROVATA----------------------------NŐK A HADIIPAROKBAN A múlt hetekben szokatlan nagy kalapálás és fűrész nyikorgás vegyült bele az amúgy is elég sokféle hangnemet felölelő gyári szinfóniánkba. A gyárterem egyik részében ácsok dolgoztak s egyszer csak azt vettük észre, hogy az üvegtetőről néha besurranó napfénynek most már beborult, mert az ácsok jó nagy területet elzártak tőle. Megtudtuk aztán, hogy az emeleti elrekesztett rész “Ladies room” lesz, mert a közeljövőben nálunk is fognak nőket is alkalmazni a termelésben. Itt eddig csak irodai munkát végeztek. Nekem természetesen semmi kifogásom sincs az ellen, hogy a nők ipari munkát végezzenek. Sőt az unionnak sincs, csupán azt kötötték ki, hogy ugyanazon munkáért a nők is ugyanazt a fizetést kapják. Ez nemcsak emberies, hanem a férfi munkások szempontjából is nagyon helyes intézkedés, mert ha a nőket alacsonyabb munkabérek mellett lehet alkalmazni, mint ahogy tették eddig igen sok iparban, akkor a nők felhasználásával levernék a férfiak munkabérét is. Hogy nálunk is fognak nőket alkalmazni nem lepett meg túlságosan, mert egy idő óta országos méretű propagandát fejtenek ki a nők ipari alkalmazása érdekében, méghozzá abban a reményben, hogy a nők segítségével a férfi munkások szervezkedését meg lehet majd törni. Mi, clevelandiak eldicsekedhetünk azzal, hogy ennek az országos méretű reakciós törekvésnek itt van a központja és irányitója bizonyos Fredrick G. Crawford nevű úriember, a Thompson Products Company elnöke. A hamisítatlan, eredeti és valódi amerikai fasizmus eme kiváló lovagjáról már tettünk említést lapunkban. Megírtuk a múlt nyáron, hogy a gyáraiban, — amelyeket az állam épített számára közpénzekből, kompany uniont alakított és leszavaztatta a CIO-t. Ezt a kompany uniont, noha törvény ellenes, mind a mai napig fenn tudja tartani. A CIO ugyan panaszt emelt ellene, de ennek a Crawfordnak olyan befolyása van, hogy a tárgyalást időről- időre elhalasztják. Érdemeinek elismeréséül a National Association of Manufacturers (az országos kutyaszövetség) az elmúlt hetekben elnökévé választotta. HAZUDNAK A KÉPEKKEL Nos, hát ez a Crawford pár hónappal ezelőtt 10 “ujságiró- nőt” körútra küldött. Megírták akkor, hogy a hölgyek a kutyaszövetség vendégei, vagyis a költségeiket a gyárosok egyesülete fedezte. Hogy azonkívül még mennyi fizetést kaptak, azt csak ők tudják, de azóta a lapokban megindult a szervezett munkások elleni propagandának egy bizonyos neme amivel most itt foglalkozni akarok. Annyi tény, hogy a mai tömegprodukciónál semmi vagy csak nagyon kevés szaktudás szükséges. A nők is végezhetnek tehát igen sok ilyen gyári munkát, leginkább azokat, amelyekhez nem kell nagy fizikai erőkifejtés. Azonban a lapokban elhelyezett propaganda képeken éppen azt látjuk, hogy a nők a legnehezebb munkákat végzik. A kovácsolás, rivetelés, acetilén-forrasztás, stb. Igen, ilyen munkákat végeznek a “fék” képeken de nem a valóságban. Bizonyára az “ujsági- rónők” öltöznek fel a szóban- forgó szakmának előirt ruháiba, veszik kezükbe a szerszámot és aztán pózba állva csinálják róluk a képeket. Azt minden újságolvasó ember tudja, hogy nem minden igaz, ami az újságban nyomtatva van; azonban azt is jó volna tudnia, hogy a képekben bemutatott dolgok csak a legritkább esetekben igazak. Az uj- ságképek csaknem kivétel nélkül mind “fék” jellegűek. A fényképész, aki magát mindig “művésznek” tartja, nem az igazság visszaadására törekszik, hanem arra, hogy megkapó, szokatlan dolgot mutasson be. így mindig pózt keres. Ez alól csak igen kevés kivétel van. így egész biztosan ilyen fék kép volt az is, amelyen valami gépen dolgozó nőt mutattak be, aki azt a panaszt emelte, hogy ő sokkal többet tudna termelni, de a férfi munkások, akik a unióba tartoznak, megtiltották neki és fenyegették arra az esetre, ha nem engedelmeskedik. Most megint hasonló eseteket hallunk. Sőt mi több, még a Crawford ur gyárait is említik. Most a propaganda úgy szól, hogy a nők vagy az uj munkások többet termelnek, mint a régiek, akik megszabták maguknak a munkasebességet még a békeidőben és nem hajlandók ebből a vágásból kilépni. NŐKNEK IS SZERVEZETBEN A HELYÜK A valóság azonban az, hogy ennek a propagandának a célja a darabszám, avagy a bonusz rendszer mellett dolgozó gyárak béreinek a leverése. A legtöbb gyárban úgy a bonuszt mint a darabszám árszabást azonnal levágják, ha a munkások többet keresnek, mint amit a gyáros elegendőnek tart. Előbb megegyeznek a munkásokkal, hogy bizonyos összegért mennyi munkát adjanak. Később aztán megkísérlik, hogyan lehetne ugyanazon ösz- szegért nagyobb mennyiségű munkát kicsikarni alkalmazot- taikból. Most különösen jó alkalom nyílt erre, mert a haza- fiság nevében követelhetik a munkástól a több munkát ugyanazon fizetésért, ami természetesen számukra a magasabb profitot jelenti. Ennek ellensúlyozására határozták el az unionok, hogy a nőket be kell venni a szervezetbe és hogy a nőknek is ugyanaz a Sokat hallunk beszélni a hét szűk esztendőről. Hogy mi az értelme ennek a hét szűk esztendőnek, nem olyan könnyű megmondani, mert a világtörténelmet lapozgatva nem találunk rá semmi részletesebb magyarázatot. Lehet, hogy talán a béke és a háborús éveket akarták vele kifejezni, amelyek egymást felváltják. Én azonban mint bérrabszolga nem vagyok ezen a nézeten, mert nekem mindig csak a hét szűk évből jutott. És bizony csak sovány esztendőkről számolhatnak be mindazon bérrabszolgák ,akik mégha az év minden napján dolgoznak is, végeredményben mit mutathatnak fel? Viszont vannak sokan olyanok ,akik soha nem dolgoznak, de azért mindig bőséges években élnek, élvezik a természetadta szépségeket bölcsős koruktól fogva a koporsóig. Mi ellenben csak a szűk esztendőkben élünk ugyancsak a bölcsőtől kezdve a koporsónkig. És igy van ez, noha ma már a kifejlesztett gépek segítségével a javaknak olyan tömegét tudjuk megtermelni, hogy akár nyakig úszhatnánk benne, tehát mindenki a bőséges években élhetne és élvezhetnénk a munkánk gyümölcsét. Azonban sajnos, most csak azoknak jut minden, akik bírják a termelő- eszközöket, noha egy kalapács- ütésnyi munkát sem végeznek egész életükben. Ez azért lehetséges, mert az emberiség mélyen alszik. Pedig fizetés jár, ami a férfiaknak. Viszont a nőknek rá kell jönni, hogy ezzel a durva parasztfogással nemcsak a férfiak, hanem az ő keresetüket is le akarják vágni. Résen kell tehát nekik is lenni éppenugy, mint a férfiaknak. Egyébiránt tényleg vannak olyan munkák, amiket a nők ügyesebben tudnak végezni, viszont vannak olyanok is, amiket csak igen nehezen tanulnak meg, attól függ, hogy milyen érzékük van hozzá. Ezt bizonyítja ez a kis történet is, amit elmondok a rovat befejezésére. Egy leány, aki az előző napon már a gyárban vasesztergán dolgozott, igy dicsekedett a barátnéjának: “Hidd el Sylvia, hogy sokkal könnyebb az esztergán dolgozni, mint automobilt hajtani. Amikor tanultam az automobil hajtást, már az első tiz percben nekihajtottam a telefon oszlopnak. Most meg egész délután hét óráig tudtam dolgozni amig az első fogaskerékről a fogakat letörtem.” nem volt ez mindig igy, mert a pénznek ez a mai uralma legfeljebb csak nyolcezer éves. És azelőtt is éltek emberek, talán szebb és emberiesebb életet, mint ma, mert akkor a szerszámokat a saját javukra használták, mig most csak másoknak dolgoznak velük. A mi szervezetünk, az IWW arra tanít, hogy a munkásság, vegye birtokába a szerszámokat, termeljen velük önmagának és akkor a szűk esztendőket nemcsak megszünteti, hanem bő esztendőkkel fogja felcserélni. Munkástársak, ne tűrj ük tovább a szűk esztendőket. Csatlakozzatok az IWW szervezethez, mert ne felejtsétek el, hogy a munkásság felszabadítása, — vagyis a szűk esztendők megszüntetése — csakis a munkásság müve lehet, amit nem lehet politikai bohócokra bízni. B. Bakos Los Angeles, Cal. A 440-es ipari szervezet clevelandi csoportja havi gyűlését január 8-án, pénteken este tartja 311 Blackstone Bldg. helyiségében. Pontos megjelenést kér a Titkár. AKRON, 0. — A magyar nyelvű IWW-isták a hónap első vasárnapján, délelőtt tartják havigvülésüket a Thornton St.-en levő Magyar Házban. Los Angelesi levél A hét sovány esztendő IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése
